Dunántúli Napló, 1988. június (45. évfolyam, 151-180. szám)
1988-06-18 / 168 szám
Nyitókoncert. Szentivánéj közeleg címmel adott hangversenyt a Pécsi Szimfonikus Zenekar a Nyári Színház nyitókoncertjén, Bolberitz Tamás vezényletével hétfőn este a POTE-aulában. A tudósító számára megmagyarázhatatlan a közönség érdektelensége: talán a hírverés hiányával magyarázható. De azok a zenerajongók, akik a koncertet választották más program helyett, igazán nem csalódtak. A zenekar ugyanis olyan kedvvel és odaadással muzsikált, mintha zsúfolt nézőtér előtt játszott volna. A műsor nyitószáma, Weber hattyúdala, az Oberon — nyitány hiteles bemutatása megalapozta a koncert jó hangulatát. Dvorak: Szláv táncok című műve tételről tételre, fokozatosan lett egyre homogénebb, átütöbb hangzású. Farkas Ferenc: Klasszikus variációk soproni zenélőóra dallamokra a XIX. század elejéről című darabja ínyenceknek való muzsika. A szerző jelenlétében, intenzív karmesteri vezényléssel — a ritmikailag bonyolult középrész zökkenőit leszámítva — összhatásában, egészében élvezetes előadást hallottunk. Shakespeare fölülmúlhatatlan szerelmi történetének, a Rómeó és Júliának romantikus zenei irányzatú földolgozása — Csajkovszkij 'nyitányfantáziája — zárta a műsort. Az ízig - vérig romantikus, a hangulatokra érzékeny, szenvedélyes előadásmód és a szép, egységes zenekari hangzás tette emlékezetessé a Pécsi Szimfonikus Zenekar nyár eleji hangversenyét. „ T. Zs. Baranyai Művelődés, a negyven esz. » 1 ■ 1 ■■ ■ 1 ■ tendővel ezelőtti fordulat éve alapjaiban alakította át a magyar társadalmat - az iskolák rendszerét is. Az iskolák államosításának négy évtizeddel ezelőtt lejátszódott eseményei köré csoportosuló cikkeket ad most közre a Baranyai Művelődés legújabb száma. A dokumentumokat tárgyaló munkák közül kiemelkedik Bernics Ferenc átfogó tanulmánya, a Baranya megyei eseményekről. Szita László megyei dokumentumokat tesz közzé. Haracsi Miklós, a So- mogyhárságyi iskola történetét dolgozta fel egy nagyobb pályamunkában — ebből közlik most az államosításra vonatkozó részletet. Kiss József a szemtanú visszaemlékezéseivel szerepel, Kerekes Imre a válogatott irodalomjegyzéket állította össze a témához. A korról, az eseményekről a dokumentumok árulják el a legtöbbet. Például a miniszter Ortutay Gyula nyilatkozata „Nagyobb jutalmat én annál nem kaphatok, mint kaptam, amikor a törvény megszavazása után kijöttem a parlamentből: egy faluról jött felekezeti tanító mondta: reggeltől estig nem mozdult el onnan, hogy megölelhessen és az egész felekezeti tanítóság nevében kifejezhesse a magyar ^-kormány iránti hálóját, mert megvalósulhatott végre a vágyuk, felszabadult emberekké válhattak." G. O. Az iszlám művészettörténete. A szép vek gyűjtőinek figyelmébe ajánljuk ezt a könyvet, és azoknak, akik akarnak és tudnak 600 Ft-ot adni egy szép és érdekes köny. vért. Fehérvári Géza Londonban élő egyetemi tanár. Az iszlám művészet története című könyvéről van szó. — A téma iránt -mélyebben érdeklődők ismerik a szakirodalom vitáját: létezik-e egyáltalában külön i-szlám művészet, hiszen az iszlámnak nincs szüksége rituális eszközökre, s vallási értelemben nincs iszlám művészet. Mások viszont — arabok, irániak, törökök — maguknak követelik az iszlám művészetet. A vitát hagyjuk a szakemberekre, és lapozzuk fel Fehérvári professzor könyvét. Ha másért nem, hát azért, mert jól tudjuk, hogy a magyarság története már Lebédia idején érintkezett arab és perzsa népek történetével, és nem szakadt meg ez a kapcsolat a honfoglalás után sem. És ott van a 150 éves török uralom Magyarországon a maga szép építészeti emlékeivel (és például szőnyegeivel): nem véletlen tehát a magyar régészek, történészek érdeklődése az iszlám kultúra iránt Körösi Csorna Sándortól Vámtréry Árminon át Goldziher Ignácig és Garmanus Gyuláig bezárólag. S még egy indok, amely az olvosára biztat: talán napjaink történelmét is — a történelemnek azt a részét, amelyet az iszlám országok csinálnak — jobbn megértjük, ha megismerjük azt a művészetet, kultúrát, amelyet ez a sokezer éves vallás és kultúra termelt ki magából. I. T. Utcanevek. Az utcanevek is a történelmi időkről vallanak, az utcanévváltozások még inkáb. Az ötvenes évek elején, a magyar történelem legnagyobb arányú utcanévváltoztatási kampányának voltunk tanúi; a történelmi igazságszolgáltatás jegyében egy letűnt társadalmi rendszernek még az utcanevekben megőrzött emlékét is eltörölni, egy új társadalom intézményeinek, az átértékelt történelem alakjait, eseményeit utcanevekkel meg"- örökíteni — ez volt a cél. A sok indokolt változtatás mellett azonban szomorú és nevetséges átkereszteléseknek is tanúi voltunk, mert a túlbuzgóság nem kegyelmezett a tradícióknak. Az idő újabb fordulata után a legfeltűnőbb, legjelképesebb nevek helyeit (Sztálin út, Rákosi Művek) mások lettek, s lassan, csendben kicserélődtek azok a nevek is, amelyekhez nem fűződtek rossz emlékek, éppen csak nem illettek bele a környezetbe. Néhol azonban — hagyománytiszteletből vagy feledé- kenységből — megmaradtak régi nevek. Mezőtúron például — ahol egy ellenkező túlbúzgóság. jegyében a Dózsa György utcát nemrég keresztelték vissrb Csekonics utcává — „társadalmi vita” folyik arról, Sztálin út maradjon-e a Sztálin út. Egy rádióriportban többen kifejtették: nem jó a túl gyakori névváltoztatás, és a névadónak mégiscsak vannak érdemei, például megnyerte a második világháborút. Zsdánov azonbon, akinek Pécsett van utcája, nem nyert meg háborút. Ez a szürke, jelentéktelen politikus azzal írta be magát a történelembe, hogy a dogmatikus kultúrpolitika megalapozójaként és vaskezű végrehajtójaként írók, festők, filmesek, muzsikusok egész generációját tette lehetetlenné. Történészek összeszámolták, hány művész fizikai megsemmisülése vagy végleges elhallgattatása írható a számlájára; a meg nem született művek és a megszületett, de a művészettől távol álló és a napi politikának alárendelt „művek” száma nem álápítható meg. Zsadonv 1948-ban -meghalt, de még évekig élt és hatott a szelleme, amelyről egy irodalomtörténész nemrég azt mondta: ezt a kultúrpolitikai gyakorlatot idegengyűlölet, antiszemitizmus és értelmiség- ellenesség jellemezte. Úgy gondolom, ez nem az a hagyomány, amit — akár utcanév révén is — őriznünk kell. G. T. HÉTVÉGE Gádor Emil: Fellbach Balogh ]ános Puit’d amour Ha félek, ö tárt csodákat nyit, és testetlen boldogságot ad, és mindig visszahoz valamit; Ha mást nem, a bátorságomat. S ha nem elég, sírnom is enged; Ilyenkor csendben máshová néz. — Szerelem hulljon szerelemre. Önmagodért, csak önmagadért? S ha csak így győzhet benned a rend, ez a mindenség úgy dob majd el, — megérintve, de nyomtalanul, — ahogy bármelyik szép állatát; és csak a testek alázatát. — Puit'd amour, puit’d amour, puit’d amour. A 2. animációs filmszemle Kecskeméten Három kiemelkedő alkotás John Halas, a világhírű, ma. gyár származású animációs filmrendező, ki a 2. kecskeméti animációs filmszemle zsűrielnöki tisztét is betöltötte, ugyancsak lelkes hangú előadást tartott a komputerani- móció lehetőségeiről, helyzetéről. Japánban, az Egyesült Államokban, s Angliában mór jelentős stúdiók léteznek, kik elsősorban reklámdarabok készítéséből tartják fenn magukat. A komputeranimáció kétségkívül a jövő útja, mégha ma inkább csak a lehetőségeket is villantja fel. A június 8—11, között megtartott 2. kecskeméti animációs filmszemle (az első három évvel ezelőtt volt, a harmadikra pedig három év múlva kerül sor) még nem a komputer jegyében zajlott: a rajz-, báb-, gyurma-, stb. filmek hagyományos módon állítódtak elő. S hogy egy sor kategóriában a zsűri nem talált díjazásra alkalmas művet, az mégis inkább a szemlélet hagvományosságá- ból fakadt: az elmúlt három év animációs filmjeinek túlnyomó többségére a jól bevált sablonok ismételgetése volt a jellemző - még az amatőrfilmek kategóriájában is. A kecskeméti szemle egyik pozitív vonása, hogy azon mindenféle rendű és rangú alkotó részt vehet: a Pannónia Film Vállalattól kezdve egy sor újonnan alakult kisvállalaton, kisszövetkezeten át a hobbiból filmrendezőkig. Míg három éve az amatőrök szinte robbantottak, most belesimultak a gene- rólérdektelenségbe — sajnos, a szigetvári Hanczik János is szerkesztetlen filmekkel jelentkezett. Három film emelkedik ki a mezőnyből. Méltán lett fődíjas Reisenbüchler Sándor Isten veled, kis sziget című filmje, mely a Klimov Búcsúzás című filmjét is ihlető Raszputyin- kisregény nyomán készült. Az eredeti történet: ki kell költöztetni a vízierőmű tározójába eső falucskát - kiszakítani embereket a szülőföldjükről, lerombolni házaikat. De a „környezetvédő” mondandóján túl aktuálisabb tartalmat kapott a film a magyar kisebbségekre értelmezve; Reisenbüchler szürrealista balladájának ez az igazi dráma’ ága. A 3 percnél hosszabb egyedi filmek közül kettő is díjat kapott — a cannes-i siker után az Ab ovo Cakó Ferenc tői, s A szél Varga Csabától. A fesz. tiválprogromot kiegészítő nemzeti bemutatókból is kiderült, hogy a homokanimáció korántsem ritka a világban, de Cakó többet tudott, semmint csak eljátszani azzal, hogy rajz és festés helyett homokból készít képeket - az emberi küzdelembe vetett hite az, ami Can- nes-ban és Kecskeméten meghallgatásra talált. Az egykor pécsi Varga Csaba, ki a Szekrénymesékkel a sorozatok kategóriáját is elnyerte, A szél-lei megint költészetet varázsolt a vászonra. Alkotótársai, a zeneszerző Melis László, és a grafikus Banga Ferenc ugyancsak e fijmért kaptak különdíjat. A mindössze 17 rajzot felhasználó film az ismétlődésre épül — fokozatosan épül fel a részletekből, melyek mindig ugyanazt a ciklust ismétlik. A sorozatok kategóriájában is osztozott a díjban Varga Csaba, itt Jankovics Marcell- lal és Kriskovics Zsuzsannával a Magyar Népmesék egyik epizódjáért. A tv-ben is méltán népszerű sorozat a kecskeméti rajzfilmstúdióhoz kötődik. A pécsi rajzfilmstúdiót gyakorlatilag egyetlen film képviselte: Kismányoky Károly Bau- haus-a. Kismányoky, ki három éve a Martyn című filmjével kategóriadíjas volt, most joggal érezhette magát csalódottan, hiszen a Bauhaus is elmélyült, alapos, s saját művészi értékekkel rendelkező film — jellegzetességénél fogva még az ismeretterjesztő kategóriába is besorolható lett volna, ahol végül is a zsűri nem adott ki díjat. B. L. Népszavazással döntöttek a vargaiak Helyreállítják Sásdi Sándor szülőházát „Ha lehetne újrakezdeni, akkor