Dunántúli Napló, 1988. június (45. évfolyam, 151-180. szám)
1988-06-11 / 161 szám
Az ő gépeik nélkül sehol se lennénk... Mesteri fokon A legjobb szándék mellett sem lennénk képesek kézi munkával a mennyiségi követelményeknek eleget tenni, úgy, hogy a minőség végig egyenletes legyen — mondja Hergenröder János, a Bólyi Költségvetési üzem dunaszekcsői betonáru- üzemének vezetője, — Szerencsénkre nálunk dolgozik Ma/o- gurszki János és Pátli Lajos. Az ő gépeik nélkül sehol se lennénk . . . Nem először járok o duna- szeKcsői betonáruüzemben. Emlékszem, milyen minőségi változást Ígért az 1982-ben üzembe állított MR-500-as zwiclcaui betontorony,' hiszen automatikusan maga keverte ki, állította össze a betáplált recept szerinti minőségű betont. ., Ez akkor még jobban kiélezte az ellentétet az automatikus betongyártás és a kézi termékkészítés között. És most mi van a telepepl?- Hagyományos kézi gyártással egy műszakban, ketten 30 oszlopot, így meg hárman 150-160 szőlőoszlopot is elkészítenek. A megrendelt százezerből eddig már legyártottunk 35 ezret. A kinti tűző napfény után, a lakatosműhely félhomályában, majdnem belebotlok a kerekekre szerelt vályoggyártó berendezésbe. Hátul az ablak mellett, a falra szögeit fekete táblán, ott a gép kréta-skicce. — Ez volt a műszaki rajz? — lepődök meg. A szőke, köpcös testalkatú Malagurszki János - mint utóbb kiderül, ő a skicc és sok más rajz alkotója —, géplakatos, és a fekete hajú, vékonyabb dongájú Pálfi Lajos elektroműszerész, megnyugtat: ,,A fejünkben állt össze minden .. . Aztán jött az újabb és újabb ötlet. .. Ezért lett automata . .." — Annyit? Mindkettőnk órabére 40 forint alatt van. De .. . Eddig fejenként több, mint harmincezret kaptunk az újításaink, a gépeink titán. A lehetőségekhez képest, anyagiakban elismerik a munkánkat. Tudom, ha tehetnék, lényegesen többet adnának. — Mi tartja itt önöket? — A feladatok... — János még csendben hozzáteszi: — ... és, hogy itthon lehetünk. Nem kell se motoroznunk, se buszoznunk nap mint nap sehová, ez megfizethetetlen. Itt helyben találjuk meg a fantáziaserkentő feladatokat, az anyagiakat, a sikerélményt, és az elismerést. Mi kell még? Délután kettőtől meg élhetünk a többi szenvedélyünknek . . . Gondolhattam volna. Karnyújtásnyira a Duna, és mindketten nagy horgászok. Jánosnak itt van a’többnyire maga gyártotta gépekkel jól felszerelt lakgtosműhelye, kedveli a zenélést — igaz, ma már csak ritkán játszik magának vagy kollégáinak 7, ér egyre többet rajzol kislányának és magának. A ceruzával vagy filctollal is ügyes kezű. Lajos is bütyköl otthon, A műszereinek több, mint kétharmadát maga készítette, az ötödikes Sanyi fiát, fényorgonával lepte meg. A hogászást most szünetelteti, a nemrég vásárolt házát alakítja ót. Reméli, hogy Sanyi fia az örökébe lép az elektronikában. „Szeret tenni«venni mellettem, ügyes srác...” — büszkélkedik. Az üzemvezető az irodájában mondja: — Ez a két szakma, ez a két ember együtt kellett ahhoz, hogy gépeket tudjunk gyártani magunknak. Szerencsére megrendelésünk van elég, azt győzzük is, a gépesítettségünknek ‘köszönhetően minőségben és árban is piacképesek a termékeink. — Nem fél, hogy elcsábítja őket más, jobban fizető helyre? — Remélem, ettől nem kell tartani. Nálunk szabadon szárnyalhatnak. Élvezik, hogy mind bonyolultabb feladattal birkózhatnak, s eddig még mindig volt sikerélményük. — Nekik már a vályogtéglagyártó berendezés is múlt idő. Mi a következő erőpróbájuk? — Szeretnénk az eddigieknél is több fazonban gyártani a burkolóelemeket, hogy még nagyobb választékot kínálhassunk ... A még meglévő rázóasztalos kézi gyártást is ki kellene már teljesen iktatni . . . Költségvetési üzemünk asztalos üzemének égetően szüksége volna szalagcsiszoló berendezésre . . . — Nem lenne egyszerűbb ezeket a berendezéseket megvásárolni? — Ha van is ilyen gép, mely a mi igényeinknek megfelel, az többnyire tőkés gyártmányú, és