Dunántúli Napló, 1988. május (45. évfolyam, 120-150. szám)

1988-05-22 / 141. szám

2

Dunántúlt napló

1988. május 22., vasárnap

Folytatja munkáját az MSZMP országos értekezlete

Vita nélkül nincs együttműködés

megoldjuk, de arro számítanak, hogy gazdasági és politikai működési zavarainkra gyorsan reagálva képesek és készek legyünk időben, tudatosan, a feszültségeket is vállalva cselekedni.

Az eredményes külpolitikai munkának ma két elengedhetetlen belső feltétele van: a

stabilitás megőrzése, valamint az elavult gazdasági és politikai struktúrák átalakítása. Az egyéni és a kollektiv felelősség feltárása, a személyi változások ennek szükséges feltételeit képezik, de önmagukban nem

Grósz Károly beszéde

kább ösztönzik és segíti'k immár két, sőt három évtizedes törekvéseinket.

(Folytatás az 1. oldalról)

A párt megújítása mellett feladatunk az álfám helyének, és benne a kqfmány szerepének pontos kijelölése. Megítélésünk szerint olyan kormányra van szükség, amelyik érzékeny a valóság napi kérdéseire, hatékonyan foglalkozik a termelés és az elosztás rátartozó kérdéseivel. Olyan, amelyik kockázatot is mer vállalni, ugyanakkor felelősséggel tartozik. Amelyik a jövő érdekében az elkerülhetetlen konfliktusokat sem kerüli ki. Épít az egyén felelősségérzetére. A folyamatosság és a megújulás viszonyában a döntésre érett, átgondolt megújulásra teszi a hangsúlyt. Igényes önmaga és mások munkájával szemben. Mit -garantál a kormány?

A demokráciát, azt, hogy a többség érdekében tevékenykedik, és ennyiben a mindenükön kisebbséggel is szembe- "helyezkedik. Abban a meggyőződésben, hogy minden jogos rétegérdek érvényesülése a társadalom egészében, kompromisszumok útján biztosítható. Figyel a kisebbségi véleményekre és türelemmel együtt kíván működni mindazokkal, akik a szocializmus érdekében, de a kormány álláspontjától eltérő véleményeket vallanak.

Esélyegyenlőséget törekszik biztosítani minden alkotni, hasznosat tenni akaró erő számára. Biztosítja az önálló arculatú egyéniségek kifejlődését, akik nem oldódnak fel nyomtalanul a kollektivokban, hanem éppen egyéniségükkel, tehetségükkel, másságukkal erősítik a közösséget és viszont.

Olyan viszonyokat akar kialakítani ez a kormány, amelyek közepette érvényesül a teljesítményelv, ennélfogva a legméltányosabban emberszemléletű. Humanizmust és törvényességet szavatol, ugyanakkor a szocialista társadalom védelme érdekében határozottan eleget tesz alkotmányos kötelezettségeinek. A nemzet érdekeit képviseli, és cselekvő részese kíván maradni a haladásért, a békéért folytatott küzdelemnek.

A kormány kettős alárendeltségben működik. A párt politikája iránt maximálisan elkötelezett, mert a párt a nép szolgálatában tevékenykedik. Ugyanakkor a kormány az Országgyűlés előtt is felelősnek érzi magát, mert a parlament a nép akaratának megtestesítője. Nem független a kormány tehát, de önálló, mert csők így tud hatékonyan és felelősséggel dolgozni.

ezekben az években nemcsak a magyar nép, hanem a szocialista világ sorsa is hosszú évekre eldől. Ezért sikereink, ha szerény mértékben is, de kihatnak az egész szocialista rendszerben végbemenő megújulásra. Esetleges kudarcunk pedig a szocializmus progresz- szív törekvéseivel szembenálló, konzervatív erők pozícióit erősítené meg. Felelősségünk tehát rendkívül megnőtt. Én hiA változások legfontosabb jellemzői között említette, hogy enyhült a nemzetközi légkör, nőtt a bizalom a kelet-nyugati kapcsolatodban, mindenekelőtt azért, mert javult a szovjet—amerikai viszony. A magyar külpolitika élt a kedvező változások kínálta lehetőségekkel, aktiv nemzetközi szerepet vállalt magára, a szocialista országok együttműködésének megújulása jegyében a nemzetközi fellépés

igazolták azt is, hogy külpolitikánk időszerű, belpolitikáikig is indokolt feladata a határainkon túl élő magyarság sorsával való törődés. A problémát természetesen nem mi kerestük magunknak, számos gondot a körülmények kényszerítettek ránk. A séma, mely szerint „a nemzetiségi kérdés tökéletesen megoldódott",

