Dunántúli Napló, 1988. június (45. évfolyam, 151-180. szám)

1988-06-13 / 163 szám

1988. június 13., hétfő Dunántúli napló 3 Baranyai párt­küldöttség járt Eszéken Bevásárlóközpont és üdülési lehetőségek A dél-burgenlandi Oberwart üzletnegyede, balról a Konsum Áruházzal Burgenland várja a magyarokat Az elmúlt héten baranyai pártküldöttség járt jugoszláv testvérvármegyénkben, Eszé­ken. A delegációt - amelynek résztvevője volt Kovács lózsel- né. az MSZMP Baranya Me­gyei Bizottsága végrehajtó bi­zottságának tagja, a Sziget­vári Cipőgyár gyártásközi el­lenőre, Polgár Zoltán, a sikló­si Magyar-Bolgár testvériség" Mgtsz szőlészeti, borászati ágazatvezetője, Deák Barná- né, a Baranya Megyei Fod­rászipari Szövetkezet kozmeti­kusa, a megyei pártbizottság tagjai és Visegrádi Tamás, a megyei pártbizottság osztály­vezető-helyettese - dr. Geisz Mihály, az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának titkára vezette. Tőle kértünk rövid összegző értékelést a küldött­ség háromnapos látogatásá­nak tapasztalatairól.- Mostani látogatásunk, a Horvát Kommunisták Szövet­sége Eszék Községközi Vá­lasztmánya elnökségének tag­jaival, a választmány alig húsz napja hivatalát betöltő új elnökével, Zdravko Ska- robrinnel folytatott megbeszé­léseink olyan időszakban zaj­lottak, amikor mindkét or­szágban közvetlenül a pártér- tékezlet után vagyunk. Kölcsö­nösen megismertettük egymás­sal a pártértekezlethez fűző­dő friss tapasztalatokat, ille­tőleg a kijelölt időszerű fel­adatokat, valamint azokat a szervezeti és munkamódszere­ket, amelyek tanulmányozása hasznosítható gyakorlati ta­pasztalatokkal jár számukra, illetve számunkra. Egyéb jelle­gi megbeszéléseinkben arról is meggyőződhettünk, hogy eszéki partnereink részéről erős a szándék a két megye gazdasági együttműködésének fokozottabb fejlesztésére. Lá­togatásunk három napja alatt Szlavónia-Baranya öt városá­ban jártunk a Drávától a Szá­váig s tíznél is több különfé­le jellegű gazdasági egység­be látogattunk el - tájékoz­tatott dr. Geisz Mihály.- A látogatás eredménye­zett-e konkrét megállapodást?- Kölcsönösen elégedetten nyugtázhattuk, hogy a két me­gye gazdasági együttműködé­se kilépett az élelmiszeripar immár hagyományos keretei közül. Gondolok itt a tető- és födémszerkezet-gyártásban ki­bontakozó együttműködésre. Hasonló lehetőség mutatko­zik most a mezőgazdasági gépgyártásban. Abban álla­podtunk meg, hogy az eszéki pártlküldöttség őszre tervezett baranyai látogatása idejére kidolgozzuk 1989-1990-re szóló •együttműködésünk tervezetét. D. I. Az osztrák sógorok örülnek, hogy nyithattak a magyar tu­ristáknak. Ám a burgenlandiak kevésbé örülnek, hogy a bevá­sárló magyarok csak átautóz­nak szép tájaikon, hogy aztán a bécsi Máriahilfer strasszén váltsák át szűkös valutájukat híradástechnikai eszközökre és más árukra. A burgenlandiak tehát nem nagyon örülnek a bécsi konkurenciának, s úgy érezték eljött az ideje a „visz- szavógásnak”. S hogy ez mit jelent? Két napra meghívtak a szomszédos magyar megyék­ből, a fővárosból és Dél-Du- nántúlról 14 újságírót, hogy általuk nyerjék meg honfitár­sainkat: az ő tartományukat is érdemes megismerni üdülési és vásárlási céllal. A Burgenlandi Handelskam- . mer (Kereskedelmi Kamara) a Magyar Gazdasági Kamara se­gítségét kérve fogadott és lá­tott vendégül minket. A tarto­mány különben is lázban ég, június 24-re várják a pápát, és a látogatására odasereglő több százezer embert (hazánkból is százezernél többen lesznek). A 11 ezer lakosú tartományi székhely Eisenstadt (Kismarton) alig néhány kilométerre von a soproni átkelőhelytől és 52-re Bécstől. Tulajdonképpen kis város, ám ha az üzletsorát, a minden kényelemmel ellátott — s nekünk egy éjszakára szál-. lást adó — Hotel Burgenlandot, a sportközpontját — fedett me­dencével, tenisz- és más sport- lehetőségekkel, éttermével - és más látnivalóit is mind felso­rolnám, a kedves olvasó köny- nyen azt hihetné, hogy Eisen- stadtot világvárosnak tartom. Méltán lehetnek büszkék az Esterházy kastélyra, a J. Haydn márványszarkofágjára a temp­lomban (itt karmesterkedett a nagy zeneszerző az Esterhá- zyéknál), a tisztaságra, a cso­daszépen karbantartott hangu­latos utcácskáikra, házaikra. Magáról Eisenstadtról a leg­többet a polgármestertől, Kurt Korbatitstól tudhattuk meg. A barokk kisváros 1925-től tarto­mányi székhely, 1648-tól királyi szabad város, partnervárosuk található NSZK-ban, Francia- országban, és kacérkodnak Sopronnal. Burgenlandról sok mindent elmondott a Kamara elnöke, Franz Kröpfl és a tar­tományi kormány építészeti fő­osztályvezetője, Josef Schmidt. Náluk is jelszó: megtartani a falu vonzerejét. Egyre csökken a születések száma. A 4000 négyzetkilométernyi tartomány 270 000 lakosú. A foglalkozta­tottak 15 százaléka a mező- gazdaságban, erdőgazdaság­ban és bányászatban, majd fele az iparbon, a feldolgozó- és az építőiparban (ez utób­biban erős a visszaesés) dol­gozik, míg 39 százalékuknak a kereskedelem, az idegenforga­lom, a bankok és a biztosító társoságok, valamint a közszol­gáltatás adják a megélhetést. A Handelskammer tagság kötelező az önálló tevékenysé­get folytatóknak, ezért gazda­sági érdekképviseletet adnak cserébe és sok minden mást. Ezért is szorgalmazták, hogy bemutatkozhassanak a magya­roknak. A kétnapos zsúfolt - város­nézésekkel s fogadásokkal tar­kított - program során elju­tottunk Mattersburgba (Nagy­marton), ebbe a 6000 lakosú kisvárosba, mely járási szék­hely és szimbóluma a 18 mé­ter magas és 200 méter hosz­Uzlet üzlet hátán Oberwort- ban szú sok lyukú téglahíd. Ozlet üzletet ér, rend, tisztaság. Több mint 300 éve híres für­dőhely az 1100 lakosú Tatz­mannsdorf, mór messziről árul­kodik a jólétről. Évente 16 000 gyógyulni vágyó keresi fel — jelenleg csak nyáridőben ki­használható —, az üdülőköz­pontban több nagy gyógyszál­ló és gyógykezelési központ, a faluban félszáz kisebb-na- gyobb vendéglátóegység ösz- szesen 1600 ágyat kínál. ©berwart (Felsőőr) a 6300 lokosával olyan, mint egy ha­talmas bevásárlóközpont. Rácz Mihály polgármester büszke ró, hogy vele együtt sokan be­szélnek magyarul, hogy 7 nagy bevásárlóközpontjukban jól és a bécsihez képest is „olcsón" lehet vásárolni. A hagyomá­nyos Inform vásárukat és ter­mékbemutatójukat idén augusz­tus 27-szeptember 4. között tartják és az eddiginél is több magyar gyártót és kereskedőt várnak a remélhetően biztos üzlet reményében. Burgenland meghódított. Remélhetően mind többen fe­dezzük majd fel egyéni utazók és magyar kereskedelmi cégek. Murányi László Nagy idők tanúi Az egységes munkáspártért LAKATOS JÓZSEF / Lakatos lázsel kőműves a felszabadulás előtt a Szociál­demokrata Párt tagja volt, majd belépett a kommunista pártba, és amikor 1944. de­cember 1-jén Pécsett meg­alakult a Magyar Kommu­nista Párt, megbízást kapott a szabad szakszervezetek megszervezésére, amikor pe­dig létrejött a Szakszerveze­tek Megyei Tanácsa, annak titkára lett.