Dunántúli Napló, 1988. június (45. évfolyam, 151-180. szám)
1988-06-04 / 154 szám
Térről térre Szép új kőkerítés a virágágyak körül a Széchenyi téren Megújuló belvárosrész Ahol a papok táncolnak? Nem kis irónia kandikál ki a kérdés mögül. A régi népi mondás mintha érvényes lenne arra, ami most Pécsett oly nagy elánnal folyik a Széchenyi tértől a Geisler Eta és a Janus Pannonius utcán át az István térig, a város e csöppnyi területén abból az alkalomból, hogy alig két hónap múlva itt fognak randevúzni Európa dalosai. A végrehajtó bizottságnak a város idei út-híd költségvetése kapcsán hozott döntése - rendet kell teremteni a belváros e szűk területén - helyesnek bizonyult, már a mostani látvány szerint is. Végre egyszer így is kellett dönteni! Még akkor is, ha netán sokan nem is értenek ezzel egyet. Vitathatatlan: városszerte láthatók a leromlottság jelei, különösen a közutak állapotát illetően. Viszont el kell fogadnunk dr. Somlói Csaba építési osztályvezető érvelését: „Ha a város e kis területén elköltött pénzt másutt, egy-két utca generális rendbetételére fordítjuk, az az adott terület elégedettségére szolgált volna; a Széchenyi tér, az István tér viszont az egész városé, a százhetvenezernyi pécsié." Sajnálatot csupán az ébreszthet, hogy ebben az erőltetett menetben nem kerülhet mindenre sor ebben a térségben. Így pl. felújítatlan marad most a Széchényi tér belső része, a városház előtti oldal, a Zsolnay- kút körüli térrész, a Jókai tér, a felső sétatér — az ún. Dómtér — mindez a következő ütem feladata lesz. De mikor? Jövőre — mondják. Bízzunk benne, hogy pénz is lesz hozzá. És mielőtt még egy szót is szólnánk, írjuk le: a most folyó munkák idei költsége meghaladja a 40 millió forintot. Roppant sok ez és — ugye — milyen keveset lehet belőle megcsinálni. \ Az egyik tér A Széchenyi tér az egyik pontja a városnak, ahol mi pécsiek naponta megfordulunk, s ahol az idelátogató bel- vagy külföldi is egész biztosan előfordul itt-tartózkodósa során. Mindannyian láthattuk évek óta, színvonalában hogyan csúszik mind mélyebbre ez a tér, ami most — végre! — fellendülőben van. Az Elefántos tömb pl. szigetként emelkedett ki lerobbant környezetéből, ami - felerészben - most idomul hozzá. Visszajött a rég eltüntetett díszes kerítéssel körülvett virágágy, a Pécsi Városszépítő és Városvédő Egyesület közreműködésével visszakerül régi helyére a dömörkapui buszfordulóhoz száműzött „gótikus" meteorológiai jelzőoszlop. Látjuk: eltűnt a suta kis járdasziget, ennek a helyére kerül majd a túloldali új új- sógospavilon ikertestvére. Egyébként ezen az oldalon - a Jókai téri saroktól a Széchenyi közig és a Sollai közben nem egészen a Geisler Eta utcáig - kap viacolor burkolatot a járda, a folytatás - mint már említettük. Újdonságként jelentek meg a téren az újszerű víznyelők — ha az úttest is úgy akarja, a hegyoldalról jövő csapadékvíz itt már eltűnhet. Újak a járdán elhelyezett rácsok - az eresz- csatornákat nem lett volna célszerű közvetlenül bekötni a csapadékcsatornába, mert ezzel nem oldódott volna meg a lejtős járdákon folyó víz sorsa. Újak az egyelőre csak itt elhelyezett járdaszegélyelemek: esztétikusak, szinte plasztikusan formálhatók és elegendő magasságúak ahhoz, hogy az alváz épségének kockáztatása nélkül ne lehessen gépkocsival felhágni a járdára. Ez lesz talán az orvosság a mind