Dunántúli Napló, 1988. május (45. évfolyam, 120-150. szám)
1988-05-16 / 135. szám
1988. május 16., hétfő Dunántúli napló 5 Pisztrángos tó Baranyában Egy maréknyi húsdarálók röpül a vízbe - forrni kezd a tó, csillogó testtel vetik a levegőbe magukat a fürge pisztrángok. Idilli a kép — mesterségessége ellenére is. Akik ismerik a szép baranyai „csücsköket", alighanem jártak már az Óbányo feletti völgyben is - Kisújbónya felöl kanyarog ebben egy tiszta és hideg vizű patak —, s elmentek az utóbbi években mind szomorúbb állapotban lévő, kerítés mögötti két kis tó mellett, melyeket eleddig csak a szomszédban lakók használtak — kacsaúsztatónak. Néhány hónappal ezelőtt a mecseknádasdi tanács hirdette meg: bérbe adja a tavat. A liciten ott volt László Béla is, a pécsi fiatalember a sikeres árverés után úgy döntött: a két, összesen 800 négyzetméter felületű tavat bérhorgászat céljából rendbehozza, betelepíti halakkal, s tavaszutón— nyárelőtől már fogadja az érdeklődőket. — Ideális hely a pisztrángoknak! - mondja a tó partján dr. Kovács Zoltán, a MOHOSZ Megyei Intéző Bizottságának titkára. — Mindegy, hogy ilyen kicsi a viz, az okos hasznosításnak csak örülni lehet. Zömmel cseh pisztrángok vannak a tób.an, néhány kanadai is. A halak Ódörögd- pusztáról, a Balatoni Halgazdaság pisztrángnevelőjéből lettek. ideszállítva — s lesznek ezek után is, ha az érdeklődés nyomán megcsappan a számuk a vízben. Most mintegy 800 darab van. A nyitány tegnap volt. S ettől kezdve jeles horgászati lehetőséggel gyarapodott Baranya, mégpedig mindennap reggel 7 órától sötétedésig — módfelett ritkaságszámba ment, hogy az itteni pecások pisztrángokkal szórakozhatnak. Csak azok horgászhatnak természetesen, akiknek állami engedélyük, egyesületi tagságuk van és megvásárolják a napijegyet, de várja a tó használója a külföldieket is, akiknek elég az útlevelüket bemutatni. Várhatóan nagy sikere lesz a kezdeményezésnek, s ha már az ötlet gazdája - a hasznosítás szorgalmazója - a mecseknádasdi tanács volt, meggondolandó lenne: a tó közelében esetleg egy megfelelő tűzrakóhelyet létesíteni, hogy a kirándulást a horgászattal egy- bekötőknek módja lehessen a ritka és ízletes zsákmányt mindjárt a helyszínen elkészíteni. M. A. Megkérdeztük: Mikor lesz ismét vakszegecs? A pop- vagy vakszegecs csaknem fél esztendeje tartós hiánycikk nemcsak Baranya megyében, de az országban is. Rangos termelőüzemek anyag- beszerzői, kisiparosok említették a tényt 15-000 rovatunknál. Hiába keresik a nélkülözhetetlen szegecsféleséget például a pécsi Fészek Áruházban, a Titánnál vagy épp a MAGÉV pécsi, dél-dunántúli alközpontjában. Nem tudják helyettesíteni azok, akik teljesen a fenti szegecsek használatára rendezkedtek be, főként a lakatos- munkák technológiai folyamatainak a könnyítése végett. Könnyebb, gyorsabb és biztonságosabb ezzel a szegeccsel a javítás, a karbantartás például a különféle tárolók esetében is. Van olyan nagyobb baranyai cég, amely 50—100 darabnak is örülne, csak megvásárolhatná valahonnan. A MAGÉV budapesti központjában megtudtuk, hogy az ő külkereskedőik vásárolják ezt az importszegecset, többfélét is — elsősorban Nagy-Britan- niából, míg a speciálisabb fajtákat USA-ból. Decemberben jelentkezett az első komolyabb hiány, amit nem enyhített az áprilisi csekélyke beérkezett tétel. Nem véletlen, hogy a MAGÉV-központ kezdeményezte az importkiváltást, amit az alumínium alapanyagú szegecsek pótlására meg is próbált néhány cég, de sikertelenül. Az acél alapanyagúak helyettesítésére még gondolni sem mertek, mert az az előbbinél is nehezebb feladat. így most valutára vár a MAGÉV, hogy ismét vásárolhasson majd. Cs. J. Technikatörténeti emlektar Kőbányán Borisszának tartja magát a magyar, pedig sokkal inkább illik rá a sörissza, s nemcsak azért, mert ez idő szerint az egy főre jutó fogyasztás évi száz liter körüli. Valószínűleg csak kevesen tudják, már honfoglaló őseink is nagy előszeretettel készítették és fogyasztották a sört. Hogy az milyen volt? Mindenféle növényi magvakból erjesztett lé, melybe a nálunk megtelepedett kunok len- és kendermagot is kevertek, hogy még jobban „ártson", hódítson. A folyékony kenyér elnevezés is e régmúltban gyökeredzik. A kunok magvakból forró kövön lepény alakú kenyeret sütöttek, azt meleg vízbe aprították, megerjesztették, majd leszűrvén — hörpintették. Mindezt dr. Horváth Ivántól tudjuk, ő a Kőbányai Sörgyár ll-es telepén található söripari emléktár vezetője. Segítségével tekinthettünk be ezen érdekes technika- történeti múzeumba, mely a sörkészítés emlékének legteljesebb gyűjteménye, egy egész iparág múltját tárja az érdeklődők elé, történeti fejlődésében mutatva be a folyékony kenyérnek is nevezett ital gyártását a kora középkortól napjainkig. Az emléktár látogatója a tablók és vitrinek között szemlélődve, igen kis területen igen nagy utat járhat be időben a középkori, szinte minden településen megtalálható serfőző Egy régi pécsi sörcimke házaktój a manufaktúrákon és a múlt század közepén létrejött gyárak megalapításán át a sörgyárak államosításáig, napjainkig. Nem tévedés! Egykoron minden valamirevaló településnek volt saját főzdéje, melynek működését, no meg a sör árusításának rendjét az elöljáróság szabályozta. Ezen egy kicsit el is tűnődtünk, lám- lám, mintha csak ez a régmúlt elevenedne meg napjainkban, gondoljunk csak a házi sörfőzdék szaporodó számára, például a sombereki termelőszövetkezet bajor házi serfőzdéjére. Mellesleg a Kőbányai Sörgyár valamelyest fiatalabb a pécsinél, mely az idén immár 140 éves múltra tekinthet visz- sza. A Pannónia Sörgyár egyébként az alapítás 125. évfordulóját ünnepelve - erre 1973-ban került sor - monográfiát is kiadott, melynek szerzője dr. Harcos Ottó. E könyvből egyebek mellett megtudhatjuk, milyenek is voltak az 1845-ös állapotok: „A sörfőzés, jóllehet borunk igen sok van, nem rossz lábon áll Baranyában . . . Sör Pécsett, Pécsvára- don, Terentáson, Hetényben, Laskafaluban stb. főzetik és pedig nem kevés”. Egy későbbi, a millenniumra megjelent monográfia a Sörház utcai, akkor mór Scholtz-féle sörgyárról szól, említést téve továbbá az „új sörgyárról", a Mezőgazdasági Sörgyárról, valamint a harmadik pécsi gyárról, mely az 1850-es évek elején alapít- tatott, és a Hirschfeld cég tulajdona. Ez a gyár 50 ezer hektoliter sör termelésére van berendezve, hatféle minőségű sört gyárt, melyek piacai: Dunántúl, Bácska és a Dráva köze, valamint Bosznia ... De térjünk vissza a kőbányai söripari emléktárra, melyet megtekintésre ajánlunk a technikatörténet iránt érdeklődőknek, akiknek előzetesen be kell jelentkezniük a sörgyár személyzeti osztályán. A gyűjteményben több száz tárgyat vehetünk szemügyre, köztük egy régi szállító alkalmatosságot, a kapcsoskocsit, mely előtt - ugyanúgy, mint hajdan — a két mecklenburgi sörösló is ott áll - igaz, kitömve. Miklósvári Zoltán Hárman emléklapot vehettek át Tízéves a JPTE Baráti Társasága Zsúfolásig megtelt szombaton délelőtt a pécsi Janus Pannonius Tudomány- egyetem tanácsterme. Az egyetemi napok keretében ugyanis ezen a napon ünnepelte megalakulásának 10. évfordulóját az egyetem Baráti Társasága, mely igen népes tábornak örvend. A társaság a végzett hallgatók és az egyetem közötti kapcsolatokat szervezi, kiadványokkal tájékoztatást ad az intézményben folyó eseményekről, a fontosabb kutatási eredményekről. Többek között e fenti funkciók ellátásának eddigi tapasztalatait értékelte megnyitó beszédében dr. Kisvári András, a Baráti Társaság elnöke, majd átadta a szót Kulcsár Kál- j mán akadémikusnak, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárhelyettesének. A rangos vendég „A reform értelme - az értelem reformja" címmel tartott nagy érdeklődéssel övezett' előadást, kifejtve a címmel kapcsolatban, hogy a társadalmi-gazdásági reformfolyamatnak az értelem reformjával is párosulnia kell. A tanácskozás záróakkordjaként dr. Ormos Mária, a JPTE rektora eddigi munkájuk elismeréseként emléklapot nyújtott át dr. Darák Jánosnénak, a Zala Megyei Főügyészség vezetőhelyettesének, dr. Garay Máriának, a Legfelsőbb Bíróság bírójának, valamint dr. Hetesi György nyugalmazott államigazgatási tisztségvise- : lőnek. A Baráti Társaság tagjai a nap folyamán évfolyamtalálkozókon vettek részt, majd este 7 órakor a Pannónia Szállóban rendezett rektori fogadáson találkoztak ismét. B. N. Ai országos partertekezlet baranyai küldötte Czigler János i A villányi „Új Alkotmány” Mgtsz pártvezetőségének titkára Villányban él, és 35 évvel ezelőtt a híres nagyközségnél jóval kisebb településen, Ivánbattyánban született. Nem minden célzatosság nélkül ismétlem vissza ezeket az adatokat Czigler Jánosnak. — A kísértés valóban nagy, hogy a mezőgazdaságról, a falu—város ellentétről szóljak, de mégsem teszem, mert nem ezek a problémák foglalkoztatnak a pártértekezlet előtt, pontosabban, nem ezeket tartom a leglényegesebbnek — mondja határozottan. A villányi termelőszövetkezet az első munkahelye. Ott kezdett 18 évesen dolgozni fizikai munkásként. Utána mezőgazdasági főiskolát végzett és a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetem politikai, gazdaságtan szakosítóját. A pártnak 1971 óta tagja. Az utóbbi 10 évben a szövetkezet pártvezetőségének titkára. Tagja a Villányi Nagyközségi Párt- bizottság végrehajtó bízott - •ságának, valamint a Baranya Megyei Termelőszövetkezetek Szövetsége elnökségének. Idén 13 éve, hogy munkásőr is. Felesége tanácsi dolgozó. Kislányuk 7. osztályos általános iskolás. — Melyek akkor az ön által leglényegesebbnek tartott témák, amelyek megragadták a KB állásfoglalás-tervezetében, illetve a megyei pártbizottság állásfoglalásában? — A tervezet elérte célját: vitára késztetett mindenkit. Többet nem is lehetett várni ettől a tervezettől. Sok eldöntetlen kérdés fogalmazódott meg benne — vélekedik. — Gondolkodásom a megyei állásfoglaláshoz áll nagyon közel. Ügy gondolom, hogy a pártértekezletnek gazdasági-társadalmi válság- jelenségeinkre kell szocialista megoldásokat találnia. A reformfolyamatnak a társadalmi és gazdasági élet egészére ki kell terjednie. A párt megújulása, a vezető szerep betöltésére alkalmasabbá tétele a reformfolyamat sikerének a záloga. Minden gondunk, véleményem szerint, abból fakad, hogy a termelőerők fejlődési üteme lelassult, vagy éppenséggel stagnál, tehát minden változásnak abba az irányba kell hatnia, hogy a termelőerők fejlődése felgyorsuljon. A tervezet vitái során gyakran felvetődött, hogy a párt vezető szerepének és a gazdasággal való kapcsolatának milyen módszerei, formái lennének üdvösek: a párt ön- korlátozása, vagy a keményebb vonal? Én nem hiszek abban, hogy a pártnak ki kellene vonulnia a gazdaságból vagy a társadalmi élet valamely területéről is. Ha nem vagyunk részesei a folyamatnak, aligha tudunk meghatározóan hatni rá. Szerintem vezető. szerep érvényesítésének a helyzethez alkalmazkodónak, rugalmasnak, ésszerűnek kell lennie. Meg kell szabadulnunk az idő próbáján elbukott, dogmává merevedett elvektől. De ehhez a vezető párttestületek szemléleti, szé- mélyi megújulása is szükséges. — Mit vár a pártértekezlet munkájától? — Azt mindenképpen, hogy a következő néhány év legfontosabb feladatait pontosabban, reálisabban határozza meg, mint ahogy azt a XIII. kongresszus tette. A végrehajtásukhoz a feltételeket is meg kell teremteni. Ilyen feltétel a politikai intézmény- rendszer reformjának megkezdése, s általában a reformfolyamat következetes végigvitelének most lerokan- dó garanciái. Az elvi jelentőségű témákban a XIV. kongresszus előkészítéséhez is irányt kell mutatnia a pártértekezletnek. D. I.
