Dunántúli Napló, 1988. május (45. évfolyam, 120-150. szám)

1988-05-25 / 144. szám

1988. május 25., szerda — V Dunántúli napló ________*________ 3 r Bs eíc«»í«Kc *88 □ (Keressük az átmeneti megoldásokat Interjú Fischer Jánossal, Baranya Megye Tanácsa művelődési osztályvezetőjével Az oktatásügy gondjainak ismételt elsorolásától eltekin­tenénk. így is tudja a kedves olvasó, hogy mire gondoltunk, amikor azt kérdeztük Fischer Jánostól, Baranya Megye Ta­nácsa művelődési osztályveze­tőjétől, milyenek a megyei el­képzelések a következő nehéz évekre. — A középtávú tervezés ide­jén is tudtuk, hogy az iskolák­nak kétféle stratégiát kell foly­tatniuk: maximálisan kihasz­nálni a rendelkezésre álló esz­közöket, továbbá keresni az átmeneti, és ha kell, a szük­ségmegoldásokat. Ez főként a középfokú tanintézetekre áll, ahová most érkezik el a de- 'mográfiai hullám. Mi azt akar­juk, hogy továbbra is a gyere­kek 97-98 százaléka tanuljon tovább, és hogy ne lépjünk vissza az oktatás színvonalá­ban. Számoltunk a nehézsé­gekkel, de azok időközben to­vább növekedtek. Kevesebb pénz maradt a tanácsok ke­zében. Az árak növekedése, az adók tovább rontják az ága­zat pénzügyi kondícióját. — Mit kell érteni átmeneti megoldásokon? — A középfok különösen 1989-től lesz nagyon népes, ezért nagyobb létszámú osztá­lyokat kell kialakítanunk. Mi­vel az óvodás korosztály saj­nos, alacsonyabb, az óvodák helyiségeiben általános iskolá­sokat tanítunk (mint arra a Nevelési Központban van pél­da), általános iskolában pedig középfokú tanulócsoportot he­lyezünk el. Keresünk olyan he­lyiségeket, amelyek egyelőre közművelődési célokat szolgál­nak. Ha a régi úttörőházból kiköltözik a Mátyás Király Ut­cai Általános Iskola, a Leő- wey Gimnázium használja az épületet. Az MSZMP Oktatási Igazgatósága kollégiumával volt eddig a segítségünkre, kérni fogjuk, hogy tantermek­kel is segítsék az oktatást. — Eddig mindenkit fel tud­tunk venni középfokra a je­lentkezők közül, mivel a ko­rábbi építkezések, beruházások folytán 'nem álltunk rosszul épületek dolgában. Ebből ez­után sem akarunk engedni, mert nagyon fontosnak tart­juk a 14—18 évesek iskolázta­tását. — Elegen lesznek-e a peda­gógusok ezekre a feladatokra, ezekre a létszámokra? Hogyan áll most a megye a képesítés nélküliek dolgában? — Az általános iskola felső tagozatán tanítók közül évek óta mintegy 4 százalék a ké­pesítés nélküli. Nem tudjuk nélkülözni őket. Szeptember­ben alacsonyabb, év végén a helyettesítések miatt maga­sabb. Igen sok oka van an­nak, miért állandó a tanár­hiány Baranyában, ahol pedig folyik tanárképzés. — Nem biztos, hogy a tanár­jelölt valóban pedagógus akart lenni. Talán csak diplomát akart szerezni. Van, aki csaló­dik a pályában, mivel nem tud megbirkózni az elébe tornyo­suló nevelési feladatokkal. Nem készítették fel ezekre. Nő azoknak a száma, akik egész­ségügyi okok miatt kénytele­nek otthagyni a pályát. És vé­gül — a közhiedelemmel ellen­tétben — elenyésző számban vannak azok, akik a magasabb jövedelem érdekében valami­lyen nem szellemi munkát vá­lasztanak diploma után. — Óvónőkben nincs hiány, sőt