számunkra beszerezhetetlen. János és Lajos a szükségből erényt kovácsolt, a gépeikkel bárhol megállnák a helyüket. Ök ehhez mesteri fokon értenek ... Mi meg ötletet adunk, biztosítjuk a feltételeket és a szükséges anyagokat, és hagyjuk őket dolgozni. Ök szárnyalni képesek, és ez az üzemünket is mind magasabbra emeli . .. Elköszönőben jut eszembe: meg se kérdeztem, melyik gépük okozott legtöbb fejtörést és melyikre a legbüszkébbek. — A mostanira, a vályogtéglagyártó berendezésünkre vagyunk a legbüszkébbek, hisz ez a legújabb. Csak sikerülne már beszerezni azt a WEM hajtóműves motort! — Némi töprengés utón válaszolnak az első kérdésemre is: — A gyöngybetongyártó gépezet volt a legnehezebb ... A poliszti- rcl granulátumot habosító berendezést is elkészítettük hozzá .. . Sajnos, jó ideje áll, mert képtelenség tőkés importból granulátumot beszerezni . . . Ahhoz mi nem értünk. Murányi László Pálfi Lajos és Malagurszki János Ha nincs János és Lajos, akkor... A betontorony végképp lerobbant, ezt a típust már nem is gyártják az NDK- ban, az automatikus vezérlést biztosító elektronikus egységek sorra tönkrementek. Azok pótlása lehetetlenné vált . . . — Pálfi Lajosnak három hónapig tartott, amíg a vezérlését áttervezte és átalakította a hazai kereskedelemben kapható IC-kkel és más „mütyürökkel”, a panelokat is maga tervezte és készítette. Már csak az automatikus mérlegelés helyreállítása, „honosítása" vár rá — mondja az üzemvezető. — Ezzel ismét jellemzővé válik az automatizálás és a hagyományos fizikai munka az üzemben? — Nem olyan fából faragták se Jánost, se Lajost, hogy ennyiben hagynák a dolgot . . . Érdemes megnézni, hogy milyen gépeket ötöltek ki és gyártottak eddig, hogy itt az üzemben jól menjen a munka. A ^telepvezető (lelkesedése kíváncsivá tesz. A Vibromobil betonelem- gyártó gép ontja a járdalapokat, mederlapokat és legújabb termékként a kerti- és támfalrendszer ,,V"-alakú elemeit. („Nem kell lapátos ember a rázóasztal mellé, mint a korábbi technológiánál" — büszkélkedik az üzemvezető.) A Mikroprés 10 boros légnyomással állít elő kisebb falazóelemeket és normál betonelemeket. Kézi alapanyag, adagoláson kívül, minden munkafázist az automata vezérel és végez. A Hidroprés 150 baros nyomással gyártja a behelyezett sablonok szerinti betonelemeket. — Ezeket is ketten készítették? — Igen. Mégpedig úgy, hogy sem a hidraulika, sem a pneumatika nem szakterületük. Amikor megismerték a rendszer működési elvét, mór lényegében biztosra vehettem, hogy ezt az akadályt is legyőzik .. . / Járjuk tovább a telepet, hisz van még mindig újdonság. A szőlőoszlopgyártó géppel egyszerre négy oszlopot készítenek hárman. Hergenröder János sorolja: Körbejárom a gépet. Ennél csak az anyag belapátolásá- hoz és a késztermék (egyszerre két vályogtéglát gyárt majd), elszedéséhez kell kézi munka. „Bár ezt is tudnánk gépesíteni — fűzik hozzá —, de az már nem érné meg.” A gép próbagyártásra készen áll. Azaz ... Az üzemvezető hozzám fordul:- Sajnos, épp a lelke, a meghajtóegység hiányzik. Már két hónapja se égen, se földön nem tudunk beszerezni WEM hajtóműves, 10—13 KW- os, percenként 20 fordulatot leadó meghajtó viBanymotort. A berendezés kész, és ki tudja, mikor tudjuk használni .. . Malagurszki János géplakatos-ezermester, 43 éves. A férfi-felmenői mind lakatosok voltak, tőlük örökölte a tehetséget és a hpzzáértést. Maga is volt kovács, kismotorsze- reflő, idehaza Dunaszekcsőn kisiparos. Tizenegy éve itt kötött ki az üzemben. A beton- elemgyártás gépesítésénél a legjobb tanulóidejének a bá- taszéki vázkerámiagyár indulásától eltöltött hat évét tekinti. Ott együtt dolgpzott Lajossal. „Ott mindketten örökösen azon törtük a fejünket, hogy valamit hogyan lehet még megbízhatóbbá, avagy termelékenyebbé tenni” — mondja. A 40 éves Pálfi Lajos eredeti szakmája villanyszerelő, s a munka mellett érettségizett, megszerezte az elektroműszerész végzettséget is, hobbija, az elektronika miatt. „Voltom villanyszerelő és elektroműszerész. még itthon kisiparos is, míg János négy éve idecsábított az üzembe.” — Mivel csalta ide? Egymásra nevetnek és úgy mondja:- Elhúzta előttem a mézesmadzagot. Azt mondta, hogy 'kedvemre és szabadon hagynak majd itt minket szárnyalni .. . Szerencsére, bejött az ígérete. A napi teendők mellett, ketten találjuk ki a gépeket. Eddig még nem fizetett rá az üzem, és mi is megtaláltuk a számításunkat. — Annyit keresnek? Némi tanakodás után, János szólal meg: 1988. június 11., szombat Tulajdonosi kör? Filtergyártó gép a Pécsi Dohánygyárban Fotó: Proksza László Bérreform gyárkapun belül A tulajdonosi kör tagjait minősítik, s a minősítés alapján juthatnak pénzhez. A minősítést a közvetlen munkahelyi főnök, a szakszervezeti bizalmi. két, a „tulajdonosi kör” togjaiból választott személy és a minősített maga végzi el egy kérdőív alapján. A kérdőív kérdések sorát indukálja. A munkához való viszony skáláján a két véglet például: „szorgalmasan, lelki- ismereltesen, mindig Italát munkát", illetve „rosszul végzi” munkáját. Hogy lehet egyáltalában a Dohánygyár dolgozója az, aki „rosszul végzi munkáját", aki „feladatát segítséggel sem képes elvégezni", aki pazarló, gondatlan, aki „megnehezíti az újak betanulását”, „aki akadályozza az új technológiák, újítások stb., bevezetését”, „aki gyenge szakmai felkészültségű", aki „alattomosan bomlasztó", aki „ellenségesen” viselkedik a gyár dolgaival szemben, aki „kártevő” — szóval a gyár dolgozója hogyan lehet egy ilyen elvetemült ember, nemhogy a gyár „tulajdonosi körének" tagja? Irimi Sándor, a Pécsi Dohánygyár igazgatója, meglehetősen bizalmatlanul fogadja telefonon való bejelentkezésemet, a télen a Népszavában nem túl kedvezően írtak a tulajdonosi körről, márpedig e, kísérleti stádiumban lévő kezdeményezésüket nem szeretnék veszélyeztetni, A sajtó pedig éppen eleget írt általában a tulajdonosi tudat hiányáról, szükségességéről ahhoz, hogy „rácsapjon" bármilyen kezdeményezésre.- A hagyományos módszerekkel, munkaszervezéssel, elértük a teljesítményfokozás korlátáit, de ezzel gyakorlatilag belevittük az emberekbe a bérmunkás-tudatot - mondja Irimi Sándor bevezetőben. Aztán hosszasan beszélgetünk, vitatkozunk, s előbb addig jutunk el, hogy a kör elnevezésén lehet vitatkozni, aztán odáig, hogy jelen formájában valóban nem sok köze van a „tulajdonossághoz" a kísérletnek, inkább a teljesítménybérezés egy magasabb szintjét jelenti, amikor már nemcsak a szűkén vett munkát honorálják, hanem 0 gyárhoz való viszonyt, a kezdeményezőkészséget, a közös munkával való törődést is. Eljutunk addig, hogy kimondja az igozgctó: e kísérlet célja, éppenhogy egy fejlett bérmunkás-tudat kialakítása, mert noha általában sokat ostorozzuk e fogalmat, s.a mögötte lévő magatartást, kétv ségkívül olyan erényei vannak, melyek nagy előrelépést jelentenek a jelenlegi helyzethez képest is. Ennek lényege: folyamatos ellenőrzés és önellenőrzés ajatt állnak a kör tagjai - a rendszeres értékelés 0 viselkedés változásának fő oka. S tudják ezt a munkások is, Balogh Csaba legalábbis tudja: — A vállalat arra számit, hogy megéri. Reméljük, nekünk is meg fogja érni. A gyár most ezzel letette a-z asztalra, hogy mit kíván tőlünk, de ezután majd a munkásoknak is le kell tenniük, hogy ők mit akarnak a gyártól. — Például mit? — Ezt nem feltétlenül a Do- 'hánygyárra értem, inkább általában. Például azt, hogy legyen munkahely, mert munka van bőven. Ha van munkahely, olyan munkát biztosítani ott, amit az ember még felér: a jobbnak bonyolultabbat, a gyengébbnek könnyebbet — az nem megoldás, hogy a jobbakat megtartjuk, a gyengéket meg kirakjuk az utcára. Hogy ^gy munkába álló fiatal, öt éven belül hozzájuthasson lakáshoz, s nem életre szóló kölcsönnel, hanem elérhető árú lakással. Én nem akarom, hogy a fizetésem megduplázódjon, megtízszereződjön, én azt akarom, hogy ebből a fizetésemből juthassak lakáshoz. Szeretném, hogy mindenki erkölcsösen élhessen. Ehhez tudnia kell a törvényeket — de ezekből annyi van, hogy professzornak kell lennie, hogy eligazodjon köztük, megismerje mindet: ha átlátható lenne a világ, könnyebben béig rs lehetne illeszkedni. Szeretném hallani azt is, hogy mit kell dolgozni, hogy kilábaljunk, s nemcsak azt, hogy többet és jobban. Szeretném ha a minőséget mindenütt megkövetelnék1, munkástól, vezetőtől egyaránt. Szeretném, ha az életszínvonalat nem úgy őriznénk, hogy húzunk egy plafont, hogy mindenki addig ugrálhat, hanem úgy, hogy legyen mindenkinek lehetősége dolgozni és keresni, hogy oki tud, azt ne lehessen visszafogni .. . Disztingválunk, különbséget teszünk az igazgatóval bérmunkás-tudat és bérmunkás- tudat között. Hiszen olyan munkás, amilyent várnának a tulajdonosi körségtöl, létezett a régi világban is, amikor nemhogy a sajátjában, nemhogy államiban, de a tőkésnél dolgozott szorgalmasan, takarékosan, gyárára, szakmájára büszkén, tanítva, nevelve a' fiatalt, segítve a gyengébbet, szigorúan ügyelve munkájának minőségére. Igaz, ennek kialakulásában nem a tulajdonosi tudat volt a domináló, hanem a munkahely féltése, a szigorú követelmények; cfe abban, hogy mára egy egészen negatív „bérmunkás-tudat” alakult ki, annak meg az ellenkezője az oka: az elv’telen, általános foglalkoztatottság: az átlagbérgazdálkodás, hogy kellett tartani ötöt látszatmunkákra, hogy fizethessenek egy valóban dolT gozót, azt sem igazán, hisz fizetni kellett az öt alibisnek is. így aztán csak egy érdekli, a „rosszértelmű bérmunkást": a pénz. A teljesítmény, a minőség alig. — Ennek ellenére munkásaink két nagy csoportba sorolhatók. Az egyik kötődik a vállalathoz érzelmileg is, aki takarékos, aki minőségi munkát végez, s a másik, aki keresi a kibúvókat, aki ellenfelének tekinti a vállatatot, és a vállalati vezetést — mondja az igazgató. Mi az előbbire építünk, szeretnénk építeni a tulajdonosi körrel, melynek elnevezése, elismerem, vitatható. Tavaly kísérletképpen a filtergyártósoron kezdtük el a tulajdonosi kört azzal, hogy a többség megszavazta. Ezzel megszűntek a korábbi külön- pénzek, ennek helyébe lépett - természetesen a teljesítménybéren felül —, a tulajdonosi kör tagsága után járó jutalék. Miközben 2,8 százalékkal csökkent a létszám, 16 százalékkal több termelési értéket állítottak elő, kiemelkedő exporttermeléssel. Csökkent az igazolatlan hiányzás, csökkent a fluktuáció a filtersoron, s kevesebb volt a baleset is. A kísérlet célja, tehát egyfajta belső bérreform kidolgozása, hiszen általában a mi múltbéli és jelenlegi bérrendszerünk nem fizeti meg azt a bizonyos fejlett bérmunkástudatot, annak megfelelő munkavállalói magatartást. Mi erre teszünk kísérletet. S meggyőződésem, hogy a valódi tulajdonosi tudat kialakulhasson, előbb ki kell alakulnia annak a bérmunkás-tudatnak, mely tudja, mely érdekelt abban, hogy óltclában is jól menjen egy gyár, mert akkor kereshet ő is többet, s ezért tesz is a gyárért. Megvallom én is az igazgatónak: a szabályzat, a minősítő kérdőív ismeretében előítéletekkel jöttem a Dohánygyárba; azzal, hogy egy divatos fogalom, a tulajdonosság meglo- vagolásaval újabb teljesítményt kívánnak kicsikarni a munkásokból. Arról győződtem meg, hogy ez valóban így is van, s mégis, megváltozott előzetes véleményem. Akár nevét is megtarthatja a kör, noha még nem tulajdonosi: hiszen ez a teljesítménykicsikarás nem több meg nem fizetett munkára irányul, hanem arra, hogy a dohánygyáriak büszkék lehessenek arra, hegy dohánygyáriak, hogy tón még irigyeltek is legyenek ezért. S ehhez kívánjunk olyan közgazdasági környezetet, mely, általában teret nyit. a minőségi munkához, mely nem húz jövedelemplafont a jó leszorítására, de lehetőséget kínál a gyengének is a többre. Kívánjuk, s nemcsak a dohánygyáriaknak, hanem mindannyiunknak. Bodó László HÉTVÉGE 3
