Dunántúli Napló, 1988. június (45. évfolyam, 151-180. szám)

1988-06-13 / 163 szám

1988. június 13., hétfő Dunántúli napló 7 Búcsú az élvonaltól „Szép volt, fiúk!” - zúgta a komlói lelátó közönsége.\A pályán pedig Rónai István edző a klub és a csapat nevében mondott köszönetét a sok szép játékért a jobb szélen álló Schulteisz Gyu­lának és a jobbról harmadik Dárdai Pálnak. Fotó: Läufer László Dárdái es Schulteisz uisszauonult Az utolsó hazai pályára lé­pés előtt Schulteisz Gyula vé­gez először az öltözőben. Ami­kor mellé ülök röpködnek a társak megjegyzései. Az „azt írd meg'' kezdetű mondatban Andreidesz azt fejtegeti, Hogy nem is érti, miért kell a hát­védtársnak abbahagynia. Varga Sanyi, az örök mókamester pe­dig a „játszótárs" elvesztése mellett az örök römipartnert is fájlalja benne. Miközben mi már a közel húsz évvel ezelőtt- nél tartunk: a Pécsi Postás pá­lyáján, ahol Gyula elkezdte, majd a pályán maradva, ám a Steinmetzben folytatva, hogy Dunai János hívó szavára kerül­jön 1974-ben csatárként a PMSC-hez. A következő szezon- tan már hátul szorgoskodott, s ott is maradt a hátvédsor kü­lönböző posztjain, s játszott ott vagy 240 NB l-es találkozón. A búcsúzától a „legekről" il­lik faqgatózni, s érdekes módon Schulteisz azt említi, hogy pá­lyafutása alatt sérülés miatt alig 1-2 meccset kellett kihagy­nia. Pedig őt igencsak kemény pandúrnak ismerték országszer­te, de hát mit js tehetett volna mást, amikor rendszerint az el­lenfelek legveszélyesebb embe­reit kellett semlegesítenie. Pusz, tai, Fazekas, Nyilasi, Törőcsik, említi sorban a meccsek fősze­replőit. Meg azt a Fradi elleni 4-4-et a Vasutas pályán, ami­kor még a fákon is emberek ültek, és neki sikerült egy fejes­sel a kapuba találnia. Miért a búcsú, amit a társak korainak tartanak? - kérdésre őszintén bevallja: belefáradt, egy kicsit belefásult az állandó készenlétbe, az örökös szombat­vasárnapi utazásokba. Most már 10 éves fiával, Győzővel szeretne többet együtt lenni, akitől messze áll a foci, nála inkább a kerékpár és a számí­tógép a kedvenc. ,,Fél évet biz­tosan pihenek, addig nem is akarok a pálya közelébe menni. Hogy utána játszok-e még va­laha? Lehet..." — morfondíro. zik. Dárdai éppen leszáll a gyú- rópadról, és a bokáját kezdi fáslizni. „Már 10 éve szükség van erre. Akkor kétszer is ki­fordult a bokám, azóta óvatos vagyok ..." - panaszolja a 37. évét néhány hete betöltött já­tékos. Dárdairól gyorsan kide­rül: ő még nem gondol a vég­leges búcsúra. Csak Komlóról távozik. Abból a városból, ahol Véménd és a Steinmetz után először lett NB l-es játékos. Azt az 1973-as tavaszi mérkőzést még további 296 követte, de azokat már a Pécsi MSC szí­neiben játszotta. Miért megy el? A mindig hajtás, csupaszív középpályás társaival együtt a két utóbbi évben úgy vágott neki a bajnokságnak, hogy „most beleszólunk a feljutás­ba!” Ez egyszer sem sikerült komolyan, s bizony idegileg ki­csit belefáradt. Meg aztán — úgy tartja — ideje elkezdeni már az edzősködést, hiszen ő nem akar megválni a zöld gyeptől. Ám, hogy hova megy és milyen minőségben — játé­kos, edző, esetleg játékosedző? - arról még nem árul el sem­mit. Inkább arról beszél, hogy a pécsi közönségtől is szeretne elbúcsúzni. A volt jugoszláv klubja, a Vojvodina ígéretet tett, hogy eljön Baranyába a PMSC ellen egy ilyen mérkő­zésre. Talán már a következő szezon felkészülési időszakában létrejöhet az elköszönés. Arra is büszke, hogy bár so­ha nem volt kifejezetten csa­tárfeladata, 125 bajnoki gólt lőtt az NB l-ben, s jószívvel említi, hogy még ma is meg­állítják egy mondatra a pécsi utcákon a szurkolók, akik min­dig „díjazták” a hajtás, csupa­szív játékost. Márpedig Dárdai abban mindig élharcos volt. Az emlékek közül az öt „B" vá­logatott mérkőzés kerül az élre, ahol Fekete, Borsó, Hannich, Csapó társaságában a Szov­jetunió és Ausztria ellen is gól­lövő volt. Meg az Újpest ellen Pécsett elért 4-2, amikor mind a négy hazai qólt ő lőtte, és a Népsportttól 10-esf kapott. Már cipő van a lábán, ami­kor edzőit veszi sorra: Lantost, a felfedezőt, Kovács Imrét, Du­nait, Szócsőt, Garamit és a most őt búcsúztató Rónait, akiktől mindtől tanult olyat, amit a jövőben hasznosítani tud. Grünwald Géza Csisztjakova világcsúcsával kezdődött... Belgium és Holland ia kéri az 1996-os EB meg­rendezését Belgium és Hollandia együtt kéri az UEFA-tól ai 1996-os lab­darúgó Európa-bojnokság meg­rendelésének jogát - odják hí­rül kedden a belga lapok. A tervvel összelüggésben megírják: a stadionok rendjé­nek fenntartása és - a bizton­sági intézkedések horribilis ősz- szegeket emésztenek lel, ame­lyek messze meghaladják a klubok és a stadionokat kezelő nagyvárosok anyagi lehetőségeit. Az Európa-bajnokság mérkőzé­seinek megrendezésére pályázó belga városok vezetői már most tanácskozást tartottak és meg­állapították: saját költségveté­sükből képtelenek finanszírozni a biztonsági berendezéseket és a karhatalmi készültséget. A belga főváros külön gondja a szomorú emlékű Heysel-sta- dión, amelyet az emlékezetes futballdráma után az UEFA tiz évre eltiltott az égisze alá tar­tozó mérkőzések megrendezésé­től, Valószínű, hogy a szüksé­ges biztonsági berendezésekhez elkerülhetetlen lesz a stadion átépítése. Nagyszerű eredmények, köz­tük egy világcsúcs született szombaton Leningrádban az at­létikai Znamenszkij-emlékver- seny nyitónapján. A Grand Prix-sorozatba tartozó viadalon több mint 20 ország 750 ver­senyzője áll rajthoz. A nyitónap csúcspontját a szovjet Galina Csisztjakova vi­lágcsúcsa jelentette a női tá­volugrásban. A 24 éves spor­tolónő már a negyedik sorozat­ban beállította az NDK-beli Heike Drechsler és az amerikai Jackie Joyner-Kersee 745 centis rekordját. Hatodik kísérlete en­nél is jobban sikerült, s 752 centivel most már ő a világ­csúcs egyedüli birtokosa. A moszkvai versenyzőnő vala­mennyi érvényes ugrása 720 centi fölött volt: 721, 738, 721, 745, 0, 752. A viadal után Csisztjakova nem a világcsúcsot jelentő ha­todik kísérletét nevezte a leg­jobbnak, hanem a negyediket. Ekkor azonban távolról rugasz­kodott el, ezért nem sikerült nagyobbra az ugrás. Ha töké­letesen sikerül a végrehajtás, 760 centi lehetne az új rekord. Ennek ellenére nagyon boldog és elégedett az eredménnyel: — Reménnyel tölt el a telje­sítményem. Az olimpiáig már csak két viadalon állok rajthoz, öt nap múlva Prágában, majd július első felében Tallinnban, az országos bajnokságon. Szöulban csúcsformában sze­retném felvenni a versenyt két legnagyobb ellenfelemmel, Drechslerrel és Kersee-vel. Golina Csisztjakova eredmé­nye mellett még két kiemelkedő teljesítmény született a nyitó­napon. A férfi 110 méteres gát­futásban a szovjet Alekszandr Markin beállította a francia .Stephane Caristan 13,20 mp-es Európa-csúcsát. A 3000 méte­res síkfutásban a szovjet Na- talja Artyemova a világ idei legjobb eredményével győzött. A rúdugrásban Rogyion Ga­taullin - akit a világcsúcstartó honfitársához, Szergej Bubká- hoz hasonlítanak — kísérletet tett a 6,06 méteres világcsúcs­magasság teljesítésére, de ke­zével leverte a lécet. Az első nap egyedüli külföldi győztese az etióp Balti volt, aki 10 000 méteren diadalmas­kodott. Fejezel a baranyai kézilabdázás történetéből Sudár Ferenc elköszönt „A körülmények életformákal- alakífanak.. „Temékszerkezet-váltásokat ki- kényszerítő korunkban a körül­mények életformákat alakíta­nak. így van ez a gazdasági életben, így kell lennie az em­bereknél is...” - válaszolta döntésének indoklásaként Su­dár Ferenc, a PMSC NB l-es női kézilabdacsapatónak edző­je, amikor megkérdeztük tőle: miért hagyta ott a kispadot? „Az embernek tudnia kell, hogy mikor léphet, mikor lép­jen, hogy mikor váltson. Ügy érzem, számomra most jött el az idő. így, ha fájó szívvel is, de ezt követően a kézilabda helyébe is a tanult szakmám, a bányászkodás lép. A kettőt egyeztetni, a kettőt összehan­golni a mai körülmények kö­zött nem lehet, nem is aka­rom ..." Sudár Ferenc három és fél évtizedet töltött a kézilabda- pályán. A harmincöt évből hú­szat, mint játékos és tizenötöt, mint edző. Neve, alakja elvá­laszthatatlanul összenőtt a baranyai kézilabdázással. Ám akkor sem járunk messze az igazságtól, ha kimondjuk: a baranyai férfi kézilabdázás az ő árnyékából lett azzá, amit ma a sportág országos hely­zetében Baranya betölt. Azon személyisége ő' a magyar ké­zilabdaéletnek, aki - jóllehet más sportágban is kamatoz­tathatta volna tehetségét - minden energiáját ezen új, pá­lyakezdeti korának megfele­lően, a gyermekcipőből együtt erősítette fel az érett férfiko­rig, és lett a sokak által meg­kedvelt játék hazánk egyrk legsikeresebb versenysportjává. Sudár Ferenc neve mór 20 évesen fogalommá vált Pécsett, s vele együtt — mert szinte ■ azonnal helyet kapott a nem­zeti válogatottban — fogalom­má vált a budapesti és a vi­déki: debreceni, győri, miskol­ci, szegedi fellegvárakban is. Kiismerhetetlen cselezőkészsé­ge, remek technikai felkészült­sége, virtuóz helyzetfelismeré­se, no és nem utolsósorban kapusokat rettegtető lövőereje hatalmas tábort toborzott a sportágnak. Pécsett három, három és fél ezren zarándokol-' tok a pécsújhegyi kézilabda- stadionba vasárnap délelőt­tönként, hogy a szurkolók han­gulati bemelegítését jelentő női találkozó után — ahol Schmidtné Holub Mária vezér­letével űzték az ellenfelet - megnézhessék a fiúk „itt a labda, hol a labda?", ellenfe­let boldogtalanító, sajátosan pécsi férfiak számára kombi­nált társasjátékát. S mindebben Sudár Ferenc vitte a prímet. A megkompo­nált, nagyszerűen fűszerezett koktélban ő volt az erő, ami nemcsak a vendégcsapat játé­kosait kábította el, de mámo­ros pillanatokba sodorta a kis­stadion katlanába beszorult, tűző napon amúgy is felforró­sodott fejű nézőket. Sudár Fe­renc volt a csapatban az aro­ma, mint pezsgőben a szénsav, mint fröccsben a szóda. Tette mindezt úgy, hogy csak hagy­ják játszani! Még a csapatka­pitányi „korbácsot" is más kezébe kellett adni. Ö arra alkalmatlan volt. Sudár, azaz Sundi hozta divatba a váll magasságában csuklóból elengedett felsősar- kos bombákat, ő ugrasztottá oz égbe a védőfalat, hogy alulról a pattogó kapusok tal­pa alá tegye a kézbe simuló bőrgolyót. Ő küldte ki lövő­csellel portája elől a kapust, minthogy ő lőtt büntetőt disz­koszvetőtől ellesett forgás után a megroggyant, több esetben fenékre ülő kapus fö­lött 'leheletfinomon az üresen hagyott hálóba. * Sudár Ferencet a legutóbbi években, a majdhogy évtize­det NB l-ből kihagyott pécsi lányok edzői kispadján láthat­tuk. Szótlan hallgatása miatt, csak fejbőrének elszíneződésé- 'ben vehettük észre: az „öreg­nek" valami nem tetszett. Csakhogy tudta: nem ezek a lányok tehetnek arról, hogy je­lenleg náluk nincs jobb a vá­rosban. Azért csak-csak össze­kapartak vele annyi pontot, amennyi a megváltozott erővi­szonyaik miatt immár biztatást adhat a lövőre. Biztatást ad­hat arra, hogy a visszatért hú­zóemberek immár átsegítik a csapatot azon időszakon, amíg felnőnek a „gyerekek". A kézilabda tehát megy az önfejlődés útján tovább. Amit Sudár Ferenc annak baranyai történetébe beleírt, immár visz- szafordíthatatlanul kitörölhetet- lenek. A kézilabdázóknak min­dig új idények, mindig más bajnokságok következnek. Su­dár Ferencnek pedig nem kí­vánhatnak volt csapattársai, volt játékosai és szurkolói sem mást, mint amivel ő köszönt évtizedeken át munkatársai­nak, szurkolóinak: Jó szeren­csét! Kapu László ¥ Övödről Sxumäträra nesben közvetített - 40 ezren szorongtak a stadionban.- Kikkel játszottatok és mi­lyen eredménnyel végeztetek?- A négyes csoportunkban először 2-1-re vertük az ang­liai Middlesex Wandererst, amelyik lényegében egy klub­válogatott volt. Aztán 2-2-re végeztünk a dél-koreai Halle- lujával, majd 1-1 -et játszot­tunk Indonézia válogatottjával. A legjobb négy közötti ke­resztbejátszásban a döntőbe jutásért kikaptunk 2-1-re az Észak-Szumátra válogatot­tól. A bronzéremért azonban már legyőztük Indonézia válo­gatottját, így a harmadik he­lyen végeztünk. A tornát Ja­pán nyerte. — Melyik mérkőzéseken ját­szottál? — Végig védtem a Middle­sex Wanderers és a koreai Halleluja ellen. — És véleményed szerint mi­ként? — Úgy érzem jól ment, kü­lönben nem közölték volna ve­lem, hogy 17-én már ismét utazhatok az utánpótlás-válo­gatottal az olaszországi Raven- nában rendezendő tornára. — Hogyan éreztétek maga­tokat az egzotikus környezet­ben? — Mitagadás a 40 fokos me­legben, a majdnem 100 szá­zalékos páratartalmú levegő­ben nem fáztunk. S mivel jól is ment a játék: egy rossz sza­vunk nem lehet. A rendezők ezen túl is megtettek mindent, hogy jól érezzük magunkat. Pi­henőnapon elvittek bennünket egy krokodilfarmra, minthogy Kuala Lumpurban megnézhet­tünk egy szent zarándokhelyet, ahol a dombon épült csodá­latos szentélyhez 200 lépcsőn lehetett fölmenni. Antal Péter — aki különben a Budapesti Építők edzője —, igazán felejt­hetetlen napokat szerzett ne­künk. Remélem így lesz majd Ravennában is, ahol 17-től 26-ig veszünk részt egy nem­zetközi tornán, és a csapatoi a Siófok edzője, Kaszás Gáboi vezeti. K. L. Jótékonysági labdarúgó- mérkőzés Esztergomban Kovácsevics a PMSC legújabb világjárója Új taggal gyarapodott a PMSC labdarúgóinak világot járó, világot látó jótéxosa. Tomka-, Palaczki, Braun és Rótt után most Kovácsevics Árpád ismerkedhetett meg a világjá­rás szépségeivel. No nem mintha a pécsi kapusiskola második számú ígérete eddig nem járt volna többször is ha­tárainkon kívül. Volt ő már Európa több országában is, ám ami most esett meg vele, arra igazán elmondhatja: ezért érdemes volt kitartani a labdarúgás mellett, ezért ér­demes volt izzadni, hajtani. A most 19. életévében járó ka­puvédő ugyanis közel három hetet tölthetett a Távol-Kele­ten. Pontosabban az indoné­ziai szigetvilág egyik legna­gyobb szigetén, Szumátrán.- Már önmagában az út is felejthetetlen volt. A magyar juniorválogatöttal Budapest­ről a nyugatnémet Frankfurt­ba, onnan Dubai és Kuala Lumpur érintésével repültünk a szumátrai Medamba, no. és ugyanezen útvonalon érkez­tünk vissza.- Mi járatban volt Medam- ban a magyar juniorváloga­tott?- A labdarúgás népszerűsí­tésére szerveztek egy nyolcas nemzetközi tornát az indoné­ziaiak. Magyar, legalábbis a mai magyar szemmel szinte el­képzelhetetlen népszerűségben volt része a sportágnak és ne­künk csapattagoknak is. A mérkőzésexet 20-25 ezer em­ber szurkolta végig, míg a dön­tőre - amit a televízió egye­Június 19-én, vasárnap 17 órától jótékony célú labdarúgó­mérkőzést rendeznek Eszter­gomban a MIM Vasas pályán. Az RK Papok labdarúgócsapat és a ferencvárosi öregfiúk együttese közötti találkozó tel­jes bevételét a tavaly tragikus körülmények között elhunyt Pusztai László és felesége ár­váinak javára ajánlották fel. Az FTC „veterán" együttesében pályára lép Albert Flórián, Szűcs Lajos, Géczi István, Rá­kosi Gyula és több egykori ki­válóság. A találkozó' egyik szervezője Somlay Lajos, az egykori FIFA-játékvezető.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom