Dunántúli Napló, 1988. május (45. évfolyam, 120-150. szám)
1988-05-15 / 134. szám
Tél« van a Icosrör Kalaegersxegen Szűcs József szól az ünneplő szurkolókhoz Kupagyőzelem után bajnoki aranyérem Nagyot változott a világ az utóbbi időben Zalaegerszegen. Korábban szinte valamennyi ZTE-FTC labdarúgó-mérkőzésen megtelt a stadion, az elmúlt szombaton azonban csők háromezer néző lézengett a lelátókon. Feleannyian voltak, mint a másnapi ZTE—Baja férfi kosárlabda-mérkőzésen. Igaz, az előbbi találkozó amolyan kiesési rangadónak számított, míg a városi sportcsarnokban c bajnoki aranyéremért küzdött a két vidéki együttes. Alfred Hitchcock, a feszültségteremtés nagymestere alighanem gondban lett volna, ha az 1987-88. évi férfi kosárlabda-bajnokság forgatókönyvének megírását kapja feladatul. A valóság ugyanis felülmúlt minden fantáziát. A rájátszás négy zalaegerszegi találkozóján összesen 20 ezer szurkoló kísérhette figyelemmel a helyszínen a fejleményeket. Csak azért ennyi, mert több embert már képtelenség volt a csarnokba préselni. A mindent eldöntő harmadik ZTE-Baja ösz- szecsapásra még a húszezres labdarúgó-stadion is megtelt volna. Amióta bevezették a bajnokságban a rájátszást, sokan bírálták a szövetséget. Igazságtalannak tartották azt, hogy a csoportmérkőzések során legjobb teljesítményt nyújtó csapat egy kisiklás után már búcsút is mondhatott bajnoki reményeinek. Ezúttal nem volt ilyen probléma, hiszen az a két együttes jutott a fináléba, amely a csoportmérkőzéseken a legjobban szerepelt. A ZTE megérdemelten nyerte a bajnokságot. A zalaegerszegi kék-fehérek nagyszerű sorozattal büszkélkedhetnek. A bajnoki rajtot megelőzően megnyerték a Duna és Göqsej Kupát, s tornagyőztesen érkeztek haza a csehszlovákiai Zsolnán megrendezett nemzetközi viadalról is. Március közepén — miközben a bajnokságban magabiztosan vezették a mezőnyt — a Székesfehérvárott megrendezett Magyar Népköz- társasági Kupa döntőjében remekeltek a zalaiak. A kupa- győzelem után egy rendkívül nehéz, sok-sok izgalmat tartogató sorozat után jutott el a ZTE az elmúlt vasárnapi mérkőzésig, ahol aztán imponáló játékkal, 30 pont különbséggel győzte le nagy riválisát, a derekasan küzdő bajai együttest. Örömmámorban úszott a döntő után a zalaegerszegi városi sportcsarnok. A lelkes szurkolók egy szál fürdőnadrágra vetkőztették kedvenceiket. Horváth Frigyes, a Magyar Kosárlabda Szövetség főtitkára meghatottan nézte az ünneplést. — Ez a szezon nagy fordulatot jelentett a sportág hazai történetében. A bajnoki dobogóra három vidéki együttes került, de a kupa fináléjába sem jutott fővárosi csapat. A vidéki kosórlabdacentrumok jóvoltából örvendetesen megnőtt a szurkolótábor. Egyszóval jó bajnokság volt, amely a zalaegerszegiek megérdemelt sikerével zárult — értékelt a főtitkár. A most véget ért bajnokság egy nagyszerű zalaegerszegi sportember méltó búcsúját is jelentette. A kapitány, Szűcs József ugyanis bejelentette, hogy a szezon végén befejezi pályafutását. Még a székesfehérvári MNK-döntő után mond- to: — Lassan húsz éve a kosárlabdázás tölti ki az életem. Pályafutásom végén szebb ajándékot nem is kaphatnék, mint hogy kupag'yőztes és bajnokcsapat tagjaként búcsúzhassak. Szűcs József kívánsága teljesült. S bár visszavonulási szándéka megmásíthatatlan ténynek tűnik, a szurkolók bíznak abban, hogy kedvencük meggondolja magát: ősszel, amikor az első bajnoki találkozón a játékosokat szólítják, a 13-as mezben a népszerű center lép majd pályára. Gellér Sándor, a bajnokcsapat edzője így vélekedett az ünneplés perceiben: — Játékosként 15 aranyérmet nyertem a Honvéddal. Edzőként ez az első nagy siker. Köszönöm a fiúknak, köszönöm a közönségnek ezt a felejthetetlen élményt. Ősszel a BEK- ben képviseljük a magyar színeket. Nagyon nehéz feladat vár ránk, ezért hamarosan megkezdjük a felkészülést. Ekler Elemér 78 arany-, 79 ezüst- és 105 olimpiai bronzérem Tornászok egymásközt (balról jobbra): Paprika Jenő, Guczoghy György és Borkai Zsolt Fotó: Kiss T. József A tizedik, a szöuli olimpia előtt 40 éves a tatai edzőt-ábor Bóbis Gyula birkózó, Csík Tibor és Papp László ökölvívók, Gyarmati Olga távolugró, Németh Imre kalapácsvető, Pataki Ferenc tornász, Takács Károly lövő, Elek Ilona tőrvívó, Berczelly Tibor, Gerevich Aladár, Kárpáti Rudolf, Kovács Pál, Papp Bertalan és Rajcsá- nyi László kardvívók ha még találkozhatnának, sporttörténetünk egyik legszebb fejezetét mesélTietnék el a hallgatóknak. Ök ugyanis valameny- nyien olimpiai bajnokok, mégpedig egyazon olimpián, az 1948-ban, Londonban megrendezett világjátékokon érdemelték ki, hogy tiszteletükre eljátszották a Himnuszt. Ök voltak azok, akik negyven évvel ezelőtt 10 aranyérmet szereztek Magyarországnak, akik a legtöbbet tettek a 107 férfi és 21 nő között, akik hazánkat képviselték az olimpián, hogy még további hat ezüst- és 13 bronzéremmel gazdagítsák az olimpiákon addig is tiszteletet parancsoló magyar sikereket. Ök és társaik voltak azok, akik elsőként készültek a magyar sport legeredményesebb kollégiumában, Tatán. Ök voltak az úttörők, ám ha ma rendeznének egy találkozót azoknak, akik „csupán csak" olimpiai éremmel gazdagították honi vitrineinket, akkor bizony nem férnének el a jelenleg 200 főt befogadó tatai edzőtáborba, mivel nem kevesebb, mint 78 arany-, 79 ezüst- és 105 bronzérmest kellene leültetni a rendhagyó banketten. Negyven évvel ezelőtt, 1948. május 4-én napvilágot látott az 1085 1948. OSH számú államtitkári rendelet. Három olimpiai válogató bizottság kinevezését, közös olimpiai edzőtábor felállítását rendelte el. — Az ügy . sürgős volt — kezdte tájékoztatóját Marton László, a tábor vezetője, aki jónevű labdarúgó-játékvezető volt és 1967-től dolgozik a táborban. - Nem egészen három hónap leforgása alatt kellett kijelölni a tábor hejyét, felépíteni a sportolók szállásait és az edzőpályákat, de mindenekelőtt meg kellett győzni a szakszövetségeket a terv üdvös voltáról. — A tizenhárom szakszövetségből ugyanis tizenegy a közös olimpiai edzőtábor ellen foglalt állást. Milyen érveket hoztak fel a szakemberek? — Nagyjából a következőket: káros dolog a versenyzőket hat hétre kiragadni. családjuk köréből. Lehetetlen a különböző nemű, korú, érdeklődési körű embereket úgy összefogni, hogy jól érezzék magukat. A tábori jelleg ellenkezést váltana ki a versenyzőkből. A versenyzők idejét nem lehet ésszerűen kitölteni, s az unalom letörné őket. Minthogy az elhelyezés csak ka- szárnyaszerűen oldható meg. Megfelelő sportlétesítmények hiányában a korszerű edzés nem biztosítható. S nem utolsósorban: a versenyzők esetleg „idegen" edző kezébe kerülve lelkileg összeroppannának. — Végül is a Sporthivatal szövetségi vezetőinek látogatásán, május 30-án a festői szépségű Tata minden ellenérvet elsöpört. — A „London-centrikus szemlélet” eredménye volt ez. Kiderült, hogy a tatatóvórosi vidék páratartafma, klímája, környezete hasonlít leginkább ahhoz, amellyel az olimpia során meg kell barátkozniok és birkózniuk a versenyzőknek. — Pedig akkor a tatai edzőtábor helyén még csak egy hatalmas ősparkban egy régi fedett lovarda állt. — Egy hónap leforgása alatt fedett csarnokot, csónakházat, tornatermet, atlétikai pályát, lóistállót és zuhanyfürdőt építettek Tatán. A sportolók hálája: 10 arany-, 6 ezüst- és 13 bronzérem volt Londonban. Az 1952-es olimpia Helsinkiben — ugyancsak hasonló körülmények között — aztán végleg elhallgattatta a kétkedőket. Helsinkiből már 16 arany-, 10 ezüst- és 17 bronzéremmel tértek vissza* a sportolók. — A tábor azóta is bővül-t, négyévenként gyarapodott. Hogyan készülnek a tábor tizedik olimpiájára? - kérdeztük Rózsavölgyi István sportelőadótól, aki ő maga is olimpikon volt 1956-ban és 1960-ban, s tagja volt a híres magyar középtávfutó csapatnak. — Talán nem veszik nagyképűségnek, ha elmondom: még a londoni olimpiát megelőzően az első tatai világ- bajnoki cím szerzője is atléta volt Ugyanis 1948. július 14- én Németh Imre itt javította 59,02-re a kalapácsvetés világcsúcsát. No, de kanyarodjunk vissza a mához. Tavaly elkészült a konyha- és étteremfelújítás, minthogy ma már hatsávos műanyag pályán — a célegyenesben nyolcsávos — edzhetnek az atléták. Jóllehet a magyar válogatottak mellett több ország versenyzői is itt készülnek, ma még nincs telt ház. A 200 férőhelyből ötven még gazdátlan. Ám, ahogy majd közeledik a szüuli megnyitó napja, úgy népesül be a tábor is. Mindenesetre mi százan, a kiszolgáló személyzet tagjai mindent elkövetünk annak érdekében, hogy Szöulban is tovább gyarapodjon a magyar olimpiai érmek száma, vagyis Tata sikerrel „vegye" tizedik olimpiáját is. Kapu László • • Üzlet vagy ráfizetés? Ilyen se volt még, minden hétre jut egy válogatott labdarúgó-mérkőzés. Vannak olyan szurkolók, akik azt mondják erre, hogy jóból is megárt a sok. Azért a többség örül neki, hiszen két hét alatt Anglia és Dánia válogatottját is láthattuk a Népstadionban. Maradjunk azoknál, akik sokallják a válogatott mérkőzéseket. Azért választottam ezt a tábort, mert az elmúlt napokban többen is feltették a kérdést: mire jó ez? Há elfogadjuk az olasz szövetségi kapitány, Vicini véleményét, amit a magyar—dán mérkőzés után mondott, akkor igenis szükség van ezekre a válogatott mérkőzésekre. Vicini szerint ugyanis a magyar válogatott játékában meghatározó, hogy hiányzik a nemzetközi rutin. A sorozatmérkőzések arra is jók, hogy több játékost is• kipróbálhat a technikai igazgató. Az már más lapra tartozik, hogy ebben a kísérletében tapasztalható némi kapkodás. Ha a jövő válogatottját keressük, ókkor felesleges meghívni a kapuba a 38 éves Mészárost, még akkor is, ha klubcsapatában hétről hétre jól véd. A külföldön lévő labdarúgók válogatottbeli szereplése egyébként is bizonytalan. Ho Bálint László is elfogadja Vicini véleményét, úgy jobban tenné, ha fiatalabb évjáratú kapussal kísérletezne. De vonatkozik ez más játékosokra is. Számomra rejtély Esterházy szerepeltetése. A világbajnokság két év múlva lesz, és addigra a most már 30 felettiek nem valószínű, hogy számításba jöhetnek. Akkor miért kísérletezni velük? Ami az anyagiakat illeti, ezek a válogatott mérkőzések sokak feltételezésével ellentétben hoznak a konyhára. Még abban az esetben is, ha ötezer fizető néző van, mint például a legutóbbi összecsapáson. A nézőktől származó bevétel valóban nem óriási összeg, de ez a televíziós jogdíjjal és a reklámokból származó pénzzel már jelentősen növekszik. A televízió félmilliót fizet, a hirdetésekből pedig bejön harmincezer nyugatnémet márka. így ez a válogatott mérkőzés is nyereséges volt. Természetesen jobb, ha minél többen vannak a nézőtéren, más egy ilyen mérkőzés hangulata, de tudomásul kell venni, hogy manapság a tét nélküli válogatott találkozóknak már nincs vonzereje. Szakmai szempontból viszont szükségesek ezek a mérkőzések. Valóban van igazság abban, hogy célszerűbb lenne válogatott mérkőzéseket vidéken rendezni. Ott bizonyára megtelnének a stadionok, még nagyobb lehetne a bevétel, de az ellenfelek hallani sem akarnak arról, hogy a repülőút után újabb 100- 200 kilométert utazzanak. Nálunk viszont a fővároson kívül nincs másutt személy- szállításra berendezkedett repülőtér. Az MLSZ szívesen lépne, rendezne más városokban is válogatott mérkőzéseket, de ez elsősorban az ellenféltől függ. Az olimpiai selejtezőkkel is ez volt a terv, már kijelölték a helyszíneket is, az utolsó pillanatban mindkét ’mérkőzés előtt közbejött valami, ezért esett a választás a Népstadionra. Az MNK döntőjének vidéki rendezése is ezt igazolja, de itt más a helyzet, a magyar, csapátokat lehet utaztató? az országon belül, és ezért nem is neheztelnek az érdekelt klubok. Nagyszerű kupadöntő volt az elmúlt évek folyamán Veszprémben, Szekszárdon vagy kétszer is Székesfehérváron. Most is vidék lesz a helyszín, de pontosan még nem tudni, hogy hol, attól függ, mely csapatok lesznek a döntő résztvevői. Nem is oly rég már írtam arról, hogy Szolnok és Dunaújváros a kiszemelt, de most Kecskemét neve is fizó- ba került. Eg y-i káz-kettp A 21. hét to- tótippjeit Tóth József nyugdíjas, mánfai lakos, az Irányi Dániel téri totózó törzstagja állította össze. 1. Bp. Honvéd—Vasas. Tipp: 1 2. Zalaegerszeg- Videoton. Tipp: 1 x 3. Pécsi MSC-Rábo ETO. Tipp: 1 x 4. Hannovei—1. FC Köln. Tipp: 1 x 5. Bochum—Nürnberg. Tipp: 2 6. Leverkusen —Bayer M. Tipp: 2 7. Schalke 04—Bremen. Tipp: 2 8. Arezzo—Parma. Tipp: x 9. Barletta—Catanzaro. Tipp: x 10. Lecce—Bari. Tipp: x, 2 11. Modena—Messina. Tipp: 1 12. Padova—Bologna. Tipp: 2 13. Piacenza—Brescia. Tipp: x 1 14. Karlsruhe—Frankfurt. Tipp: 2 ^\\\\V\V/i!i!/4^ A MARCALI ÉS VIDÉKE ALTALANOS FOGYASZTÁSI ÉS ÉRTÉKESÍTŐ SZÖVETKEZET 1988. július 1. napjától 1991. június 30. napjáig terjedő 3 évre szerződéses üzemeltetésre meghirdeti a Marcaliban levő „BAGLAS” ÉTTERMÉT. Főbb adatok: II. osztályba sorolt, 600 személyes -|- különteremként működtethető részleggel, melegkonyhás általános étterem. A pályázatokat 1988. június 10. napjáig lehet benyújtani, és a pályázók részletes felvilágosítást a szövetkezet főkönyvelőségétől kérhetnek (tel.: 128). A versenytárgyalás 1988. június 22. napján 9 órai kezdettel az étteremben kerül megtartásra. Címünk: 8700 MARCALI, Rákóczi u. 19. % vasamapi 7
