Dunántúli Napló, 1988. május (45. évfolyam, 120-150. szám)
1988-05-01 / 120. szám
vasárnapi A Baja bajnokságra tör (8. oldal) Műholdvevők a BHG-tól (3. oldal) Van aki lebukik, van aki nem (7. oldal) Hegyi verseny Tóth János nélkül... (8. oldal) „Világüzlet” egyforma minőséggel Bevallom, amikor először kerültem közvetlen érzékszervi kapcsolatba a hamburger nevű gasztronómiai csodával, el nem tudtam képzelni, mit eszik rajta a világ. Nagy, szívós zsemlyébe bújtatott rágós fasírozott volt az istenadta. A felénél tovább nem is birkóztam vele. A nevezetes találkozó színhelye az akkor frissen nyílt Sugár büféje volt. Utána kísérleteztem még mélyhűtött hamburgerrel is, ám ez sem tett e táplálék rajongójává. Lehet, hogy most változtatok magatartásomon? Ott voltam pénteken az első magyar McDonald’s étterem ünnepélyes megnyitásán, amikor is Marjai József miniszterelnök-helyettes, kereskedői- j mi miniszter meleg szavakkal ! méltatta a szépen javuló ma- j gyar-amerikai kapcsolatokat melyeknek friss gyümölcse a szép Budapest belvárosi étkezőhely. Beszéd közben — mint mindenki másé — fél szemem a kiszolgáló pultnál kalando(Folytatás a 2. oldalon) Elutazott hazánkból George de Rappard I George de Rappard, a kanadai Alberta tartomány fejlesztési államtitkára, aki a gazdasági együttműködés bővítésének egyes konkrét kérdéseiről tárgyalt Budapesten, látogatását befejezve, szombaton elutazott hazánkból. Világ proletárjai, egyesüljetek! Anyák napi ünnepség a Parlamentben Az édesanyákat köszöntötték szombaton, a Parlament kongresszusi termében. A Magyar Vöröskereszt országos vezetősége és a Magyar Nők Országos Tanácsa közös, az anyaság társadalmi megbecsülését jelképező rendezvényére hatszáz vendéget hívtak meg: többgyermekes anyákat, a mások gyermekeit nevelő nevelőanyákat és sok nehézséget vállaló nagymamákat. A központi ünnepséget megnyitó beszédében Hantos János, a Vöröskereszt főtitkára emlékeztetett arra, hogy 1925-ben a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt kezdeményezte az anyák napjának megünneplését Magyarországon. Azóta hagyomány, hogy május első vasárnapján országszerte megemlékeznek az édesanyákról. Kifejtette: a társadalom és vezető tes- j tületei ezen az ünnepségen is az édesanyák iránti j tiszteletüket, megbecsülé- j süket és szeretetüket ki- í vánják kifejezni, elismerve, ' hangsúlyozva az anyai hi- j vatás rendkívül jelentős ! szerepét a család és a : társadalom egészének éle- í tében. Ezt követően Berecz Iá- } nos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára a Központi Bízott- : ság nevében köszöntötte I az anyákat, a nagymamá- j kát. Dunantüli napió M XLV. évfolyam, 120. szám 1988. május 1., vasárnap Ára: 2,60 Ft Az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának lapja A sajtszelet Pécsről érkezik McDonald's-nél Budapesten Nemzeti zászló, kitüntetések Ű| faluhoz Oroszlán Székelykapura emlékeztető ácsolt díszkapun át az oroszlói faluház udvarára jutunk. Udvar és parkolóhely egyben. Az első rendezvényre gyülekezik a nép, a legnagyobbra: nemzeti zászló átadásával avatják fel az új létesítményt. Több mint hárommillió forintba került a ház, amelynek építéséhez 600-600 ezer forinttal járult hozzá a megyei, illetve a sásdi tanács. A többit a 386 lakosú kisközség lakói teremtették elő. Az összes közösségi munka értéke meghaladta a hétmillió forintot. Az egy főre eső társadalmi munka értéke húszezer forint. E településkategóriában a legmagasabb az országban. Ennyit a számokról. Maga az ünnepség a rutinos közéleti emberek számára szokványos körülmények között zajlik. Fúvósmuzsika, szavalat (a sásdi zenekar, illetve Detre Annamária), ünnepi beszéd. Kovács Sándorné sásdi tanácselnök az »oroszlóiak áldozat- készségét méltatja, az eredményeket sorolja. Hogy van már színvonalas kultúrterem, ifjúsági klub és könyvtár, orvosi rendelő, szabványméretű