Dunántúli Napló, 1988. május (45. évfolyam, 120-150. szám)
1988-05-01 / 120. szám
oráma Ki látéH- engem? Meglepő hír: franciára fordított Ady-verssel nyert első díjat egy Lausanne- ban rendezett versenyen a svájci francia Mireille Co- peau (képünkön). A pálmát hozó vers: Ki látott engem? Lócipő a kesztyűben Valószínűleg a rockzenetörténet legbárgyúbb című lemeze jelent meg az EMI kiadó gondozásában. A „So" nevű zenekar korongján ugyanis ez a felirat áll: „Lócipő a kesztyűben". Kocsis sikere Chopinnel Magyar lemezsiker született a nyugati hanglemezpiacon. A francia Com- pakt című művészeti lap szerint Kocsis Zoltán Chopin szonáta lemeze „teljességgel meggyőző, elegáns és nyugtalan, tömör és mély, átgondolt és lelkesítő". A lemez Magyar- országon kazettán is kapható. Meghalt AlCohn Isméi gyászol a jazzvi- lág: New Yorkban, 62 éves korában májrákban meghalt AI Cohn szaxofonos. A jazz úgynevezett bop — nem elírás, nem pop! - stílusában az ötvenes években tagja volt a híres két pozanos — J. J. Johnson és Kai Winding - és két szaxofonos - AI Cohn és Zoot Sims kvintettnek. Életrajz gyorsléptékkel: dr. Sződy Szilárd Pécsett két nagy név, Németh Antal és Becs y Tamás után az Irodalmi Színpadot vezette, közben a Dunántúli Napló színikritikusa volt. Aztán 1971-ben a Művelődési Minisztériumba került, ohol kilenc évig az amatőr művészetek, öt évig a hivatásos színházak irányításával foglalkozott. A Magyar Rádióban az ősszel a Rádiószínház vezetőhelyettese lett.- A Rádiószinház furcsa színház: látni nem lehet, csak hallani? — Mégis színház, mert a műfaja dramatikus. A fülön át eljuttatja a nézőhöz a játékban hordozott gondolatot, sőt a hang és a néző belső képi fantáziája révén sajátos eszközökkel láttatja is azt. A hangi kifejezőeszközök kizárólagossága alól az egyenes színházi közvetítés a kivétel. j Ez szerintem ismét divatba j jön, mert sok színházi néző- ! nek nem lesz pénze a színházjegyre, s a közvetítést várja. MegnyílikaRádiójáték-szín Beszélgetés dr, Sződy Szilárddal, a Rádiószínház vezetéhelyeftésével — A Rádiószinházban a két vezetőn kívül minden szakember dramaturg: hatan vannak. Rendezői színházról és színészi színházról hallottam már, de dramaturgi színházról sosem?! — Igen. A dramaturg mégiscsak háttérben marad, ahogy mondják, ö a színház házvezetőnője. De nálunk több és másfajta a munkájuk. Élő színházakba járunk, nekünk használható előadásokért. Egy sor színművet átdolgoztunk. Például a két világháború közötti maavar irodalom elfelejtett műveiből is indítunk sorozatot, közöttük Molnár Ferenc: A vörös malom, Móricz Zsigmond: Vadkan, Déry Tibor: A kék kerékpáros című darabjaiból. Külföldi hangjátékokat fordítunk. De legfontosabb az eredeti hangjáték irodalmának fejlesztése, istópolása. Ezért kell a hat „házvezetőnő". — A hangjáték stúdióban készül. Ettől nem alléié konzerv? — Attól még nagyon jó is lehet. Igaz, hogy az örökké jelenidejű színháznak csak eqyik fele az, ami a színpadon történik, másik a közönségből a színpadra visszaáramló hatás. Ez az azonnali visszaigazolás teszi a színházat élővé. Ezért kitaláltuk, hogy bizonyos fajta hangjátékokat a közönség előtt veszünk fel, annak azonnali reakcióival. Neve: Rádiójáték-szín. A rövid, könnyed művek sorában az első Kótsi Patkó Jánosnak, a kolozsvári színjátszás megalapítójának A havasi juhászleány című átdolgozott műve lesz, a június 11-i rádiósnapon. — A Rádiószinház általában fővárosi színészekben gondolkodik? — Ennek ellensúlyozására a sajátos karakterű vidéki színészekkel is rendezünk rádiójátékot, s azt a hozzájuk közeli vidéki rádióstúdióban próbálják. Sőt, ahol a^.stúdió technikailag alkalmas rá — Szegeden és talán Debrecenben — a felvétel is ott lesz. — Térjünk vissza az alapművészethez: röviden, mi a véleménye a mai magyar színházművészetről? — Nem az épület, elsősorban nem a pénz, s nem a színházvezetők kultúrpolitikai kapcsolatai, hanem a rendezők, színészek őserejű tehetségének találkozása teremtheti azt meg. Erre a kaposvári példa verhetetlen. Velük már készült rádiófelvétel. Földessy Dénes Fotó: Kádár Kata Az Első Emelet együttes Pécsett Kiki és Sülé Nevek. NEVEK jutnak először mindig eszembe, ha könnyűzenei koncertekre megyek. Könnycsillogtató nosztalgiát idézők és a jövő bimbóit bontogatok. Régi bútordarabok és mai sztárok, akik most aztán megmutatják, és akik, még egyszer, utoljára, úgy istenigazából. Középút ritkán adatik. A földszint és a felhőkarcoló csúcsa között ritkán van más lépték a mai koncertárakkal, a mai szervezési-menedzselési szisztémával. Az Első Emelet együttes lépett fel legnagyobb közönség- sikerrel legutóbb Pécsett. A múlt héten mintegy ezerötszá- zan lesték koncertjüket a sport- csarnokban. Nagyon sokan tehát. Voltak csópolók is. Megvártam a koncert végét, nem láttam közöttük 16—17 évesnél idősebbet, önfeledten ugráltak az első sorokban, dőltek jobb- ra-balra, mint szélben a búzakalász. Dúdolták, hangosan énekelték a szöveget. Geszti Péter slógerszövegeiben nincs különösebb meglepetés, bár nem idézi sem a régi Piramis álradikalizmusát, sem a Bródy- nál tapasztalható intellektuális közhelyeket, ugyanakkor a kommerszdalírókkal ellentétben nem azonosítja a szerelmét a lepkével vagy a tavasz- szal sem. Valami érdes középút ez. Jól hangzó, hangszertudásra alapozott gitár, dob és billentyűbetétekkel. Az Első Emelet zenéje nagyon jól szólt. Régen hallottam ilyen „jó keverésű" muzsikát a sportcsarnokban. A „technika” nem az együttes tulajdona. Bérlik egy gmk-tól, így jobban megéri, hallom. Közvetlenül az Első Emelet koncertje utón rövid beszélgetésre invitáltam az együttes két sztárját. Hosszú telefonbeszélgetéseken, személyes meghallgatásokon előre „lerendeztem”, hogy az „újság számára, és tényleg fontos lenne ..." Közvetítőket használtam. Hiába. Csupán a véletlenen múlt, hogy beszélni tudtam velük. Először dedikálok siserehada vette körül a sztárokat. Aláírattak vagy ezren, korátlaguk nem haladta meg a 16 évet. Ez volt qz utolsó, a 16. sportcsarnokbuli, mondták, sietünk, megbeszélésünk van. A bizonytalanságot keltő időszakban a sportcsarnok igazgatójának irodájában megtekintettem azt a mintegy negyven dekás, acélból készült „bunkósbotot", amelyet az egyik legutóbbi heavy metal koncerten vettek el az egyik rajongótól az éber rendezők. Majd megnyugodva tértem vissza a helyszínre. Az Első Emelet vezetője, Kiki (civilben Patkó Béla) any- nyit elárult, hogy nem baj, ha igazak a pletykák, hogy azért kezdődött ily korán a koncert, hogy a 16 éven aluliak, akik a látogatók mintegy felét tették ki, időben hazaérhessenek. Ő örül, hogy a fiatalabbak is érdeklődnek, mert ők a jövő. Ugyanakkor, saját korát illetően titokba burkolózott. Majd elmondta, ők nem a sikerre utaznak, saját elképzeléseiket próbálják játszani és örülnek, ha ez másoknak is tetszik, majd közölte, hogy különösebben meggazdagodni ezzel nem lehet, csupán jól élni, Megnyugtatóak voltak Kiki odavetett szavai, minden válaszán éreztem, hogy siet, így nem forszíroztam tovább a „jól megszervezett" találkozás folytatását. Az együttes másik „neves” tagja Sülé, azaz Berkes Gábor, aki jó néhány évvel ezelőtt a Keménykalap és krumpliorr című gyerekfilm eqyik főszereplője volt. Blöffölöm is neki; én vagyok az új film rendezője, szeretném úira felkérni szereplésre. Tilmezni, soha — válaszolja határozottan az alacsony, szőke fiatalember. Azóta konzervatóriumot végzett, mindene a zenélés. „Gábor” — kiabálnak neki, elrohan. Az együttes végső összegzést tart a legutóbbi, 16 sportcsarnok koncert tapasztalataiból. Több mint tízezer fiatal látta őket, nemrégiben megjelent negyedik lemezük is szépen fogy. Ügy tűnik, az Első Emelet lift nélkül is jól halad, rajongói szerint. Bozsik László Radio mellett... Konyhanézőben „Bizony volt fogak csikor- gatása . . ." jegyezte meg egy szegedi újságíró, aki a Kossuth rádiónak beszámolt egy szigorú vizsgálat következményeiről: elkísérte az ellenőröket, akik úgy döntöttek, körülnéznek a megye diák- és gyermekélelmezési konyháin, tekintettel a hozzájuk beérkező gyakori panaszokra. Ki is osztottak hirtelen vagy húszezer forintnyi pénzbüntetést, ám ezzel a vizsgálat még nem fejeződött be. Egy ősz eleji — budapesti ellenőrzés is tanúsíthatja — hogy menyire gyakori az üzemi, vagy diákkonyhákon előforduló „szorgalmas" dézsmálás, ezért a szegedi eset sem meglepő és egyedülálló. Sajnálatosan ismert látvány — tegyük hozzá, egyes helyeken — a munkaidő után hazainduló konyhaszemélyzet, amint cipeli a dugig megtömött reklámszatyrokat és táskákat. Ha a konyhafőnököknek ez nem tűnik fel, hát feltűnik az ellenőröknek. Ezt követi a vizsgálat, megnézik a szállítóleveleket, a raktárkészleti kimutatásokat, a pillanatnyi készletet és mindjárt kiderül, hogyan gazdálkodnak a nyersanyaggal. A szegedi konyha egyikében példáuTkét és fél kilogramm zsírt használtak fel a főzéshez, de 10 kilogrammot vételeztek a raktárból, a különbözetnek nyomát sem találták. Az 5 liter vételezett tejfölből egyetlen litert használtak fel, 4 liter eltűnt, öt deka ételízesítővel megszórták a készülő ételt, 40 dekáról viszont nem tudtak elszámolni, pedig eny- nyit vettek ki a raktárból. Amikor kiderült, hogy a negyven kiló húsból csak 31 kiló került a gyermekek tányérjába, a konyhaszemélyzet azt vallotta, hogy 9 kiló csontként került a levesbe, holott a papír színhúst „tanúsított". A megvizsgált konyhák és rqktárak között egyetlen egy sem volt, ahol az ellenőrzés ne talált volna súlyos szabálytalanságot. (Enyhén szólva.) Lejárt szavatosságú gyümölcsbefőtteket, paradicsompürét, vagy más zöldségkonzerveket használtak fel főzéshez: erre sem adtak — nem is adhattak — elfogadható magyarázatot. - Sok helyen szakképzetlen „szakácsok” dolgoztak szakemberként a konyhákon. Némelyik még a legelemibb előkészítési munkálatokkal sem volt tisztában, így például az „egyik" szakácsnő természetes gyakorlatnak- vette, hogy a fagyasztott csirkéket forró vízben lazította fel, így az- .tán az amúgy is „tápos” csirkehús teljesen íztelenné vált. A másik konyha szakácsnője elcsodálkozott, amikor közölték vele, hogy a tőkehúst - szeletelés, vagy felkockázás előtt — illő megmosni folyóvizes csap alatt. Nem kell ahhoz messzire menni, hogy az ember felfigyeljen kisebb — elosztó konyhák — környékén tapasztalható furcsaságokra, amikor a már lezajlott ebédeltetés után, több adag húsokat falatozik a személyzet, szinte rendszeresen. Nem nehéz kitalálni, miből és honnét. A szegedi ellenőrök, de hát maguk az étkezők is tudják, hogy a viszonylag alacsony áron kapott ebédek húsmeny- nyiségét az üzemi étkeztetés normáinak megfelelően határozzák meg: marha-, vagy sertéshúsnál például 8—9 deka nyers állapotban. És ezt pontosan nem is lehet grammokra kisúlyozni, az ellenőrzés is minden esetben tízad ag nyi hússal számol. De amikor e kevésből is elcsípnek (sok kicsi sokra megy alapon), akkor a csalás már mégiscsak nyilvánvaló, feltételezve a rendszerességet. Azt is sejthetjük (tudjuk), hogy az üzemi-konyhai személyzet fizetése a lehető legkevesebb. De a jövedelemkiegészítésnek ezt a. formáját gyakorolni — egyenesen bűn. pJUuo->«H Villon- öt költése le titka Faludy György hazajön Az idei magyar játékfilm- szemlén mutatták be Böszörményi Géza és Gyarmati Lívia Faludy Györgyről készített dokumentumfilmjét és a héten megkezdték a vetítését a filmklubokban is. Faludy György a legnagyobb, Nyugaton élő, magyar költő, aki egyebek között a híres Villon-átköltéseket írta, fogolytársa volt Recsken Böszörményi Gézának. Faludy György 1956-ban Nyugatra távozott, s egy ideig az ugyancsak Nyugatra került Irodalmi Újság főszerkesztője volt, majd nyugdíjba ment, s azóta a világ több egyetemén tanít. A filmben irodalomtörténeti érdekességű bejelentést tesz: elmondja, hogy Francois Villon-fordításait azért nevezte annak idején átköltésnek, mert a 30-as években saját neve alatt szociáldemokrata munkássága miatt versei már nem jelenhettek meg, s ő nem fordította Villont, hanem csak a Villon-versek alaptörténetét alkalmazta a maga költői gondolatainak kifejezésére. Faludy Györgyöt a Magyar írók Szövetség^ meghívta Magyarországra. Most szeptemberben a magyar mozihálózatban megkezdik a róla forgatott dokumentumfilm vetítését, s erre hazalátogat. Földessy D. r Eles anyanyelvűnk 1. Hófehérke mellett a gonosz mostoha is eltörpül. 2. Főnevesülő világunkban lassacskán elkél egy új igehirdetés. 3. A „kiművelt emberfőket" nem pótolják a főemberek. 4. Van, aki magát is csak pénzben fejezi ki. 5. Nem attól lesz világos a beszéd, hogy kinyitjuk a szánkat. 6. A középszerű nem épülni vágyik, hanem idomul. 7. Nem léphet kétszer ugyanabba a folyóba, aki már előszörre se tudott úszni. 8. Az Úr megteremtette a gépembert és programot lehelt belé. 9. Inkább a termelés kultúrája, mint a kultúra termelése. 10. Hiba, ha a munkadalokhoz is megadják a hangot. Kerekes László vasárnapi \
