Dunántúli Napló, 1988. május (45. évfolyam, 120-150. szám)

1988-05-14 / 133. szám

1988. május 14., szombat Dunántúli napló 3 ‘Dn POLITIKAI FÓRUMA Merre fart a szociálpolitika? Munkahelyekre van szükség - Segíteni kell az újrakezdőknek - A családok gondjai több figyelmet, törődést igényelnek Bővül a támogatásra szorulók Az ország gazdasági gond­jait mindenki elsősorban a sa­ját helyzetén keresztül értéke­li és érzékeli és a korábbinál rosszabbnak minősíti. A ki- sebb-nagyobb gondok és a bizonytalanság azért is szo­katlan, mert az életszínvonal­politikát és ezen belül a szo­ciálpolitikát évtizedeken át a stabilitás, az emelkedés jel­lemezte, s Baranya hosszú idő óta a szociálisan legjobban ellátott megyék közé tartozott. A Dunántúli Napló politikai fórumán erről az alapról in­dulva arról beszélgettünk, hogy milyen új feladatok előtt áll, merre tart ma a szociálpoliti­ka. A résztvevők: dr. Kamarás Károly, a Baranya Megyei Ta­nács munkaügyi osztályának vezetője, dr. Kóbor József, a megyei tanács egészségügyi osztályának vezetője, dr. Rád■ nai László, a Társadalombiz­tosítási Igazgatóság igazgató­ja, Simon József, a Szakszer­vezetek Megyei Tanácsának titkára. Részt vett a beszélge­tésen Orosz Bertalan, az MSZMP Baranya Megyei Bi­zottságának osztályvezetője. A Dunántúli Naplót Török Éva képviselte. Orosz Bertalan: - A gazda­sági-társadalmi kibontakozási program megvalósítása érde­kében hozott intézkedések együttes hatására az eddi­gieknél több és esetenként sú­lyosabb szociális problémával kelT számolnunk. A létbiztonság megőrzésével, a szociális hely­zettel összefüggő kérdések egyre nagyobb mértékben vál­nak politikai kérdéssé is. Szük­séges a szociális viszonyok alaposabb feltárása, a külön­böző változások hatásainak vizsgálata, a központi és a helyi lehetőségek jobb össze­hangolása. I Dunántúli Napló: — Hol erő­södtek lel a gondok és hol te­remtődtek megoldást igénylő új problémák? Dr. Radnai László: — Mi el­sősorban a nyugdíjasokért ag­gódunk. A társadalombiztosí­tás 1988-ban az ország teljes költségvetéséből 29,9 százalé­kot költ. Ez összesen 207 mil­liárd forint, 52 millió rddal több, mint tavaly. Sajnos, eb­ből a pénzből sem tudjuk az ellátásokat jelentősen tovább­fejleszteni, egyes területeken — például a nyugellátás — még a reálértéket sem tudjuk megőrizni. A plusz 52 milliárd a 70 éven felüli, a súlyosan rokkant nyugdíjasok és néhány más kisebb csoport ellátásá­nak 15 százalékos, de leg­alább 330 forintos emelésére, az egyéb nyugellátások 2 szá­zalékos, de legalább 330 fo­rintos emelésére, illetőleg ki­egészítésére, főként pedig a magánszemélyek jövedelem- adójának bevezetésével kap­csolatos kompenzációra ad éves fedezetet. Dr. Kamarás Károly: - Mun­kahelyeket kel! teremteni és segíteni kell azoknak, akik nem tudnak elhelyezkedni. A megyében működő munkaerő­közvetítési intézményrendszer az elmúlt évben több mint tízezer ember ügyével foglal­kozott. Idén minden bizonnyal többen keresik fel. Tapaszta­lat, hogy többségüknek nem elég csak munkahelyet kínál­ni, hanem olyan helyzetbe kell hozni őket, hogy el tud­janak helyezkedni. Bár a szakmai kereslet, és a kínálat valamelyest közelít egymáshoz, mégis sokan vannak és még többen lesznek olyanok, akik ugyan el akarnak helyezked­ni, de azzal a felkészültség­gel, szakmával, .amivel épp rendelkeznek, nem tudják fo­gadni őket. A ■foglalkoztatási problémák megoldását segítő különböző lehetőségek - át­képzési támogatás, közhasznú munkavégzés, elhelyezkedési támogatás és legújabban az újrakezdési kölcsön - alapve­tően jól segíti a gondok csök­kentését, de tovább kell gon­dolni és fejleszteni a lehető­ségeket. Simon József: - A vállalati szociálpolitika egyidőben ta­lálkozik a munkaerő-gazdálko­dás és a termelés korszerűsí­téséből következő, illetve a dol­gozók életkörülményeinek ne- hezüléséből adódó gondokkal. Egyrészt időben hozzá kell se­gíteni a dolgozókat ahhoz, hogy a műszaki-technikai -'tech­nológiai változások felkészül­ten érjék őket, s ne legyenek munkahelyi, elhelyezkedési gondjaik, másrészt abban is támogatni kell őkét, hogy az egyéni életkörülményeiket jobbnak érezhessék. Gondolok a fiatalok, családosok lakás- helyzetének javítására, a ked­vezményes üzemi étkeztetés költségeinek arányos megosz­tására a vállalat és a dolgo­zók között, s nem utolsósor- ba‘n arra, hogy az üdültetés­ben is legyen fontos szempont az egyes családok anyagi helyzete. Dr. Kóbor József: - Az ed­dig is kevés jövedelemből élőknek - alacsony nyugdíj, járadék, segélyezettek, rokkan­tak - fokozódtak a megélhe­tési problémái. Baranya az elmúlt évi 103 millió forintos segély, illetve szociális étkez­tetési keretére idén 21 millió forinttal többet kapott, de ez sajnos nem azt jelenti, hogy most egy-egy személy na­gyobb segítségben részesül­het, hanem azt, hogy többen vannak, akiknek ezt a pénzt különböző támogatási formák­ban szétosztjuk. Dunántúli Napló: — A csalá­dok gondjai — különösen a gyermekruházati termékek árá­nak felemelése óta — napi be­szédtémát adnak. Hogy látják önök a családok helyzetét? Simon József: — Nem kizá­rólag többgyermekes csalá­dokra vonatkozóan erősödő ta­pasztalat, hogy a kisebb jö­vedelműek egy része átmene­tileg vagy tartósan megélhe­tési gondokkal küzd. Pálya­kezdés vagy egyéb ok miatt alacsony jövedelemből élőknél ez azután is így marad, ha a szociálpolitika esetleg már la­káshoz segítette őket. Velük bővülni fog a támogatásra szorulók köre. A gyermekes családokat igen érzékenyen érintő gyermekruházati termé­kek árának növekedését a családi pótlék további emelé­sével látom elviselhetőbbnek. Gyors döntést tartok szüksé­gesnek ebben a kérdésben. Dr. Radnai László: - A kor­mányzat családokat segítő szándéka érzékelhető. Egy év alatt 510 forinttal emelkedett a gyermekenkénti családi és jövedelempótlék, külön 100 fo­rinttal a gyermek hároméves koráig járó családi pótlék, 660 forinttal a beteg gyermek után járó összeg, 490-nel a gyesen lévők jövedelempótlé­ka, 2000 forinttal nőtt az anyasági segély, megszűnt a gyed összegének felső határa, és kétéves korig jár. Ez a szándék gyermekruházati ter­mékek esetében törést szen­vedett. Tudomásom szerint a Pénzügyminisztérium foglalko­zik a gyermekruházati termé­kek árával, olyan megközelí­tésben, hogy a gyermekneve­lés állami támogatását nem az általános forgalmi adó rendszerbe alkalmazott prefe­renciákkal, hanem a családi pótlék és egyéb juttatások magasabb szintjével kell meg­valósítani'. Dr. Kóbor József: - A csa­ládok gondjai a tanácsi szo­ciálpolitikában sajátos módon jelentkeznek. Probléma, hogy idős emberek segélyezésének egyik feltétele o hozzátarto­zók anyagi helyzetének vizs­gálata, s ha a családban az egy főre eső jövedelem meg­haladja a 3360 forintot, ez mór sok esetben kizáró ok, vagyis a hozzátartozóknak kell gondoskodniuk a megélheté­séről. Ellentmondásos a jelen­legi helyzet, mert például a házi gondozásnál, illetve a gondozási központok szociális étkeztetésénél viszont nem kell vizsgálni a hozzátartozók anyagi körülményeit. Bár a családok helyzetén akart köny- nyiteni, a többségnek még­sem jelent megoldást az, hogy a beteg, idős hozzátartozó ott­honi ápolására két év fizetés nélküli szabadságot lehet igé­nyelni. A családok többsége ugyanis egy keresetből nem tud megélni. köre Dunántúli Napló: — Az em­lített élethelyzetek egy részé­nek rendezése minden bizonnyal egységes, központi irányítással, jogi szabályozással képzelhető el. Megyei szinten, ha úgy tet­szik saját erőből miben és ho­gyan lehetne többet nyújtani? Dr. Kamarás Károly: - Kom­lón, Mohácson, Pécsváradon és Sellyén közhasznú munká­László, Török Éva, dr. Kóbor ban már foglalkoztatnak házi szociális gondozókat, s ez a munkaterület még tartogat le­hetőséget. Pályakezdő, érett­ségizett fiataloknak egészség- ügyi és pénzintézeti területen a közhasznú munka és az át­képzési támogatás rendszeré­nek összekapcsolásával lehet szakképzettséget és munkát adni. Jelenleg még ötlet szin­ten áll, de a minisztérium kedvezően értékelte azt a ja­vaslatunkat, miszerint a hiva­tásos nevelőszülői tevékenysé­get is szeretnénk munkavi­szonyként kiterjeszteni. Dr. Kóbor József: — Fontos, hogy a szociálpolitikai tevé­kenységek fejlesztésére bizto­sított pénzt - szociális segély, étkezési hozzájárulás, gyám­ügyi támogatás — valóban a rászorulók segítésére használ­ják fel és a korábban elkülö­nített kereteket egységesen - és nem egyénekre, hanem csa­ládokra vetítetten - kezeljük. Az egészségügyi és szociális alapellátás szorosabb kötődé­sét is szeretnénk kialakítani, ami azt jelenti, hogy a kör­zeti orvosi hálózat nagyobb mértékben lenne felelős az idősekért. Simon József: — Nélkülöz­hetetlen az SZMT, az érintett ágazati szakszervezetek, a ta­nácsi szervek közötti rendsze­res információcsere, a koordi­náció és az együttműködés. Ezzel is segíthetnénk a kü­lönböző forrású szociális jut­tatások összehangolt és igaz­ságosabb felhasználását. A koordinációval ezeket a pár­huzamos energiákat eggyé ko­vácsolva többet lehetne segí­teni. A fórum résztvevői (balról jobbra): Simon József, dr. Radnai József, dr. Kamarás Károly, Orosz Bertalan lffítak es part értekezletek Reformtavasznak ígérkezik az idei Kelet-Európábán. A következő hetekben egymás után három országban tar­tanak pártértekezletet, s mindegyiknek reform a kitű­zött célja. Először a Jugo­szláv Kommunisták Szövetsé­gének tanácskozása ül össze Belgrádban. Ezt május 20-án az MSZMP értekezlete köve­ti-. Végül a sort az SZKP történelminek remélhető ta­nácskozása zárja. A keleti és nyugati sajtót tanulmányozva az olvasó azt látja: Kelet-Európa, az itteni folyamatok „divatba jöttek". Ez elsősorban arra a hatal­mas erjedésre vonatkozik,' ami a Szovjetunióban zajlik. Nem véletlen, hogy még a szocializmus nyílt ellenfelei Nyugaton, és a keleti ellen­zékiek is e folyamat jelentő­ségét emelik ki. így tett pél­dául a minap egy interjú­ban a lengyel Adam Mich- nik, az egykori Szolidaritás vezéralakja. Még arra is in­tette kollégáit, hogy a mos­tani sztrájkokkal, alkalmi za­vargásokkal ne nehezítsék a reformfolyamatot a Szovjet­unióban. Szabad-e egyáltalán közös vonásokat keresnünk a kü­lönböző országokban törté­nő változásokban? Hiszen nyilvánvaló: a Szovjetunió állapota csak hellyel-közzel vethető össze Jugoszláviáé­val, más a lengyel és me­gint más a magyar helyzet. Vannak azonban lényegi kö­zös vonások: a legtöbb szo­cialista országban keresik a módját, hogyan lehetne el­érni a gazdasági fellendü­lést és a társadalmi demok­rácia kibontakozását, átala­kítani a megkövesedett és működési zavarokat mutató mechanizmusokat. Sajátos módon zajlik ez. Gyakran olyasmiről folyik vi­ta, ami látszólag kevéssé kapcsolódik a napi gondok­hoz, nehézségekhez, s még­is indulatokat kelt. Ez arra utal, hogy valódi problémák­hoz közelítenek a mégoly el­méletinek tűnő viták. Ilyen mindenekelőtt a sajtóvita, ami a Szovjetunióban Sztá­lin személye körül bontako­zott ki. Nagyon hamar vilá­gossá lett: ez nemcsak egye­sek személyes ügye, és nem is történelmi kérdés csak. Sztálin személye az általa létrehozott intézményi rend­szert jelenti. Aligha lehet e rendszer teljes lebontása, sőt lerombolása nélkül vala­mi egészen újat létrehozni, illetve visszatérni az eredeti lenini alapokhoz. Hogy ez a szándék milyen érdekeket, pozíciókat sért, az kiderült a márciusban és áprilisban a szovjet központi lapokban le­zajlott vitában, amit a Szov- jetszkaja Rosszija emlékeze­tes egész oldalas „olvasói levele” robbantott ki. Azóta a szovjet sajtó még élén- kebb, még vitatkozóbb lett. S megmutatja: a sztáliniz­mus nagyonis él még a „vi­déki Oroszországban”, a ki- sebb-nagyobb tisztviselők tu­datában, s a nevében har­colnak a peresztrojka ellen. Hogy a júniusi moszkvai pártértekezlet végül is mit dönt, milyen változások előtt nyitja meg az utat, azt még nem tudni. Lehet, hogy to­vább változik a pártvezetés, távoznak a „pangás idősza­kában" hatalomra került po­litikusok. A konferencia meg­nyithatja az utat különböző részreformok előtt, s új vi­ták témáit tűzheti ki. Tudott már például, hogy a szovjet politikai rendszer demokrati­zálásán túl foglalkoznak a nemzetiségi viszonyok kérdé­sével is. Ezt a baltikumi és kaukázusi események, a krí­mi tatárok mozgalma tették időszerűvé. Am a politika csak akkor lehet sikeres - hangoztatják most Moszkvában a reform­pártinak tudott vezetők és kutatók —, ha a gazdasági átalakítás kiterjed a bér- és árrendszerre. Ennek a válto­zásnak már az ígérete is nagyon sokakban félelmet kelt: joggal tartanak az életszínvonal csökkenésétől, az inflációtól. Ez utóbbival alaposan megismerkedhettek például a jugoszlávok. Ott most olyan reformokat akarnak megvalósítani, amelyek- vé­gül is megfékezhetik a pénzromlást, megállíthatnák az eladósodást. Jugoszláviá­ban a reform reformja len­ne a feladat. Mindezt na­gyon is nehezíti a sokfelé ágazó részérdekek uralma, a gazdasági nehézségek tala­ján keletkezett nemzetiségi türelmetlenség. A jugoszláv párt ebben a helyzetben szeretné visszaállítani tekin­télyét, megállítani a munká­sok kilépését a JKSZ-ből. A feladat nehéznek ígérkezik. Kelet-Európa mostani ta­vaszáról elmélkedve nem le­het említés nélkül hagyni a lengyelországi eseményeket. Ezek különösen aggodalmat keltők. „Nem veszélyeztetik a lengyel szocializmust a mostani sztrájkok” — mond­ta a minap a varsói kor­mányszóvivő, de - tehetjük hozzá - komolyan kockáz­tatják a reform megvalósu­lását. Fel lehet tenni a kér­dést: elválasztható-e hosszú távon ez a két dolog? A mostani sztrájkhullám min­denképpen kockázatos. Elő­ször is azért, mert a bérkö­vetelések igen gyorsan poli­tikai színezetűre váltottak, s a szervezésbe bekapcsolód­tak a volt Szolidaritás veze­tői is. Ök hivatásos politiku­sok, a sztrájkot nem bér­ügyek, szociális problémák megoldására használták fel 1980—81-ben sem. Másodsorban: a sztrájkok most éppen akkor kezdőd­tek, amikor a lengyel veze­tés a reformok következő szakaszának megkezdésére készült: a gazdálkodás rend­szerének további átalakítá­sát, a társadalmi demokrá­cia és nyilvánosság kiter­jesztését tervezi. Vajon nem zavarják-e meg ezeket az elképzeléseket a munkabe­szüntetések? A kikövetelt béremelések könnyen inflá­ciós spirált indítanak el, áruhiányt okoznak, miközben Lengyelországban épp a jegyrendszer utolsó marad­ványainak felszámolását akarják elérni. Ha körbenézünk, azt lát­juk, hogy az európai szocia­lista országok többségében (így Csehszlovákiában, Bul­gáriában is) valmiféle re­formprogramon dolgoznak több-kevesebb sikerrel. A megoldandó kérdések hason­lók: ki lehet-e használni a szocializmus előnyeit a gaz­daság gyökeres reformjával, s ezzel együtt a kor követel­ményeihez, a társadalom érettségéhez tudjuk-e igazí­tani a politikai rendszert? Milyen beidegződésekkel kell szakítani mindehhez, miféle gazdasági buktatók akadá­lyozhatják a megvalósítást? Kérdés az is, hogyan tudja a reform megnyerni magá­nak az embereket. Hiszen vannak kedvezőtlen tapasz­talatok is azokban az orszá­gokban, ahol a reformmal elsősorban az áremelkedése­ket, általános drágulást kap­csolják össze. A kérdések, amelyek ná­lunk felmerülnek, tehát nem kizárólag hazaiak. Szomszé­daink hasonló problémákon töprengenek ezen az 1988- as reformtavaszon. Miklós Gábor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom