Dunántúli Napló, 1988. július (45. évfolyam, 181-211. szám)
1988-07-17 / 197. szám
t 1 ||||gÄÄat#i|||||i' lii. Mi l-i»e Rónai István a zalaegerszegi focistákat izzasztja Rónai István ismét Zalaegerszegen „Eddig minden második csapatnál volt sikerem..." Megjárta a mennyországot és a poklot többször is az elmúlt évtizedben Rónai István labdarúgóedző. A még mindig fiatal pécsi szakember az NB l-be kalauzolta a PVSK legénységét, hogy egy év fájó tapasztalatai után elköszönjön csapata a legjobbaktól, ő pedig o sikert és balsikert elért együttestől. Zalaegerszegen a második évben „szakadt” a nyakába az együttes megka- paszkodási gondja, hogy o si. került bentmaradás után immár biztonságosabb hajóban evezve elvállalja a PMSC gárdájának irányítását. A váltás balul sikerült, minek eredményeként leköszönt vezetőedzői posztjáról, hogy a következő bajnokságot már a harmad- osztályban szereplő Mohácsnál kezdje.- Mi vitte akkor Mohácsra? — A négyéves NB l-es libikóka után feltétlenül nyugalomra volt szükségem. Rendezni kellett dolgaimat magammal, és ezt csak egy szél- árnyékosabb helyen volt lehetőségem megtenni. Mohácsra nagy bizalommal hívtak és nagy szeretettel fogadtak. Cél. ként a két éven belüli NB II- be történő felkerülést jelölték meg, amit már majdnem az első évben elértünk. Ám végül is akkor méq a csapatépítés volt az elsőszámú érdekünk.- Sikere volt Mohácson, és mégis . . .- Már Mohácsra történt „költözésemnél” eltökélt szándékom volt, hogy hosszú ideig nem maradok távol az első osztálytól. Több NB l-es és NB Il-es együtteshez is hívtak, ám amikor a komlóiak merész terveit hallottam, úgy éreztem: itt a visszatérés lehetősége, ráadásul egy olyan csapattal, amelyik ugyancsak közel állt hozzám.- Végül is nem jött össze a felkerülés.- Nem, pedig ma is állítom, hogy a két évben benne lehetett volna.- Most pedig ismét Zalaegerszeg következik. Szép em. lékei vannak a zalai várossal, olyannyira, hogy távozásakor sokáig marasztalták a ZTE vezetői, szurkolói. Vajon végig gondolta-e, hogy csalódás is érheti, minthogy érte annakidején a volt zalai sikeredzöt, Szőcs Jánost, a PMSC-től történt visszatérése után.- Magam is vallom, hogy nem léphetünk még egyszer ugyanazon folyó vizébe. Különösen érvényes ez most Zalaegerszegen. Szinte teljes „vérátömlesztésen" ment át a csapat.- Hívták Bajára, Vácra, Dunaújvárosba és Kaposvárra, mégis a „labilisabb" Zalaegerszeget választotta.- Döntésembe végül is jócskán belejátszottak a szép emlékek, no és az, hogy még mindig jobban feltalálom magamat a zalaegerszegi vezetők körében, mint egy idegen helyen. Sok változás történt a zete hózatáján, ám a csapat sikeres szerepléséért szorítok tábora azért megmaradt.- A csapat azonban kicserélődött.- Igaz, ma már csak mutatóban vannak azok, akikkel annak idején együtt dolgoztam. Csakhogy az elmúlt évek során mindig figyelemmel kísértem az együttes szereplését, így játékosanyagának változását is. Szerintem tehetséges fiatalok alkotják a keret zömét.- Egy NB l-es csapatban - különösen az elmúlt vesszőlu- tásos évek után - tapasztalt irányítók kellenének. Márpedig, mintha csak éppen ők hagyták volna el a kék-lehéreket.- Kétségkívül gondot jelent a focistákat közösséggé összefogó irányító megtalálása. Bízom azonban abban, hogy a felkészülés ideje alatt megtaláljuk a legrátermettebb embert, no és a keretből is sikerül majd egy sikerekért harcolni tudó gárdát kialakítani. Remélem nem hagy cserben személyes szerencsém sem, amelyik eddig azt eredményezte, hogy eddig minden második csapatnál volt sikerem. K. L. * Gellei Imre Siófokon „Közönségcsalogafó is legyen a Bányász" Nemcsak Szőcs János és Rónai István távozott szép emlékekkel Zalaegerszegről, jócskán vallhat olyanokat magának Gellei Imre is. Gellei, aki Rónai után vette ót a marsallbotot a ZTE-nél, ráadásul úgy hagyhatta ott a zalaiakat, hogy egyben az év edzője címét is kiérdemelte. Pechjére, ahhoz a Rába ETO-hoz szerződött, amelyik előtte fél évtizeden át mindig dobogón végzett, s ahonnan az a Verebes József távozott, aki a győriek öt érmét a következő évben az MTK-VM-nél egy újabb bajnoki arannyal tetézte. Gellei Imre tehát olyan egyesülethez tette ót székhelyét, ahol - már-már realitások nélkül is - nagyon magasan tartották a mércét. — Sok mindent elértünk mi akkor Zalaegerszegen. Nemcsak a közönségünk szerette nagyon a csapatot, de a szakma is elismerően beszélt az erőlködés nélküli szép, közönséget is szórakoztató csapatjátékunkról. Csupán egyet nem sikerült kiharcolnunk: a bajnoki érmek valamelyikét. Jóllöhet, abban a három évben kétszer is megérdemeltük volna, valahogy nem jött ösz- sze, így aztán maradt a negyedik hely.- Akkor azt nyilatkozta, hogy nem lát továbbfejlődési lehetőséget a csapatban, vagy ha az meg is van, akkor azt már ön képtelen kihozni a fiúkból. — így is éreztem. Mi tagadás, nemcsak a szakmai fejlődésemet láttam biztosítani abban, hogy elvállaltam a győriek felkérését, de bújkált abban egy kis becsvágy is, hogy egyszer már érmes, vagyis dobogós csapattal dolgozhassak. Más környezetben is megmérettetésre vágytam.- A nagyközönség előtt pedig .nagy meglutamodás lett belőle . . . — A külső szemlélő feltétlenül ezt vonta le belőle. Szerencsére magam előtt tisztáztam a helyzetet. Ma is úgy cselekednék. Egy már- már kilúgozott, majdhogy eltelt csapatot kaptam. A javasolt felfrissítést vagy nem tudták, vagy nem is akarták megtenni az akkori vezetők. Végül mégis rákényszerültek, csakhogy akkorra nekem már betelt a pohár. . . — Abban az időben nagyon diplomatikusan nyijat- kozott a csapatról is, és a helyébe lépett Győrfí László kollégájáról is. Most sem kívánja kiegészíteni? — Győrfi rugalmasabb volt, mint én, s jóllehet, nála már az igazolások is megvalósultak, mégis távol maradt a csapat a céltól. Ma is vallom: nem Győrfí László szakmai felkészültségében volt a hiba . . . — Keszthelyre, szülőföldjére húzódott vissza, és hozzálátott az éppen akkor NB II- ből elbúcsúzott Balaton-parti gárda második vonalba történő visszakormányozásához. — Ismert dolog, hogy labdarúgóedzői karrierem a Keszthellyel indult és fejlődött tovább. Örömmel álltam csatasorba, hogy a velem szinte egyidőben kudarcot vallott társaságba lelket öntsek. — Tartotta szavát, csak akkor szerződött máshova, amikor már ismét az NB ll-ben tudta a Haladást. — Mitagadás, borotvaélen táncolt a dolog, végül mégis sikerült. A siófokiak kérésének is csak akkor tettem eleget, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy Keszthely ismét NB lles. — Így aztán szinte az NB ll-es osztályozóról azonnal a Siófoki Bányász első edzésére Gellei Imre a siófoki labdarúgók edzését irányítja érkezett a Balaton keleti oldalára. — Győrben elkövettem azt a hibát, hogy a mexikói világbajnokság miatt, 10 nappal a felkészülés kezdete után találkoztam a csapattal. Itt ez nem ismétlődhetett meg.- A létéért küzdő, hajtás csapatot kapott a Bányászban. — Igen, és most az a feladat, hogy visszalopva a küzdelembe a játékot, közönségcsalogató is legyen a Bányász. Kapu László AZ ÉPGÉP PÉCSI GYÁREGYSÉGE felvesz: — tmk villanyszerelő, — szerviz lakatos (hegesztő vizsgával rendelkező), — szerviz villanyszerelő, — lakatos, — marós, — szerszámkészítő lakatos (hőkezelői vizsgával), és gyártáselőkészítőt, kontírozó könyvelőt (mérlegképes végzettséggel). JELENTKEZÉS SZEMÉLYESEN VAGY TELEFONON: 26-477 LELÁTÓ Pénzdíjas versenyek Ma már megmosolyogjuk a régi olimpiai eszmét, miszerint a nagy játékokon induló versenyző csakis amatőr lehet, aki még a cipőfűzőjét is maga veszi. Nemcsak azért tűnik ez nevetségesnek, mert a cipőfűző kiment a divatból, és helyébe lépett a tépőzár, hanem azért is, mert elképzelhetetlen a sportban amatőr munkával világszínvonalon teljesíteni. Tudomásul kell venni, hogy a csúcson lévő sportolóknak ez a szakmájuk, a nap jelentős részét edzésekkel töltik, ezért kapják a fizetésüket. Ma már természetes az is, hogy hivatalosan bejelentik, mit kap áz a sportoló, aki aranyéremmel tér haza Szöulból. Korábban is kaptak a legjobbak, de mindez titokban történt. A 8 évvel ezelőtti, moszkvai olimpiát követően ugyan már ki- szivárgott, hogy 100 000 jár a bajnokoknak, most viszont mindenki tudja, félmillió üti a markát annak, aki az egyéni sportágakban felállhat a dobogó legmagasabb fokára. Az sem titok, hogy az előzetes számítások szerint 100 000 000 forint körül alakul majd a magyar csapat kiadása az olimpián. Ez az összeg tartalmazza az utazás, a kint tartózkodás költségeit, továbbá a sportolók és kísérők formaruhájának árát, valamint a várható jutalmak összegét. Természetesen nemcsak kiadás lesz az olimpián, jelentős bevételre számíthatunk. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság több versenyző és kísérő kint tartózkodását is fedezi, továbbá anyagi támogatást is ad. Bevételt jelentenek a különböző akciók is, így az olimpiai játékkártya-akció például 20 000 000 forintot hozott a konyhára. De nemcsak a nagy, rangos világversenyeken jár pénz a győzteseknek, egyrs több hazai bajnokság kapja a pénzdíjas verseny elnevezést. Ez is természetesnek tűnik, azon viszont gondolkodni kellene, hogy a csapnivaló eredményért minek fizetni. Pillanatnyilag ugyanis ez a forma nem tesz különbséget a színvonalas teljesítmény és a kritikán aluli között, csak a helyezést veszi szempontként figyelembe. Sőt, azt sem méltatják, hogy érdekli- a publikumot az adott verseny, vagy sem. Félreértés ne essék, nem sajnálom a pénzt a sportolóktól, de értelmetlen dolog mindenért fizetni. A közelmúltban megrendezett magyar ökölvívó-bajnokságon például 10 000 forintért mehetett a pénztárba a győztes, akkor is, ha a nézők végigunatkozták a kilenc percet. Egy budapesti teniszversenyen valutában fizettek az élen végzőknek, de ennek ellenére a mieinket továbbra sem jegyzik a világranglista első felében. Hasonló a helyzet a labdarúgásban is. Évről évre emelkedik a jutalom összege, de ettől nem lesz jobb a játék. A futballista akkor is megkapja a pénzt, ha unalmas teljesítménnyel, egy góllal nyer a csapata. A közelmúltban több sportvezetővel beszélgettem arról, nem gondoltak-e arra, hogy a két pontért járó prémium összege függjön például a győzelem nagyságától. Miért ne lehetne 3-0-ós győzelem esetén lényegesen többet fizetni, mintha csak 1-0-ra nyer a csapat. Megrökönyödve hallgatták észrevételemet, mondván, náluk a két pont a fontos és semmi más. Ha továbbra is így gondolkodunk, akkor hiába emeljük a prémiumot, hiába növekszik a pénzdíjas versenyek száma, a színvonal változatlanul az átlagos alatt marad a jelenleg gyengélkedő sportágakban.-i ksz-kettő A 30. hét to4. B. München—Frankfurt Tipp: 1 tó ti pp je i t Pummer 5. Hannover—Karlsruhe Tipp: 1 2 Zoltán, kesztyügyári 6. Bremen—Hamburg Tipp: 1 dolgoxó. P*J 7. Müncheng.—Kaisersl. Tipp: 1 2 %siSOp esi lakos, az 8. Schalke 04—Düsseldorf Tipp: 1 uránvárosi to9. Blau-Weiss 90—Aachen Tipp: 1 i MBjBr tóió törzstagja 10. Offenbach-Aschaffenb. Tipp: 1 2 * állitotto ősz11. Solingen-Hertha BSC Tipp: 1 i sie. 12. FC Homburg—Fortuno K. Tipp: 1 1. FC Köln—Uerdingen Tipp: 1 13. Meppen—Braunschweig Tipp: i 2 2. St, Pauli—Nürnberg Tipp: 1 x + 1 3. Stuttgart. Kick.—Bochum Tipp: x 2 14. Mainz—Saarbrücken Tipp: 1 A Pécsi AGROKER Vállalat Pécs, Megyeri út 64., középiskolai végzettséggel, műszaki ismerettel rendelkező munkatársakat, FŐRAKTAROS VEZETŐHELYETTES beosztásba. Jelentkezni személyesen, az * vasúmapl 7