ott Vargán, abban a vályogházban szeretnék megszületni, amelynek gangján lépegetni tanultam, ahol anyám tárta széjjel a karját: „ki fut az én váramba? . . így szól Sásdi Sándornak ez év márciusában szülőfalujába, Vargára írott üzenete. Ennyi a hír: az író 90. születésnapjára helyreállítják a szülőházát, s múzeumot rendeznek be. Sásd és Varga község évtizedek óta híven ápolta Sásdi Sándornak és családjának emlékét. Édesapja Varga község kocsmárosa volt, olakját ma is szeretettel, megbecsüléssel emlegetik az ottaniak. Sírját a sásdi diákotthon növendékei keresték meg s ápolták a sásdi zsidótemetőben, s mikor az író kereső levéllel fordult a sásdiakhoz, azok egy gondozott sírhoz tudták elvezetni. Sásdi Sándor, irodalmunk jeles prózaírója, aki húsz esztendőn át a Pécsi1 Naplónál volt újságíró, 1988. szeptember 3-án tölti be életének 90. esztendejét. Erre a jeles napra sokan készülnek Vargán és Sásdon. A sásdi tanács megvásárolta az író nemrég megürült szülőházát. A Mecseki IntézőbizottAz egykori szülőház ma ság is hozzájárult a költségekhez. Megveszik a szükséges anyagot, majd társadalmi munkában hozzák helyre, amit kell. A volt kocsmahelyiségben mutatnák be Sásdi Sándor könyveit, cikkeit, fényképeit — mindezt a sásdiak rendelkezésére bocsátotta -, a többi helyiség közösségi célokat szolgálna. Kovács Sándorné tanácselnökkel kocsiba ülünk, s kimegyünk Vargára. - Ez itt az én falum, Felsőegerszeg, — mutatja a robogó autóból —, itt éltem húsz évig. Erre is megfogyatkozott a nép, hanem Vargán ... ott sajnos, tíz évet késett a köves út. Sokan elköltöztek. Sok ház vár gazdára. Bárcsak jönnének, vennének itt házat, akár hét végére is. A régi kastélyt is lebontották tíz éve. A parkból csak / egy óriási tiszafa maradt, azt védetté nyilváníttattuk. Dombok, erdők, szántóföldek között szóródtak szét Varga falu házai. Mennyi zöld, menynyi élet! A fák közt a völgyben a régi urasági kápolna. Utca itt annyi van, ahány ház. Jobban mondva: köz. Az egyik partoldal felett, akácfák közül néz Ife ránk Sásdi Sándor szülőházának két ablakszeme. Az itteniek számontartották ezt a házat, s az író minden egyes könyvét. Marton János, az elöljáró vargai születésű. Édesapja játszótársa volt az írónak: — Mikor hatvanháromban Pestre vetett a sors, felkerestem Sásdi Sándort. Amikor megpillantott, csak ennyit mondott: „Te vargai vagy, öcsém!" A legszebb regénye, a Nyolc hold, az biztosan Vargáról szól, arról, mit jelentett a föld a régieknek, mit meg nem tettek érte . . . A vargaiak népszavazást tartottak arról, megvegyék-e a házat: - Sose gyűlt össze any- nyi ember Vargán, mint akkor — meséli Marton János. — 93 százalékuk mellette szavazott, örült mindenki, hogy ezzel is kicsit újjáéled a falu. Olyanok is ígértek munkát, akik, már rég elköltöztek. Hisz Sásdon szinte az egész Gárdonyi utca vargaiakból áll. Megyeri Tibornéval a könyvtárban találkozunk. Ő állította össze az ajánló bibliográfiát, sok-sok adattal, szemelvénynyel, egy kis olvasókönyvet Sásdi Sándor gazdag életművéből. A tanács lesz ennek is a kiadója. Szeretettel, gonddal készült ez a munka. Végül Sásdi Sándornál jelentkeztünk, most telefonon, egy közeli interjú reményével. Hogyan fogadta vajon ezeket a híréket? - Hogyan fogadtam? -Megkerestek, és én odaadtam nekik mindent, amit kértek - válaszolja a vonal túlsó végén egy friss, határozott hang. A személyes találkozás ígéretével köszönök el az írótól. Gállos Orsolya 1988. június 18., szombat \
