Dunántúli Napló, 1988. április (45. évfolyam, 91-119. szám)
1988-04-09 / 98. szám
Szülőháza életmúzeumának ad otthont mmmmmmmmmMMmmmmmmmmm i*iiiifi«saiiiiiiiii ■■■■■■■■*"!■■■■■■■■■ Úgy vélem, nemcsak képzőművész, hanem korunk egyik meghatározó elméje is Vidor Vasarely — Vásárhelyi Győző, aki ma, április 9-én nyolcvan éve született Pécsett, a Káptalan utca 3. számú ház' \ amely 1976 óta életrr u mának ad otthont. 1969 tavdszán jártunk, likőr először mutatkozott be idehaza az akkor már világhírű Vasarely. Kiállítását Pécsett, a múzeum Széchenyi téri épületében 40 ezren látták, láttuk. Az ott kiállított művek meghatározó benyomást tettek a látogatókra. Képzőművészekre, vizuális kultúrára, ízlésre, látásmódra. Vasarely ekkor ajándékozott először szülővárosának sokszorosított grafikákat, ekkor született a pécsi állandó kiállítás, a Vasarely Múzeum gondolata. Pécs és a tágabb haza boldogan fogadta immár világhírű fiát. Neve akkor és azóta is egyet jelent az op art művészeti irányzatának kiteljesedésével. Vagyis az op art, mely kifejezés általánosan használatossá vált, egyet jelent azóta Vasarely nevével. Tér és mozgás hatásának érzékéltetése síkban, feketével, fehérrel, aztán színekkel — ez az, ami a Vasarely-képek nézőinek sokszor játék, ez az, amit Vasarely kinetikus művészetnek nevezett el, s ami óriási hatású irányzattá tágult a hatvanas évekig. Ihlető hatása megjelent és ma is ott van a modern építészet alkotásain, a külső díszítéseken, ott a tárgyak megformálásán, vagy a ruhamintákon. Ott van a szemünkben. Abban, ahogyan látunk. Ahogyan a színes várost, Vasarely eszményét elképzeljük. Az op art, mint divat elmúlt — kiteljesedése, maga a fogalom azonban Vasarelyhez fűződik. Az, ahogyan beépült a világ látványkultúrájába. Ahogyan — a mester szándéka szerint — közösségivé lett. Még akkor is, ha mindennek a posztmodernnel, az organikus építészettel egy szükségszerű ellendivatja született meg. Pontosabban szólva az építészet egy mai válasza arra, amit a világ kérdez. Mikor a pécsi Vasarely Múzeum 1976. június 4-én megnyílt, hat éve megvolt már Dél-Franciaország középkori városkájában, Gordes-ban az életmű teljes keresztmetszetét adó állandó kiállítás. A pécsi múzeumnyitással egyazon évben hozta létre Aix-en-Proven- ce-i Alapítványmúzeumát. Mindkettő Vasarely elképzelései szerint és a saját költségén készült el. Alapítványa a művésztársaknak kínál műtermet, alkotási lehetőséget - mert Vasarely valóban komolyan gondolta a kollektív művészetet, az egész földgolyóra érvényes ,,planetáris folklórt", amely ránk jellemző, a hetedik bolygó lakóira. A mostaninál derűlátóbb évtizedek szellemét sugározza ez a program, Vasarely — a Tiszát szabályozó Vásárhelyi Pál rokona, a Pécsett, 1908. április 9-én született Vásárhelyi Győző múzeumát több mint kétmillió ember látta az elmúlt tizenkét évben. Évente kétszázeren keresik fel, s viszik magukkal a Vasarely-él- ményt, -tanítást. Ezen a héten felújítva s némileg átrendezve nyílt meg ismét: különféle korszerűsítési munkálatok után az eredeti elgondoláshoz híven a földszinten található az a nemzetközi gyűjtemény, amit Vasarely ajándékai alapoztak meg: a 20-as, 30-as évek konstruktivista . törekvései adnak impozáns áttekintést arról a szellemi- háttérről, melyben a mester is kibontakozott, s dolgozott. Sok külföldön élt és élő magyar művész szerepel e termekben, mint például Kepe? György, Székely Péter, Nemes Endre, Beöthy László, Schöffer Miklós, Amerigo Tot — bemutatva a Bauhous, vagy Párizs, Prága, Stockholm, Amerika szellemi törekvéseit, eszózadi modern képzőművészeti irányzatait. Az emeleten újrarendezett Vasarely-gyűjtemény folyamatokat mutat be: a Zebráktól a térből „kilépő", bár síkban ábrázolt színes gömbig. A-kész művek, az idővel elkészíttetett szőnyegek mellett az ötlet megszületését érzékeltető vázlatokat is megtaláljuk, vagy olyan különleges műalkotást, mint a Vasarely tervei szerint elkészült sakk-készlet. Gállos Orsolya Történelmünk arcképeken Négy nemzeti gyűjtemény anyagából A Magyar Történelmi Képcsarnok, amely ma a Magyar Nemzeti Múzeum egyik osztályaként működik, történelmünk képes forrásainak gyűjtésére és feldolgozására hivatott közgyűjteményünk. E kollekció őrzi a magyar történelem jeles személyiségeinek portréit, eseményeinek, helyszíneinek, kultúrtörténetünk jellemző részleteinek valósághű képe ábrázolásait. A több mint 2500 festményt és 40 ezer grafikát számláló Történelmi Képcsarnok anyagából válogatták azt a 250 művet, amelyet most a Nemzeti Galériában láthat a közönség Főúri ősgalériák, családi arcképek címen szeptember 4-éig. A 17. századtól a 19. század végéig tqrtalom- ban, stílusban és művészi technikában is igen változatos műtárgyak szerepelnek a tárlaton. Nemzeti gyűjtemények - a Magyar Nemzeti Múzeum, a Magya, Nemzeti Galéria, az Iparművészeti Múzeum, a Magyar Országos Levéltár — fogtak össze, hogy létrehozzák ezt a történeti, kultúrtörténeti és művészettörténeti szempontból is rendkívül jelentős bemutaiót. Portréfestészetünk első darabjai az 1600-as évekből a korszak, főúri személyiségeit örökítik meg. A képek a törökellenes harcokban magukat kitüntető Battyányiak, Zrínyiek, a protestáns főúri ellenzékhez tartozó Thurzók -és lllésházyak (lllésházy István ravatal-képe a kiállítás egyik kuriózuma) az Erdélyből származó Csákyak, a Habsburgok ellen szervezkedő Nádasdyak, a szabadságharcos, méltósá- gos fejedelem II. Rákóczi Ferenc családi gyűjteményéből származnak. A 18. századi anyag az ekkor magas méltóságokra emelkedő Károlyi, Esterházy és Festetics csalód ősgalériáiból került ki. Ezek az osztrák, angol portréfestő Pekry Lörincné Petróczy Kata Szidónia iskolák hatásait mutató arcképek rendkívül értékes kultúrtörténeti dokumentumai a kornak. Az ősgalériák 19. századi fejlődése Donát János klasszicista művészetétől egészen Benczúr Gyula aka- démizmusáig ível. Reprezentatív olajfestmények, leheletfinom grafikák, 15 családfa ábrázolás, levéltári dokumentumok mutatják be képben és írásban a közgondolkozásban és történelemben ismertté lett személyeket. Az Iparművészeti Múzeumból kölcsönzött korabeli ékszerek, ruhák, textilek, és a Nemzeti Múzeum Fegyvertárából származó kardok, fegyverek egészítik ki a tárlatot. Szinte fantasztikusnak tűnik, hogy e háborúkkal, harcokkal megtépázott évszázadokból fennmaradtak a festményeken látható használati tárgyak, viseletek, ékszerek, amelyekkel a képi anyagot a kiállítás kiegészíti. Rendkívül értékes az a dokumentumkötet, amely művelődéstörténeti, művészettörté- ' neti és viselettörténeti tanulmányokat, az ősgalériákról és az ábrázolt személyekről szóló leírásokat, valamint 145 illusztrációt tartalmaz. E vidék költőinek közelr Glaser Péter Csorba Győző Verskenyér Sok ke Egyetlen célunk: kiállni a reánk nehezedő próbákat. Az idő, a tér, a társadalom, a képlékeny változások próbáit. S mert megszülettünk: elindultunk o Nagy Akadályversenyen, ahol az ént csak a másik relációjaként fogjuk föl, önmagunkon kívül keresve a talán örökre elvesztett nyugalmunkat. Mellettünk a száguldók, botladozók tömege, kusza, kibogozhatatlan höm- pölygése, mint valami apokaliptikus előkép. Maradnak a töredékek, a vers, a szó, a mozdulat befejezetlen töredékei. Mert hogy tudhat másra tekinteni az, aki a négy fal kőié menekült, kényszerült — növelve a túlélés esélyeit, miközben hosszúra nyújtva agóniáját, saját piszkába fullad. Persze verbális síkon minden megoldott, REND- jén van. Hinni szeretném azonban, hogy a nyelv tisztaságának száműzetése kérész-életű lesz, s visszaszerezzük belső bizonyosságunk távol lüktető zálogát. Érzelmeinket, s egyáltalán, az érzékelésünket. Emberi tudatunkat. A nyelvnek ezért kell bekerülni a közügy gigantikus- sS' bővíthető halmazába. Segítségül hívhatjuk az Sok költő — rég-rég vátesz .. . mostanában pocsolya-gödrökben mostanában nem jósol meg sen mostanában magaféltö s inkáb Sok költő mostanában száraz, tá pénztárcája ha netán dagadt ii forgatja fondorlattal a hatásos s a vers a végén müanyag-csen Sok költő mostanában nem köll eszközei boltban kaphatók de < amit szépen-rendben árul a kér dühös eredetiség indulatával ős Sok költő mostanában főként a hogy illetlenné tegye a hajdan sok költő mostanában grimaszok s szereti grimaszosnak láttatni i Sok költő mostanában szégyellj s úgy igyekszik szülni hogy élőt sok költő (költő?) mostanában f nappal hidegen (ön-)' gúnyolódj Sok költő mostanában fenemód pedig a portékája ezer embert emiatt most is szokás az ósdi a költők közt irgalmatlanul tóm Nincs vátesz vérével nem Írja „I pedig a történelem folyosója m ha megtartani akarunk és megl vátesz lenni érzelmes pózos pa Bérltek László A vers határ; Az ötvenéves A szó szalad a test b< a valóság a szó alatt a vers határán is lovai a hallgatásban is vési az álom az ösztönig éi óvd Isten a barbároka az az erős aki szabad az a vakmerő aki fél a naptárban tombol a pirosbetűsek az utak annyi ország amennyi és éhesebb ha visszat Képeinken balról: Barkóczy János (Angelika) Kauffmann festménye: Gr. Nádasdy Ferencné Zrínyi Ilona. (Benczúr Gyüla festménye, 1888.) irodalmat, a költészetet, amelynek küldetése: bírni az igazságot. Sőt, hívjuk segítségül, mert így el tudunk szakadni a világtól, hogy azután otthonossá berendezzük. Irodalom és vers? Mai- napság? Kell, igenis ma kell - ha ugyan nem késő — a verset és benne értékes titkainkat életre kelteni, hogy egymás mellett élve fölfedezzünk ismeretlen, de nem idegen ARCokat. Igazzá szelídült emberarcokat. Emberi tekinteteket, ahol az egész nemzet verset ír. Credo! Díszlettervezővel - tájképek között Bocsásd meg Uram he halott tudja az igazat. Takál-s Gyula A dór leik Saru, vaságy és k< Körém szoborként i Talpa alatt rózsás: s ahogy érintem fü messzi délről adja — Ott voltál... L« Olvastad is ki róla Idézzük együtt Mc A dór lelke velem! jelképnek itt bazal idézni közvitézt, kii így állnak itt és n letépve maszkjuk, valaki mellém áll sikereinek - szített díszh sok darabj ban volt S ne re . Vata Emillel a hivatásról és a szakma lehetőségeiről A díszlettervezővel tájképek között beszélgetünk. Körül a falon jólismert pécsi utcák, alföldi tanyák hangulatos másai, néhány portré, csendélet; és a postavölgyi dombok, itt áll a családi ház, ahol Vata Emil, a Pécsi Nemzeti Színház díszlettervezője lakik. Kiállításra készül (április 14., a Képcsarnok pécsi Fe- renczy Terme), de a festészetnek más, nagyobb jelentősége is van számára, mint a szabadidőben kedvtelésből végzett foglalatosság. Mégpedig régóta: pályája kezdetétől fogva. A Képzőművészeti Főiskolára jelentkezett 1950-ben, de a felvételire készült rajzaival - külön vizsga nélkül — az Iparművészeti Főiskolára tették át. Nem is nagyon bánta: akkor még nem tudta pontosan, mi akar lenni. De az a tény, hogy a színpad főtanszakon olyan egyéniségek tanítottak, mint Oláh . Gusztáv, Varga Mátyás, Nagyajtai Teréz, eldöntötte a fiatal Vata Emil sorsát: c színházi díszlettervezés lett a szakmája, hivatása. De a díszlettervezést mindig úgy tekintette, mint egységes színpadi képzőművészetet: az építészet, festészet, szobrászat sajátos egységét, amelynek elemeit egymás kedvéért is érdemes alkotó módon művelni.- 1955-ben jöttem Pécsre - meséli. — Egy évadban nyolc darabét csináltam, ez főnyeremény a pálya- keidönekj hiszen pesti színházban jó, ha évente egyet tervezhettem volna. Emlékszem, Kodolányi Végrendelet című drámája volt az első, aztán jött A mosoly országa és a Cigányszerelem egészen hagyományos díszletek között, majd az Optimista, tragédia, amely forgószinpadra épített szerkezettel, jelzett terekkel újdonságnak számított, és megnyitotta egy modernebb szemlélettel készült színpadképek sorát. A hatvanas évektől kezdve Vata Emil tevékenyen részt vett a Németh Antal rendezéseivel új színt kapott pécsi színházi életben, részese volt a Pécsi Balett .nemzetközi és hazai A jelzétt lók, függőn ez a magyc tek is a g az ilyesmi ja Vota Er Hetvenes azínban a he: a léeg túlbonyolító) szerű -visszc dús színek,, gozás irár esett Vata tása, a gyó Színházba Ez az év lentős volt és makettje Galéria kiá lyet aztán Könyvtár sz 1988. HÉTVÉGE