ugyancsak a múlté. Párttagságunk körében gyakorlatilag teljes az egyetértés azzal, hogy párt- és állami vezetésünk az utóbbi időben nyíltan is síkraszáll minden nemzetiség kollektív és egyéni jogainak szavatolásáért, fellép a nemzeti önazonosság megőrzésének korlátozása, a méltatlan megkülönböztetés és a durva beolvasztási törekvések ellen. A magyar közvéleményt különösen és joggal aggasztja a Romániában élő magyarság sorsának alakulása. Az aggályokat erősíti o körükben tömegessé váló áttelepülés kényszere. Lakosságunk többsége együttérez a hozzánk érkezőkkel, kész segíteni rajtuk. Ugyanakkor annak is tudatában vagyunk, hogy az áttelepülés nem oldhatja meg egy kétmilliós közösség gondjait. Minden ember természetes jo^a, hogy törvénytisztelő polgárként szülőföldjén boldogulhasson. Népünk, párttagságunk azt reméli, hogy ez a feszültség a civilizált íiemzetközi mormák, a lenini nemzetiségi politika, a népek, nemzetek önrendelkezése elveinek érvényesítésével végül megnyugtatóan renKádár János és Grósz Károly beszélget az MSZMP országos értekezlete második napján, a tanácskozás megkezdése előtt. Mögöttük Lukács János és Lázár György. MTI-telefotó

A kormány megújuló munkastílusának fontos eleme a társadalmi szervezetekkel való együttműködés, a folyamatos párbeszéd. Ezen a téren a viták, ütközések számának növekedését is természetesnek tartjuk. Ebből következik, hogy nem ígérhetünk senkinek vita nélküli együttműködést. Attól ugyanis, hogy az érdekképviseleti szervezetek igényeiket megfogalmazzák, a valóság és főleg a lehetőség még nem változik meg. És ne legyen senkinek illúziója: a

megoldott feladatok újabb konfliktusokat fognak felszínre hozni.

Azt is világosan látjuk, hogy a kormány minden, a jövőt, a haladást érintő kérdésben átmenetileg törvényszerűen

szembekerülhet, ' nemegyszer szembe is kerül valamely társadalmi réteggel, mert sérti azok közvetlen napi érdekét. Ma azonban nemcsak az eltérő érdekekkel kell megütközni, hanem a közgondolkodásban meglevő beidegződésekkel is, olyanokkal, amelyek szembenállnak törekvéseinkkel. Anélkül, hogy bárkit is megbántanék, hadd idézzek néhány mondatot a példa kedvéért a tegnapi felszólalásokból :

Panker elvtárs szép és igaz felszólalásában fogalmazta meg munkatársai nevében a kérdést: „Milyen lesz az a szocializmus, amelyben leértékelődhetnek és bizonytalan helyzetbe kerülhetnek szorgalmasan dolgozó munkás- kollektívák?" Válaszom: ez

lesz a jól és hatékonyan működő szocializmus. Amelyik munkáskollektíva nem lesz eredményes, annak biztonságát nem garantálhatjuk. S hogy ma csak ennyi bizonytalan közösség van, az annak köszönhető, hogy a durván évi 560 milliárd befizetett tiszta nyereségből több mint 200 milliárd forint termelési támogatást visszafizetünk.

Bleier Katalin elvtársnőt idézem: „Tisztességes munka legyen az értékmérő.” Ez kevés. A nyereséges, hasznot hozó tisztességes munka lehet csak az értékmérő.

Arra biztattak, hogy legyünk bátrak, örülök neki. Ez a biztatás ránk fér. De a népi tapasztalat szerint a bátorság és a vakság között különbség van. Mi nem vagyunk vakok. Minden bátor

döntésünk ott, önöknél csattan. Bátor intézkedéseinktől mindenki azt várja, hogy ő valamit kap, s az ő helyzete javul. Ez lehetetlen. Mi bátorsággal, határozottsággal

nem káoszt, hanem rendet akarunk. Az pedig csak fokozatosan valósulhat meg.

A kormány a jövőben nem akarja magára vállalni az emberi kapcsolatok szervezését, a társadalmi öntevékenység kibontakoztatását. Nem azért, mintha nem lenne ezen a téren javítani való, hanem azért, mert a kormány minden olyan területről vissza akar vonulni, ahol indokoltabb és természetesebb, ha a dolgok nélküle történnek.

Van végiggondolt programunk. Tudjuk, hogy mit és hogyan akarunk cselekedni. (Magatartásunk kiszámítható. Aki segíteni akar, bőven talál erre alkalmat.

Minden helyzetben van megoldás - mondhatjuk történelmi tapasztalataink alapján. Most nem az a kérdés, hogy lehet-e cselekednünk, hanem az, hogy mit kell és mit érdemes tenni. Az eredménynek természetesen ára van. Ezért is fizetni kell, de összehasonlíthatatlanul többe kerülne a tétlenség.

Egyszer ebbe,n a teremben felhívták a figyelmünket az idő jelentőségére.

E gondolat soha nem volt aktuálisabb, mint ma. Az idő érték. Saját lehetőségünk a cselekvésre, amit vagy kihasználunk, vagy elvesztegetünk.

József Attila írta: ........ az időt

m

i hoztuk magunkkal." Az idő nem dolgozik senkinek, csak lehetőségeket teremt. Marx- szerint minden valamirevaló gazdálkodás: gazdálkodás az idővel. Gazdálkodjunk tehát vele hatékonyan, de ne elhamarkodottan, mert ma nagy hajlam van a kapkodásra, ami ugyanoda vezethet, mint az elkényelmesedés.

Szeretném itt is hangsúlyozni, hogy a legszínvonalasabb politikai tevékenység, a legszakszerűbb kormányzati irányítás sem helyettesítheti az emberi alkotó munkát, a szorgalmat, tehetséget, műveltséget.

Tisztelt Elvtórsak!

Mi három napig tanácskozunk most magunkról, de nem magunkért, hanem a nemzet felemelkedéséért. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy most

szem, hogy sem a magyar nép, sem a hazánk határain túl élő barátaink nem fognak bennünk csalódni.

*

Tímár Judit, az MTA Regionális Kutatások Központja Alföldi Kutatócsoportjának tudományos munkatársa a falvak népességmegtartó képességéről szólva megállapította: ehhez először is olyan összetételű lokosság szükséges, amelyben még megvannak az egyszerű népesség-reprodukció feltételei. Elengedhetetlen továbbá a gazdasági megtartó- képesség is, s olyan időszakban, amikor a hatékonyságot tűztük zászlónkra, nem sok esélye marad a „levetett" technológiával, ráfizetéssel dolgozó kisüzemeknek. Szükség van a népesség megtartásához legalább minimális infrastruktúra kiépítésére is. Ha a falu érdeke most is csak a városi szűrőn át közvetítődik, akkor félő, hogy a kis települések pártalapszervezetei örök végrehajtónak, számonkértek- nek érzik csak magukat.

Szűrös Mátyás:

A világ figyel ránk

Szűrös Mátyás, az MSZMP KB titkára a stabilizációs és kibontakozási program valóra váltásának legfontosabb külső feltételeit elemezve hangsúlyozta :

— A szocializmus, a munkásmozgalom egésze felelősségteljes időszakot él át: történelmi korszakváltáshoz, világméretű reformkor küszöbéhez étkezett. Az elméleti alapokat is mélyen újragondolva, gyökeresen meg kell újulnia, mert csak Így válhat jövőbemutató alternatívává az emberiség számára.

A magyarországi fejlődés ennek az általános folyamatnak szerves része, sőt, bizonyos értelemben előfutára volt, és ma is előrelendítője lehet. Nekünk fontos háttér és bátorítás, hogy a közelebbi és távolabbi szocialista környezetünkben zajló, történelmi jelentőségű változások ma már nemhogy fékeznék, hanem inegyeztetésében és a közös álláspont képviseletében valamennyi érdekelttel együtt egyenjogú partnerként lépve fel.

Társadalmi rendszerünket és gazdaságunkat úgy tehetjük hatékonnyá — folytatta —, ha hazai reformunk és nyitottságunk révén egyre több ponton és még szervezettebben csatlakozunk a világgazdasági, a nemzetközi politikai rendszer egészéhez, szocialista és tőkés viszonylatban egyaránt.

Mindez további aktív nemzetközi szerepvállalást igényel, nem hagyhatjuk sodortatni magunkat az eseményekkel, részt kell vennünk a számunkra is kedvező külső feltételek formálásában és tartóssá tételében. A többi között a szocialista országok két- és többoldalú együttműködésének tartalmi és szervezeti korszerűsítésében, abban, hogy létrejöjjön a KGST-nek a tagállamok fejlődését dinamizáló funkciója.

Ugyancsak rendkívül fontos feladat, a fejlett tőkés országokhoz fűződő egyenjogú és kölcsönösen előnyös kapcsolatok fejlesztése. Történelmi jelentőségű felismerés és teendő a nyugat-európai gazdasági integrációhoz való kapcsolódásunk elrendezése. Itt nem maradhatunk le, mert 1992-től új helyzet jön létre. Csökkenteni kell a szakadékot Európa két része között, mert ez egyetemes érdek, és külön-külön minden európai ország érdeke. A lényeg az, hogy minél jobban kapcsolódjunk be a nemzetközi munkamegosztásba, és illeszkedjünk be az internacio- nalizálódó termelő erők világrendjébe. Az eltérő társadalmi rendszerű országoknak nem csupán egymás mellett, hanem együtt és egymással kell élniük és sokrétűen együtt kell működniük.

Ahhoz, hogy a világ országainak körében jó nevünket megtartsuk és egyenrangú, együttműködésre érdemes partnerként kezeljenek bennünket, a magyar külpolitikának meg kell őriznie és új vonásokkal kell gazdagítania azt a cselekvőképes, gondjainak leküzdésén fáradozó szocialista re- form-Magyarország-képet, amely rólunk az elmúlt két évtizedben a világban kialakult. Szocialista és tőkés partnereink most nem azt várják tőlünk, hogy gondjainkat egy csapásra

jelentenek megoldást gondjainkra.

A pártértekezlet dokumentumtervezetének vitája során elhangzott vélemények újólag

Dr. Tényi Jenő:

Dr. Tényi Jenő, a Pécsi Orvostudományi Egyetem intézet- vezető egyetemi tanára bevezetőben a népegészségügy helyzetéről szólt. — Ide tartozik-e egyáltalán ez a kérdés? — kérdezte, majd így folytatta: mint kommunista orvosnak mély meggyőződésem, hogy igen. Nemcsak azért, mert a munkásmozgalom a dolgozó emberek életkörülményeinek jobbításáért harcolva mindig is küzdött az egészségért, de ide tartozik azért is, mert pártunk egészségpolitikája segítette elő hazánkban a nagy népbetegségek visszaszorítását, a közegészségügyi és járványügyi viszonyok javítását, az orvosi ellátás kiterjesztését. Ezekre joggal lehetünk büszkék, mint történelmi eredményekre.

Beszédének további részében a professzor már gondjainkat ecsetelte. Az ezer lakosra jutó általános halálozás, a születéskor várható átlagos élettartam, a társadalmi beilleszkedési zavarok előfordulási gyakorisága aggodalomra ad okot. A helyzet romlása, ha változást nem tudunk elérni, az ezredforduló tóján olyan kritikus méreteket ölthet, melynek demográfiai és gazdasági kihatásai elsőrendű társadalmi- gazdasági gonddá nőhetnek, és válságos helyzetet teremthetnek. Ennek ellenére a körülmények nem végzetszerűek, van kiút - hangsúlyozta dr. Tényi Jenő, majd rámutatott: a nemzetközi és hazai tudományos tapasztolatok egyaránt azt mutatják, hogy ez a kiút a társadalmi méretű összefogásban és tudatos cselekvésben, az egészségpolitika megújításában és a különböző társadalmi szektorok együttes, az összefogáson alapuló cselekvésében jelölhető meg. Nem fogadható el számunkra az a szemlélet, amely kimondva vagy kimondatlanul azt

deződik. Az MSZMP, a magyar kormány ennék érdekében cselekszik, és mindig kész a kielégítő megoldás előmozdítására. A szocialista Magyarország hozzájárul a világ jobbításához.

i m

I

sejteti, hogy először jön a kibontakozás programja, a szorító gazdasági gondok megoldása, és majd utána valamikor, amikor reális, kerülhet sor az egészségvédelem, a népegészségügy problémáinak megoldására.

A felszólaló hitet tett amellett, hogy mind az egészségmegőrzési program sikere, mind a hatékonyabb küzdelem a krónikus betegségek visszaszorításáért, alapvetően függ az önellátás, az önsegítség és a laikus segítség fontosságának felismerésétől. Hogy mit ért az orvos az önsegítés fogalmán? Azokat az egészséggel kapcsolatos döntések tömegét, amelyek a mindennapi életben az étkezéstől az életmód ezer elemén át, az orvoshoz fordulás és együttműködés kérdéseit is érintik.

Ezekben ugyanis, ha akarjuk, ha nem, a döntést a laikus, azaz az állampolgár hozza.

Dr. Tényi Jenő javasolta, hogy az újonnan megválasztandó Központi Bizottság mielőbb tűzze napirendre a nép- egészségügy helyzetének átfogó elemzését.

(Folytatás a 3. oldalon)

A népegészségügy fontosságáról