Dunántúli Napló, 1988. június (45. évfolyam, 151-180. szám)

1988-06-09 / 159 szám

1988. június 9., csütörtök Dunántúli napió 3 Utcáról utcara Példázat a „mákos" gyári háztetőkről Legyen elnéző az olvasó, amiért e rovatban a szokásos­nál többször van jelen Lvov- Kertváros, dehát ennyi protek­ciói adhat az újságíró a lakó­helyének. Most mindenekelőtt szeretném tisztelettel jelenteni, hogy két, korábban szóvá tett jelenség változatlanul él to­vább. *A piros ABC melletti rö­vid passzázs „'kirakatai" egy­re elszomorítóbbak, szemláto­mást nem tudnak velük mit kezdeni. Ha valóban így van, hát falazzák be az egészet és akkor nincs velük több gond! Az Egri Gyula úton kb. 3 éve „létesített" vitrin változatlanul üres, üveges tekintettel bámul a naponta körülötte jövő-menő ezer és ezer emberre. Vi­szont .. . Minap az egyik Viktó­ria utcai tízemeletes tövében mozgó aszfaltüstre figyeltem, a ház menti járdarész pedig közel másfél évtized után végre aszfaltbontást kapott. Ezzel egy füst alatt még mást is el­intéztek. Nem tudom, utasítás­ra-e vagy magánszorgalomból. A Barátság-forrás körül annak­idején „díszburkolatot” csinál­tak, ami nem egyéb, mint az aszfaltban két páros mészkő- lapsor. A lapok közül egy kitö­redezett, azt pótolták most — aszfalttal. Gyönyörű! * A Dunántúli Napló 40 éves jubileumi ünnepségére készülvén a Művészetek Háza nagy elő­adótermében gyülekeztünk. Jó­magam a nyitott ablaknál áll­dogáltam, amikor észrevettem, hogy lent az udvaron, a fagy- laltozó mögötti kis beszögellés- nél két fiatalember áll a fal­nak fordulva és ... igen, azt csinálták. Távoztuk után félre­érthetetlenül bizonyította ezt a fal sötét elszíneződése. Ök „szentelték fel” az intézményt, vagy voltak már elődeik? Nem tudom. De az biztos, — így gondolkodtam —, hogy hiányzik a város központi te­rén az a nyilvános illemhely, ami jajderég megszűnt. Arra is gondoltam, hogy az ilyen in­zultusok elkerülése végett nem ártott volna a házban találni valami Zúgot a nyilvános illem­hely számára. Azóta már tu­dom, hogy az Asztalos-kollégi­um Széchenyi közi félreeső frontján csinálnak félreeső he-„ lyet. Ám félek: annyira félre­esik, hogy a nagyon sürgős ap­rómunka színtere az említett, erre oly csábító beszögellés lesz. * Az utóbbi időben gyakorta fordul elő, hogy a belvárosi rehabilitáció jegyében vado­natúj „kalapot" vagyis felújí­tott tetőt kapnak a házak. Ezek büszkén és fennen hirdetik^ga- vallérosan bánt velük a város. Tehetik, is, mert valóban gaval- léros tett vadonatúj cseréptetőt varázsolni az ódon házakra. Miért mondom ezt? Évekkel ezelőtt Győrött jártam, s az ottani belvárosi rehabilitáció körüli tapasztalataimat közre­adtam a DN hasábjain. Abban írtam arról az ottani tetőfedési módszerről, ami takarékos vol­ta miatt igen rokonszenves volt számomra. Arról volt szó, hogy a Rá'ba-parti városban a felújí­tásra szánt épületek tetejéről a cserepet gondosan és válo­gatva szedték le, az épeket, még használhatókat félretették, az ócska meg mehetett a si- tel együtt a szemétre. A meg­mentett cserepeket a vadonat­újakkal keverve rakták fel, et­től a tető amolyan „mákos” lett, vagyis megőrződött az ódon hangulat, az újak pedig előbb-utóbb hozzáöregednek a régiekhez. Ezzel szemben nálunk? Ki tudja, hová megy a régi cserép java? Melyek ál­tal itt is-olcsóbb lehetne va­lamelyest a tetőfelújítás. * Múltkor képpel együtt kese­regtem azon, hogy míg Ráday Mihály Pallas Athénéje kezé­ből csak a lándzsát lopják ki