Dunántúli Napló, 1988. május (45. évfolyam, 120-150. szám)
1988-05-28 / 147. szám
További száz varrónőt foglalkoztatnának Atanműhelyben ősszel indul a szakmunkásképzés Modern technika betelepítésére alkalmas, korszerű munkakörülményeket biztosító, 1800 négyzetméteres alapterületű, új üzemcsarnokot adtak át a Pécsi Bőrgyárban. A teljesen felújított és emelettel bővített épület alsó szintjén továbbra is a meszes műhely, felette a talpbőrgyártás marad, míg a második emeleten a bőrruházati és bőrdíszmű részleg rendezkedik be. — Jelentősen megnőnek ezzel termelésbővítő lehetőségeink - fejtegeti a tágas üzemcsarnokban dr. Benkő Károly gyárrészlegvezető. — Bőrrühaüze- münk ez idáig egy kertváromegfelelő termékszerkezet-váltásra.- Az átköltözéssel módunk nyílik arra is, hogy a régi helyen bőrruha—bőrdíszmű tanműhelyt rendezzünk be — kapcsolódik a beszélgetésbe Gróza József, a bőrdíszmű üzemvezetője. — Szeptembertől indul a képzés, több mint 'húsz tanuló sajátíthatja el majd itt a szakmai fogásokat. Körsétát teszünk az épület második emeletén. Csak a gyártócsarnok több, mint 1000 négyzetméteres. A precíz munkához szükséges megvilágítást 300 lámpatest (armatúra), biztosítja. A csarnok egyik oldalán a bőrdíszművesek, a másikon a ruhások rendezkednek be. Középen egyelőre üresen marad a belső tér közel egybar- mada. A majdan beállításra kerülő új gépek itt kaphatnak majd helyet. Odébb a készáru, az alapanyag és a kellékraktár helyiségeit tekintjük meg. Ezeken kívül a szociális helyiségek, az Iroda, a tmk-műhely és a majdani stúdió ajtaján nyithatunk be. Utóbbiban a gyártmányfejlesztők és a szerkesztők fognak dolgozni. A gyártó- csarnok megfelelő hőmérsékletét központi fűtés, a légcserét befúvó és elszívó berendezések biztosítják. Balog N. Mi lesz a Mecseki Szénbányák jóléti intézményeinek sorsa? Fogyókúra a szanálás után Az emeletráépítés során az egész épület megszépült, a belső helyiségben már minden készen áll a gépek fogadására. Läufer László felvételei Új üzemcsarnokba költözik a bőrdíszmű és bőrruha részleg A nem közvetlenül termelési érdeket érintő szociáliskulturális és sportkiadásokat radikálisan meg kell szüntetni — így szól az egyik bekezdés a Mecseki Szénbányák szanálási intézkedési tervében. „A nem közvetlenül termelési rrdeket érintő." A meghatározást nehéz egyértelműen értelmezni, hiszen ha nem is a szó szoros értelmében közvetlenül, de a létszámgazdálkodás kapcsán a szociális-kulturális, sport és egyéb szolgáltatások nem elhanyagolható hatással voltak, és vannak a konkrét termelő munkára. A Mecseki Szénbányák pedig ezen a téren hagyományosan jó kondíciókkal bírtak, különböző intézményei, létesítményei nemcsak vállalati, de lakóhelyi, olykor városi igényeket is kielégítettek. Az érintett terület — ahol korábban szinte kizárólag bányászok éltek —, a lakosság szempontjából gyökeresen megváltozott, több okból jelentősen csökkent az intézmények kihasználtsága, a bánya pedig nehéz helyzetében nem képes egyedül fenntartani őket. Ezért váltak már meg korábban a Puskin Művelődési Háztól, a közeljövőben pedig a pécsújhegyi sporttelep és a Gorkij Művelődési Ház is hasonló sorsra jut. A mai időben azonban meglehetősen nehéz ezeknek a ijóléti-, kulturális- és sport- létesítményeknek az értékesítése. A vállalat együtt és külön- külön is megválna tőlük, de előfordulhat, hogy se így, se úgy nem jelentkezik fizetőképes kereslet. Ebben az esetben — a szanálási intézkedési terv sorai szerint -, bérlet jellegű hasznosításról kell gondoskodni, mivel az ilyen jellegű létesítmények más célra történő hasznosítását jogszabályok tiltják. Ebben a helyzetben az egyetlen megoldásnak tűnik, hogy az érintett területen letelepült lakóközösségek és vállalatok, egy több lábon álló, bérleti rendszeren alapuló, szabadidős központtá alakítsák át a sporttelepet és a művelődési házat olyan módon, hogy a bevétel legalább a fenntartási költségeit fedezze az intézménynek. A művelődési ház és a sporttelep eladásához hasonlóan, felmerült a kozári vadászház-7T Az újhegyi Gorkij Művelődési Ház is az eladási listán szerepel és a Nagymányoki Brikettüzem kezelésében lévő bajai horgásztanya értékesítése is. Az előbbi még el sem készült teljesen, az utóbbi viszont már évék óta nagy népszerűségnek örvend. Megválni tőlük már csak azért is nehéz, mert létrehozásukhoz és fenntartásukhoz nagyon sok társadalmi munka kötődik. Ezért a bánya illetékesei azt az elvet igyekszenek követni, hogy attól válnak meg, amitől feltétlenül szükséges, amit viszont tudnak, hasznosítani igyekszenek. A már említettekhez hasonlóan értékesítésre, illetve hasznosításra várnak a vállalat tulajdonában lévő pécsi, Déryné utcai vendégszobák is. Felmerült egy, az idegen- és a turistaforgalomra alapozó penzió kialakításának ötlete, ahol társvállalkozóként más gazdasági szervek csatlakozását is szívesen vennék. A penzió létrehozásának legnagyobb akadályát jelenleg a belivárosi parkolási gondok jelentik, kérdésessé téve az ötlet életképességét. A Mecseki Szénbányák nemcsak a jóléti, szociális, hanem más területek kihasználatlan állóeszköz-állományától is igyekszik megszabadulni. így több, ipartelepítésre kiválóan alkalmas területet kínál eladásra, olyanokat, mint a Buzsáki utcai 50 000 négyzetméteres volt gépkocsitelephely, a 'hasonló nagyságú Mohácsi út és Pécsbányarendező által határolt egykori széniszaptavak területe, de szóba került a salakhányó elhordása utón felszabaduló hatalmas térség hasznosítása is. A tervek szerint, az említett intézményeket, létesítményeket, és telepeket több úton fogja meghirdetni a vállalat. Nem egy esetben máris tárgyalásban állnak néhány partnerrel, hogy idegen pénzeszközök bevonásával, esetleg közös vállalkozás formájában próbálják meg ’hasznosítani a kérdéses objektumokat. Nem pánikszerűen, hanem ésszerű és célszerű megoldásokat keresve, hogy a megmaradó eszközökkel és szolgáltatásokkal, újra tudják teremteni azt az összetartó erőt, ami korábban már megvolt a bányászatban. Kaszás E. Ka pacitásbővítés emeletráépítéssel a Bőrgyárban si, családi ház-jellegű épületben kapott helyet, ahol a (helyszűke már régóta gátolta a termelés bővítését. A 150— 160 főt foglalkoztató bőrfeldolgozó részlegünk termelése eddig is meghaladta a 100 millió forint értéket, amelyből az összesen 100 főt foglalkoztató bőrruha és bőrdíszmű részleg tavaly 40 milliót állított elő. A lehetőségeket jól mutatja, hogy utóbbi kettőben a létszám a duplájára növelhető. Csaknem 100 varrónővel tudnánk többet alkalmazni, s ehhez a bővítéshez részben a technikai feltételek, a gépek már rendelkezésre állnak. Természetesen, ha a júniusban válható áttelepülés megtörténik, akkor a harmadik, a régi helyen maradó talpkonfekció részleg is tágasabb helyhez jut. A gyárrészleg célja az exportnak a lehetőségek szerinti, maximális fokozása^ Termékeiknek 50—60 százaléka eddig is tőkés, legnagyobbrészt francia és svéd exportra került, de érdeklődtek irántuk az NSZK- ból és a tengeren túlról is. Ilyen igény nemcsak a ruhák, hanem a bőrdíszmű termékek iránt is megmutatkozik. Új termékek bevezetésére is gondolnák, az elképzelések között pilótatáskák és a kazetta termékcsalád (diplomata táskák), gyártása is szerepel. Mindkét üzem a gyár saját előállítású bőreit dolgozza fel elsősorban, a kialakított technológia, az alkalmazott munkaszervezés lehetőséget biztosít számukra a mindenkori dfvatigényeknek Várnai László Az 55 év«s Várnai László főkönyvelőt választották meg a leköszönő Kuti Géza utódául, a Mohácsi Épszöv elnökévé, aki változatlanul a főkönyvelője is maradt a szövetkezetnek. A pécsi születésű, Kozámiislényben lakó Várnai László, mindig pénzügyi és számviteli területen dolgozott földműves-szövetkezeti vonalon, állami gazdaságban, tsz- nél, a pécsi Zsolnoy Porcelán- gyárban, és 1982 szeptemberétől főkönyvelője a Mohácsi Építőipari Szövetkezetnek. Nős. Felesége anyaggazdálkodó a pécsi Hitekánál, Csaba fia autószerelő szakmával árufuvorozó kisiparos, Viktória lánya nyolcadikos. Ónként wallalt kettős beosztás Űj elnök a mohácsi Épszöv élén — Nem sok együtt az elnöki és a főkönyvelői teendő? — Sok vagy nem sok? Amikor a tagság győzködött, hogy vállaljam el az elnöki beosztást, mert úgy látták, hogy képes vagyok megtartani a szövetkezetét, ezt a kettős beosztást kikötöttem. Olyan időket élünk, hogy példát kell- mutatnunk. Ha magam is elvállalom és tisztességgel el is látom a két munkakört, mástól is elvárhatom, hogy a szövetkezet érdekében ne riadjon vissza a hasonló kettős beosztástól. És a talponmaradásunk érdekében ennek van is egy roppant nagy előnye: a funkciómegszűnéssel megtakarított bért, a bértömeggazdálkodás- sol élve feloszthatjuk, illetve felhasználhatjuk bérfejlesztésre, ösztönözve a jobb teljesítményeket. — Mit jelent az, hogy „képes megtartani a szövetkezetét", amikor az elmúlt évet a korábbi évek átlagának megfelelő, 10.4 mifliós nyereséggel zárták. — Sajnos, ezt az évet várhatóan 4—5 milliós mínusszal kezdtük, az idei évre áthúzódó lakásépítkezéseink miatt, mely a kapacitásunk mintegy 70 százalékát teszi ki. Olyan időket élünk, amikor példát kell mutatnunk — Ez nem világos. — Pedig egyszerű. A tavaly október 13-i minisztertanácsi rendelet az odó- és az árreformmal összefüggő változások, ról kimondja: az áthúzódó szerződések értékénél (lakás esetén), az árváltozásokat csak 2,5 százalékos áremeléssel számolhatjuk el. Ezzel szemben az alapvető építőanyagok áremelkedése ez év január 1-jé- től ennél lényegesen magasabb, az általunk felhasznált anyagok esetén, átlagosan 15 százalékos volt. Termelői áron a cement- és a téglaféleségek 31, a cserép 67 százalékkal drágult meg átlagosan. Várhatóan ezért bukunk idén 4— 5 millió forintot.. . hacsak nem jön évközben valamilyen szabálymódosítás. Ezt le kell nyelnünk, ha ugyan képesek vagyunk rá. Kigazdálkodni viszont nagyon nehéz. . . . — Mégjs, milyen elképzeléseik vannak, ’hogy ne inogjon meg a szövetkezet? — Az építőiparunkban semmiképpen sem volt előnyös, hogy az elmúlt évben a kapacitásunk több, mint felét tette ki a lakásépítés és ráadásul maximált áron. Jelenleg a lakásépítés azért hátrányos számunkra, mert a régebbi szerződéseknél nem érvényesíthetjük a január 1-jei áremeléseket. Keressük a megoldást, vannak már elképzeléseink, de ezek egyelőre még üzleti titkunkat képezik. Az alapvető érdekünk, hogy megtartsuk a dolgozóinkat, azt meg csak úgy lehet, ha növeljük a béreket, mégpedig a teljesítménnyel arányosan. Egyelőre annyit tehetünk ez ügyben, hogy ha valaki elmegy a szövetkezettől, nem pótoljuk, hogy a bértömege a teljesítmény ösztönzésére szétosztható legyen. — Az asztalos részlegüknél is hasonlóak a gondok? — A termelési értékünk mdjd felét hozza a mohácsi, a dunaszekcsői és a véméndi asztalosüzemünk. Az idei teljes kapacitásunkat is lekötötte a Szék- és Kárpitosipari Vállalat mohácsi gyára, tehát munkaellátási gondunk szerencsére nincs. Viszont mindhárom helyen csak szakcsoporti munkával tudtuk teljesíteni a megrendeléseket. A szokcsoporti munkavégzés többletjövedelem- Ihez juttatja a dolgozót, de roppant drága a szövetkezetnek a többletadók és a itöbb- letbérek miatt. Keressük és meg kell találnunk a dolgozók és a szövetkezet számára kedvező megoldást, éspedig úgy, hogy növekedjék a dolgozóink vállalkozói kedve és az eredményességünk is. — Kisszövetkezetté alakulnak át? i— Nem. Mindenképpen megmaradunk szövetkezetnek, de egyes részlegeinket kisszövetkezetként működtetjük tovább az Épszöv kebelén belül. Ezt elsőként a szállításunknál vezetjük be. Az az elvünk az ilyen belső átszervezésekkel, hogy a nagy hal is jóllakjon, és a kicsi is megmaradjon. Mindenképpen meg akarunk maradni Épszövként, és mindent elkövetünk, hogy ki-' gazdálkodhassuk a várható 4— 5 milliós „bukásunkat" az építőanyagárak jelentős emelése miatt. Murányi László HÉTVÉGEQ 1988. május 28., szombat