túlkínálat - jellemző váro­sainkban - de a társadalom sem olyan türelmetlen az óvó­kkal szemben, mivel első- rban szociális ellátást vár lük. Az alsótagozaton sincs már tanítóhióny. Sajnos, csök­kent a gyerekek létszáma, mi­közben Kaposvár, Baja és Szekszárd intézetei növelték keretszámaikat. — Milyen elképzeléseik van­nak a lelsötagozatos tanár­hiány orvoslására? — Mi a felvételi keretszámok, növelését 'tartjuk járható út­nak. Ha megvizsgálnánk, kide­rülne, hogy .erre vannak tar­talékok az egyetemi tanárkép­zésben: csökkenthetők bizo­nyos óraszámok, ezáltal pedig kapacitások szabadíthatóak fel. Az egyetemek reformjától is azt várnánk, hogy többen menjenek el tanítani. — Bizonyos elmaradott terü­letek aligha lesznek vonzóak a fiatal diplomások számára. Tudnak-e ezen javítani? — Fel kell számolnunk a ki­alakult hátrányokat. Ma egy olyan iskolában jártam éppen, amelynek 7 osztálya, 123 ta­nulója 5 különböző épületben van. Vályogpajtából kialakí­tott tanterem vált életveszé­lyessé ... Az udvaron állnak a hagyományos WC-’k, kézmo­sásra nincs lehetőség. — Úgy érezzük, a szolgálati lakás, a kiemelt bér nem elegendő, sem a soron kívül kiutalt gép­kocsi. Az ösztöndíj sem. Tisz­tességes munkakörülmények is kellettek, higiéniai feltételeket beleértve, amelyek ma hozzá tartoznak a munkavállalási fel­tételekhez. — Kell-e megszüntetni to­vábbi kis létszámú, ilyen rossz körülmények között működő iskolákat? — Igen, lesz olyan iskola, amely átmenetileg szünetelni fog, ám ha ismét lesz gyerek, és a feltételek is megfelelőek, akár egy tanulócsoporttal is újraindítjuk. — A megyei pedagóguspar­lament néhány kérdésére tér­nék most vissza. Mit tesz a megye a bérhelyzet javítá­sáért? — Az oktatási törvény élet­belépése óta a * művelődési tárcának egyszerűen nem volt módja hozzászólni ehhez a témához. A megye a körülmé­nyek ellensúlyozására például saját forrásból javította a kis intézményekben dolgozók bé­rét, és kiegészítette jutalmazá­si lehetőségeiket. Emelkedett a miniszteri kitüntetések keret­száma és ehhez a megyei ta­nács a kapcsolódó költségve­tési fedezetet is biztosította. — Fontosabb lehetőség, hogy az iskolai bérmaradvá­nyokat az iskolában lehet ki­fizetni, szétosztani. Csakhogy mig egyes iskoláknak van, má­soknak egyszerűen nincs bér­maradványuk. Ahol például többletmunkát vállaltak, de nem teremtettek hozzá bérfe­dezetet, ahol sok a fiatal és alacsony az átlagbér, ott ke­vés a bérmaradvány. Egy min­dent szó nélkül elfogadó, passzív igazgató intézményé­ben ugyancsak alacsony a bér. Ezek most jelentősebb kü­lönbségeket teremtenek intéz­mények között. — Mivel sok nő dolgozik az oktatásban, sokakat érdekel, foglalkoznak-e a részmunkaidő bevezetésével? — Az oktatásügy nyugdíja­sokat foglalkoztat részmunka- időben. Aktív pedagógusok, pl. fiatal anyák ilyen alkalmazá­sával még nem foglalkozott a tárca. Bizonyára felül kell azonban vizsgálni, és a társa­dalmi normákhoz, a munkaerő­gazdálkodásnak az országban kialakult rendjéhez kell ezt is igazítani. Gállos Orsolya Pesten a pécsi Csirkefej Spiró György: Csirkefej l című drámáját vasárnap í este a pesti Katona József j Színházban mutatja be a pécsi Harmadik Színpad Vincze János rendezésé­ben, Bódis Irén főszerep­lésével. Mint emlékezetes, a Csirkefejet Spiró Gobbi Hildának írta, a Katona József Színházban mutat­ták be, de Gobbi betegsé­ge miatt egy éve nem ját­szották. (Nagy várakozás előzte meg és nagy szak­mai siker fogadta Vincze János pécsi rendezését, amit most az országos színházi találkozóval egy- időben láthat a pesti kö­zönség. A várakozás igen nagy, a pécsi együttes be­mutatójára május 'elején elkelt minden jegy. A Kaposvári Tanítóképző Főiskola rajztanárainak kiállítása lát­ható június 6:ig a pécsi Nevelők Háza pedagógusgalériájában. Képünkön: Takács Zoltán: Fürdőruhás c. olajfestménye. Ha színész ír a színházról □ r Különös ízt ad egy írásnak, ha szerzője ismert színész, kü­lönösen, ha a téma, a cselek­mény színhelye a színház. Az olvasó úgy véli, mindenkiénél hitelesebb az a kép, amelyet a színházi munkáról maguk a színének festenek, akár meg­marad az írás a könnyebb ahekdota szintjén, akár alá­merül az alkotás titkaiba. Más a helyzet, ha a színész szép- irodalmi műfajokban dolgozza fel ebbéli élményeit: ha netán otthagyja a pólyát, és Íróként válik ismertté — mint például Tóth-Máté Miklós —, vagy kö­tetes Íróként vállal egy-egy szerepet, mint például Györffy László. Csernák Árpádnak, a Pécsi Nemzeti Színház tagjá­nak 20 évvel ezelőtt jelent meg az első novellája, kötete most van kiadónál — 22 éve dolgo­zik a színészi pályán, de a Csernák Árpád a kiadó jövő évadra nem szerződött sehová. — A színházban elfogadják a színész könyvét a színész­mesterség melléktermékeként, ha az a szakma, az alkotás belső ügyeivel foglalkozik, mint például tette azt Gábor Miklós, Mezei Mária, Psota Irén. De rosszul érzik magukat a színé­szek, rendezők, ha Író van köztük, akiről nem lehet tud­ni, hogy e festett világ álsá- gaiban mozgó, sokszor önma­guknak is hazudó és leleple­ződő színházi emberekből mi­kor gyúr össze regény­vagy novellahőst. Ez a tartóz­kodás, sőt gyanakvás megront­ja a kollegiális kapcsolatokat, mint az enyémet is — mondja Csernák Árpád, akivel kapos­vári házában beszélgetünk. — Csak színészekről ir? — Nem, de többnyire. Egy­szer megfogadtam, hőseimnek más foglalkozást, más nevet adok. Mesterkélt, hamis lett a kép, hiszen nem tagadhatom le, hogy ezt a világot ismerem legjobban. Hol játszott és hol jelentek meg Írásai? — Debrecen, Szeged, Békés­csaba, így kezdtem, jó szere­pekkel. Tíz év Kaposvár, egy év Pécs: ez utóbbi helyen két sze­rep, két sikerületlen alakítás, aki csak ebből ismer, annak csalódást okozhattam. Novel­láim főleg a Tiszatájban, a Népszavában, a Vigilában, a Confessioban, legutóbb az Élet és Irodalomban jelentek meg.- Változtak az iró által áb­rázolandó élethelyzetek, konf­liktusok, emberi kapcsolatok az elmúlt 20 év alatt?- Igen, és nem csak azért, mert húsz évvel idősebb let­tem, A társadalmi közeg is más lett. A 60-as években a háborút és 56-ot gyerekfejjel megért fiatalok nagy kibonta­kozási lehetőséget láttcfk ma­guk előtt. Mostanra megnőt­tek munkahelyi függéseink, fél­művelt rendezőktől és cezaro- mániás igazgatóktól; a közöm, bösség, a pénz utáni hajsza megrontja a barátságokat, sze­relmeket.- És mi lesz ezután Csernák Árpád színésszel és Íróval?- „A porond — Színészrém­álmok, álomszép rémségek" cí­mű kötetemre várom a választ a kiadótól. A szerződés-nélkü­liségről még nem tudok mit mondani - új helyzet szá­momra. Feleségem, Gera Ka­talin szobrász, és 16 meg 20 éves fiaim jelentik azt a csa­ládi hátteret, amely előtt jól meg kell fontolnom követke­ző lépésemet. G. T. válaszára vár Népszerű a kiskamaszok magazinja Kölyök • — A kiskamaszok, a 12—15 évesek korosztálya eléggé el­hanyagolt volt a tömegkommu­nikációs rendszerben. Ők már gyerekek, de még nem felnőt­tek, és nem is igazi nagy ka­maszok. Mjnden érdekli őket, de nem mindegy, hogy milyen nyelvezettel fogalmazzuk meg a nekik szóló információkat. Még izgatják őket a mesével határos történetek is. Amikor elkezdtük a Kölyök magazin szerkesztését — jelenleg a III. évfolyamnál tartunk — meg­próbáltunk mindezeknek az el­várásoknak megfelelő lap- struktúrát és témaválasztékot kialakítani — mutatja be aha­vonta megjelenő magazint Berkes Péter főszerkesztő. Technika, tudományos, pop­zenei újdonságok, könyv- és filmajánlások, képregények, kül- és belpolitikai 'hírek, di­vattanács, poszter, fejtörők, számítástechnikai rovat, szex­tanácsadó és sok minden egyéb olvasható a havonként megjelenő lapban. Nagymére­tű színes fotók díszítik, apró ajándék-meglepetések teszik vonzóbbá a Kölyköt. Bár ápri­listól a meglepetések megszűn­nek, helyettük még több rejt­vényt közölnek. A nyeremények értékesek lesznek, például BMX kerékpárhoz, Enterprise számítógéphez is hozzá lehet jutni. A főszerkesztő elmondta, hogy olvasóik száma harminc— negyvenezer körül mozog. Való­színűleg nyártól kisebb formá­tumban, de változatlan oldal­számmal jelenik meg a maga­zin, így talán valamivel csök­ken a lap ára, amely nem ép­pen olcsó, 58 forint. Olvasóik rengeteg levelet küldenek a Budapesten székelő szerkesz­tőségbe. Kérésükre például új­ra bemutatják a gyerekeknek a februári számban az újság- csinálás varázsinasait: a mó­kás Mibe („Mibelorr, aki leg­inkább arról nevezetes, hogy mindenbe beleüti az orrát") és Berni (Beminorr, aki viszont leginkább arról nevezetes, hogy beleüti mindenbe az orrát)- személyében. Ök kritizálják a megjelent írásokat. — Állandó rovataink közül a legnépszerűbb a Bemutatom a családomat, Sajdik Ferenc rajzaival illusztrált humoros hangvételű, de valóságos tár­sadalompolitikai tartalmú tör­téneteink, a (NE)T tessék ne­künk mesélni! rovat, amelyben egy-egy híres személyiség me­sél a gyerekkoráról és az Ál­lati rovatunk: ebben állatok panaszkodnak a szívtelen ál­lattartókra — meséli Berkes Péter. Szeretnék olvasásra szoktat­ni a gyerekeket, akik ma már többnyire a televíziót és a vi­deót helyezik előtérbe. Április­ban a rádióban indult a „Kö­lyök Rádió", amely a maga­zinéhoz hasonló célokat kiván megvalósitani. A bemondó arca Míg a rádióbemondónak csak hangja, a tévébemondó­nak arca is van. Ez az arc az elmúlt évtizedekben jelentős átváltozáson ment keresztül. Kezdetben a műsorközlő arca semlegessé volt maszkírozva. Ez a maszk (amibe a frizura épp úgy beletartozik, mint a smink, az ékszerek: nyaklánc, kitűző, fülbevaló, stb., a lát­ható ruházat) a bemondót egy hivatalos intézmény képviselő­jeként mutatta be a nézőnek. A bemondón mindig nőt szoktunk .érteni, s a. Magyar Televízióban is ők a meghatározók. Az a tény azonban, hogy a .bemon­dó nő, nem rendelkezik igazi jelentőséggel. A bemondó egyik legfőbb tulajdonsága ugyanis az, hogy aszexuális, nem nélküli. Maszkjának szép­sége nem erotikus szépség, hanem múzeumi. A bemondó arca hosszú időn át csupán egy arcnélküli funkció volt, amit az is jelzett, hogy a mű­sorközlő alig lépett szemkon­taktusba a nézővel, ehelyett a papirt nézte, amiről a progra­mot olvasta föl. Az állig begombolt, lehető­leg nem túl divatos frizurájú és öltözékű bemondóból aztán az idők folyamán kialakult az egyéni arccal rendelkező be­mondó. Ö már a néző szemé­be néz és szabadon mondja el összekötő szövegét. Sőt meg­jelenik a képernyőn más hely­zetekben, más műsorokban is. Ettől az időszaktól kezdődően az addig egymással felcserél­hető bemondók kezdtek külön­bözővé válni. De annyira nem, hogy ebben a nőiség-nőiesség bármilyen szerepet kapott" vol­na. Elkülönülésük vagy az in­tellektus tengelyén következett be (buta — szellemes), vagy a magatartásán (tartózkodó — tolakodó). Takács Máriát és Kudlik Júliát vagy Berkes Zsu­zsát és Kertész Zsuzsát minden néző el tudja helyezni ezeken a tengelyeken. Régebben alig néhány be­mondó látta el a szolgálatot. Mára a számuk megsokszoro­zódott. Ez a számszerű növe­kedés azonban nem adott őr­eit az új bemondók többségé­nek. Sokuknak még nevet sem: a néző képtelen megje­gyezni őket. Az arctalanság te­hát tovább él. Az egyedi ar­cok megjelenése azonban nem tekinthető egyértelműen ked­vező. folyamatnak. A nyilvános, ság értéklátszata,- az a tény, hogy valaki több millió em­ber előtt jelenik meg (s mint­ha ettől fontossá vagy érté­kessé válna), néhány bemon­dót arra csábít, hogv vissza­éljen ezzel a lehetőséggel és szabadsággal. A bizalmaskodásnak, jópo- fáskodásnak, imodoros visel­kedésnek, szerencsétlenkedés­nek melegágya a bemondó számára fölkínált nyilvánosság. S az olvasó tudja jól, hány és hány ilyen esettel találkozha­tunk. S mindezt többnyire megnyerő mosoly kíséretében kapjuk a képernyőről. Egykor a bemondó komoly volt, tárgyila­gos és kimért. .Egy idő óta vi­szont az arc és a s^záj mo­solyog. A szem azonban szin­te sohasem. És ez jól mutatja, hogy a maszk mindmáig meg­maradt. A különbség az egy­kori és az új maszk között mindössze annyi, hogy az in­tézményes-hivatalos maszk he­lyén egy látszat-egyéni, lát­szat-személyes maszk látható. Egyedül Kudlik Júliától láttam spontán, őszinte megnyilvánu­lásokat, olyan kontrollálatlan arcjátékot, amit érezhetően a pillanat szült, s nem az adás számára felöltött szerepből eredt. Ö azonban csak a sza­bályt erősítő kivétel. A bemon­dónak valójában ma sincs igazi, személyes arca: csak mozgékonyabbá vált személy­telen maszkja van. M. Pt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom