Dunántúli Napló, 1988. május (45. évfolyam, 120-150. szám)
1988-05-19 / 138. szám
1988. május 19., csütörtök DunQntüli napló 3 Még így is ráfizetéses Emelték a szemét- szállítás díját Pécsett Ötvenöt százalékkal emelte a szemétszállítás díját idén a Pécsi Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalat. Szilágyi Józselné gazdasági igazgatóhelyettes elmondta, ez az a tevékenységük, amely mindig is veszteséges volt. A sokéves tapasztalat és az előzetes kalkuláció azt mutatja, hogy az idei áremelés után is ugyanez lesz a helyzet. 1980-ban még csak hat forinttal kellett számolnunk, 1983-tól 1987-ig már kilenc fo rinttal, végül 1988. január elsejétől helyiségenként és havonként 14 forint lett a szemétszállítási díj. Annak ellenére, hogy az időközi gyakori óremelkedé sek már korábban is indokolttá tehették volna a díjnövekedést, a vállalat öt évén keresztül változatlanul hagyta árait. Mindez a cég gazda ságos tevékenységének ered ménye. Az évek során folyamatosan lecserélték a géppar kot: a benzinüzemeltetésű autók helyett csehszlovák gyártmányú gázolaj-üzemelte tésü gépkocsikat vásároltak, amelyek rakodóterébe lényege sen több hulladék fér — így a Pécstől 15 kilométerre fekvő kökényi szeméttelephez ke vesebbszer kell fordulniuk. Ezek a kocsik azonban előbb-utóbb felújításra szorulnak, a szükséges alkatrészek viszont Magyarországon nem kaphatóak — a vállalat kénytelen volt északi szomszé dainkhoz utaztatni a gépeket karbantartásra. Oda-vissza szállításuk komoly pénzeket emésztett fel. A költségek nö vekedéséhez hozzájárult az is, hogy emelték az itt dolgozók béreit. Szükségszerű lépés volt, mert ebben a szakmában nehéz megtartani az embere két, és az elvándorlásokat ily módon próbálják megakadó lyozni. Az újabb üzemanyag árak emelkedése is egyre veszteségesebbé tette a válla lat szemétszállítási szolgálta tásait. A költségek olyannyira megemelkedtek, hogy ennek fedezésére már nem volt ele gendő a korábbi díjtétel. A Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalat a Pécsi Városi Ta náccsal és az MSZMP Pécs Városi Bizottságával közösen egyeztetve határozta meg vé gül is az ez évtől bevezetett árakat. Ó. Zs. A Rákóczi úton a rendőrlómpáknál gyakran torlódnak egymás után az autóbuszok Vélemények, javaslatok Milyen a pécsi tömegközlekedés? Miért nincs a városnak tömegközlekedési koncepciója ? A Pécs Városi Pártbizottság a közeljövőben tárgyalja a pécsi tömegközlekedés helyzetét, a fejlesztés koncepcióját. Az ülést megelőzően a Pannon Volán „megszondázta" az érdekelteket, azaz az utazóközönséget. Természetesen a vállalathoz szinte naponta érkeznek jelzések a pécsi autóbusz-közlekedéssel kapcsolatban - közérdekű bejelentések, észrevételek, panaszok —, ám a Volán vezetői szükségesnek látták, hogy különböző fórumokon is kikérjék az utazók véleményét: milyennek tartják a helyi tömegközlekedést, miben kellene változtatni? Tették ezt azért, hogy a lehetőségekhez képest a lakosság többségének megelégedésére végezhessék szolgáltatásaikat. Az elmúlt hetekben a vállalat képviselői találkoztak országgyűlési képviselőkkel, a város tanácskozási körzeteinek, a lakóterületek pórtalapszerveze- teinek vezetőivel, több intézményt, vállalatot levélben kértek fel, írják meg a dolgozók véleményét, a Volán illetékesei részt vettek a HNF által szervezett találkozókon. Sok helyütt felvetették, hogy a Pannon Volán és a városi tanács közötti kapcsolat nem kellően szinkronizált. Példaként említették, hogy a nagyárpádi városrészben sok lakást átadnak, ugyanakkor alapvető szolgáltatási létesítmények hiányoznak, ami azt jelenti, hogy a tömegközlekedésre óhatatlanul nagyobb leiadat hárul. Az is elhangzott, hogy a lakásépítést és a tömegközlekedést a jelenleginél jobban össze kellene hangolni, s ezt már a tervezésnél figyelembe venni. A városnak nincsen tömegközlekedési koncepciója, s ez érezhetően hiányzik. Pécs úthálózata zömének a terhelése a tűrőképesség határán van, ami behatárolja az autóbusz-közlekedés kapacitását is: például a Rákóczi út, Bem utca, Zsol- nay-szobor közötti szakaszának „áteresztő képessége" a maximumon van, a buszoknak sokszor percekig kell vesztegelniük, igy csak késéssel érkezhetnek a következő megállókhoz. Javasolták, hogy a Rákóczi út 50- es számú épületet bontsák le, igy szélesíteni lehetne az utat. A Pannon Volán forgalomszervezésével kapcsolatban is szép számmal akadtak észrevételek. Felvetődött, hogy az 1- es járat vonalvezetése nem jó, a lakosság igényeinek inkább az felelne meg, ha az autóbuszok a jelenlegi kertvárosi kört fordítva tennék meg. Nem kis gondot okoz a Pécs-Vasasra, Pécs-Somogyra, s a bányákba indulóknak, hogy a 2-es, 21-es, 31-es járatok a Budai vám fölött állnak meg, s gyakran nem érik el a Budai állomásról induló járatokat, mert mire legyalogolnak, a buszok elmennek. Feladatként hangzott el, hogy a Budai várni csomópontot bővítsék, azaz „négyágú- sítsák”, mert ha ez megtörténik, a városból érkező járatok érinthetnék az állomást, s megszűnnének a lemaradások. Kifogásolták, hogy a 2-es és a 27-es járatok a Konzum Áruháztól a 48-as térig párhuzamosan futnak, hogy a P4-R elvnek — parkolj és használd a tömegközlekedési eszközöket — Pécsett nincsenek meg a feltételei, pedig a belváros kímélésének ez lenne a legcélszerűbb módja. Többen hozzátették, hogy peremvárosi parkolóhelyek kialakítása szükséges, ehhez kapcsolódjanak az autóbuszvonalak, s hogy a tömeg- közlekedés az egyéni közlekedés rovására is élvezzen elsőbbséget. A panaszok között fogalmazódott meg, hogy az autóbuszok nagyon füstölnek, szeny- nyezik a levegőt, hogy a kertvárosi járatok zsúfoltak, szükség lenne járatszómbővítésre, hogy Lvov-Kertváros és a Budai állomás között csupán egy járat, a 60-as közlekedik, hogy gyakoriak a késések, a jóratki- maradáyik, hogy az autóbusz- vezetők magatartása nem mindig kulturált. A városi közlekedés nem veszi figyelembe a tanítási szüneteket és az őszi közhasznú társadalmi munkákat, ugyanis ezekben a napokban, hetekben a tanulók jelentős része nem tartózkodik Pécsett. Az iskolák lépcsőzetes kezdésével kapcsolatban felvetődött, hogy a kezdeti lendület, amely eredményeket hozott, mintha alábbhagyott volna. A Volán képviselői dicséreteket is feljegyezhettek: a lakosság jónak ítéli a munkásszállítás helyzetét, a zömmel elavult autóbuszok többnyire tisztán vesznek részt a forgalomban, a bányász céljáratok biztosítják a dolgozók átszállás nélküli munkába jutását, a szerződéses járatok pontosak. Az is elhangzott, hogy csúcsforgalom mindenütt van, s hogy Pécsett sem lehet erre méretezni a tömeg- közlekedést, s az is, hogy ezekben az időpontokban a baranyai megyeszékhelyen sem rosszabb az utazás, mint hasonló nagyságú városokban. Roszprim Nándor Tagok helyett alkalmazottak Kisszövetkezet lett a pécsi VILLGÉP Szerelik a mikroprocesszoros liftvezérlő berendezést Baranya megyében a pécsi VILLGÉP az első hagyományos szövetkezet, amely kisszövetkezetté alakult. A hír már csak azért is érdekes, mert ez év április elején a Villamosipari és Gépjavító Szövetkezetből kivált az egész felvonóüzem, és MIKROLIFT néven önálló kisszövetkezetet hoztak létre. Egy hónap sem telt el, április végén az cnyaszövetkezet is felvette neve elé a „kis" jelzőt. Békés Lajos elnök az átalakulás előzményeiről és előnyeiről beszélt. A történet januárban kezdődött, amikor a felvonások komolyan foglalkozni kezdtek az önállósodással. Elképzelésük megalapozott volt: fő tevékenységük, a liftek mikroprocesszoros vezérlésének gyártása és szerelése a VILLGÉP tavalyi nyereségének 40 százalékát hozta. Ezzel szemben bérük lényegesen alacsonyabb volt, mint ahogy az általuk termelt nyereség alapján lehetett volna. Magyarán: más vitte el munkájuk gyümölcsét. Kiválásukkal egyértelműen a személyi jövedelmek növelése volt a cél. Velük párhuzamosan az anyaszövetkezet is megtette a kezdeti lépéseket. A gazdasági számítások azt jelezték, hogy a megmaradt üzemrészek — a gép- és hűtőgépjo- vító, a biztonságtechnikai, a villamosgép-tekercselő üzem, valamint a különböző szervizek és gebinben működő üzletek — a felvonások hozta nyereség nélkül is megállják a helyüket. Nem is szólva arról, hogy az egyre inkább elmérgesedő légkör is a mielőbbi szétválást sürgette. A MIKROLIFT önállósodása után a VILLGÉP kisszövetkezetté alakulása nem volt zökkenő- mentes. A kisszövetkezetek tagjainak létszáma nem haladhatja meg ugyanis a 100 főt, viszont ők 227 tagot számláltak. A problémát úgy oldották meg, hogy közel 160-an kiléptek, és mint alkalmazottak dolgoznak tovább ugyanazon feltételekkel. Az átalakulás legfőbb oka és előnye, hogy a kisszövetkezetekre nem vonatkozik a két és fél százalékos bérfejlesztési korlát. Ezt kihasználva, május elsejétől 10 százalékkal emelték a fizetéseket. A jövedelmek további növeléséhez belső átszervezések szükségesek: csökkentik az adminisztrációs és szellemi dolgozók létszámát, mig a termelői kört bővítik. A Villamosipari és Gépjavító Kisszövetkezet a közeljövőben a piac követelményeinek megfelelő tevékenységgel színesíti szolgáltatásait. Terveikben mindenekelőtt exportálható termékek gyártása szerepel. Ó. Zs. Igények és lehetőségek Május 14-i számunkban egy felhívás jelent meg: „A megyei párt-végrehajtóbizottság 1988. május 12-én áttekintette a Dunántúli Napló, a Magyar Rádió Pécsi Körzeti és Nemzetiségi Szerkesztősége, a Magyar Televízió Pécsi Körzeti Stúdiója tevékenységét. A tervek szerint a testület egy hónap múlva visz- szatér a további leiadatok meghatározására. Ebben támaszkodni szeretnénk megyénk lakosságának véleményére is. Kérjük elgondolásaival, javaslataival segítse ön is a sajtónyilvánosság mind teljesebb körű megvalósulását. Levelüket köszönettel várjuk az MSZMP Baranya Megyei Bizottsága címére." Nem először kérjük olvasóink segítségét lapunk fejlesztéséhez, tartalmi gazdagításához, számítva tisztes kritikai véleményeikre. Évek óta rendszeresen találkozunk különböző fórumokon, városokban, nagyközségekben a munkánk iránt érdeklődőkkel, s örömei tapasztaljuk, hogy sok hasznos tanácsot kapunk a megjelentektől, melyeket eddig is igyekeztünk lapunk szerkesztésében hasznosítani. Bizonyára ez a véleménye azoknak az olvasóknak is, akik ezeken a fórumokon részt vettek, véleményt formáltak, javaslatokat tettek. Az országos pórtértekezlet- re készülve még többen fejtették ki véleményeiket, egyéni beszélgetések keretében, taggyűléseken, intézményi fórumokon, a tömegtájékoztatás szerepéről, a sajtónyilvánosság fontosságáról a társadalmi folyamatok alakításában, a mind jobban érzékelhető „megyei politika" érvényesülésében. A végrehajtó bizottság is ezeket figyelembe véve tűzte napirendre a megye tömegtájékoztató rendszere működésének áttekintését, a sajtó pártirányítása megyei tapasztalatainak megvitatását. Ezért mindjárt az írás elején szeretném hangsúlyozni, hogy a napirendet nem az tette szükségessé, mert valami baj van a megyében a tömegtájékoztatás tevékenységével, hanem az új igényekhez, a lehetőségekhez való megmérettetés, a fejlődés követelte új feladatok kijelölésének megkeresése. A testület tagjainak néhány olyan véleményére kívánom felhívni a figyelmet, melyek lapunk tevékenységét érintik. A Dunántúli Napló, mint a megyei pártbizottság lapja naponta átlagosan 106—108 ezer példányban jelenik meg, az egyetlen megyei lap. melynek vasárnapi kiadása is van. (Kb. 54 ezer példányban.) Az első tanulságot ebből kell levonni. Egyrészt, hogy a lap kötelessége tartalmában, szerkesztésében, hangvételében, a témák feldolgozásának módjában megfelelni a pártlap iránti követelményeknek. Ugyanakkor a magas példányszóma azt is jelenti, hogy a megyébe érkező központi, politikai napilaDokból lényegesen kevesebbet vásárolnak az olvasók. Ezért joggal várják el, hogy a Dunántúli Napló alapvető feladatán, a helyi tájékoztatáson túl, megfelelő információkat nyújtson a világ, az ország eseményeiről. Nem könnyű ennek az igénynek az oldalterjedelem korlátozottság mellett megfelelni. A pél- 'dányszám azt is igazolja, hogy a megye lakosságának legkülönbözőbb rétegeihez jut el lapunk, akik azt igénylik tőlünk, hogy nyíltan, kritikusan szóljunk mindazokról a jelenségekről, a gyakorta érzékelhető problémákról, melyekkel mindennapi munkájuk, életük során találkoznak. Megtisztelő számunkra, hogy nap mint nap tucatnyi levelet kapunk olvasóinktól, melyekben közérdekű jelenségekre hívják fel figyelmünket, segítséget várnak tőlünk egyéni gondjaik megoldásában, tanácsokat kérnek, jogos és szükséges intézkedések meghozatalát javasolják; többek között a szolgáltatások színvonalának fejlesztésében, a fogyasztói érdekvédelem erősítésében, a szociális biztonság erősítésében. Igénylik, hogy a várospolitikai, településfejlesztési kérdésekkel rendszeresen foglalkozzunk, mutassuk be a jól dolgozó, a feladatokat alkotó módon megközelítő munkahelyeket, munkahelyi kollektívákat, tük- röztessük jobban a megyei politikai intézményrendszer működésének tapasztalatait, kísérjük figyelemmel a közoktatás, a felsőoktatás, a művelődés helyzetét, melyek jelentős helyet foglalnak el megyénk életében. Jogos igény, hogy az egyes rétegeket érdeklő speciális kérdésekkel való foglalkozás is rendszeres legyen a lapban. Mindez arra mutat, hogy a Dunántúli Naplónak még jobban meg kell felelnie annak a követelménynek, hogy a pártlap jellegének megtartása és fejlesztése melleti, egyre inkább töltse be egy tömeglap szerepét a megyében. A vita arra is felhívta a figyelmet, hogy a helyi tájékoztatás iránti növekvő igény indokolttá teszi, hogy újabb, helyi, városi vagy nagyközségi sajtótermékek megjelentetésének feltételeit megteremtsék, melyek eredményesen segíthetik a tájékoztatás szélesítését, nyilvánosságának fejlesztését. Mindezekhez kapcsolódó, jövőbeni feladat a nyomtatott sajtóban is erősíteni a regionális szemléletet. Ennek érdekében eddig a legtöbbet a lap vasárnapi kiadása tudott tenni, egyrészt úgy, hogy témaválasztásaiban igyekezett mondazokkal foglalkozni, melyek megyénket a szomszédos Somoggyal és Tolnával összekapcsolják, illetve azáltal, hogy Baranyán túl, a vasárnapi számunk az említett megyékben is terjesztésre kerül. A jövőben a lap egész tevékenységében indokolt e kapcsolatokat rendszeresen figyelemmel kísérni, támogatni mindazokat a kezdeményezéseket, melyek a regionális együttműködés jövőbeni szélesítését szolgál ják. Remélhetőleg a végrehajtó bizottság vitáia néhány kérdésének felsorolása segítséget nyújt olvasóinknak a gondolkodáshoz, véleményük megformálásához, s sokan vállalkoznak majd arra, hogy a testület kérésére azokat levélben eljuttassák a megjelölt címre. Mi is érdeklődéssel várjuk a javaslatokat, az észrevételeket, hogy a végrehajtó bizottság jelzett ülése után azokat eredményesen tudjuk majd hasznosítani munkánkban. Mitzki Frvin