színpad. Dr. Szentistványi Gyű- Ióné, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökségének tagja barátságos szavak kíséretében átadja a nemzeti zászlót s vele az egymillió forintról szóló ígérvényt. A színpadon ülő Horváth Lajos megyei tanácselnök nevében mondják- be, hogy a Baranya Megyei Tanács 750 ezerrel toldotta meg a népfront díját. A protokoll rendezvény akkor zökken át valóban a falú ünnepévé, amikor Pozsgai Tibor elöljáró — aki maga is Kiváló Társadalmi Munkáért kitüntetést kapott — feleleveníti a közmunkák során szerzett élményeit. Keresztnevükön említi az embereket. Sorban jönnek be, többnyire a folyosóról, a hátsó sorokból, hogy átvegyék a plaketteket, okleveleket Krasznai Antal megyei népfront-titkártól, a tanácsok, a KISZ képviselőjétől. „Az később jön, a Feri” — kiáltja előre egy asszony. Oldódik a hangulat. Aztán az Arany János Színház, a pécsi Mecsek Tánc- együttes és végül az esti bál teszi rá a bélyegzőt a krónikára. H. J. Egy szóra Csaba türelmetlenül várja, hogy enni kapjon. Anyja melléhez simulva a ruhán keresztül is kísérletet tesz, hogy táplálékhoz jusson. Az anyaszeretet bizonyára még csak ösztöneiben él, s főként az etetéskor árad szét egész testében. Amikor jóllakott, elégedetten tárta szét karjait és azt „mondta”: áh... Aztán lecsukta szemét, ajka még egy darabig csucsorít- va maradt, de csendes szu- szogása azt jelezte, hogy talán még az előbbinél is szebb világot álmodik. ,,Ö” nézte és szinte csak magában azt suttogta: megszakad a szívem. Csaba egy évtized múlva majd egyedül marad otthon egy darab száraz kenyérrel. Még nem is hallott József Attiláról, az Anyáról, az Anyámról, a Mamáról, a proletár asszony keserves sorsáról, hogy is sejthette, hogy az irodalom- történészek majd a század, az évezred vége felé ezeket a verseket újra elemzik, s a szeretetnél erősebbnek találják a vádat: miért nem szereti őt jobban az anyja, miért hagyja magára, miért nem foglalkozik vele? Csaba mit sem tud az irodalomról, az ország újjáépítéséről, de toporzékolva sír: ne hagyja hétszámra magára. „Ö” majd halkan kimondja: megszakad a szívem. Csaba estére már nem találja majd annyira száraznak a kenyeret, tíz év múlt- tán már kettőezer forintot fog keresni és ,,Ö” nyolcszáz forintos nyugdíjából észrevétlenül százat majd fia zsebébe csúsztat. ,,Ű" sosem kapott szülési szabadságod, gyest, gyedet. Neki nem jutott eszébe, hogy a gyermeknevelésre vállalkozó nő nehezebben, sokszorta nagyobb erőfeszítéssel tud csak érvényesülni, mint a férfiak. Leült a konyhaasztal sarkába és tejeskávét, meg kiflit evett és várta Csabát. Vi Csaba már felnőtt férfi lesz és nem is fog majd arra gondolni, hogy „Ő" a gyermeknevelésben is hátrányban volt a férfiakkal, neki nem segített a nevelésben egy keményhangú, gyors kezű férfi, amely sokszor bizony eredményesebb a legszebb szónál is. Csaba sosem fogja megtudni, hogy bármit tesz is, „Ő” fejében csak az jár, hogy baj ne legyen belőle, Csabát csak az dühíti, hogy a Kis Csaba bármit tesz is, neki gondot és főfájást okoz. Csaba majd ötvenéves lesz és ritkán látja „Öt", akkor sem több időre, mint amennyit az öregasszony a függőfolyosón áll, mikor elmegy és még akkor is néz utána, amikor már rég eltűnt az utca forgatagában, s magában azt suttogja: meghasad a szívem. Amiktor majd a Ki? Csaba a fiatalság minden könnyelműségének terheit Csaba vállára teszi ,,Ő" szívinfarktust kap, s az orvosok elképedve tárgyalják a ritka esetet: nyolcvankét éves, nő, alig 40 kiló, soha semmi káros szenvedélye nem volt. Miért.. . ? Mitől .. . ? Csaba majd az intenzív osztályon áll az ágy mellett, a monitoron fogja nézni az asszony szívműködését... és megsejti a választ az orvosi csodára. „Ö" majd még egyszer visszanyeri eszméletét, a lét és nemlét mezsgyéjén még egyszer találkozni akar gyermekével, aki már ötvenéves is rég elmúlt. .. Lombosi Jenő
