Dunántúli Napló, 1988. június (45. évfolyam, 151-180. szám)

1988-06-29 / 179 szám

1988. június 29., sierda Dunflntüli napló 3 il jazz maga az élei Bemutatjuk a „Jump" csoportot A tanárnő meg-megáll és mutat valami újat. A lányok agya, mint egy fényképezőgép rögzíti a látottakat. Visszapör­getik a magnószalagot és újra­kezdik az előbbi zenei motí­vum lépésekbe öltöztetett megjelenítését. Az improvizá­lást is meg kell tanulni, hát még az odáig vezető utat! — a lányok már ismerik tanárnő­jük, Kovács Hana véleményét és dolgoznak is keményen.- A klasszikus balett min­dennek az alapja, így a jazz- balettnek is. Néha jönnek gye. rekek, akik úgy képzelik, be­lépnek, le a cipőkkel, és irány a színpad — magyarázza Ko­vács Hana. Leülünk egy üres sarokba beszélgetni, de eköz­ben is figyeli a táncot, meg­mutat egy lépést, forgást. A „Jump" jazz-balett 2 éve a pécsi Apáczai Nevelési Köz­pont művészeti csoportjainak egyike, előtte a DOZSO-hoz tartoztak, de a Nevelési Köz­pont Művelődési Házában jobban otthonra találtak. Ki­alakítottak számukra egy kis balett-termet, ahol kedvükre gyakorolhatnak. Munkájukat zömmel sikerek kísérik. Az idei veszprémi országos modern táncversenyen első dí­jat kaptak és Kovács Hana gyerektáncosai is kitűnően sze. repelték a kis show-dance ka­tegóriában. Nemrégiben a szolnoki meghívásos nemzetkö­zi versenyen a „Jump” csoport érte el az első és a második helyezést, néqy táncost meg­hívtak jugoszláviai vendégsze­replésre. A Nyári Színház Szeszélyes műfajok című előadásában is fellépett a „Jump" jazz-balett csoport. Kovács Hana mindig figyelemmel kíséri a legújabb irányzatokat, részt vesz a bu­dapesti Műszaki Eqyetemen megrendezett tánctovábbképzé- seken, ahol két hétig oktatják őket a Broadway-ről jött taná­rok. — Sokat számítanak a to­vábbképzések. de alkotó fan­tázia és jó alapok nélkül nem mennék sokra. Még ma is ja­varészt abból élek, amit a hí­res prágai Laterna Magicában tanultam, ahol akkoriban Mi­los Forman éppen rendező- asszisztens volt. Fantasztikusan jó, kísérleti, élő színház, ahol sokat lehetett tanulni, de az improvizálás tabunak számított. Prága után egy müncheni színháznál dolgoztam, itt talál­koztam a férjemmel, aki ké­sőbb elhozott Magyarországra. Am addig sokfelé jártarf>. 1967-ben beiratkoztam egy jazz-balett kurzusra, akkor ez még ismeretlen műfajnak szá­mított, de nekem rögtön a szívemhez nőtt. A jazz maga az élet, mindent bele lehet vin­ni, nem úgy, mint mondjuk, a sematikus diszkózenébe. Jazz- balettosként turnéztunk szerte a világban, Magyarország a huszonhetedik ország az éle­temben! - meséli Kovács Ha­na. Kiejtésén finoman átérzik egy kis idegenes íz. Csehszlo­vák állampolgár, az anyanyelve cseh, de angolul, németül, oro­szul és magyarul is jól beszél. A lányok közben befejezik afro-dance számukat, reperto­árjuk másik „specialitását". Szepezdi Helga öt, Rosta And­rea hat, Rottmayer Mónika négy és fél éve tagja a Jump-nak. Ki ne felejtsem a leqrégebbi tagok közül Varga Mária nevét, kérik; Mari éppen gyesen van, de már újra jár táncolni, csak ma nem tudott eljönni. Rosta Andrea időnként átveszi Kovács Hana egy-eay jazz-balett gyermekcsopörtjá- nak oktatását. A fiúkat kicsit hiányolják a gyerekek közül, pedig a tánc jót tesz nekik, testtartásuk, mozgáskultúrájuk sokat fejlődik. A tánc és a „Jump” több mint hobbi, talán nem is bír­nánk ki nélküle! A társaság is iqen jó, összetartunk évek óta, élmény eljönni és kicsit be­szélgetni egymással és a ta­nárnővel — mondják a lányok, akik a próbák, fellépések ked­véért állítólag már vőlegénye­ket is szélnek eresztettek. Kilenc óra, szedelőzködünk. Kovács Honának nem kell kü­lön fiavelmeztetni a lányokat: avertek el ám két nap múlva is! Barlahidai A. Két nap múlva, július 1-jén Pécsett vendégszerepei az Eszéki Nemzeti Színház ope­ratársulata. Ivan Zajc—Hugo Bodalic ,.Nikola Subic Zrinjs- ki" c. operáját adják elő a Szabadtéri Táncszínen. A da­rabot tavaly novemberben igé­nyes, zeneileg jól megformált előadásban, kitűnő kai láttam Eszéken. Prímér hatásként kissé mell­be vágott a mű cselekménye. Ebben ugyanis még halovány célzás sincs arra, hogy Szi­getvár hősi védelmében — amely az opera témája — eset­leg magyar katonák, tisztek „is” részt vettek volna... (Jól­lehet mi úgy tudjuk, hogy a várvédők nagyobb részben mogyarok, kb. egyharmad rész­ben szlovénok, horvátok és szlovákok (!) voltak, ami a tisztikar arányaira is vonatko­zik.) Ingyenkönyvek Figyelemre méltó kezde­ményezéssel próbálja csökkenteni felgyülemlett raktárkészletét a Könyvér­tékesítő Vállalat. A buda­pesti központú cég a Ma­gyar Postával közösen tel­jesen ingyen ad és szállít 104-féle 'könyvből a ha­zánkban található mintegy 200 szociális otthon bár­melyikébe, valamint 200 if­júsági nevelőotthonba és hasonló intézményekbe. A listákon külföldi és magyar klasszikusok, kor­társ alkotások, valamint ismeretterjesztő és művé­szeti könyvek is szerepel­nek. A lista megtekinthető a Könyvértékesítő Vállalat, Pécs, Rákóczi úton talál­ható boltjában is. (Tel.: 15-850) Á könyveket az intézményeknek külön igé­nyelniük kell. Ezúttal is hangsúlyozom: mi sem áll távolabb szándékaim­tól, mint pontos történelmi hű­séget szómon kérni — nemzeti operától. Bizonyos határig, ter­mészetesen. Mert más a sok ro-ton összefonódó horvát— magyar történelem egy kima­gasló eseménye romantikus szólisták- cselekményszálakkal átszőve; s ismét más alapvető történelmi tények, arányok színpadi tá­lalása. Föltételezem: a maga korá­ban aligha íródhatott _ volna másként az opera. (1876.) S ennek részben évszázados (kö­zös) történelmi, részben — többszörös áttételekkel — for­dításbeli okai vannak. A kettő együtt pedig annak a törté­nelmi szemléletnek a bontako- zását erősítette föl, amely a - bizonyos autonómiával — Magyarországhoz tartozó Hor­vátországban a nemzeti önál­lóságra, függetlenségre való társadalmi-politikai törekvések mozgató rugója volt a germa- nizációs és magyarosító ten­denciákkal szemben. E mozgalmak légkörében született meg a hódítók elle­ni hősi küzdelem apoteózisa- ként Zajcék Zrínyi-operája, szövegében a horvát nemzeti vonások erőteljes kontúrjaival; lelkesítő, és. helyenként kifeje­zetten agitatív erejű zenéjé­ben pedig a nemzeti öntudatra ébresztés szándékával. Sötét, reakciós évek ezek, amikor a két uralkodóosztály külön hor­vát—magyar kiegyezése (1868.) alapján Horvátország ügyeiben (a bel-, az igazság- és az oktatásügy kivételével) magyar parlament döntött; amikor a zágrábi kormány élén a király állt — a magyar miniszterel­nök jóváhagyásával) kinevezett bán állott. Ez a bán a múlt század utolsó két tizedében gróf Khuen-Hédejyáry Károly. Ke­mény és mereven erőszakos eszközökkel fojtotta el a hor- vátokra ráerőszakolt kiegyezés elleni tiltakozást, a nyílt moz­galmakat. E mozgalmakat job­bára ellenzéki polgári pártok indukálták, intellektuális ré­tegek politikai ösztönzésére. Köztük, mint a horvát zenei élet megújítója, nagy tekinté­lyű komponista; a zágrábi ze­neakadémia és operaház igaz­gatója, azonfelül jeles publi­cista, vezető egyéniségnek szá­mított Ivan Zajc is. A nemzeti önállóságot kö­vetelő megmozdulások, politU kati tüntetések az 1880-as évektől mind erőteljesebbek a különböző délszláv politikai nemzetek egységes délszláv ál­lamának megteremtése ügyé­ben. Ez az állam, mint isme­retes (az 1917-es ún. korfui deklaráció nyomán) csak az I. világháború végén, 1918 ok­tóberében valósulhatott meg, amikor Horvátország, elszakcd- va a Monarchiától s Szerbiá­val és Crná-Gorával egyesül­ve a Szerb-Horvát-Szlovén Ki­rályság része leit. Mindezek tárgyilagos isme­retében szükséges közelítenünk Ivan Zajc operájához, amely nagyon szép, melodikus zené­vel s hatásos szólókkal, kórus­jelenetekkel van átitatva. Cse­lekménye Theodor Körner (1791—1813.) német költő Zrí­nyi-drámája nyomán formáló­dott Badalic librettójában. Körner nyilvánvalóan a költő Zrínyi öccsének, Zrinjski Petár- nak a fordítása nyomán ismer­hette meg Zrínyi Miklós epo­szát, amelynek a fordító — fi­noman szólva — „horvát jel­leget adott” . .. Kutatók fe­dezték fel, hogy Zrínyi Péter még a Szigeti veszedelem ma­gyar nevii szereplőit is „meg- horvátosítotto”. Végül egy érdekesség: a „Nikola Subic Zrinjski" nem bemutató Pécsett. 1940. már­cius 31-én az Eszéki Nemzeti Színház operatársulata több napos vendégszereplésen fé­nyes külsőségek — és magas protokoll — közepette nagy si­kerrel mutatta be a Pécsi Nemzeti Színházban Zajc nem­zeti operáját. Wallinger Endre Új helyen a folyóiratok Felújították a pedagógiai szakkönyvtárat Aki járt mostanában a Ba­ranya Megyei Pedagógiai In­tézet pécsi, Jókai utcai szak­könyvtárában, azonnal fölfi­gyel az újdonságokra. Tága­sabb lett és helyben olvasásra is lehetőség nyílik. Igaz ugyan, hogy a levegősebb elrendezést az tette lehetővé, bogy a könyvtár folyóiratrészlege el­költözött a Pedagógiai Inté­zet Széchenyi téri központjá­ba. A változásokról kérdeztük Györki Juditot, aki január óta a szakkönyvtár vezetője: — Elkészült a Pedagógiai In­tézet új helye a volt megyei tanács Széchenyi téri épületé­ben, de a könyvtár már nem fért volna el. Biztos, hogy fúr­Veszprém '88 Az elmúlt héten került sor a tizennyolcadik veszprémi tévétalálkozóro, amely a fo­ci EB és a műsorszerkezet állandó programjai, soroza­tai miatt ezúttal főként a második csatorna kínálatát erősítette. De fogalmazha­tok úgy is, hogy a drámai filmek és az operák tévé­változatai kiszorultak az első programból, és a húszadikai (hétfői) nyitás és a huszon­ötödikéi (szombati) zárás kivételével az egyes csator­nán a fesztivál produkciói közül egyet sem láthattunk. Ami ott, a hétfői Angol Királynő (és a Stúdió ‘88 különkiadása) és a szombati díjkiosztás utáni Mami Blú sugárzása között látható volt, az mindennap egy tizen­öt perces tudósítás volt Veszprémből jelentjük cím­mel. Ezekben o negyedórák­ban Szegvári Katalin beszél­getett két-két alkotóval, szí­nésszel, rendezővel, opera­tőrrel az általuk készített művekről, és a beszélgetést színesítendő még egy-egy filmbejátszás is szerepelt a műsor részeként. Kivéve a pénteki jelentke­zést, amikor műszaki hiba miatt a késve kezdődött tu­dósítás végén a riporternő azzal a frappáns fordulattal vágta ki magát — és a zá­rásként tervezett filmbeját­szóst — a megrövidült mű­sorból, hogy ez a töredék nem pótolhatja o művet, s a néző inkább az egész filmmel ismerkedjék meg. Ez utóbbi megjegyzéssel maradéktalanul egyetértek, s kiegészítésképpen csak any- nyit tennék hozzá, hogy nemcsak a szorító adásidő kényszerhelyzetében igaz az, hogy a részlet nem pótolhat­ja az egészet, hanem a töb­bi bejátszás esetében is. Én ezt a háromszor tizenöt per­ces „tudósítást" is szíveseb­ben adtam volna egy negy- venöt-ötven perces tévéjá­téknak, á róla való beszél­getés helyett. Mert úgy látom, hogy a veszprémi találkozónak a tévében elfoglalt helye ez évben úgy változott, hogy a találkozó egyrészt (és na­gyobbrészt) a második prog­ramba került, másrészt a műalkotások, a produkciók helyett megjelent — ezek pótlékaként — a művekről való beszélgetés. Mindkét sajátosság túlmutat az egy­szeri és alkalomhoz kötött példám (óz idei tévétolálko- zóén), és egy általánosabb folyamatot is visszatükröz. A művészi igényű és ér­tékű produkcióknak (tévéfil­meknek, tévéjátékoknak) a műsorszerkezetben elfoglalt változó — azaz: csökkenő — helyét. A művészet ma már jósze­rivel csupán két formában fordul elő a Magyar Tele­vízióban. Vagy ismeretter­jesztő , célzattal (lásd az öt­perces műsorokat: Vers min­denkinek, A héJ műtárgya, Van öt perce?, Szép magyar tánc), vagy úgy, hogy be­szélnek róla. Riporterek meg­szólaltatják az alkotókat, vagy kulturális (szak)embe- rek mondják el a műről, a filmről stb-ről a véleményü­ket. A néző ettől nagyon ki­okosodhat vagy nagyon bu- , tónak érezheti magát, óm egy dolgot mindenképpen elmulaszt:, a művészi él­ményt, vagyis azt, amiért az adott produkció megszüle­tett. Veszprémben csak a drá­mai és operai tévéfilmek sze­repelnek a találkozó prog­ramjában. Ezeket a műveket azonban nemcsak önmaguk­ban kell megítélnünk, ha­nem abból a szempontból is, hogy milyen helyet tölte­ne1'« és tölthetnek be a Magyar Televízió műsorá­ban. m. r. csa, hogy a folyóiratok és a könyvek szétválasztva találha­tók, de egyelőre így tudták megoldani, hogy mindkét rész­leg kellemes körülmények kö­zött működhessen, hogy bővül­hessen a folyóirat-, illetve a könyvállomány. A napilapokkal együtt 141 újságból választ­hatnak a pedagógusok. A fo­lyóiratrészleget Kutas Antalné vezeti, aki korábban a könyv­tár élén is állt. Itt a könyv­tárban 15—16 ezer kötetet tu­dunk kínálni. Elsősorban az ok­tatásokhoz szükséges segéd­anyagokat, de igen bő a válasz­ték a pedagógiai irodalomból és a társadalomtudományok­ból. Antikváriumokban is utá. nanézünk, mit tudunk esetleg pótlólag megvásárolni. Évente negyvenezer forintot költhe- tünk könyvbeszerzésekre. Ter­mészetesen vállalkozunk könyv­tárközi kölcsönzésekre, vidékre akár postai úton is eljuttatjuk a kért könyvet. Györki Juditon kívül Pintér Aranka és Merk Sándorné dolgozik a könyvtárban. Mind­nyájan elmondták, szeretnék, ha a pedagógusok gyakrab­ban keresnék föl a könyvtárat, hiszen a szakirodalmon túl is több fontos, érdekes olvasni­való közül választhatnak. Igyekeznek nyelvkönyveket is vásárolni, és hasznos gyűjte­ményük van a más pedagó­giai intézetek kiadványaiból, amelyek tanulmányai a napi oktatási-nevelési gondok meg­oldásához adnak tanácsot már bevált gyakorlati példák seg ítségével. Tervezik, hogy többféle ka­talógust készítenek és gondol­kodnak azon, miként tudnák jobban megismertetni könyvtá­rukat a pedagógusokkal. Nyit­va tartási idejük a Ntanárok, óvónők napirendjéhez igazo­dik, hétfőtől péntekig fél n^plctól négyig. Nyáron való­színűleg egy hónapra szüne­teltetik a szolgáltatásokat. A beiratkozás ingyenes és egy hónapra kölcsönzik a kért mű­veket, dokumentumokat. „Civileket" nem tudnak fo­gadni, hiszen a könyvekből általában csak egy-két pél­dányt vásárolnak, de elképzel­hető, hogy a későbbiekben tanárképzős hallgatók is be­iratkozhatnak. B. A. * Zrínyi-opera Pécsett Az eszéki operatársulat vendégszereplése elé

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom