Dunántúli Napló, 1988. április (45. évfolyam, 91-119. szám)
1988-04-10 / 99. szám
Belepes csak különleges engedéllyel Miért nem kért kegyelmet Sátán? Beszélgetés a kivégzés előtti hétén Társadalmi munka az üszög! tónál A Pécsi Horgász Egyesület üszög-pusztai horgásztava szépségével, rendezett környezetével eddig is csábító volt a pecázni, pihenni vágyóknak. A szombat délelőtti tavaszi nagytakarítást követően pedig még egy tökmaghéjat,, cigarettacsikket sem volt szívük földre dobni a jóérzésű természetbe rátoknak. Hosszú kocsisor parkolt tegnap délelőtt a tó előterében, a társadalmi munkára összesereglett hetven horgász pedig kisebb munkacsapatokra oszolva árkot tisztított, az asszonyok gereblyéztek, a gyermekek gyűjtötték a part menti erdősávban ethullajtott szemetet. Még rögtönzött vízi brigád is alakult. Négy fiatalember felváltva evezett be a tó közepén elburjánzott nádcsomókhoz. Gyűjtötték a kidőlt nádtöreket, a vízfelületen úszkáló szemetet, vágták a nádat.- Télen nem fagyott be kellőképpen a tó, így tavaszra maradt ez a munka — magyarázza a közelben lakó Darázs László. Miközben körbesétáljuk a partot, Kiss István halőr büszkén mutotja a betontc- lapzatú, frissen felállított padokét, a tízméterenként elhelyezett szemeteskukákat, a szépen kitisztított árapasztó és befolyó árkot. Az utóbbiból két és fél kilométer hosszú szakaszon merték ki az iszapot, a belehullott ágakat. B. N. Tüzetesen átnézik a szakemberek az autókat az ingyenes vizsgálaton Fotó: Kóródi Gábor Budapest, Kozma utca 13. Itt van a lassan százesztendős kőbányai börtön. Mondják, itt ült Kun Béla a régi rendszerben, aztán sokon az 50-es években, és a belépés perceiben nemigen törődök a köz- bűntényes csibészekkel, mert kísért a magyar történelem sokféle korszakában ártatlanul elítélt politikai foglyok emléke. Az irataimat alaposan ellenőrzik, és a börtön főtisztjei kulturált kérdésekkel tapintgat. jók ki bűnügyi lélektani ismereteimet. Aztán annyi ajtón megyünk át, hogy már nem is számolom. Bent — csend. Délelőtt fél tizenkettő. Lipők Sándort keresem, vagyis vagánynevén a Sátánt, akit Debrecenben, majd Budapesten a Legfelsőbb Bíróságon rablógyilkosságért halálra ítél. tek, és nem kért kegyelmet. Hozzák is: magas, barna, 23 éves múlt, de nem lesz 24 éves. — Hozzájárul a riporthoz? — Igen! De miért éppen rám kíváncsi? — Ne haragudjon, de egy életünk van, és maga nem kért kegyelmet! Miért? Olyan bátor a halálhoz? — Nem erről van szó! Nem vagánykodni akartam, sem nagyképűsködni! De az én szüleim elváltak, szegények, nincs pénzük ügyvédre. Andreának, a szerelmemnek és bűntársamnak a szülei viszont bírták pénzzel. Én kirendelt védőt kaptam, Andrea ügyvédje viszont rámenősen dolgozott, a barátnőm meg is úszta 8 évvel. — Dehát maga mégiscsak gyilkolt? I — Igen, tudom, borzalmasat tettem. Andreával és egy másik bűntársammal, aki 12 évet kapott, kiterveltük, hogy megszerezzük egy embernek a 120 000 forintját. Az illető lakásában Andrea volt a csalétek, Annyira megvertük, hogy meghalt, és a pénzt sem találtuk meg. Andrea meg a másik haver azt vallotta, hogy én kicsavartam az áldozat nyakát. Tulajdonképpen ezért ítéltek halálra. De ők ezt a nyakcsavarást nem is láthatták, mert akkor sötét volt, leoltottuk a villanyt. De az első tárgyaláson, Debrecenben min. denki ijedten a saját bőrét mentette. — És a Legfelsőbb Bíróságon? — Az én beadványom közel sem olyan volt, mint amilyet Andrea ügyvédje írt. Andreát megijesztették, lelkileg meggyúrták, de szeret engem: úgy vallott ellenem, hogy potyogtak a könnyei. Akkor megint elkeseredtem: jött a mozi, vagyis végigfutott előttem a gyerekkorom, o szüleim fényképe és hogy meg akartam halni és nem kértem kegyelmet. — A kirendelt ügyvéd köte- lességszerüen mégis kegyelmet kért magánakI? — Tudom, de azt hiszem, jobb lesz a halál, mert ennyi borzalom után nem tudok élni. A fegyházban rendesek velem, egyszer engedélyt kaptam, hogy találkozzak Andreával . . . Szeret engem . . . — Ha elmennék Andrea börtönébe beszélni vele, hogy a valóságot vallja!? — Nem nyilatkozna, az ügyvédje megdolgozta őt, mert szerintem jól megszolgálja, a pénzt. Andrea már csak szenvedni mer! — Ha most volna kétmillió forintja, és mindez nem történt volna meg, hol szeretne élni? — Egy szép, modern lakásban, egy városban, De nem Pesten, hanem Debrecenben, Tudja, milyen szép ott a virágkarnevál!? Dolgoznék, jó pénzért, jó szakmám van és Andreával élnék . . . Az emberkutató kérdések so. rán kicsit beledúdolok o beszélgetésbe és megkérdezem a dallamról: — Ismeri? — Igen! Az EDDA együttes nótája . . . „Kölyköd voltam . . ." Nagyon szeretem . . . vagyis szerettem . . . — Nem kér né/ra nyugtatót? — Nem! Csak a fejem fáj gyakran . . . — Mit üzen az élőknek, a mai huszonéves srácoknak? — Mindig nagyon gondolják meg, mit tesznek! Földessy Dénes Ez a riport csonka. A vádiratnak azt a pontját is szerettük volna a vádlottól újra tisztázni, miszerint Lipők Sándor azért kapta a Sátán nevet, mert kamaszkorában élő kutyákat vágott szét, ugyanakkor az igazságügyi ideg-elme orvosszakértő beszámithatónak minősitette. Liaők Sándor várta is az újabb, a jövő hétre tervezett beszélgetést. De az Elnöki Tanács időközben más ügyek miatt összeült, és az ő kegyelmi kérvényét is megtárgyalta, elutasította, iav Lipők Sándoron a törvényes előírások alapján csütörtökön hajnalban az Ítéletet végrehajtották. Á legtöbb gond a fékekkel van Lehetőség a rejtétt hibák feltárására Egymás után a harmadik szombaton tartott műszaki állapot vizsgálatot tegnap a pécsi Pannonautó Autójavító Vállalat alig egy éve alakul! személygépkocsi-részlege. Gyula István, a részleg vezetője szerint nem titkolják, népszerűsíteni szeretnék műhelyüket, s konkurenciát akarnak teremteni a másik két pécsi autójavító cégnek. — A másik nem kevésbé fontos oka, hogy most áprilisban a rendőrség fokozottabban ellenőrzi a közúti forgalmat, a személygépkocsikat. Mi lehetőséget adunk az autósoknak, hogy ne az utakon „fedezzék fel” az esetleges műszaki, a közlekedés bizton- sáaót veszélyeztető hibákat. S hogy meghibásodások bőségesen akadnak, azt a tegnapi átvizsgálások is bizonyították. Többen vélték úgy a „látleletek” birtokában — minden gépkocsiról vizsgálati lapot adtak —, hogy nem volt felesleges dolog, időpocséko- lás a műhelybe jönni.- Nem is gondoltam volna, hogy a fékcsövek cserére szorulnak — mondja egy öreg Trabant gazdája. — Semmi problémám nincs a fékkel, de a szerelők felhívták a figyelmemet, hogy sürgősen tetessek fel újakat, mert egy erősebb fékezésnél nem biztos, hogy meg tudok állni.. . Reggel hét órától a szerviz két szerelője, Dunai László és Gyenis lózsel 28 személygépkocsit nézett át. A legtöbb kocsinál a fékekkel, a CO-érté- kekkel volt gond, de nem ment ritkaságszámba a rosz- szul beállított fényszóró sem. A kuncsaftok zöme kora délelőtt kereste fel a szervizt, érthetően, hisz a jó idő kerti munkára, kirándulásra csalogatta az autótulajdonosokat. A legnagyobb meglepetést egy 26 éves (!) Moszkvics okozta: műszakilag szinte tökéletesen rendben találták, csupán a karosszérián lesz szükség némi javításra. Az állapotvizsgálat során előbukkant „betegségeket" - az apróbb, gyorsan javítható hibáktól eltekintve - nem „orvosolták", de a járművek gazdáinak lehetőségük lesz, hogy ezeket akár a Pannonautó, vagy más szervizben elhárítsák, megszüntessék. R. N. r Enekfelvételi Kaposváron Rossz volt nézni ezeket a fiúkat és lányokat ebben a gyönyörű tavaszban, ücsörögtek csak a padokon, mint a korán érkezett gólyák, maguk elé meredve. Történt, hogy késő délelőtt értem már a Kaposvári Tanítóképző Főiskolára, az ének felvételi alkal- . massági vizsga utolsó napjára. 11 körül zömében csak azokkal találkozhattam, akiket o vizsgáztatókból alakult bizottság újra meghallgatott, hátha mégis sikerül . . . Tegnap több mint százhat- vanan énekeltek, tíz különböző tanteremben. Ismeretes, hogy, mintegy tíz éves szünet utón, újra előírták az ének alkalmassági vizsgákat a tanítóképzőkben. Akinek nincs megfelelő énekhangja vagy ritmusérzéke, mehet máshova. Itt jegyezzük meg, hogy ugyanakkor beszédkészséget vagy például pedagógiai érzéket semmilyen szervezett módon nem vizsgálnak a leendő tanítóknál. Csak az óvónőknél. Találkoztam persze boldog jelöltekkel is. Ács Andrea Sár- bogárdon tanított egy évet képesítés nélkül, és most nevet. Vidáman mondja, hogy egy szabadon választott népdalt énekelt, majd a tanár kért egy másikat is a tizes listáról, amit aztán a zongorán leütött más-más kezdő hangról is el kellett nótázni. Végül egy tapsütemet kellett szépe, az alkalmi meny és lenyúlós Helga Olcsó-e a pénzért vett „szerelem”? Az Olimpia Könnyelműek a férfiak? Az igen vagy a nem kimondása meglehetősen nehéz, hisz akadnak ilyenek is, olyanok is. Az alábbi történeteinkben szereplő fiatalabb és idősebb urakról igazán nem lehet azt állítani, hogy a velük megtörtént esetek során körültekintőek voltak . . . Igaz, „bűnbeesésük” oka kivétel nélkül az ital és a nő, s nem kevés szerep jut a zizegő bankóknak, értéktárgyaknak. S hogy olcsó-e a pénzért vett „szerelem"? Döntsék el önök. * — A cselekmény elkövetésével azt a nőt tudom gyanúsítani, akit alkalmilag ismertem meg az Olimpia étteremben és elkísért a lakásomra, ugyanis arra még emlékszem, hogy együtt távoztunk az étteremből, s hogy a kulcsaimat mutatta. De hogy azt követően mi történt, arra nem tudok visszaemlékezni — mondta a férfi a rendőrségi kihallgatás során. S mit vallott a hölgy, akit bizonyos körökben „Pösze Zsuzsa", a nagymellűnek hívnak?- Olyanokat mondott o férfi, hogy ilyen jó vagyok, dlyan jó vagyok, azt kiabálta, .hol van az a fehérruhás nő, aki a legjobb az Olimpiában . .. A férfi megfelelő mennyiségű alkohol elfogyasztása után lett .^szerelmes" Zsuzsába, s közelebbi testi kapcsolatbá szeretett volna vele kerülni. A nő szerint nem mentek el a férfi lakására, ennek azonban némiképpen ellentmond, hogy a lakásból hiányoznak értékek. Nem lesz könnyű a rendőrségi bizonyítás, de ez tény, hogy „eltűnt" a férfi egy nyaklánca, egy női köves gyűrű, a pénztárcája 1100 forinttal, valamint még 7000 forint. Ennyibe került a „fehérruhás nővel" való ismeretség és az emlékezetkihagyás ... Az idősebb férfi — túl a nyugdíjkorhatáron - 4700 fo* rinttal a zsebében beült az Aranykacsa vendéglőbe. Négyötszáz forintért elsörözgetet*, majd az esti órákban elballagott a Salátának becézett vendéglátóegységbe. Nem kimondottan józan állapotban ült az egyik asztalhoz, de a sörözést folytatta. Társtalansógát megpillantva egy hölgy lépett hozzá, aki látva, hogy nem éppen tinédzserrel van dolga, közölte. — Szeretnék a menyed lenni ! Az öregúr értett a szóból, gondolta, miért ne próbálhatná meg, többször fizetett, „vb rította a suskát", a barátnő ezt látva, odaadóan ölelgette, simogatta, ám az enyelgésnek egyszer csak vége lett, Margit otthagyta. A férfinak a lépcsőn jutott eszébe, hogy megszámolja a pénzét, de már nem volt mit . . . * A színhely ezúttal is a Saláta. A fiatalember 13 000 forintot kapott munkatársától, hogy szerezzen neki betongerendát. A délutánt azonban nem a gerenda utáni hajszával töltötte, helyette végigjárt néhány kocsmát. Tisztességesen „betankolva" ért a Salátába, ahol alkalmi társra lelt, egy Helga nevű honleány személyében. A nő „kettesben szebb az élet” jelszóval javasolta, keressék meg együtt a közös boldogságot, de még ez este. A fiatalember nagy bölcsen korábban kettéválasztotta a pénzt, s a zakója belső zsebébe tett 8000 forintot. Helga már a lépcsőkön hozzásimult a férfihoz, s a keze sem maradt tétlen. Kiemelte a pénzt, de észrevette, hogy rendőrök közelednek — ők látták az akciót —, így jobbnak vélte visszatenni. Ideje azonban csak arra volt, hogy a pénzköteget az oldalsó zsebbe dugja. A szerelmi légyott ugyan elmaradt, viszont a betongerenda ára . . . * A butikos férfi részegen, halaszthatatlan szükségét érezte, hogy nővel legyen. Nem kellett sokáig keresgélnie, az egyik vendéglátóhelyen háromra is akadt, igaz, a társaságban két férfi is volt. A vidám kis csapatot meghívta a lakására, ahol a konyhában rögvest nekiállt az egyik lánynyal „mókázni" ... A másik két pár nem követte a példát, a négyes ehelyett körülnézett, s szépen összepakoltak néhány holmit, s távoztak. Később derült ki, hogy 23 000 forint értékű áru tűnt el a lakásból. Ennyibe került a néhány perces öröm. Rosiprim Nándor „visszaütnie". Megtudtam, hogy összesen 900-an kívánnak bejutni a a kaposvári intézménybe idén. A nappali tanítói szakon két és félszeres, a nappali óvónőin több mint háromszoros, a levelező tanítóin nyolcszoros(!), a levelező óvónőin két és félszeres a túljelentkezés. A legidősebb jelentkező egy 42 éves hölgy volt. A sors fintora, hogy a képesítés nélküli óvónőként dolgozó hölgy nem felelt meg az ének alkalmasságin. Kiderült, hogy a jelentkezetteknek körülbelül tíz százaléka mondhat búcsút, mert nem tud énekelni. Nos, bénn- ülvén egy ideig az említett bizottság meghallgatásain, állíthatom, hogy ehhez igencsak „fahang" és elégtelen ritmusérzék kellett. Kilencven ember egy illúzióval szegényebb lett. Vajon megtanulnak-e éneTtelni jövőre? Vajon tanítanak majd képesítés nélküliként? Vajon, aki nem tud énekelni, eleve alkalmatlan-e a tanítói pályára, éppen most az ország sok vidékén katasztrofálisan tanítószegény időszakban? Bozsik L. vasárnapi 5