időnként, a mi Pallas Athénénk teljes egészében eltűnik. A Művészetek Háza Sallal köz felőli oldalán volt, mitológiai jelenetet ábrázoló terrakotta relief a felújítás során megsé­rült, leszedték, s akkor — en­nek már jó két éve! — úgy szólt az ígéret, hogy felújítás után visszateszik. Ezt reklamál­tam. Amire senki nem reagált. Illetve Gernert József, a Taná­csi Magas- és Mélyépítő Válla­lat építésvezetője, aki elmond­ta, hogy a felújított relief ott van náluk és elhelyezésre vár. Ekörül sokáig folyt a vita. Az egyik vélemény szerint vala­hol a hpzban |<e|| elhelyezni, a másik az eredeti helyhez ra­gaszkodott. Erről jutott eszem­be, hogy amikor a Rózsakért mellett meglelték a viharvert török kutat, azt találtam írni a Janus Pannonius utca épségé­nek a védelme érdekében, hogy a kutat áthelyezhetnék az út túlsó oldalára, hiszen végtére a törökök is megépítették vol­na ott. Nos, akkor majd a fe­jemet vették. A kút azóta is Manapság ritkán találkozik az ember olyasvalakivel, aki igazán megnyeri a tetszését. Olyannal, aki akkor sem sza­lad el, ha fontos dolga van és visszamosolyog, ha ráneve­tünk. Olyannal, aki ráér felelni minden kérdésünkre, és a sze­münkbe néz, amikor válaszol. Szíjártó Antal persze nemcsak azért ér rá, mert 74 éves, ha­nem egyszerűen azért, mert fontosak vagyunk neki mi, em­berek. Anti bácsi fodrász, 54 éve dolgozik ugyanabban a pécsi, Újvilág utcai kis üzletében. — Ha abbahagynám, nem volna értelme semminek — mondja. — Ma már csak hetente két­szer nyitók ki, de egy-egy ilyen nap többet ér, mintha orvos­hoz mennék a legjobb gyógy­szerért. — A feleségére nevet, aki csokilikőrrel kínál minket. — Szép kis szőke bányászlány volt a feleségem, amikor hoz­zám került fodrásztanulónak, valamikor 1940 körül — néz rá huncutul a kedvesen gömböly- ded ősz asszonyra. Egyetlen elfoglalja az úttest felét, én pedig megtanultam a leckét. Ezért is írom le: a Pallas At- hénés reliefet az eredeti he­lyére kell tenni. * Vegyes érzelmeket keltett a pécsiekben az új belvárosi par­kolási rend, aminek következté­be keményen fizetni kell a vá­rakozásért. Ennek következté­ben elszaporodott egy eléggé el nem ítélhető jelenség, ami­vel szemben az illetékes ható­ság még nem mozgósította önmagát: egyre több helyen látni járdán parkoló gépkocsi­kat. Pl. a Konzumnál a Kos­suth téri oldalon mindig leb­zsel 3—4 gépkocsi és másutt is találkozni ilyen rendbontók­kal. Tesznek-e ez ellen, vagy előbb-utóbb „törvényessé" vá­lik ez a parkolási mód? * Tiszteletreméltó hagyomány születik a szemünk láttára: a Volán kezdeményezésére az általa adományozott zászlók lengenek állandóan, és nem­csak ünnepeken a városháza Széchenyi téri homlokzatán. Zászlók? Nem is tudom. Több olvasónk hívta, fel a figyelme­met a dologra kérvén: tegyem szóvá... Hát kérem: a hom­lokzaton lévő rudak — zászló- rudak, óm amit ott lenget a szél, azt általában függőleges rúdra függesztik. Az értelmező szótár szerint ugyanis: „a zászló - meghatározott színű . . . nyél­hez erősített, szabályos alakú kelmedarab; a lobogó - rúd­ra zsinórral felvonható, a zász­lóval azonos színű szövetből készült jelvény". Most tehát a pécsi zászlórúdakon — lobogók lengenek, amik időnként kibo­gozhatatlan csomóvá válnak a szelek jóvoltából. Hársfai István kortyot iszik a likőrből, aztán elkomorul az arca. — Persze, a háború, az majdnem tönkretett mindent. Negyvennégyben szü­lettek az ikerlányaim, én Ogyesszából jöttem haza negy­vennyolcban, meg sem tudtam különböztetni őket. Furcsa volt nagyon, hogy nekem van két lányom és olyan nagyon ha­sonlítanak énrám. Most meg már hogy halad az idő, a déd­unokámat várom. Míg én a fronton voltam, a feleségem dolgozott a boltban. A béke első éveiben borzalmas szegénységben éltünk. Aztán, ahogy az ország is, én is meg­tettem a magamét. Például di­vat lett a dauer. Pécsett a bel­városban hárman csinálták, és még én, az akkori külvárosban, az Újvilág utcában. Ez körül­belül az 1950-es évek közepén volt. A pécsspabolcsi mozibon, a főelőadás előtt még reklám- film is ment rólam, összesen három csipeszem volt, amit a vendég fejére rakhattam, hát képzelheti, hogy fél nap is be­letelt, míg egy frizura készen Építő­művészek tiltakozása A Magyar Építőművészek Szövetségének vezetősége — mint levelében közli — úgy döntött, hogy tiltakozik „a ro­mániai nemzetiségi kis falvak erőszakos megsemmisítésére kidolgozott terv" megvalósítá­sa ellen. Rámutatott, hogy ez az akció „szétzúzza a mai Ro­mánia területén élő magyar, német és más nemzeti ki­sebbségek történeti azonosság- tudatát". Hangsúlyozta, hogy „az épített környezet minősé­ge semmi mással nem helyet­tesíthető érték, s az emberi­ség közös kincse". A szövetség vezetősége fel­hívással fordult a világ építé­szeihez, hogy „emeljék fel szavukat a romániai nemzeti­ségi kultúra felszámolására irányuló településpolitikai el­határozásokkal szemben". A szövetség vezetősége a levelet és a felhívást meg­küldte több mint hetven or­szág építőművész szövetségé­nek, több nemzetközi szerve­zetnek, számos magyar és kül­földi közéleti személyiségnek, sajtószervnek. Magyar-finn közös vállalat alakul Magyar—finn közös vállalat alapításáról írtak alá megálla­podást szerdán, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztéri­umban. A szerződés értelmében a finn HAKA cég, valamint a Danubius Szálloda- és Gyógy­üdülő Vállalat, a Fővárosi Für­dőigazgatóság, az Intercoope- ration Rt., valamint a Középü- fetépítő Vállalat részvénytársa­ságot alakít budapesti termál gyógyszálló építésére és üze­meltetésére. Az alapító okirat aláírásánál jelen volt Marjai József miniszterelnök-helyettes, kereskedelmi miniszter és Kale- vi Sorsa finn külügyminiszter, Somogyi László építésügyi és városfejlesztési minijzter. ~A beruházás tőkeigénye mintegy 140 millió finn márka, a finn részesedés 40, a magyar pedig 60 százalék lesz. Az építkezés várhatóan még ez év júliusában megkezdődik Budapesten, a Dráva utcában kijelölt telken. A beruházás fővállalkozója a HAKA, amely Finnország má­sodik legnagyobb építőipari cé­ge. Az építkezést számos alvál­lalkozó bevonásával végzik majd. Úgy tervezik, hogy két- két és fél év múlva már fogad­hatja első vendégeit az új fő­városi szálloda. lett. A csipeszbe vezetett áram — ami rögzítette a hajat —, persze égetett, a hölgyek né­ha sikoltoztak, de hősiesen tűr­ték a megpróbáltatásokat. Én mindig híve voltam az új­nak. Az úgynevezett Hardy- hajvágást például én hoztam le Pécsre. A férfi fodrászatban ez a legnagyobb újítás hosszú évek óta. Ma már borotva- hajvágásnok nevezik. A főnö- zés, az szépítette meg a szak­mánkat. Ez nem más, mint a kézi hajszárítógép, ezzel aztán kiélhetjük a fantáziánkat. Míg addig csak a búra alá ültet­tük a hölgyeket, azóta a mi kezünktől lesznek egyre szeb­bék . . . A szakmám mellett van még egy szenvedélyem, a gyerekek. Két évvel ezelőtt még én vol­tam a pécsi KIOSZ ifjúsági klubjának vezetője - 72 éve­sen. Miért mosolyog? Az a leg­könnyebb: fiatalok közt fiatal­lá válni ... Óvári Zsuzsanna 5A éve ugyanott Fiatalok közt fiatallá válni fiz erőmű utat épít Ófalu: a Köjál nem engedélyezi Miért titok a Földtani Intézet szakvéleménye? Újabb, jelentős fejlemény történt az Ófalu-feked hatá­rában tervezett izotóptemető ügyében: a Szociális és Egészségügyi Minisztériumban működő Állami Közegészség- ügyi és Járványügyi Főfel­ügyelőség június 1-jén kelt határozatában, mint szakha­tóság, nem járul hozzá az ófalui telepítéshez. Egyúttal a március 8-án kelt „létesíté­si engedélyt" — amelyet ké­sőbb szakhatósági hozzájá­rulásként értelmezett - vissza­vonja. Az Indoklásban három ér­vet sorakoztat fel a főfel­ügyelőség: a területen 50Ó méteres körzetben források fakadnak; a talaj vízáteresz­tőképességével kapcsolatos adatok ellentmondásosak; a rézsűállékonyság nem bizto­sítható, a lejtőcsúszás veszé­lye áll fenn egy esetleges földmozgás esetén. A határozatot tegnap kap­ta meg a Baranya Megyei Tanács. Miközben megszületett a második nemleges szakható­sági állásfoglalás, Paks to­vább építkezik a térségben. A napokban a helyszínen győ­ződhettünk meg arról, hogy szélesítik az erdei utat, épí­tik a vízelvezető árkot. A Harsónyi-kereszt tövében a Geofizikai Intézet végez fúrá­sokat, sőt azon a területen is, amelyre annak idején a PAV nem kért s nem is kapott te­rületfelhasználási engedélyt. Májusban levélben keres­tük meg dr. Kapolyi László kormánybiztost, tájékoztatást kérve a Magyar Állami Föld­tani Intézet Ófalura vonatko­zó szakvéleményéről, amelyet személyesen • ő kért a Köz­ponti Földtani Hivataltól a viták eldöntése érdekében. Erről a szakvéleményről — bár megszületett — eddig még egyetlen fórumon sem esett szó. Dr. Kapolyi László június 3-án érkezett válaszában a következőket írja: „A Ma­gyar Állami Földtani Intézet állásfoglalás-tervezete konzul­tációs anyagként szolgált a vizsgálatokat végző szerveze­tekkel folytatott tárgyalások­hoz. A tárgyalások során a MÁFI szakértői, megismerve állásfoglalás-tervezetük össze­állításánál még figyelembe nem vett adatokat és kutatá­si eredményeket, közölték, hogy az elhelyezés ellen ki­záró tényezőt nem látnak, de néhány további vizsgálatot szükségesnek tartanak végle­ges állásfoglalásuk kialakítá­sához. (...) A MÁFI által igényelt kiegészítő vizsgálatok elvégzését elrendeltem, ezek jelenleg folynak. A vizsgála­tok eredményei alapján elő­reláthatólag június végéig készül el a MÁFI végleges szakvéleménye, amelyet önöknek meg fogunk külde­ni.” Időközben megérkezett a postával a Hazafias Népfront és a KISZ KB környezetvédel­mi testületéinek közös állás- foglalása, amely a május 11-i budapesti vita alapján szüle­tett. Néhány részlet a fontosabb megállapításokból: „A lerakóhely alkalmassá­gát bizonyító érveket, ellen­érveket figyelembe véve a végleges döntés megnyugta­tó módon nem hozható meg.” A két testület „javasolja" az MTA és a kormány által kö­zösen kijelölt Szakértői Bi­zottság létrehozását, amely (...) alternatívákat állít, és bemutatja az egyes alternatí­vák pozitív és negatív gaz­dasági, környezeti hatásait. (. ..) Az alternatívák közé feltétlenül fel kell venni az évek óta gond nélkül üze­melő püspökszilágyi tároló­bővítési lehetőségét, mivel e tanácskozáson sem hangzot­tak el megalapozott érvek ezen változat ellen." Június 14-én lejár a PAV területfelhasználási engedé­lye. A fellebbezés elbírálása folyamatban. Havasi János

Next

/
Oldalképek
Tartalom