Dunántúli Napló, 1988. május (45. évfolyam, 120-150. szám)
1988-05-29 / 148. szám
csak különleges engedéllyel Gyakorlaton a légideszant egység Katonai ejtőernyősök kö Pécsi légideszanfos az első ugrásáról Orfűi tó-show Nagy Bandóval Nagy Bandó András, a kiváló humorista imádja Orfűt és környékét, ahol üdülőháza is van. Nyaranta ide vonul el, hogy hódoljon szenvedélyének, a horgászatnak. Eközben azonban nemcsak magára gondol, szeretné megpezsdíteni a tavak környékén a kulturális és sportéletet. Most is tele van tervekkel, melyeknek megvalósításához természetesen számít az orfűi tanács és a baranyai vállalatok támogatására is. — Júniusban és júliusban néhány alkalommal szeretnénk a Pécsi-tó szigeten, az Eldorado bár szomszédságában levő színpadon humoristák szerepeltetésével, jómagam házigazdaságával kabaréesteket szervezni. Remélhetően addigra helyreállítják a színpadot, rendbe hozzák a bejáró hidat, s a sziget normális kivilágitást kap — mondja Nagy Bandó András. — Július 30-tól aztán indulhat a kilencnapos tó-show, mely sok-sok művésznek, együttesnek ad majd szereplési lehetőséget, az Orfűn pihenőknek és az odalátogatóknak pedig jó szórakozást. A gyerekek sem unatkozhatnának, hiszen gyermekműsorokra is gondoltunk. A felléptetni kívánt művészek és együttesek névsora színes, változatos, lesz ének, zene, humor, bábjáték, country-muzsika, fellépnek bűvészek, népitáncegyüttesek, kórusok. Emellett sportversenyek megrendezésére is sor kerül, így az SZMT Kupa úszóversenyre, a hagyományos triatlonra, lábtenisz-ver- senyre. Természetesen nem ma- rddhat ki a kispáylás labdarúgás sem, újra kiírják a bajnokságot. — örülnénk, ha beneveznének a pécsi színészek és újságírók is, vagy a PMSC öregfiúi, esetleg egy-egy vállalat válogatottja — hívott tetemre minket is Nagy Bandó András, aki maga is remekelni szokott a betonon vagy a zöld gyepen. A bajnokságot augusztus 6—7-én szeretnék lebonyolítani. Még annyit, a tó-show rendezésére megalakul az Orfűi Baráti Kör, melynek bárki tagja fehet, aki tenni szeretne valamit az üdülőhely továbbfejlesztéséért. Folyószámlát is nyitnak, melyre köszönettel vennék a vállalatok befizetését. M. Z. Ugorjak vagy ne ugorjak? Ez a kérdés a felderítő de- szant század katonái körében fel sem vetődhet. Ha kiképző ugrásra viszi őket o merevszárnyú repülőgép vagy a helikopter, akkor 99,9 százalék, hogy nem a géppel térnek vissza a földre! Ugrani kell! még akkor is, ha történetese0 első ugrókról van szó, ha jön a majré, a félsz az eddig soha át nem élt mozgásformától, a zuhanástól. No nem ugróként, de abban az élményben lehetett részem fél éven keresztül, hogy sorkatonai szolgálatomat ejtőernyős katonák körében töltsem el egy dunántúli laktanyában. Leolvashattam a 18—20 éves fiúk arcáról az első ugrások okozta feszült várakozást, majd ugyanezekről az arcokról a megkönnyebbülés, a büszkeség, a „mikor ugorhatunk már újra" türelmetlenség jeleit. Most, hogy meglátogattam őket, mintha kicserélték volna a tavaly augusztusban vonult újoncokat. Teltebbek lettek a vállak, a karok, markánsabbak az arcok, határozottabbak a mozdulatok. Civilben esztergályosok, állatgondozók, bányászok, kőművesek, segédmunkások, szakácsok, netán szellemi foglalkozásúak, itt egy különleges alakulat tagjai. Közöttük baranyai legényeket is szép számmal találunk. Túl vannak már negyedszáz