Dunántúli Napló, 1988. július (45. évfolyam, 181-211. szám)
1988-07-02 / 182. szám
*Dn POLITIKAI FÓRUMA Százosztál/os középiskola Beszélgetés a szakképzés reformjáról és a középfokú oktatás várható gondjairól — Kevesebb szakmát tanítanak, több érettségizettre lesz szükség — Tanterem- és pedagógushiány a kilencvenes évek elején — A gazdasági megújulás egyik feltétele az oktatás színvonala Rövid idő alatt két fórumon is foglalkoztak Baranya megyében a középfokú oktatás helyzetével: az MSZMP megyei végrehajtó bizottságának és a Pécs Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának ülésén. Nem véletlen ez: a középfokú oktatás több átfogó reformintézkedés és számos igazítás -ellenére nem felel meg a népgazdaság igényeinek: a képzés, továbbképzés, átképzés rendszerét viszont éppen olyan időben kell megváltoztatni, amikor az ország szűkében van az anyagiaknak, s amikor az úgynevezett demográfiai hullám eléri a középiskolát. A halaszthatatlan, ám sok pénzt kívánó és a közvéleményt élénken foglalkoztató intézkedésekről beszélgettünk Takács Gyulávalj a Baranya Megyei Tanács/ általános elnökhelyettesével, a párt-vb anyagának előterjesztőjével.- A megyei tanács vb előterjesztése elemzöen tárgyalja a középfokú oktatás két alapvető feladatát: hogy egyrészt a közvetlen társadalmi gyakorlat számára bo- csájtja ki a fiatalokat, másrészt előkészít a továbbtanulásra. Itt olvasható, hogy „ indokolt az érvelés, amely az oktatási beruházásokat a leghatékonyabbak közé sorolja". Valóban odasorolja az állam, amikor a pénzt osztja? — Iskoláink ma nem tudnak és Bionso; megfelelni a társadalmi szükségleteknek tárgyi, személyi és tartalmi okokból: a közvélemény elégedetlensége indokolt. Feszültség forrása az is, hogy az iskolának egyszerre kell figyelnie a mára és a holnapra: miközben a munkahely azt kívánja, hogy ma feleljen meg neki a frissen végzett szakember, az iskola magát js társadalmat, a iövő igényeit is formálja. Külföldi példák egyértelműen bizonyítják: minden nagy gazdasági fordulat egyik alapvető feltétele az iskola — az általános képzés és a szakképzés —, míg nálunk ma még a gazdaság éppen a magasabban képzetteknek (pl. a szakközépiskolában érettségizetteknek) kínál kevesebb álfást.- Ez azokat a véleményeket látszik igazolni, amelyek szerint az iskola gondjainak egyik lő oka, hogy túlságosan is követni igyekezett a gazdaság, a termelés gyakran változó és gyakran megalapozatlan munkaetrőterme- lő megrendeléseit, de mert a gazdaság igazában nem haladt előre, nem követelt magasabb szintű képzettséget a munkaerőtől, mert nem volt szüksége rá. — Bármennyire is így van, az iskola a jövőben sem függetlenítheti magát a gazdaság ige. nyeitől. Most egv más utat vá laszíunk a szakképzésben.- Mi a lényege a szakképzés tervezett reformjának? — Megtartva a kapcsolatok hagyományos elveit — hogy a képzés aránya és szerkezete igazodjon a termelés és szolgáltatás szükségleteihez: hogy a szakmai gyakorlati képzés túlnyomórészt üzemekben történjen és gyarapodjon az iskolai műhelyek felszerelése -, kölcsönös érdekeltség alapján kell kialakítani a képzés, átképzés. továbbképzés rendszerét. Csökkenteni kell a jelenlegi 104 szakmát mintegy harmadával, negyedével. Egy alapozó általános szakképzés nyújtása után szakmocsopoTtakat kell oktatni, és felkészíteni a tanú. lókat a későbbi szakmaváltásra. Ennek növelnie kell o képzés általános szakmai színvonalát is. Célszerű növelni az érettségizettek számát, mert a magasabb műszaki-technolóvés, hanem a pénz. Hogy több lesz a gyerek, azt tudtuk születésük óta. Ne hallgassuk el, hogy tanteremépítésben azért történt egy és más: a tante- merépítés kormányprogram volt a hatodik és hetedik ötéves tervben, tehát ma is az. Soha annyi tanterem nem épült egy tervciklus alatt, mint a haNyolc tanteremmel bővül az idén a pécsi Kodály Gimnázium giai színvonal képzettebb mun. kást követel meg, s mert a magasabb általános műveltség megkönnyíti a szakmaváltást. A szakképzés gyakorlati ré.sze 85 százalékban ma is az üzemekben zajlik, de a probléma az, hogy a képzés anyagi terheinek viselése nem arányos az egyes üzemek között, s anyagilag nem érdekeltek. Hogy miképpen lehet érdekeltté tenni az üzemeket, ennek módozatait most keresi a kormányzat.- Tekintsük át Baranya megye középfokú oktatásának szerkezetét!- A tanulók tíz százaléka jár technikumba, 14 szakközépiskolába, 21 gimnáziumba, 51 szakmunkásképzőbe, 3 szakiskolába. Az általános iskolát végzettek 97 százaléka iratkozik be középfokú iskolába, ez jelenleg 16 405 tanuló. Ezek a megyei mutatók hasonlóak az országos számokhoz. S miközben joggal hivatkozunk országos szakmai pedagógiai kísérleteinkre — a szentlőrinci modellre, az 508-as szakmunkás- képző differenciált oktatására, az Apáczai Központ fakultációs újdonságaira, a tehetségkutatás és idegennyelvtanítás úttörő jellegű vállalkozásaira, eddig meg kell állapítanunk, hogy a zsúfoltság, a költségvetés beszűkülése, a pedagógusellátás gondjai, a tudás presztízsének csökkenése, a fiatalok egészségi állapotának romlása a Baranya megyei iskolákban is nehezíti a munkát.- A középiskolás korosztály létszáma egyre nő: az 1991/92-es tanévben már 2755-tel több diák tanul Baranyában középfokon, mint ma. Ez egy száz osztályos középiskolát jelent vagy öt húsztantermes iskolát. Minden addig felépülttel együtt akkor is hiányozni fog a megyében 158 tanterem és 560 pedagógus. A szülő, akinek a gyerekét esetleg nyugdíjas pedagógus fogja tanítani szükségtanteremben, azt kérdezi: nem lehetett volna erre jobban felkészülni?- Nem az előrelátás volt ketodik ötéves tervben, igaz, ezek többsége általános iskolai terem volt. De mert az ágazat az előző évtizedekben sohasem kapta meg azt a pénzt, amire szüksége lett volna, akkora a lemaradás, hogy ma már nehéz pótolni a hiányokat. Mindenesetre 1986 és 1990 között 122 középiskolai tanterem és 480 kollégiumi hely épül meg. — Hogy lest Baranya megye művelődési költségvetése most?- Az 1988. évi tanácsi költségvetésben 8 milliárd 679 millió forinttal gazdálkodhatunk. Működésre 6 milliárd 62 millió jut, ennek 30,7 százaléka, 1 milliárd 861 millió az oktatásé. Fejlesztési kiadásaink 1 milliárd 587 milliót tesznek ki, ebből 268 millió jut az oktatásra: 193 milliót kelthetünk a középfokra. A bruttósításhoz szükséges összegen túl a költségvetés évente 100 millióval növekszik. A megjelölt összeg a megyei és helyi tanácsok pénze együtt. A megyei tanács költségvetése nem csökkent, csak nem tart lépést az áremelkedésekkel. Az a tény például, hogy a tanteremépítés után is fizetünk (vissza nem igényelhető) forgalmi adót, jelentősen csökkenti az építési lehetőségeket. — Látható tehát: aligha lutja a másfél száz hiányzó tanteremre. Mit lehet tenni?- Először is nyíltan kell tájékoztatni az érdekelteket a várható nehézségekről. Másrészt mindent meg kell tenni, hogy a gyerekek, pedagógusok, szülők minél kisebb fáradtsággal, veszteséggel vészeljék át a nehéz időket. A feladatokból minden iskolatípusnak ki kell vennie a részét. Egyik célunk, hogy a 97 százalékos továbbtanulási arány ne romoljon — még zsúfoltság árán sem. Nem engedünk az említett pedagógiai szakmai programokból sem - de ha minőségi fejlesztésről beszélünk, csak szinten tartást érthetünk. A tanteremqondok megoldása saját erőből nem megy: kormányzati segítséget kell kérnünk. Azonkívül a tartalékok feltárásával, a költségek átcsoportosításával próbálkozunk mi magunk,, és természetesen rendelkezésünkre állnak a nyolcadik ötéves terv első évében felépülő tantermek is. Ugyanakkor fel kell kutatnunk minden lehetséges helyet, ami oktatásra, szakmai képzés, re alkalmas. Végső megoldásként marad általános iskolák igénybevétele, akár a kétmű- szakos tanítás ideiglenes visz- szaóllítása árán is. A demográfiai hullámra az üzemeknek is fel kell készülniük: a tanulók fele a gyakorlati szakképzést az üzemekben kapja meg. Sajnos, a mór most is növekvő szükségletekre több vállalat a tanműhelyek felszámolásával, a gyakorlati képzésből való kivonulással válaszolt. — Kik lógnak tanítani, hiszen pédául a frissen végzettek egy harmada más pályára megy? — Könnyít a helyzetünkön, hogy a középfokú oktatás Pécsre koncentrálódik, és Pécsre könnyebb pedagógust találni, mint vidékre. De bizonyára nem tudunk ötszáz egyetemet véq- zettet felvenni. Számolunk általános iskolai tanárok mun- káiával, és azzal is, hogy mivel másutt nehezebb lesz elhelyezkedni, többen kénytelenek lesznek a pályán maradni. — Az iskolák működési költségei százmilliókkal növekednek: erre honnan lesz pénz? — Ezt a központi költségvetésnek kell magára vállalnia — a kormány ezt többnyire eddig is megtette. — Sokan támadják a gimnáziumot, mert nem ad szakmát, azonnal hasznosítható tudást. Közben Európa fejlett országaiban nő a gimnazisták száma, mai 21,15 százalékos (országos adat) arányunkkal az utolsók között vagyunk. Ha - mint tervezik nálunk — növelik az egyetemre felvehetők számát, nem kellene emelni a gimnazistákét is? — A gimnázium külföldön is népszerű, s nálunk sem csökkent az iránta való érdeklődés, Az elhelyezkedési lehetőségek sem olyan rosszak, mint a közvélemény hiszi. S bár most, ezekben • a hetekben nincs iqénv a gimnáziumban és szakközépben véazettekre - ami rossz iel a képzettséa megbecsülést illetően —, ió jel, hogy a szakképzetlenek iránti kereslet is csökkent, míg a diplomások kereslete nőtt. Ez közvetve a qimnázium fontosságát bizonyítja: hosszú távra mégiscsak ez adja meg azt az általános műveltséget, ami egy kvalifikált szakmai képzettség megszerzését és a szakmaváltást is meg. könnyítheti. Igen, tervezzük a gimnáziumok, általában az érettségizettek arányának emelését. — Mutatkoznak-e a jelei annak, hogy a társadalom a fontosságához mérten foglalkozik az oktatásüggyel, vagy csak szeretnénk látni ezeket a jeleket? — Nehéz erre optimista választ adni. A továbbtanulási kedv nem csökkent, az iskola érzi, hogy szükség van rá, ez önmagában erősíti fontossága tudatában. Az utóbbi évek nagy felismerése, hogy gazdasági előrelépésünkhöz nélkülözhetetlen az oktatás, színvonalának .emelése. Nem könnyű a helyzetünk, mert éppen akikor, amikor ez a felismerés beérett, most van á változtatáshoz a legkevesebb eszközünk és lehetőségünk. Gárdonyi Tamás Utazás világútlevéllel 4 Djuni. Háttérben a külföldi tőke segítségével épült luxus-szállá Bolgár peresztrojka Ha az ember Bulgáriában jár-kel, ezt többnyire nemcsak a saláták, o sajtok, vagy a bárhol megvásárolható konyak és a rózsoolaj kedvéért teszi. A jól ismert nevezetességek, a tucatnyi műemlék utón, a mai kor is érdekelni kezdi. Az első, ami óhatatlanul feltűnik: kevesebb a lelkesítő felirat, transzparens az utcán.- Nálunk is von peresztrojka - mondja Leiter Vaszilev, a Bolgár Idegenforgalmi Társulat igazgatója. - Azt reméljük, hogy ez gyökeresen megváltoztatja a bolgár társadalmat és gozdasógot. Természetesen az idegenforgalom sem maradhat ki az átalakulási folyamatból. Például a Bolgár Idegenforgalmi Társulás is új funkciókot kapott. Feladatunk, hogy egységes piaci politikát, innovációt folytassunk. Nálunk is divatosak a különféle társulások, szövetségek. Bulgáriában is megalakultak a magyarországi, megyei idegenforgalmi hivatalokhoz hasonló szövetségek. Ezek feladata az adott körzet idegen- forgalmának fejlesztése, de von olyan szövetség is, amely a kulturális turizmust, a különféle rendezvényeket szervezi. Egy másik, csoportosulás a külföldi tőke behozatalát szorgalmazza. Nem is eredménytelenül. Djuni például osztrák segítséggel épült, és valóban kiérdemli a Fekete-tenger gyöngyszeme elnevezést. A festői Alepu-öbölben fekvő üdülőtelep, az ókori Via Pontica mentén létesült. Luxusházoibon 2300 vendég elhelyezésére van lehetőség, az éttermek, szórakozóhelyek 5000 ember fogadására készültek fel. Az ország idegenforgalmi irányítói már a 80-as évek elején elkezdték szorgalmazni a különféle vállalkozásokat. Ez akkor nem járt sikerrel, most azonban a magyar példán felbuzdulva, ismét nekivágtak a kísérletnek. Turizmussal foglalkozó szövetkezetek és idegenforgalmi vegyesvállalatok alakultak. Létrejött például a magántaxisok szövetsége. Bur- goszban jelenleg öt ilyen magánfuvarozói egyesülés van. — Vállalatok és magánszemélyek egyaránt vállalkozhatnak — magyarázza Letter Vaszilev. — Ezek a lehetőségek biztosítják, hogy egyre jobban kibontakozzon a dolgozó emberek kezdeményező készsége. Gyakori, hogy szövetkezetek, vagy családok, bérbe vesznek egy-egy vendéglátóegy* séget. Nemrég kormányhatározat született: az eddigi normatívák kétszeresét kell fölhalmozni, a zöldség-, gyümölcs- félék termelését rövid idő alatt meg kell duplázni. A felvásárlási árck rendezésével megpróbáltuk a termelőket jobban érdekeltté tenni, ösztönözni különféle termékek előállítását. Ami pedig az idegenforgalmi területek, az üdülők ellátását illeti, intézkedés történt, hogy azok a nyári szezonban elsőbbségei élvezzenek. Ferenci Demeter Megszűnik a kórlapfej A kórházakban július elsejétől megszűntek az eddigi kötelezően előírt úgynevezett kórlapfej adatszolgáltatást. A Szociális és Egészségügyi Minisztérium ezzel a döntéssel az orvosok és az egészségügyi dolgozók adminisztrációs terheit kívánja csökkenteni. A megjelenése óta sokat bírált rendelet szerint a kórházi dólgozóknak nyilvántartást kellett vezetniük a felvett betegek közül véletlenszerűen kiválasztottak legfontosabb adatairól: lakóhelyükről, foglalkozásukról, valamint a diagnózisról és a kezelés jellegéről. A kórlapfej megszüntetése — a minisztérium szándéka szerint — az egyik első lépés a szociális és egészségügyi ágazat információs rendszerének újjászervezésében. A megújított adatszolgáltatási rendszer - amelyet a tervek szerint jövőre vezetnek be — kevesebb adattal, a mostaninál megbízhatóbb tájékoztatást nyújthat a lakosság egészségi állapotáról, az egészségügyi ellátásról, annak gazdasági hatékonyságáról. A szociális és egészség- ügyi tárca kibővült feladataival összhangban, a pontosabb adatszolgáltatás várhatóan elősegíti a szociális helyzet jobb megismerését, a szociális gondoskodás feladatainak pontosabb meghatározását, valamint az egészségügyi és szociális ellátás együttműködési formáinak kialakítását is. 1988. július 2., szombat HÉTVÉGEU