- Ha valahol tapasztalni lehetett a két munkáspárt lé­tének jó és rossz oldalait, akkor az én funkcióm volt az —• mondja ma visszaemlé­kezve az akkori „hősi idők­re". — Igen élénk volt a po­litikai élet, mert mindkét munkáspárt a saját tömeg­bázisát akarta kialakítani, de túl sok volt a vita, sőt oly­kor a veszekedés^ Én egykori pártbeli társaimmal vitat­koztam, ismertem a gondol­kodásmódjukat, s mindkét fél részéről éreztem, hogy kíván­ják az egyesülést. A megyei szakszervezeti bizottság pari­tásos alapon lett megszer­vezve, s mert a titkár kom­munista volt, az elnökséget a szoedempárt kapta. Izga­tottan készültünk az egyesü­lést kimondó kongresszusra: az egész ország figyelte az eseményeket. Emlékszem, Rá­kosi, Szakasits, Rajk és Ma­rosán mondtak beszédet, s már akkor észrevettük a Rajk László és Rákosi közt lap­pangó feszültséget: Rajk itt nagyobb tapsot kapott, nép­BALI JÓZSEF — Kórházban van, Pécsett, a 400 ágyas klinika sebészeti osztályán — mondták, ami­kor szentlőrinci lakásán ke­restem Báli lózselet. - Május óta fekszik bent, epekőmű­tétje volt. Az egyágyas klinikai szoba kisasztalán rádió, napilapok. A nagyon kék szemek most nagyon fáradtak. Báli József a tanárképző főiskola egyko­ri tanára, a pórtiskola volt igazgatója, az 1948-as egye­sülési kongresszus küldötte - októberben tölti be a 75. életévét. — Itt dolgoztam a szom­szédban - int kezével a fő­iskola épülete felé — s most itt, a kórházi ágyon . . . óriási különbség! Politikai gazdaságtant ta­nított a tanárképző főiskolán, valamint a marxista esti egyetemen. 1948-tól tanított a pártiskolán, 49—50-ig a pártiskola igazgatója volt, szerű ember volt a munkások között.- A Magyar Dolgozók Pártja megalakulását Bara­nyában is örömmel fogad­ták. Aczél György volt itt a megyei titkár, megbíztak a megyei ipari osztály vezeté­sével. Lelkesitő, szép idők voltak azok: gondolja meg­gondolják meg a mai fiata­lok! - egy romokba dőlt or­szágot építettünk föl. Ki gon­dolta akkor, hogy milyen idők jönnek az ötvenes évek ele­jén? Ha a Rajk-pör nincs, itt egy paradicsomot hozhat­tunk volna létre, hiszen úgy indultunk neki, hogy a tudo­mány, a kultúra, a művésze­tek, a szeretet országát épít­jük fel. De a Rajk-pör meg­törte a lendületet, s ahogy haladtunk előre az időben, úgy nőtt a csalódás, úgy csökkent az életszínvonal. A romló élétkörülményekkel romló hangulat járt, mig el­jutottunk 1956-ig. De — és ez nagyon fontos — sokan voltak a pártban, akik nem álltak félre, nem zárkóztak be a csalódottságukba, ha­nem próbálták megőrizni a hitüket és az eredményeket, bíztak abban, hogy a jó szándék, a becsületes erők megőrzik az eredményeket. Lakatos József 1950-től Bu­dapesten dolgozott, 1955-ben jött vissza Baranyába a Komlói Építőipari Vállalat igazgatójának. 1968-ban ment nyugdijba a Közúti Épí­tő Vállalat igazgatójaként. G. T. majd más vonalra került. 1954-ben ismét a pártiskola igazgatója, 1956-ig, majd 1956—1962-ig, 1963-tól a- ta­nárképző főiskolán tonitott, 63 évesen ment nyugdíjba, de még nyugdíjasként 5 évig bejárt a főiskolára tanítani. 1945 óta párttag.- A 40 évvel ezelőtti irány­vonal? Arra könnyű vála­szolni - mondta. - A hata­lom megszerzése volt a cél. A két párt egyesülésével olyan erő jött létre, amely képes volt hatalomra juttatni a munkásoszólyt. Azon a kongresszuson lelkesedés volt: „Tied az ország, magadnak építed!"- S ma, 40 év távlatából?- A politikai struktúrát kel­lene átalakítani. Helyre kell- ne tenni a dolgokat, rendet teremteni, egy kicsit több lel­kesedéssel! A cél a demok­ratizálás legyen. Ahol egy vezető kisajátította a jogokat, ott vissza kell adni! M. Gy. Föl a Hegyre... Valamikor jó kis vasárnapi időtöltés volt a tettyei kirándu­lás: „Fölmegyünk a Tettyére” és ezt szó szerint kellett érteni, mert valóban fölsétáltak és nem autóbusszal utaztak a pé­csiek az öreg romokhoz, vagy éppen a vendéglőhöz. Az alant keskenyedő,, görbe''utcáknak, - a Puturluknak, Vak Bottyán ut­cának, Zidina-környéknek - éppen úgy megvolt a maga varázsa, mint a város más — sajátosan elnevezett - részei­nek, akár a Lepedővárosra, akár Lidinára vagy Rókus- dombra gondolunk. A „tettyei fiúk" itt fociztak kora tavasztól őszig, az egyenetlen és letapo­sott talajú grundon, amelynek futbcllkapuját is az erdőből éjjel lecsent girbe-gurba fa­törzsekből állították össze, s nem kellett félpi, hogy a rongylabdával, esetleg börlab- dával szétrúgják. A fiúk - az évek folyamán — felnőttek, szétszéledtek, némelyek már nyugdíjasok, akadt köztük fő­osztályvezető, író, építőipari főművezető, vagy például kitű­nő esztergályos, aki már rég­óta második hazájának Svéd­országot választotta. Szombat vagy vasárnap dél­előttönként többnyire sötétru­hás, mellényes, óraláncos ipa. rosok ültek le a kerthelyiség zöld apácarácsos asztalai köré - amelyről soha nem hiányzott a kosárkában őrzött sósperec és sóskifli - a jó hideg sörök mellé. Kártyáztak a kora dél­utáni órákig, aztán vagy itt, vagy otthon fogyasztották el ebédjüket, attól függően, hogy asszonyaik hogy döntöttek. A cigányzenekar a déli órákban nótákat húzott, estefelé már műfajt változtattak és nyúzták a korabeli slágereket, amelyre még táncolni is lehetett. Jóval később változott a vi­lág a Tettyén is. A hatvanas évek elején már nem műkö­dött a Kalifa nevű nyári presz- szó, amely a jelenlegi busz- végállomásnál fogadta a ven­dégeket. Jómagam is már csak a kertjére emlékszem. Egyszer — valamilyen kerülő úton — föl­vitt a kíváncsiság O vendéglő és a Színészház fölötti hajdani kőbánya csúcsára. Nem sok él­ményben volt részem, mert sző. ges drótkerítés zárta el az utat, „életveszélyt" jelző táblával. A Tettye gyönyörű zöld pázsitja és virágágyásai felől nézve a nagyon magas kőfalnak csak a homloka látszik a napfényben, mert a növényzet besűrűsödött és felkúszott többemeletnyi ma­gasságba. Szóval — mondom - változott a hangulata a kör­nyéknek, talán éppen a hatva­nas évek közepétől, amikor is elszaporodtak az autók és kis­kertek és a pécsiek vagy autós­tól utazgatnak messzebb vidé­kekre, vagy a hétvégét kint töl­tik a kiskertek hűs fái alatt, gyümölcs illatú présházakban, a testet-leiket fárasztó és épí­tő kapálások, egyéb kerti mun­kák után. Hosszú évekig a ven­déglő is csak vegetált, telente pedig délutánok teltek el egyetlen vendég nélkül. Eddig. Mert az utóbbi időben ismét feléledt a Tettye. Igaz, gyönyö­rűen helyrehozták a kerthelyi­séget és magát az éttermet, ki­tűnő konyhát vezetnek, sőt va­sárnaponként a régi hagyomá­nyokat felidézve házi mazsolás kuglófot és hosszú (németes) kávét is felszolgálnak a vendé, aeknek, de csendes szemlélő­dés mellett hétvégi sramli­zene muzsikáját is élvezhetjük, feledve a hétközi gondokat. Az udvaron - a terített asztalokkal szemben - áll mór a roston- sütő berensJezés, csak a sza­kács hiányzik hozzá, mert ahogy hallom, külön tudomá­nya van a faszén pörzsölt-sü- tött húsoknak, elkészítési mód­juknak. Most mór annyi autó van, hogy az emberek újra kezdenek járni tanulni. A vasárnapi program ismét ér­vényben van: „Felmegyünk a Tettyére". Érdemes is. Rab Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom