Dunántúli Napló, 1988. június (45. évfolyam, 151-180. szám)
1988-06-16 / 166 szám
1988. június 16., csütörtök Dunántúli napló 3 A betyárok fokosának nyoma ma iágjj^a kocsmában A szép és rendezett Teklafalu Szombatonként Is lesöprlk az úttestet Utazás világútlevéllel A gradaci kikötő Adriai üdülőfalvak — No, Ha a faluról akar megtudni valamit, akkor őt kérdezze! - intett odébb egy pádon üldögélő ember felé az asszony, akit találomra elsőként megszólítottam. Kőpataki Antal szívélyesen invitál beljebb a verandára, ahol a szépen rendbetartott udvaron a nagy dióka ad jó hűs árnyékot ebben a fullasztó melegben. Az udvar elkerített részében tyúkok, és rántanivalók kapirgálnak. Egy szürke macska rójuk se hederítve kényesen mosakszik, még arra sem figyel fel, hogy mögötte a gyönyörű német vizslának szemmel láthatóan nem tetszik a bezártság. A ház eresze alatt köröskörül fecskefészkek, a gazda ■mindet meghagyta, mondja, nekik köszönhető, hogy nincs any- nyi légy. A ház, ahol ülünk, ha nem is egészen új, de újabb típusú, mint a mellette lévő öreg, jellegzetesen oszlopos, tornácos, amellyel közös a kapu, közös az udvar. — Az apám háza az — mondja Kőpataki Antal. - Ö vált a falu postamestere, és ez a ház volt sokáig a lakás is, a postahivatal is. Itt oldalt, ezen az ablakon át szolgálta ki az embereket. Most 90 éves és még ma is itt lakik. Én is dolgoztam mellette a postán, később a kétújfalui takarékszövetkezet vezetője voltam, onnan jöttem nyugdíjba. — Itt születtem Teklafalun, és azóta is itt élek, a testvéreim is itt maradtak. A nevünket Steinbachról 1938-ban magyarosítottuk. Akkoriban sok német nemzetiségű élt a faluban, de aztán sokan vagy elmenekültek vagy menniük kellett. Most a lakosság felénél kevesebben vannak. Szép kis község volt ez mindig. Valamikor az Andrássy uradalomhoz tartozott, most a kétújfalui tsz- hez. A tanács is ott van, a körzetesítés óta oz iskola is. A gazda a mesélés közben, kínálná a ,,tatár-rizlinget", így hívják ott a nohabort. Homokos vidék ez, itt mindenki a háza mögött ezt termeszti. Kőpataki Antal a fóliakertészetére büszke, s a gyönyörű, dúsan termő paprika- és paradicsomtöveket látva ez a büszkeség teljesen jogos. — Nagyon szép emlékeim vannak a gyermekkoromból — folytatja. - Azelőtt az asszonyok összejöttek, együtt szőttek, fontak, meséltek. Nézze ezt a házat itt a szomszédomban, ez a pásztorház, régen is az volt. A nagyanyám mesélte, hogy bizony sokszor itt jöttek össze a betyárok, a Patkó Bandi is többször itt bújt meg. Egyszer, amikor már nagyon keresték, a nagyanyám meglátta, hogy megint itt van. Akkor áthívták, mondta nagyon félt - hiszen akkor még fiatal volt —, mert körbe-körbe a falra puskák voltak akasztva. Megpakolták mindenféle ennivalóval, sok hússal, de mondták, tart-, sa a száját, mert különben bajba kerül. A betyárok fokosának nyomait, ahogy belevágták a mestergerendába, ma is őrzi a falu kocsmája. Szerencsére a felújításkor ezt eredetiben meghagyták. Kőpataki Antal szomorúan ingatja a fejét. — Most nem igen jönnek össze az emberek. Mindenki csak odaül a tévé elé, a fiatalok meg elköltöznek a faluból. Sok az üres ház, bár igaz, most újból kezdik megvásárolni az elhagyott házakat, telkeket, a városiak jönnek ki. Teklafalu Szigetvártól mintegy 13 kilométerre van. Közigazgatásilag Kétújfaluhoz tartozik. Lakóinak száma körülbenál volt ló, két-három tehén. Most sertés csak annyi, ameny- nyit maguknak hizlalnak, és szarvasmarhából legfeljebb ha 30 számolható össze. Az ő részükre tartják fenn a tejbegyűjtő állomást. Van a faluban még presszó és kocsma - ez utóbbiról meséli Inholf lózsel- né, Margitka, a kocsmárosné, hogy valamikor szombatonként trombitazene szólt itt, igazi szórakozóhelye volt ez a falubelieknek. A jó hangulatú búcsú- bálokat a kocsma előtt tartották, ilyenkor a zenekar kiállt a kocsma elé, és úgy fújták a talpalávalót. A szépen rendbehozott harangláb 150 éves. Most automata berendezés irányítja, hogy naponta háromszor meg- konduljon. Haranglába van, temploma nincs a falunak. Az egykori, ma mór megroggyant iskolaépület egyik helyiségében celebrál misét hetente egyszer a kétújfalusi pap. Van üzem is a faluban, ami sok embernek ad itt helyben munkát. A faluval összeépült Vitézi-pusztán, a tsz műanyogfeldolgozó üzemet rendezett be. Van egy nagyon jól ellátott boltja is Tek- lafalunok. A bolt fiatal vezetője Simon Zoltánné is megerősít abban, amit látok, hogy itt szinte minden kapható, a friss napi élelmiszerektől a hűtőládáig és mosógépig, a rostos üdítőkig. A „boltosné” mondja, az utóbbi időben szoktak erre rá, és most már állandóan igénylik, hogy legyen belőle választék. Délután 4 óra, megjött a busz. Iskolások, munkából hazatérők érkeztek. Mondják, ilyenkor kezd élni a falu, addig jobbára csak a nyugdíjasok találhatók otthon. Nagy Jánosné, Ili asszony fáradtan egyenesíti ki a derekát. Nem csoda, hisz az imént hagyta aba a házhoz tartozó kukoricaföldön a kapálást. Szives, szóval invitál befelé. Neki nincs most kit várni a busszal, hiszen fia katona. Ha őt hallgatom, kiderül, hogy hál’ Istennek vannak azért fiatalok ebben a faluban — mondja, ha a gyerek hazajön, fél óra múlva már tele van a ház a haverokkal. Az anya, Ilike, ilyenkor boldog. Ö sellyei lány volt, idejött férjhez Teklafalura. Megszerette, mert mint mondja, szép ez a falu, az emberek összetartóak, ha kell segítenek egymásnak. Bár a ,,fölülről" szervezett társadalmi munka időnként csődöt mond, de o temetőig az út azért mégis így készült el. A falu valóban szép, tiszta és rendezett. Csak kevés helyen hanyagolták el a ház előtti részt, hagyták a perjét mag- baszökni, a gazt burjánzani. A legtöbb előtt a fű megnyírva, vagy kaszálva, s virágágyások teszik hangulatossá. Kőpataki Antal mesélte, régen az asz- szonyok minden szombaton meszeltek, a földes gangot és szobát agyagsárral sikálták, az utcát söpörték. Ez a hagyomány ma is megmaradt. Szombatonként ugyanis mindenki a járdákon kívül (amit — városiak figyelem! -, mindennap söpörnek), az úttestet is lesöprik, sártól letakarítják. Sarok Zsuzsa Amikor a balszerencsés út után, késő éjszaka megérkezünk Bristbe, még nyugodt a tenger. A hatalmas fekete víztükör fölött fényesen ragyognak a csillagok. Bár errefelé “sem igazán korán fekvők az emberek, az utcákon már sehol egy teremtett lélek. Elkéstünk. Egy darabig téblábolunk a sötétben, végül megtaláljuk a nekünk szóló üzenetet. Mielőtt indulnánk, befut Komáromi László. A jugoszláviai utazási iroda vezetője elénk jött az éjszaka kellős közepén, hogy szálláshelyünkre kalauzoljon. Egy kilométernyit autózunk visszafelé a tengerparton, és máris Gradacban vagyunk. Alig pár óra van napkeltéig, ideje aludni. Reggelre felélénkül a szél, és öles hullámok ostromolják a partot. A tenger megint másik arcát mutatja. Zöldes színű, csodálatosan tiszta és átlátszó "h víz. (Akkor még nem is sejtem, de a következő napon majd egészen kék lesz, este pedig bíbor színű.) A mólóhoz közel egy hangosan pöfögő halászcsónak húz el. Távolabb a citrusfélék alatt iskolások szorgoskodnok, kupacokba gyűjtik, amit éjszaka partravetett a víz. A nap beragyogja a tengeröblöt, a szél pedig elűzi a párát a part mentén futó hegycsúcsokról, a fény megvillan a gradaci házak piros tetőin. Messziről hatalmas toronydaru látszik. Szállodát építenek, mégpedig nyugati tőke segítségével. Az állami építkezésen dolgozó munkások valamivel jobban keresnek, mint az ország más részein. Az idegenforgalom errefelé is fejlődőben lévő üzlet. A már kész szállodában a meleg vizet napelemek szolgáltatják. A kollektorokat nagyon ötletesen, a gépkocsioarkoló tetején helyezték el. Kettős a haszon: az autóknak árnyékot biztosítanak, a megspórolt elektromos energia meg jó másra. A helybeli Turist Biro szakemberei szerint, Gradacban 3600 privát ágy áll az üdülők rendelkezésére. Van minden, ami kell: vendéglők, kávézók, bőnk, élelmiszerüzlet. A kikötő melletti tengeröböl jó lehetőségeket kínál a vízisport kedvelőinek. Állítólag nyaranta komoly vízipóló-csaták dúlnak itt. A Gradaccal szomszédos Brist, az előbbinél valamivel csendesebb település. Az egykori olajütőből átalakított éttermen, a régi iskolán és a templomon kívül mindössze egyetlen nevezetessége van, az évek óta készülő mozaikkép, a tenger felé vezető utca jobb oldalán. A falu magánházainak többsége eleve úgy épült, hogy alkalmas legyen a vendégek fogadására. Az IBUSZ munkatársaival tucatnyi nyaralót nézünk végig. Vannak köztük régebbiek, újabbak, tágasak és kicsit szűkösek, de mindegyiken látszik, hogy gazdáik készülnek a nyárra, a szezonra. Ferenci Demeter Köpataki Antal fóliaházában már érik a paradicsom lül 300. Valamikor minden házNEB- vizsga la t a Szén tlőrinci ÁUamS Gazdaságban Visszaélések a burgonyatermesztésnél A Baranya Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálatot végzett a Szentlőrinci Állami Gazdaságban, amely egy bejelentés alapján indult. A névtelen levél írója a vezetők gazdasági visszaéléseit (kifogásolta. A NEB-vizsgólat megállapította, hogy az 1985-től a bérelt földeken a Szentlőrinci Á. G. vezetői és dolgozói közül többen burgonyatermesztéssel foglalkoznak. A bérlők között nem csak vezetők, hanem fizikai dolgozók is voltak. A vetőburgonyát a gazdaság készpénzért árusította. A bizonylatok tanúsága szerint azonban többen is 180 forintos ipari burgonya árán vásárolták a vetéshez, a 900 forintos vetőburgonyát. 1986-ban és az ezt követő években is az állami gazdaság középszintű vezetői és dolgozói közül néhányon felkeresték a bogádmindszenti, a kémesi termelőszövetkezet és a vajszlói erdészet több dolgozóját, és a földtörvényt kijátszva tőlük bérelt területhez jutottak. Bogádmindszen- ten az iskola pedagógusai közül is kiadták illetményföldjüket a burgonyatermesztőknek, kataszteri holdanként 10 000 forintért. A kémesi termelő- szövetkezetnél a földbérlet megszervezésében részt vett a ma már nyugdíjban lévő növény- termesztési főágozatvezető, aki elfelejtette befizetni a szövetkezet pénztárába a különböző szolgáltatásokért jóró több, mint tizenegyezer forintot, és csak két év után, a vizsgálat hatására tette ezt meg. A jelenlegi termelésvezető és társai, csaknem tizennégyezer forinttal maradtak adósak a tsz-nek, amiért a tsz-küldött- gyűlés a vezetőt megrovásban részesítette. A bérbe adott földek között akadt olyan terület is, amelyik a tábla-törzs- könyvben háztáji legelőként szerepelt, a valóságban o nevezett személyek feltörték szántóterületnek és burgonyát termesztettek rajta. Az állami gazdaság maj- láthpusztai üzemegységvezetője 1986-ban felkereste a kémesi Közös Út Termelőszövetkezet akkori növénytermesztési főágazatvezetőjét, aki a 12 tsz-tag háztáji földjét bérbe adta burgonyatermesztésre. A növénytermesztési főágazatve- zető az állami gazdaság dolgozóitól 22 mázsa májusi morzsolt kukoricát számolt fel bérleti díjként holdanként, több, mint nyolcezer forintot, melyet a bérbe adók kaptak meg. A művelési költségekből azonban a tsz-tagok, és az á. g. dolgozói elfelejtették kifizetni a szántást, a tárcsázást és a műtrágyázást, összesen 13 123 forintot. A 8 holdon munkaszüneti napon ültette el az á. g. traktorosa a burgonyát. A betakarítást is a majláth- pusztai üzemegységvezető az á. g. burgonyaszedő gépével végeztette el, amiért nem fizetett. A NEB-vizsgólat ezen kívül más szabálytalanságokat is felderített. Többek között fény derült arra, hogy üz á. g.-vezetők egy része a burgonya szállításakor menetlevelet hamisítottak, csak a szóló tehergépkocsit számolták el, a pótkocsiét nem. Menetlevél nélkül szállítottak, ezzel szabálytalanul csökkentették a költségeiket. A vizsgálat után 30 dolgozót, köztük vezetőket vonnak felelősségre, valamint az okozott kár megtérítésére kötelezik őket. Sz. K. Nyári vízellátás A Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztériumban szerdán sajtótájékoztatón adtak ismertetést a szakemberek a várható nyári vízellátásról. Az előkészületek során a víz- szolgáltató vállalatok 225 ivóvíztermelő kutat és több, mint 1500 szivattyút javítottak ki, továbbá 28 ezer kilométer hosz- szú hálózat és csaknem másfél millió köbméternyi medence tisztítását, fertőtlenítését végezték el. Vállalati, tanácsi és társulati beruházással új vízműveket építettek, bővítették a hálózatot, s így 48 települést kapcsoltak be a közüzemi vízellátásba, ezzel 45 ezerre emelkedett a vízszolgáltatásban részesülő lakosok száma. Várhatóan majdnem kétezer településen nem lesz gond az ellátás, 159 községben és városban azonban feszített, további 37 településen pedig kritikus ellátási helyzet alakulhat ki.