ugráson. Hogy mégse felejtsék ez az elsőt, én inkább arról kérdezek. Mindezek előtt azonban le kell szögeznem a békés hétköznapokhoz szokott olvasónak, hogy a fenti alakulatnál a minden részletre kiterjedő elméleti és gyakorlati felkészítés, valamint az ugrótáborokban tapasztalható, a katonásnál is katonásabb fegyelem eredményeképpen hosz- szú évekre visszamenően nem volt egyetlen rendkívüli esemény (baleset) sem. Már amennyiben nem tekinthető rendkívülinek az, hogy egy ugró a célkereszt helyett egy attól kétszáz méterre lévő fc koronájára érkezett. De erről már beszéljen a pécsi társak — Rácz János, Paul Zoltán, Csegezi Ferenc honvédek körében Német Zoltán deszan- tos, akit az eset után többen csak „fanyűvőnek" neveztek. — Az első ugrás nekem az első repülést is jelentette, hisz civilben még nem ültem légijárművön. A magasság nem zavart, hisz — bár talán nehezen összehasonlítható a két dolog, de — szobafestő-mázolóként gyakran dolgozom háromméteres létra tetején. Csak akkor ijedtem meg, amikor a sorban előttem lévő kiugrott o gépből. Aztán becsuktam a szemem, szorítottam a hevedert, majd valami felfoghatatlan csönd következett. Valami örökkévalósági érzés fogott el. Bár ebben éppen az az ellentmondás, hogy hamar vége szakadt. Még pedig számomra igen különös módon, mert egy erdősáv legmagasabb fájára ereszkedtem le. Az élmény hatására, azt hiszem, elfelejtettem az ernyő tudatos irányításával foglalkozni, így távolodhattam el jócskán a célkereszttől. Mindenesetre, ha rendkívüli leszállópályára is, de jól sikerült a landolásom, nem esett semmi bajom. Tudtam, hogy lent cukkolni fognak a haverok — emlékezett vissza néhány hónap távlatából az esetre —, de hát, hogy egy újonc ejtőernyős a fán is biztonságosan landoljon, az nem semmi.- Bevonuláskor alitj néhány önként jelentkező van — ösz- szegzi több éves tapasztalatait a főhadnagyi rangban lévő századparancsnok. — Aztán jön a meggyőzés és az „öreg" ejtőernyős katonák élménybeszámolói, melyek következtében szép számú csapat jelenik meg szigorú orvosi vizsgálatra. Itt általában harminc százalék morzsolódik le, aztán a rendkívül kemény földi kiképzés során még egykét katona. A főhadnagy szemmel láthatóan büszkén mesél a most már rendre célkereszt közelében földet érő „fiairól”, no és az ejtőernyős kiképzésben részt vevő tisztekről, tiszthelyettesekről, akiknek többsége már több száz alkalommal hagyta el a levegőben egyetlen biztos pontot jelentő gép fedélzetét. — A közös tevékenység, amely mindig magában hordja a veszélyhelyzetet, igen jó közösségformáló erő. Olyan emberi kapcsolatokat, barátságokat alakít ki, amelyek tovább élnek a civil életben is. Kép és szöveg: Balog N. „...én nem egyeztem bele a közösülésbe” Nők elleni erőszak Elszaporodtak az utóbbi időben Pécsett a nők elleni erőszakos cselekmények. Természetesen ezek többségében a férfiak a „ludasak”, de akad arra is példa, amikor a hölgyek szinte felkínálják magukat . . . A 39 éves asszony délután bevásárolni indult, útja azonban elkanyarodott különböző italkimérések felé. Este tíz órára már elég rendesen „bekapott', olyannyira, hogy a pécsi Kossuth Lajos utca járdáján ücsörögve próbálta kiheverni az alkohol viharos támadásait. Ebben a helyzetben akadt rá Sztojka Ferenc pécsi lakos, aki mint amolyan jótét lélek, „segíteni” akat\. az elárvult asszonyságnak. Azt már nem tudni, hogy mikor jutott eszébe, hogy itt az alkalom egy „jó kis” testi kapcsolat létesítésére, de vallomása szerint ajánlatot tett a nőnek, aki ezt egyetértőleg nyugtázta. (Az asszony ezt cáfolja, mondván „én nem egyeztem bele a közösülésbe, én nem vagyok kurva”.) Ami tény, az ittas nőt a később érkező rokonával, Kővári Tibor pécsi lakossal, a Kossuth Lajos utca— Márton utca sarkán levő építkezés területére támogatták, vonszolták - Sztojka is közepesen alkoholos állapotban volt —, s ott Sztojka erőszakoskodott, kigombolta a nadrágját, rángatta a nő ruháit. Az ital hatása alatt az asszony nem tudott komoly ellenállást kifejteni, de lévén, hogy Sztojka sem volt éppen józan, vágyait nem tudta kielégíteni. Végsősoron az erőszakos közösülés nem jött létre, a helyszínre érkező rendőrjárőr — akit az utcán sétálók értesítettek — időben érkezett, a tett elkövetését megakadályozta. Az előzetes letartóztatásban levő Sztojka Ferenc erőszakos nemi közösülés kísérletével alaposan gyanúsítható, a nyomozás folytatódik. * — összevesztem a férjemmel és elhatároztam, hogy öngyilkos leszek — mondta a rendőrségi kihallgatás során a fiatalasszony. Hogy komolyan gondolta-e vagy sem, ezt ma már nehéz eldönteni, mindenesetre bevett húsz nyugtatót és erre még vodkát is ivott. Nekiindult a városnak, felkereste egyik rokonát, majd este a pécsi vasútállomáson felszállt az egyik Mecsekre induló autóbuszra.- Azzal a céllal indultam föl, hogy a tévétoronyba megyek. Láttam, hogy később felszáll egy férfi, aki nagyon nézett. A Mecseken a buszról lelépve mellélépett az a bizonyos férfi, elkapta a nő kezét és berángatta az erdőbe. Az asszony vallomása szerint nem tudott kiabálni, mert a férfi befogta a száját. Kétségtelen tény, hogy a nyugtatok is javában „dolgoztak” a nőben, mert ami ezután következett, enélkül aligha történhetett meg. A férfi az erdőben odavágta a fiatalasszonyt a földhöz, letépte róla a ruhát, leszaggatta a harisnyanadrágját, az alsóneműjét, és megerőszakolta : az asszony szerint egymás után kétszer, majd miután végzett, elódalgott a helyszínről. A nő nem sokkal később feljelentést tett a rendőrségen, az ismeretlen tettes után folyik a nyomozás. R. N. Kiváló címet nyert a Kalocsa környéki Agráripari Egyesülés Ismét elnyerte a Kiváló gazdasági társulás címet a fű- szerpaprika termeltetése' és feldolgozása révén világszerte ismertté vált Kalocsa környéki Agráripari Egyesülés. A kitüntetést Marjai József miniszterelnök-helyettes, kereskedelmi miniszter az alkalomból rendezett ünnepségen, szombaton adta át. A mezőgazdasági termelés, feldolgozás és értékesítés integrálására 1977-ben alakult agráripari egyesülés 16 taggazdaságának irányítása mellett viszonylag gyorsan kiheverte a fűszerpaprika túltermelése miatt keletkezett csaknem 300 millió forintos veszteséget. Tavaly már 131 millió forintos nyereséget értek el. A KAGE évi 1,5 milliárd forintot meghaladó árbevételéből mintegy nyolcmillió dollárnyi a tőkés export. A nemrégiben megszerzett önálló exportjogával élve kis kiszerelésű fűszerpaprikával, valamint gyógynövény-készítményekkel szándékozik újabb piacokat szerezni a tőkés országokban. Vasárnapi szakácstanács... Rácponty és egyéb halak a Potykában... Barátom sóhajtotta egyszer: „Hol vannak már a jó öreg, olajos-padlós, sörszagú kiskocsmák...?!” Nem a nosztalgia mondatta vele, hanem inkább — kissé ironikus hangon — maga a valóság, miszerint a túlzottan „öreg” kocsmák padlózatát már rég felszedték, bútorzatát kicserélték, és funkciója is megváltozott: kocsma helyett vendéglővé, étteremmé avanzsált. A pellérdi „Potyka” persze (talán) soha sem volt kocsma, mindig is jó kis vendéglő volt, de hogy az év elején három hónap után ismét megnyílt, alig ismer rá az ember. Nem is csoda, a Pécsi ÁFÉSZ jó kétmilliót költött az átalakításra és felújításra. Pölöte József üzletvezető mondja, hogy a konyhát is bővítették, új hűtő- és főzőberendezést kapott, még -külön hűtőkamrát, külön hú- solót, zöldelőkészítőt, illetve halelőkészítőt, tekintettel arra, hogy a Potyka fő profilja a hal. És még valami: vadhúsból készült ételek szerepelnek a III. osztályú étlapon, mint például őzpörkölt, iszarvaspörkölt, vaddisznópörkölt, de van birkahúsból készült étel, sőt borjúpaprikás is. Mindezek ára 42—63 forint, mondhatni olcsó a mai árakhoz viszonyítva. A vadhúsoknak eme választékos jelenlétét csak Kecskeméten láttam az új és gyönyörű Húsáruházban és ezt pécsiek, irigyelhetjük is az alföldiektől ... A hal fatányéros háromféle halból, rántott pontyból, illetve paprikás lisztbe forgatott, sűrűn beirdalt keszegből és busából áll. A busát érdemes bedörzsölni fokhagymával, amely különlegesen jó ízt kölcsönöz a halnak. A keszegre elhelyezhetünk egy-egy szelet citromot is, és az egészet tartármártással, sült burgonyával tálaljuk. A hal fatányérost csupán azért említem, mert a halai között ott van a busa. Ezt a busát nem nagyon kedveltük, a vásárló legföljebb akkor fanyalodott rá, ha más hal már nem volt a boltban. De mint tudjuk, az egyik alföldi kórház orvosai — a tévé is bemutatta — rájöttek, hogy a busa fogyasztása rendkívül egészséges, sőt kísérletképpen szív- és érrendszeri betegségben szenvedők részére napi 40 deka — jól és változatosan elkészített — busát írtak elő és a több hetes kúra utáni vizsgálat kitűnő eredményt jelzett. A „mellőzött" busa pályája tehát fölfelé ível ... A Potyka étlapján ezért is kapott rangos helyet. . . A vendéglő szakácsai — Biró László és Buzsáki Dezső- né — nemcsak párját ritkító jó halászlével lepik meg a vendégeket, hanem néha az ízletes rácponttyal is, amelynek elkészítését ajánlják most a háziasszonyoknak. Jó másfél kilós pontyot megtisztítunk, majd filézzük: a gerincnél lefejtjük a húst és nagyobb darabokra szeleteljük, fel- használás előtt egyikét órával besózzuk, állni hagyjuk. Egy kilogramm burgonyát karikára vágunk. Felkarikázunk még 2—3 szem zöldpaprikát, ugyanannyi paradicsomot és vöröshagymát is. Vékony szeletekre vágunk mintegy 15— 20 deka füstölt szalonnát. Egy tűzálló tálat — vagy tepsit — kizsírozugk és rétegekben elhelyezzük a szalonnát, burgonyát, haldarabokát, továbbá a paprikát, paradicsomot és hagymát, majd ismételjük a sorrendet úgy, hogy a tetéjére újra burgonya kerüljön. (A burgonyát csak enyhén sózzuk.) Sütőben sütjük, s amikor a burgonya megpuhult —, a hal is megsül közben — 2 deci tejfölt kevés vízzel hígítunk, pirospaprikát keverünk bele, majd ráöntjük a burgonya tetejére. Még 10—15 percig sütjük. Kitűnő egytálétel. A ponty fejét és a hústól megszabadított halcsontot és gerincet is felhasználhatjuk: halászlékocka és víz, só, pirospaprika hozzáadásával — kevés hagymával ízesítve — hallevest készíthetünk belőle. R. F. vasárnapi