jobban elharapózó járdái parkolás ellen? Megújul - mint látjuk - a dzsámi lábazata is, sokkal szebb lesz a réginél. Viszont egy reggelen leverve, összetörtén találták meg az örökmécsest, a darabjait összeszedték, felújításra vár. Nem újul meg - mint említettük — a támfalakkal övezett térrész. Jó volna azonban, ha a kövek közt burjánzó gazt kiirtanák (hogy legalább sejteni lehessen a díszburkolat mintázatát), s ha a következő ütem előkészítése során figyelemmel lennének az illetékesek arra, amit Weichinger Károly, aki annak idején megalkotta a tér mai arcát, mondott: ,,Ki látott már ilyent? Kemény köböl készített támfalat puha kővel lefedni!..." Hát igen, a fedlapok igencsak megviseltek már és cserére érettek. Feltétlenül fel kell hívni a figyelmet (bár aligha szükséges) arra, 'hogy végre megkapta a pirogránitgallért a volt megyeháza újraépített kupolája^ a Széchenyi téri homlokzat most már szépen díszíti a teret, s talán feledtetni tudja az épület túlméretezett tömegét. A két teret összekötő utcákra — Geisler és Janus Pannonius — is ráfér az, amit most művelnek velük, különösen az előbbire az út és a járdák átépítése, az utóbbiban pedig a műemléképületek felújítása. A másik tér Épülő szökökutas medence az István téren Sétatér, István tér... Hallottam, annak idején vita volt azon: nem anakronizmus-e itt, ezen a téren betonból építeni támfalat (a déli falról volt szó). Nem értem! Ti. a vita. azután volt, hogy a mauzóleumnál már betontámfalra hordták fel a homokkőburkolatot. Az nem volt anakronizmus? A megoldás jó, a föld terhét a láthatatlan betonfal viseli, a homol^kőlapoknak csak díszítő funkciójuk van, azt pedig időtlen időkig ellátják. A tér, ahogy alakul, sejteti már, hogy éke lesz a városnak, ha csobog majd a víz a medencében, ha világítanak az új-régi lámpák, ha megpihenhetünk a kényelmes padokon... Míves munka a szökőkutas vízmedence — díszes, barokkos alkotás a 20. század végéről. Szeretném remélni, hogy ebben a medencében mindig A Pannonvin új kovácsoltvas kapuja csak víz lesz, s nem szemét. Ugye megóvjuk a szépségét? Kodály... Ebben a mostani szituációban sajnos elveszítette a Varga-szobrokat jellemző lényeget: az élő emberrel való közvetlen kapcsolatot. Somfai Csabától tudom, hogy a kapcsolat helyre fog állni, mert a két járdát a szobor előtt betonlapokból készülő „tipegővel" kötik össze. De miért nem lehetett rögtön így csinálni? A tér alsó, Geisler Eta utca felőli sarkában „új" szobrot helyeznek el: Vigh Tamás Régészet, c. alkotását, a Káptalan üteg 4. udvarából. E sok- szobrú téren még egynek kellene helyet biztosítani: állam- alapító I. István királyunknak. A mauzóleum délnyugati sarkánál — terv szerint — valamikor felállítanák a hajdan itt volt Klimó-kutat, alig 50 méterre az új medencétől. A tudós püspök bizonyára megbocsátaná, ha a kútja helyén az államalapító szobrát állítanák fel közelgő millenniumai valamelyikén. (1997 — ezer éve, hogy fejedelemként Géza örökébe lépett, 2001 - ezer éve, hogy az új hon első királyává koronázták). Elismerést érdemel a Pannonvin, amiért a rakodóudvarához a kerítéssel egyező új, kovácsoltvas kapuzatot csináltatott. Hanem ezzel nyitottá vált az udvar, szirjte részévé a térnek, azért a, belső rendről sem lenne szabad megfeledkezni. Látjuk, hogy a Miosz- szonyunk-templom is hozzáfiatalodik a két szomszéd épülethez. De vajon mi lesz a szobrokkal, amik kb. tíz évvel ez- előttig díszítették a templom oromzatát? Mint Felcser László egyházi építésztől hallottam: a két szoborról semmit nem tudni, úgy eltűntek, hogy egy darabka sem maradt belőlük. Vagy talán van, aki tud róluk valamit? Hársfai István N Mamelukok tegnap Az abszolutizmustól való megszabadulást jelentő 1867- es kiegyezés utáni lázos liberális szellemű „gründolást" hamarosan felváltotta Tisza Kálmán nevével fémjelzett politikai rendszer. Mór Tisza Kálmán kormányra kerülésének körülményei is előre jelezték, hogy az új vezetés nem éppen politikai elvhűségével fogja az utókor elismerését kivívni. Tisza 1875 februárjában hátat fordított korábbi, a kiegyezést bíráló, az 1848-as vívmányok csorbítatlan visz- szaállítását követelő politikájának. ügyes taktikázással, kihasználva az addig hatalmon lévő Deák-pórt' belső gyengeségeit, saját (kisebbségben lévő) pártját, a Balközépf pártot egyesítette a már csak nevében „Deák" párttal. Ebből a fúzióból született meg 1875. március 1-jén a három évtizeden át kormányzó Szabadelvű Pórt. Tiszát politikai pál- fordulása jutalmául ez uralkodó belügyminiszterré nevezte ki, majd miután helyzetét új pártjában megszilárdította, 1875. október 20-án miniszterelnöki méltóságra emelkedett. A dualizmus korában példátlan hosz- szú, 15 évi miniszterelnöksége idejére esik a kiegyezési rendszer megszilárdulása, és az imaozóns ütemű qazda- sáai fsilődést biztosító stabilitás korszaka. ' Tisza kormányzási elve a „quieta non movere” (nem bolygatni a dolgokat, kerüljük a felesleges bonyodalmakat) volt: „...kormány- rendszere nem alapult tervszerűen átgondolt és következetesen keresztülvitt programon - írja róla Halász Imre 1911-ben egyetlenegy kérdésben volt kötött marsrutája: nem engedte megbolygatni az 1867. évi kiegyezés». Az a társadalmi osztály, amelyet ő és pártja képviselt, és amelynek ő tipikus reprezentánsa volt, nem akart komolyan reformokat, sőt valójában irtózott tőlük, mert féltette tőlük maga befolyását és hatalmát. A programtalanság programjának megvalósításához az egypárti kormányzás sajátos szisztémáját hozta létre. Első lépésként a választások — akkoriban megszokott —, manipulációja szempontjából kulcsfontosságú főispánokat cserélte le saját, önálló politikai karakterrel nem rendelkező híveivel. Ezt követően már könnyen ment" a képviselőház szabadelvű párti padsorainak mamelukokkal való féltöltése. (Mamelukoknak akkoriban á 67-es kiegyezést szolgaian támogató kormánypárti képviselőket nevezték.) A képviselőjelöltek kiválogatásakor nagy gonddal járt el. Legfőbb érdem a közép- szerűség és a feltétlen engedelmesség volt. A független gondolkodás és az erős egyéniség nem volt kedvező ajánlólevél. A mameluk szerepre könnyűszerrel talált vállalkozókat, a birtokaiból megélni nem tudó, elszegényedő középnemesség soraiból. A szabadelvű képviselők közé addig soha nem látott arányban kerültek be volt szolgabírák, tehetetlen hivatalnokok. Tisza a pártjának zömét alkotó mamelukok között vasfegyelmet tartott, önálló véleménynek vagy horribile dictu: egyéni politikai kezdeményezésnek helye nem volt. Ha véletlenül valamelyikük fellázadt, az biztos lehetett abban, hogy a következő országgyűlési ciklusban nem talál magának választókerületet. A mameluk- nak egy lehetősége volt: végrehajtani a pártvezér akaratát. A képviselőházban csak arra szavazhatott, amit klubjában elhatároztak, s korábban a Szabadelvű Párt szólásra is csak-, akkor emel- ; kedhetett, ha erre parancsot 1 kapott. De a Duna-parti : Loyd-palotában, a klubban ' sem érezhette magát igazi politikusnak: „A klub egy- ; szerű társas körré süllyedt — írja a kortárs Mikszáth, a Klub című novellájában —, , ahol kártyáztak, pletykáztok,' j olvastak, sakkoztak és meg- I nevették Beöthy Aldzsi szi- ! porkázó élceit, de politikát nem csináltak." ■ A Tisza-rendszer erejében azonban kezdettől fogva ben- ne rejlett a felbomlasztó gyengeje is. A mamelukoknak - csak kisebbik hányada volt a „generális holtig hű testőre", a többség a mindén- j kori hatalomhoz volt hűséges. A dualizmus rendszerének az 1880-as évek végére mind határozottabban kirajzolódó ellentmondásai, a magát liberálisnak tartó állam már- már elodázhatatlan moder- • nizálásának szükségessége és nem kis részben a nemzeti érzékenységnek a polgári fejlődéssel együttjáró felfokozódása megingatta az addig feltétlen tekintélynek örvendő „vezér” helyzetét. A pártban korábban háttérbe szorított, változtatásokat sejtető pojitikusak népszerű- j ségének növekedése és az összmonarchiai érdekeket már érvényesíteni nem tudó Ti- : sza Kálmán kegyvesztettsé- ae, a széliórásokra oly érzé- ; kenv mameluksereqet úi ve- I zérek keresésére ösztökélte, i Tisza Kálmán 1890-ben bekövetkezett bukása után, j a helyére lépő miniszterei- í nökök nem tudtak úrrá lenni • a sorozatos parlamenti vál- \ Ságokon. A feltétlen szabadelvű párti kormányzás re- I konstituálására tett utolsó j kísérlet Tisza István, a „ge- | nerális” fiának nevéhez fű- I ződik, 1903 őszén a párt egy- ! ségének helyreállítására és a parlamenti obstrukció le- { törésére, miniszterelnöki meg- j bizatást kapott Ferenc Jó- j zseftől. Az apjára jellemző ! céltudatos szívóssággal Iá- j tott hozzá a mamelukok kö- j zötti fegyelem megszilárdító- j sóhoz és az ellenzék meg- j félemlítéséhez. Eszköztárá- j ban a fenyegetésektől az j anyagi, bürokratikus, politikai ! előnyök juttatásáig szinte j minden megtalálható volt, I de munkájának — általa —, I nem várt eredménye leit. Az ellenzék obstrukcióját lehe- j tétlenné tévő, új házszabá- J lyok bevezetésére 1904. no- i vember 18-án, puccsot szer- j vezett a kép^iselőházbarr, j s ezzel véglegesen megásta j sírját a Szabadelvű Pártnak. j A kortársak a házszabály- J sértés 'útján elfogadtatott I új házszabályokban az oszt- I rák abszolutizmus feléledé- | sének veszélyét látták, s a j politizáló közvélemény, va- | lamint saját oártjának frak- I ciói szembefordultak vele. 1 A kilépettekkel megerősö- I dött ellenzék az 1905. janu- I árjában megtartott választó- j sokon vereséget mért az j immár Tisza személves hívei- I bő! és a mamelukokból álló I Szabadelvű Pártra. A kormányzati hatalom- I bál történt kiszorulás után, a teljes felbomlásig, alig több, mint egy év telt el. I Ami nem sikerült az ellenzéknek, azt elvégezte a .„mameluktermészet." Befolyásukat a hatalom- | ra elvesztették, érvényesülési kilátásaik elhomályosul- ! tak. A Szabadelvű Párt utolsó, I a feloszlást kimondó ható- | rozatát 1906. április 11-én hozta, de a mamelukok nem vesztek el, csupán gazdát cseréltek: újból elfoglalták megszokott helyüket a „húsosfazék" mellett. Jakab Tibor 1988. június 4., szombat 11
