Dunántúli Napló, 1988. június (45. évfolyam, 151-180. szám)

1988-06-27 / 177 szám

1988. június 27., hétfő Dunántúli napló z Hollandia a szerencsés bajnok Szalay Péter, az MTI kikül­dött tudósítója jelenti: Nemcsak jó, hanem kimon­dottan szerencsés is Hollandia labdarúgó-válogatottja, a 15 mérkőzésből álló Európa-bajno- ki döntő 16 napig tartó ver­senyfutásának végső győztese. Tulajdonképpen elég volna csak arra utalni, hogy Rinus Michels csapatát — saját szúr. kólóinak meggondolatlan tet­tei miatt — a Ciprus elleni se­lejtező mérkőzés után az UEFA ki is zárhatta volna a további küzdelmekből, s akkor Gullit és társai éppúgy csak tévén néz­hetik a döntőt, ahogy például azt magyar sporttársaik tet­ték. (Tegyük hozzá: utóbbiak jobb is, mert a tornán tapasz­talt tempó, technikai és takti­kai színvonal kínos helyzeteket teremthetett volna a mexikói kudarcának feledtetéséért hiá­ba fáradozó magyar játékosok számára . . .) Egyszóval a füst­bombák miatt végül is nem ment füstbe a hollandok terve, akiktől ezek után sem pártolt el a szerencse. Már az NSZK- bart, az elődöntő párosítását kialakító utolsó mérkőzésükön nyolc perccel a lefújás előtt „vették be" az írek kapuját (so­kak szerint lesgóllal), akik gól nélküli döntetlennel az NSZK ellen készülhettek volna a leg. jobb négy között. Következett az elődöntő, amelyen van Bas­ten 107 másodperccel a játék­idő vége előtt talált az NSZK kapujába, amikor már minden­ki a hosszabbításra készülő­dött, s arra, hogy ott a hazai csapat, ha kínkeservesen is, de kivívja a továbbjutást. . . Ez persze csak a dolgok egyik oldala. A történteket más szempontból nézve el le­het mondani, hogy az EB. 5. selejtező csoportjában csak Ciprus volt pehelykönnyű ellen­fele a narancsmezeseknek, a döntőben pedig éppúgy 3-1-re verték az angolokat (s ejtették (ki őket), mint később a már „megdolgozott” ellenfelet, a Szovjetuniót. És akkor Ham­burgban még az NSZK-t is megleckéztették, aligha mellé­kes: 0-1 -rő| fordítva (ráadásul a döntő egyik legkeményebb, szikrázó összecsapásán). Az idegtépő kötéltánc utón persze a müncheni döntőben már a futballtudás, a nagysze­rű fizikai felkészültség, és a jól megválasztott taktika segítette a trónra az 1960 óta most elő­ször az EB-aranyért megvívó hollandokat. Vagy talán még itt is rájuk mosolygott a sze­rencse? A vesztes hadvezér, Va- lerij Lobonavsrkij szerint a dön­tős ellenfél eleve előnnyel in­dult, hiszen 24 órával több időt kapott a szovjet váloga­tottnál az ilyenkor oly szüksé­ges regenerálódósra. A szovjet szövetségi kapitány joggal tet­te fel a kérdést: Miért nem rendezték egyazon napon a két elődöntőt? Azt viszont már a döntő utá. ni sajtókonferencián a tudósí­tók kérdezték Lobanovszkijtóf, hogy miért éppen a sérüléséből alig felépült Belanovra bízta a 11-est, amikor ahhoz Protaszov köztudottan jobban ért? A szovjet szakvezető erre azt vá­laszolta, hogy a büntető rú­gást csapatából hárman is nagy biztonsággal hajtják vég­re: Belanov, Protaszov és Mi- hajlicsenko. Utóbbi most meg­ijedt a lehetőségtől, Protaszov kisebb sérülése miatt nem jö­hetett számításba, maradt Be­lanov. Ez a válasz újabb kér­dést provokált. Ha Protaszov, ahogy Lobanovszkij is mondta, nem volt százszázalékos egész, ségi állapotban, hogyan állít­hatta a kezdő 11-be?! „Nálunk az a szokás, ha egy játékos vállalja a játékot, akkor hiszünk neki, feltételezzük, hogy érde­mes és felkészült a válogatott­ságra, A bizalom most is meg-, volt...” — válaszolta a kapi­tány morcosán, sokat sejtetően. Az EB-döntőben 34 gól esett, s 32 sárga lapot mutattak fel, miközben egyetlen játékost sem küldtek le „pirossal" a pá­lyáról. A kiállítást ezen a tor­nán a második sárga lap he­lyettesítette. Ezzel kapcsolatban is megvolt a szovjet szakvezető kritikai véleménye. — Helytelennek tartom, s nemcsak azért, mert a döntőn mellőzni kényszerültünk a van Bastent vagy Gullitot is kikap­csolni képes Kuznyecovot, hogy az UEFA nem tett különbséget a selejtezőkön és a döntőben felmutatott figyelmeztető lapok között. Itt .mindenkinek tiszta lappal kellett volna indulnia. Mi annak idején nyolc mérkő­zést játszottunk a csoportunk­ban, köztük nagyon nehéz meccseket, például a címvédő Franciaország, illetve az NDK ellen. A nyolcas döntőben újabb négy találkozó követke­zett, amíg a döntőig eljutot­tunk. Tizenkét mérkőzésen még a legfelkészültebb, a legsport­szerűbb csapatok védőjátékosai is elkövethetnek két sárgalapos hibát, s ha ráadásul a játék­vezető nem tud különbségei tenni a szándékos durvaság és a megengedett keménység kö­zött, abból nagy baj származ­hat. Tény és való: Lobanovszkij- nak éppen a döntőre kellett felforgatni a csapatát, kihagy, nia a védelemből a sérült Besszonovot és az eltiltott Kuz­nyecovot, mint mondta, Prota­szov is sérüléssel bailódott, míg az egykori aranylabdás Belanov hibát hibára halmo­zott. Ennyit a vesztesről, ezután Európa idei legjobbjáról, a négy évig címvédő Hollandiá­ról. A boldog és hajthatatlan Rinus Michels (a győzelem sem tartja vissza, búcsúzik szövetsé­gi kapitányi tisztétől) csapatát és taktikáját dicséri, hogy tíz nap leforgása alatt három nagy ellenfelet is két vállra fektetett. Angliát, _pz NSZK-t és végül visszavágva a kölni 0-1-ért, a Szovjetuniót. — Számunkra a kritikus pont az írek elleni találkozó utolsó 15 perce volt, ha akkor nem győzünk, csomagolhatunk — is­merte el a 61 esztendős Mi­chels. — Csapatommal ott, a gelsenkircheni találkozó után tudtam újra elhitetni, hogy mégis eljuthatunk a döntőig, s ha már ott vagyunk, minden megtörténhet. Michels egészen más takti­kát ötölt ki a döntőre, mint amivel az első Szovjetunió el­leni 90 percen kudarcot vallott. Ennek hátulütője is volt, a já­tékra néhány megmozdulást ki­véve mindent lehetett mondani, csak azt nem, hogy szép volt. A müncheni olimpiai stadion­ban a hollandok már nem gé­piesen középre lőtt és ívelt lab­dákkal próbálkoztak, igyekeztek a földön továbbítani, még ha góljaikat „légipasszok” is előz­ték meg. Kimondottan jó húzás volt van Bastent a szovjet tá­madások közben a védőfelada­tok alól mentesíteni, mert az EB gólkirályának fenyegető po. zíciója meggátolta a szovjet együttest a teljes értékű letá­madásban.- Ha Belanov belövi a li­est, nagyon nehéz percek vár­tak volna ránk — ismerte el Ri­nus Michels. — Van Breukelen- ről azonban tudni kell, hogy nagy ,,11-es fogó”, az elődön­tőben Matthäus büntetőjét is majdnem kivédte. Az NSZK-t 32 év után sikerült legyőznünk otthonában, a Szovjetuniót 11 évi szünetet követően, ezek után büszkén búcsúzhatok — mondta befejezésül Michels, aki 1974-ben már vb-döntőbe vezette Hollandiát, egykor a fénykorát élő Aiax mestere volt, s nemsokára, július 1-jétől az UEFA Kupa-győztes nyugatné­met Bayer Leverkusen szakve­zetője lesz. Az EB gólkirálya tehát a hol­land van Basten lett (5), meg­előzve a szovjet Oleg Protaszo- vot és a nyugatnémet Rudi Völ- lert (2-2). A Seiko cég külön- díját, amely a leggyorsabban elért gól szerzőjét illette, a szov­jet Alejnyikov kapta, miután Anglia ellen már 2 perc 6 má­sodpercnél a kapuba talált. A tudósítók totójátékában ötös holtverseny alakult 'ki egy-egy svájci, dán, NDK-beli, angol és belga tudósító között, akik elő­re tudták, hogy a döntőben fél­időben 1-0, a mérkőzés végén pedig 2-0 lesz az eredmény. Az újságírók van Bastent választot­ták az EB játékosának (1250 pontot rúgott) két honfitársa, Gullit (578) és Rijkaard (498) előtt. Az EB-n néav 11-est ítél­tek, ezt R. Koeman és Matt­häus kihasználta, Michel és Be. lanov elhibázta. A 15 mérkőzés iránt óriási érdeklődés nyilvánult meg, csaknem mindig telt ház volt. összesen 931 636 néző volt (az átlag 62 109), a legtöbben a müncheni olimpiai stadiont töl­tötték meg, kétszer is: az NSZK—Spanyolország csoport- mérkőzésen és a Hollandia— Szovjetunió döntőn egyaránt 72 308 belepő talált gazdára. Dunántúli utánpótlás teniszbajnokság Á világ sportja NEW YORK: Az atlétikai Mobil Grand Prix-n a pénteki lausanne-i verseny után Mar­kó Gábor a 3000 méteres akadályfutásban éllovas, ugyanebben a számban Vágó Béla negyedmagával holtver­senyben a második helyet fog­lalja el, míg Gécsek Tibor a kalapácsvetésben a világcsúcs­tartó szovjet Jurij Szedih mö­gött a második helyen áll. A pontverseny éllovasai négy erőpróba után: Férfiak: 100 m: Brian Cooper (ame­rikai) 16 pont; 800 m: Moussa Fali (szenegáli) 18; egy mér­föld: Kip Cheruiyot (kenyai) 16; 500 m: Terry Brahm (ame­rikai); Haji Bulbula (etióp); Mihail Dasko (szovjet) és Jo­se Regalo (portugál) 9-9; 400 m gát: Nat Page (amerikai) 11; 3000 m akadály: Markó Gábor 12; 2. Vágó Béla 9; magas: Rudolf Povarnyicin (szovjet) 18; hármas: Oleg Szokirkin (szovjet) és Oleg Procenko (szovjet) 16-16; súly: Remigius Machura (cseh­szlovák) 16; kalapács: Jurij Szedih (szovjet) 18; 2. Gécsek Tibor 16. Nők: 200 m: Grace Jackson (ja­maicai) 18; 400 m: Olga Brizgina (szovjet) 21; 1500 m: Miticia Junghiatu (román) 13; 5000 m: Mary Slaney (ameri­kai) és Marina Pluzsnyikova (szovjet) 9-9; 100 m gát: Jor- danka Donkova (bolgár) 18; diszkosz: Zdenka Silhava (csehszlovák) 16; gerely: Ma­nuela Alizadeh (nyugatnémet) 15. (AP) Most mór aztán senki nem mondhatja a Pécsi Spartacus 13 éves üdvöskéjének azt a szóviccet, ami nekem először eszembe jutott neve hallatán: nagyzol tán Nagy Zoltán? Merthogy Nagy Zoli és társai, Petrovics Szilárd korosztályá­ban immár a magyar mezőny elejére sorolandó, főként, ha csapatbajnokságról van szó, s főként, ha mindketten játsza­ni tudnak. Mert ez azért nem mindig jön össze ... Félreértés ne essék, nem mintha a fia­tal játékosokon múlna mind­ez, sokkal inkább a nemzet­közi versenynaptáron. Hisz' van úgy, hogy Szilárdnak, van, hogy Zolinak szólnak közbe külföldi kötelezettségei, s ak­kor máris robban az edzői taktika: nem tud összeállni a csapat. Szerencsére ezúttal mindket­ten ráértek, emellett Gyenis Szilárd és Simon István is hozni tudta magát. Az ered­mény pedig egy csapatbajno­ki cím a dunántúli korcsopor­tos teniszbajnokságon, a 12— 14 évesek számára kiírt kate­góriában, melyet a Triói cég szponzorál. A csb-küzdelmekben tehát a fent említett négy fiatalember szállította a legjobb pécsi eredményt, de serdülők me­zőnyében sem kellett szégyen­kezniük a P. Spartacus szak­embereinek. Itt a Borsiczky Balázs-Papp Tivadar-Bundasz Kosztasz-Vásárhelyi Balázs- Bodnár Imre összetételű ötös­fogat a ZTE mögött a máso­dik helyen végzett. Igaz, ők nem vehetnek részt az augusz­tus 22-én Budapesten rende­zendő országos döntőn, mint egy korosztállyal fiatalabb társaik, de eredményük így is reményt keltő. A két kitűnő eredmény Bátor Béla és Borsiczky Dezső ed­zők hozzáértését, s a szakosz­tály utánpótlásnevelő tevé­kenységének eredményességét is bizonyítja*. A Balokányli- getben négy éve határozták el, hogy saját nevelésű gyere­kekkel fogják megerősíteni a pécsi teniszt, s mi sem iga­zolja! jobban nézetük helyes­ségét, mint a mostanában fu­tószalagon szállított eredmé­nyek. Hisz Nagy Zoli és Petrovics Szilárd, valamint a serdülők között induló Borsiczky Balázs nemcsak a hazai, de a nem­zetközi vizeken is jó szelet vet. A dunántúli utánpótlás te­niszbajnokság egyik érdekes­sége például, hogy a csütör­tökre tervezett egyéni döntőt előrehozták szerda délutánra, mert Nagy Zolinak még aznap este Svájcba kell utaznia a magyar válogatott tagjaként. A srác tizenhárom éves lété­re a 15—16 évesek kategóriá­jának Európa Kupáján áll rajthoz, ami azért a pécsi szakembereknek érthetően megért egy kis korrekciót a balokányligeti versenyt ille­tően. A péntek óta folyó csapat- bajnokságok tegnap este be­fejeződtek, s ma reggeltől az egyéni küzdelmeivel folytató­dik a verseny. Remélhetőleg az időjárás nem szól közbe - mint vasárnap —, mert az eső a teniszezőknek mindig is a legnagyobb ellensége volt. Megszívja magát a labda, las- sabbá válik a játék, s jó, ha nem kell felfüggeszteni a mér­kőzéseket . . . Ma délelőtt tehát, ha min­den jól megy, folytatódik a bajnokság. Érdemes kilátogat­ni a Balokányligetbe, ha másért nem is, de legalább Nagy Zoliék kedvéért. Régen voltak ekkora tenisztehetségei Baranyának, mint ez a néhány fiú. Bűn lenne elmulasztani játékuk megtekintését. Pauska Zsolt NB II -es tabellaparádé H feljutok otthon alig Hibáztok Mint minden évben, lapunk ezúttal is közli az NB ll-es I abd árú g ó- ba j noksá g tűk rét, azt a tükröt, amelyet a szá­mok mutatnak. Nos, e kép alapján a dél-dunántúli csa­patok közül csaik a Komlónak lehet oka elégedettségre, an­nak ellenére is, hogy azt hal­lottuk, Kökönyösön még ennél is jobb helyezésre számítottak. Az NB II. 1987—1988. évi végeredménye: 1. Veszprém 38 21 7 10 49-28 49 2. Dunaújváros 38 18 12 8 62-38 48 3. Szeged SC 4. Szolnok 5. Ózd 6. Komló 7. Bp. Volán 8. Csepel 9. Metripond 10. Nyíregyháza 11. Diósgyőr 12. Kecskemét 13. Eger SE 14. Nagykanizsa 15. III. kér. TTVE 16. Építők SC 17. Kazincbarcika 18. Ajka 19. Salgótarján 20. Szekszárd 38 16 13 9 58-35 45 38 19 6 13 61-52 44 38 14 15 9 42-35 43 38 16 10 12 54-42 42 38 16 9 13 61-51 41 38 17 7 14 54-54 41 38 15 11 12 52-52 41 38 1 5 9 14 50-51 39 38 16 6 16 43-52 38 38 16 5 17 63-63 37 38 12 13 13 44-54 37 38 12 10 16 47-52 34 38 10 14 14 44-58 34 38 13 7 18 48-53 33 38 10 12 16 37-45 32 38 9 13 16 33-48 31 38 9 11 18 40-51 29 38 7 8 23 24-62 22 Tavasszal csak nyolcadik a Komló Minden táblázaton a Szekszárd az utolsó őszi eredmények alapján: 1. ózd 20 9 8 3 28-17 26 2. Veszprém 20 11 3 6 26-16 25 3. Diósgyőr 20 11 2 7 29-28 24 4. Szeged 20 9 5 6 32-18 23 5. Dunaújváros 20 10 3 7 32-21 23 6. Komló 20 8 6 6 32-26 22 7. Kecskemét 20 10 2 8 37-33 22 8. Szolnok 20 9 4 7 35-33 22 9. Nyíregyháza 20 9 4 7 30-28 22 10. Csepel 20 9 3 8 30-28 21 11. Bp. Volán 20 9 3 8 30-30 21 12. Eger 20 7 7 6 30-33 21 13. Salgótarján 20 6 6 8 25-24 18 14. Metripond 20 6 6 8 27-30 18 15. Nagykanizsa 20 7 4 9 22-28 18 16. Ajka 20 4 9 7 17-20 17 17. Kazincbarcika 20 5 7 8 16-21 17 18. III. kér. TTVE 20 3 10 7 20-28 16 19. G.-MAVAG 20 5 2 13 18-35 12 20. Szekszárd 20 4 4 12 15-34 12 Tavaszi eredmények alapján: 1. Dunaújváros 18 8 9 1 30-17 25 2. Veszprém 18 10 4 4 23-12 24 3. Metripond 18 9 5 4 25-22 23 4. Szeged 18 7 8 3 26-17 22 5. Szolnok 18 10 2 6 26-19 22 6. Bp. Építők SC 18 8 5 5 30-18 21 7. Bp. Volán 18 7 6 5 31-21 20 8. Komló 18 8 4 6 22-16 20 9. Csepel 18 8 4 6 24-26 20 10. III. kér. TTVE 18 7 4 7 24-30 18 11. Nyíregyháza 18 6 5 7 20-23 17 12. Ózd 18 5 7 6 14-18 17 13. Nagykanizsa 18 5 6 7 25-24 16 14. Eger 18 5 6 7 14-21 16 15. Kazincbarcika 18 5 5 8 21-24 15 1«. Kecskemét 18 6 3 9 26-30 15 17. Diásgyör . 18 5 4 9 14-2« 14 18. Ajka 18 5 4 9 16-28 14 19. Salgótarján 18 3 5 10 15-27 11 20. Szekszárd 18 3 4 11 15-29 10 Fél év alatt látványos visszaesést produkált az őszi listavezető Ózd és a szintén dobogós helyen álló Diós­győr. A két borsodi gárda kö­zül az ózdiak 9, a vasgyáriak 10 ponttal gyűjtöttek keveseb­bet, a tavaszi meccseken. Vendégként: 1. Ózd 19 6 8 5 17-16 20 2. Bp. Volán 19 8 3 8 21-21 19 3. Szeged 19 6 6 7 24-24 18 4. Csepel 19 8 2 9 24-32 18 5. Dunaújváros 19 5 7 7 22-24 17 6. Komló 19 6 5 8 20-22 17 7. Veszprém 19 5 5 9 18-21 15 8. Szolnok 19 6 3 10 23-30 15 9. Metripond 19 3 8 8 14-32 14 10. Nyíregyháza 19 3 7 9 16-32 13 11. Diósgyőr 19 4 4 11 18-38 12 12. III. kér. TTVE 19 1 9 9 19-37 11 13. Eger 19 2 7 10 15-39 11 14. Salgótarján 19 3 4 12 15-25 10 15. Bp. Építők SC 19 3 4 12 17-35 10 16. Kazincbarcika 19 3 3 13 12-26 9 17. Nagykanizsa 19 2 5 12 19-35 9 18. Ajka 19 2 5 12 16-36 9 19. Kecskemét 19 2 2 15 18-44 6 20. Szekszárd 19 2 2 15 15-44 6 Csak a listavezető Ózd volt képes 50 százalékosnál jobb teljesítményre idegenben, igaz ők is őszi remeklésüknék kö­szönhetik mindezt, hiszen ta­vasszal vendégként csak egy­szer tudtak győzni. A Kohászt dicséri az is, hogy ugyancsak egyedüli csapatként pozitív a gólkülönbsége. Elképesztően gyengén szerepelt otthonából kilépve a Kecskemét. Pályavá­lasztóként élőiről, vendégként hátúiról a második az alföldi gárda. Akárcsak a többi táb­lázaton, itt is utolsó a Szek­szárd és a mindössze egyetlen győzelemre képes III. kerület éppen őket győzte le ottho­nukban. Pályaválasztóként: 1. Veszprém 19 16 2 1 31- 7 34 2. Kecskemét 19 14' 3 2 45-19 31 3. Dunaújváros 19 13 5 1 40-14 31 4. Szolnok 19 13 3 3 38-22 29 5. Szeged 19 10 7 2 34-11 27 6. Metripond 19 12 3 4 38-20 27 7. Nyíregyháza 19 12 2 5 34-19 26 8. Eger 10 10 6 3 29-15 26 9. Diósgyőr 19 12 2 5 25-14 26 10. Komló 19 10 5 4 34-20 25 11. Nagykanizsa 19 10 5 4 28-17 25 12. Bp. Építők SC 19 10 3 6 31-18 23 13. Csepel 19 9 5 5 30-22 23 14. Kazincbarcika 19 7 9 3 25-19 23 Ózd 19 8 7 4 25-19 23 16. III. kér. TTVE 19 9 5 5 25-21 23 17. Bp. Volán 19 8 6 5 40-30 22 18. Ajka 19 7 8 4 17-12 22 19. Salgótarján 19 6 7 6 25-26 19 20. Szekszárd 119 5 6 8 19-18 16 Egészen egyedülálló soro­zattal büszkélkedhet hazai pá­lyán a bajnok Veszprém. Csak a Kazincbarcika tudta mind­két pontot elvinni tőlük és az Ajka, valamint az Ózd erejé­ből futotta még egy-egy dön­tetlenre. A többi 16 csapatot legyőzték a veszprémiek, igaz hét alkalommal is csak 1-0-ra •nyertek. A másik feljutó, a Du­naújváros is mindössze egy­szer vesztett otthonában, a Salgótarján ellen. Feltűnő a jó erőkből álló Volán gyenge hazai mérlege. A három osz- tályozóra kényszerült gárda foglalja el a táblázat utolsó három helyét, s közülük a Szekszárd még megszokott környezetében sem érte el az 50 százalékot, a Salgótarján­nak pedig - ez is ritkaság- a gólkülönbsége negatív, öt csapat, a Kecskemét, a Du­naújváros, a Volán, a Szolnak és a Metripond adott góljai­nak átlaga éri el, illetve ha­ladja meg a két gólt. Az el­lenpont ebben a tékintetben a Hungalu, az ajkaiak átlag­ban még az egy gólt sem érik el. Összeállította: G. G., G. M. Nagy Zoltán: a Balokány- liget után az Európa Kupa következik

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom