Dunántúli Napló, 1988. július (45. évfolyam, 181-211. szám)

1988-07-02 / 182. szám

*Dn POLITIKAI FÓRUMA Százosztál/os középiskola Beszélgetés a szakképzés reformjáról és a középfokú oktatás várható gondjairól — Kevesebb szakmát tanítanak, több érettségizettre lesz szükség — Tanterem- és pedagógushiány a kilencvenes évek elején — A gazdasági megújulás egyik feltétele az oktatás színvonala Rövid idő alatt két fórumon is foglalkoztak Baranya me­gyében a középfokú oktatás helyzetével: az MSZMP megyei végrehajtó bizottságának és a Pécs Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának ülésén. Nem véletlen ez: a középfokú okta­tás több átfogó reformintézke­dés és számos igazítás -ellené­re nem felel meg a népgazda­ság igényeinek: a képzés, to­vábbképzés, átképzés rendsze­rét viszont éppen olyan időben kell megváltoztatni, amikor az ország szűkében van az anya­giaknak, s amikor az úgyne­vezett demográfiai hullám eléri a középiskolát. A halaszthatat­lan, ám sok pénzt kívánó és a közvéleményt élénken foglal­koztató intézkedésekről beszél­gettünk Takács Gyulávalj a Baranya Megyei Tanács/ álta­lános elnökhelyettesével, a párt-vb anyagának előterjesz­tőjével.- A megyei tanács vb elő­terjesztése elemzöen tárgyal­ja a középfokú oktatás két alapvető feladatát: hogy egyrészt a közvetlen társa­dalmi gyakorlat számára bo- csájtja ki a fiatalokat, más­részt előkészít a továbbtanu­lásra. Itt olvasható, hogy „ indokolt az érvelés, amely az oktatási beruházásokat a leghatékonyabbak közé so­rolja". Valóban odasorol­ja az állam, amikor a pénzt osztja? — Iskoláink ma nem tudnak és Bionso; megfelelni a társadalmi szük­ségleteknek tárgyi, személyi és tartalmi okokból: a közvéle­mény elégedetlensége indokolt. Feszültség forrása az is, hogy az iskolának egyszerre kell fi­gyelnie a mára és a holnapra: miközben a munkahely azt kí­vánja, hogy ma feleljen meg neki a frissen végzett szakem­ber, az iskola magát js társa­dalmat, a iövő igényeit is for­málja. Külföldi példák egyér­telműen bizonyítják: minden nagy gazdasági fordulat egyik alapvető feltétele az iskola — az általános képzés és a szak­képzés —, míg nálunk ma még a gazdaság éppen a maga­sabban képzetteknek (pl. a szakközépiskolában érettségi­zetteknek) kínál kevesebb ál­fást.- Ez azokat a véleménye­ket látszik igazolni, amelyek szerint az iskola gondjainak egyik lő oka, hogy túlságo­san is követni igyekezett a gazdaság, a termelés gyak­ran változó és gyakran meg­alapozatlan munkaetrőterme- lő megrendeléseit, de mert a gazdaság igazában nem haladt előre, nem követelt magasabb szintű képzettsé­get a munkaerőtől, mert nem volt szüksége rá. — Bármennyire is így van, az iskola a jövőben sem függetle­nítheti magát a gazdaság ige. nyeitől. Most egv más utat vá laszíunk a szakképzésben.- Mi a lényege a szakkép­zés tervezett reformjának? — Megtartva a kapcsolatok hagyományos elveit — hogy a képzés aránya és szerkezete igazodjon a termelés és szol­gáltatás szükségleteihez: hogy a szakmai gyakorlati képzés túlnyomórészt üzemekben tör­ténjen és gyarapodjon az isko­lai műhelyek felszerelése -, kölcsönös érdekeltség alapján kell kialakítani a képzés, át­képzés. továbbképzés rendsze­rét. Csökkenteni kell a jelenle­gi 104 szakmát mintegy harma­dával, negyedével. Egy alapo­zó általános szakképzés nyújtá­sa után szakmocsopoTtakat kell oktatni, és felkészíteni a tanú. lókat a későbbi szakmaváltás­ra. Ennek növelnie kell o képzés általános szakmai szín­vonalát is. Célszerű növelni az érettségizettek számát, mert a magasabb műszaki-technoló­vés, hanem a pénz. Hogy több lesz a gyerek, azt tudtuk szü­letésük óta. Ne hallgassuk el, hogy tanteremépítésben azért történt egy és más: a tante- merépítés kormányprogram volt a hatodik és hetedik ötéves tervben, tehát ma is az. Soha annyi tanterem nem épült egy tervciklus alatt, mint a ha­Nyolc tanteremmel bővül az idén a pécsi Kodály Gimnázium giai színvonal képzettebb mun. kást követel meg, s mert a magasabb általános művelt­ség megkönnyíti a szakmavál­tást. A szakképzés gyakorlati ré.sze 85 százalékban ma is az üzemekben zajlik, de a probléma az, hogy a képzés anyagi terheinek viselése nem arányos az egyes üzemek kö­zött, s anyagilag nem érdekel­tek. Hogy miképpen lehet ér­dekeltté tenni az üzemeket, en­nek módozatait most keresi a kormányzat.- Tekintsük át Baranya megye középfokú oktatásá­nak szerkezetét!- A tanulók tíz százaléka jár technikumba, 14 szakközépis­kolába, 21 gimnáziumba, 51 szakmunkásképzőbe, 3 szakis­kolába. Az általános iskolát végzettek 97 százaléka iratko­zik be középfokú iskolába, ez jelenleg 16 405 tanuló. Ezek a megyei mutatók hasonlóak az országos számokhoz. S miköz­ben joggal hivatkozunk orszá­gos szakmai pedagógiai kísér­leteinkre — a szentlőrinci mo­dellre, az 508-as szakmunkás- képző differenciált oktatására, az Apáczai Központ fakultáci­ós újdonságaira, a tehetségku­tatás és idegennyelvtanítás út­törő jellegű vállalkozásaira, eddig meg kell állapítanunk, hogy a zsúfoltság, a költségve­tés beszűkülése, a pedagógus­ellátás gondjai, a tudás presz­tízsének csökkenése, a fiatalok egészségi állapotának romlása a Baranya megyei iskolákban is nehezíti a munkát.- A középiskolás korosz­tály létszáma egyre nő: az 1991/92-es tanévben már 2755-tel több diák tanul Ba­ranyában középfokon, mint ma. Ez egy száz osztályos kö­zépiskolát jelent vagy öt húsztantermes iskolát. Min­den addig felépülttel együtt akkor is hiányozni fog a megyében 158 tanterem és 560 pedagógus. A szülő, aki­nek a gyerekét esetleg nyug­díjas pedagógus fogja ta­nítani szükségtanteremben, azt kérdezi: nem lehetett vol­na erre jobban felkészülni?- Nem az előrelátás volt ke­todik ötéves tervben, igaz, ezek többsége általános iskolai te­rem volt. De mert az ágazat az előző évtizedekben sohasem kapta meg azt a pénzt, amire szüksége lett volna, akkora a lemaradás, hogy ma már ne­héz pótolni a hiányokat. Min­denesetre 1986 és 1990 között 122 középiskolai tanterem és 480 kollégiumi hely épül meg. — Hogy lest Baranya me­gye művelődési költségveté­se most?- Az 1988. évi tanácsi költ­ségvetésben 8 milliárd 679 millió forinttal gazdálkodha­tunk. Működésre 6 milliárd 62 millió jut, ennek 30,7 százalé­ka, 1 milliárd 861 millió az ok­tatásé. Fejlesztési kiadásaink 1 milliárd 587 milliót tesznek ki, ebből 268 millió jut az ok­tatásra: 193 milliót kelt­hetünk a középfokra. A brut­tósításhoz szükséges összegen túl a költségvetés évente 100 millióval növekszik. A megje­lölt összeg a megyei és helyi tanácsok pénze együtt. A me­gyei tanács költségvetése nem csökkent, csak nem tart lépést az áremelkedésekkel. Az a tény például, hogy a tanterem­építés után is fizetünk (vissza nem igényelhető) forgalmi adót, jelentősen csökkenti az építési lehetőségeket. — Látható tehát: aligha lutja a másfél száz hiányzó tanteremre. Mit lehet tenni?- Először is nyíltan kell tá­jékoztatni az érdekelteket a várható nehézségekről. Más­részt mindent meg kell tenni, hogy a gyerekek, pedagógusok, szülők minél kisebb fáradtság­gal, veszteséggel vészeljék át a nehéz időket. A feladatokból minden iskolatípusnak ki kell vennie a részét. Egyik célunk, hogy a 97 százalékos továbbta­nulási arány ne romoljon — még zsúfoltság árán sem. Nem engedünk az említett pedagó­giai szakmai programokból sem - de ha minőségi fejlesztésről beszélünk, csak szinten tartást érthetünk. A tanteremqondok megoldása saját erőből nem megy: kormányzati segítséget kell kérnünk. Azonkívül a tar­talékok feltárásával, a költsé­gek átcsoportosításával próbál­kozunk mi magunk,, és termé­szetesen rendelkezésünkre áll­nak a nyolcadik ötéves terv el­ső évében felépülő tantermek is. Ugyanakkor fel kell kutat­nunk minden lehetséges helyet, ami oktatásra, szakmai képzés, re alkalmas. Végső megoldás­ként marad általános iskolák igénybevétele, akár a kétmű- szakos tanítás ideiglenes visz- szaóllítása árán is. A demog­ráfiai hullámra az üzemeknek is fel kell készülniük: a tanulók fele a gyakorlati szakképzést az üzemekben kapja meg. Saj­nos, a mór most is növekvő szük­ségletekre több vállalat a tanmű­helyek felszámolásával, a gya­korlati képzésből való kivonu­lással válaszolt. — Kik lógnak tanítani, hi­szen pédául a frissen vég­zettek egy harmada más pá­lyára megy? — Könnyít a helyzetünkön, hogy a középfokú oktatás Pécs­re koncentrálódik, és Pécsre könnyebb pedagógust találni, mint vidékre. De bizonyára nem tudunk ötszáz egyetemet véq- zettet felvenni. Számolunk ál­talános iskolai tanárok mun- káiával, és azzal is, hogy mivel másutt nehezebb lesz elhe­lyezkedni, többen kénytelenek lesznek a pályán maradni. — Az iskolák működési költ­ségei százmilliókkal növe­kednek: erre honnan lesz pénz? — Ezt a központi költségve­tésnek kell magára vállalnia — a kormány ezt többnyire eddig is megtette. — Sokan támadják a gim­náziumot, mert nem ad szak­mát, azonnal hasznosítható tudást. Közben Európa fejlett országaiban nő a gimnazis­ták száma, mai 21,15 száza­lékos (országos adat) ará­nyunkkal az utolsók között vagyunk. Ha - mint tervezik nálunk — növelik az egyetem­re felvehetők számát, nem kellene emelni a gimnazistá­két is? — A gimnázium külföldön is népszerű, s nálunk sem csök­kent az iránta való érdeklődés, Az elhelyezkedési lehetőségek sem olyan rosszak, mint a köz­vélemény hiszi. S bár most, ezekben • a hetekben nincs iqénv a gimnáziumban és szak­középben véazettekre - ami rossz iel a képzettséa megbe­csülést illetően —, ió jel, hogy a szakképzetlenek iránti keres­let is csökkent, míg a diplomá­sok kereslete nőtt. Ez közvetve a qimnázium fontosságát bizo­nyítja: hosszú távra mégiscsak ez adja meg azt az általános műveltséget, ami egy kvalifikált szakmai képzettség megszerzé­sét és a szakmaváltást is meg. könnyítheti. Igen, tervezzük a gimnáziumok, általában az érettségizettek arányának eme­lését. — Mutatkoznak-e a jelei annak, hogy a társadalom a fontosságához mérten foglal­kozik az oktatásüggyel, vagy csak szeretnénk látni ezeket a jeleket? — Nehéz erre optimista vá­laszt adni. A továbbtanulási kedv nem csökkent, az iskola érzi, hogy szükség van rá, ez önmagában erősíti fontossága tudatában. Az utóbbi évek nagy felismerése, hogy gazda­sági előrelépésünkhöz nélkü­lözhetetlen az oktatás, színvo­nalának .emelése. Nem könnyű a helyzetünk, mert éppen ak­ikor, amikor ez a felismerés be­érett, most van á változtatás­hoz a legkevesebb eszközünk és lehetőségünk. Gárdonyi Tamás Utazás világútlevéllel 4 Djuni. Háttérben a külföldi tőke segítségével épült luxus-szállá Bolgár peresztrojka Ha az ember Bulgáriában jár-kel, ezt többnyire nemcsak a saláták, o sajtok, vagy a bárhol megvásárolható konyak és a rózsoolaj kedvéért teszi. A jól ismert nevezetességek, a tucatnyi műemlék utón, a mai kor is érdekelni kezdi. Az első, ami óhatatlanul feltű­nik: kevesebb a lelkesítő fel­irat, transzparens az utcán.- Nálunk is von peresztrojka - mondja Leiter Vaszilev, a Bolgár Idegenforgalmi Társu­lat igazgatója. - Azt reméljük, hogy ez gyökeresen megváltoz­tatja a bolgár társadalmat és gozdasógot. Természetesen az idegenforgalom sem maradhat ki az átalakulási folyamatból. Például a Bolgár Idegenfor­galmi Társulás is új funkció­kot kapott. Feladatunk, hogy egységes piaci politikát, inno­vációt folytassunk. Nálunk is divatosak a különféle társulá­sok, szövetségek. Bulgáriában is megalakul­tak a magyarországi, megyei idegenforgalmi hivatalokhoz hasonló szövetségek. Ezek fel­adata az adott körzet idegen- forgalmának fejlesztése, de von olyan szövetség is, amely a kulturális turizmust, a külön­féle rendezvényeket szervezi. Egy másik, csoportosulás a kül­földi tőke behozatalát szorgal­mazza. Nem is eredménytele­nül. Djuni például osztrák segít­séggel épült, és valóban ki­érdemli a Fekete-tenger gyöngy­szeme elnevezést. A festői Alepu-öbölben fekvő üdülő­telep, az ókori Via Pontica mentén létesült. Luxusházoibon 2300 vendég elhelyezésére van lehetőség, az éttermek, szóra­kozóhelyek 5000 ember fogadá­sára készültek fel. Az ország idegenforgalmi irányítói már a 80-as évek ele­jén elkezdték szorgalmazni a különféle vállalkozásokat. Ez akkor nem járt sikerrel, most azonban a magyar példán fel­buzdulva, ismét nekivágtak a kísérletnek. Turizmussal fog­lalkozó szövetkezetek és ide­genforgalmi vegyesvállalatok alakultak. Létrejött például a magántaxisok szövetsége. Bur- goszban jelenleg öt ilyen ma­gánfuvarozói egyesülés van. — Vállalatok és magánsze­mélyek egyaránt vállalkozhat­nak — magyarázza Letter Va­szilev. — Ezek a lehetőségek biztosítják, hogy egyre jobban kibontakozzon a dolgozó em­berek kezdeményező készsé­ge. Gyakori, hogy szövetkeze­tek, vagy családok, bérbe vesznek egy-egy vendéglátóegy* séget. Nemrég kormányhatá­rozat született: az eddigi nor­matívák kétszeresét kell föl­halmozni, a zöldség-, gyümölcs- félék termelését rövid idő alatt meg kell duplázni. A felvásár­lási árck rendezésével meg­próbáltuk a termelőket job­ban érdekeltté tenni, ösztönöz­ni különféle termékek előállí­tását. Ami pedig az idegenfor­galmi területek, az üdülők el­látását illeti, intézkedés tör­tént, hogy azok a nyári sze­zonban elsőbbségei élvezzenek. Ferenci Demeter Megszűnik a kórlapfej A kórházakban július elsejé­től megszűntek az eddigi kö­telezően előírt úgynevezett kór­lapfej adatszolgáltatást. A Szociális és Egészségügyi Mi­nisztérium ezzel a döntéssel az orvosok és az egészségügyi dolgozók adminisztrációs terhe­it kívánja csökkenteni. A megjelenése óta sokat bí­rált rendelet szerint a kórházi dólgozóknak nyilvántartást kel­lett vezetniük a felvett betegek közül véletlenszerűen kiválasz­tottak legfontosabb adatairól: lakóhelyükről, foglalkozásukról, valamint a diagnózisról és a kezelés jellegéről. A kórlapfej megszüntetése — a minisztérium szándéka sze­rint — az egyik első lépés a szociális és egészségügyi ága­zat információs rendszerének újjászervezésében. A megújí­tott adatszolgáltatási rendszer - amelyet a tervek szerint jö­vőre vezetnek be — kevesebb adattal, a mostaninál megbíz­hatóbb tájékoztatást nyújthat a lakosság egészségi állapotá­ról, az egészségügyi ellátásról, annak gazdasági hatékonysá­gáról. A szociális és egészség- ügyi tárca kibővült feladatai­val összhangban, a pontosabb adatszolgáltatás várhatóan elő­segíti a szociális helyzet jobb megismerését, a szociális gon­doskodás feladatainak ponto­sabb meghatározását, valamint az egészségügyi és szociális el­látás együttműködési formáinak kialakítását is. 1988. július 2., szombat HÉTVÉGEU

Next

/
Oldalképek
Tartalom