Dunántúli Napló, 1988. április (45. évfolyam, 91-119. szám)
1988-04-09 / 98. szám
HÉTVÉGE M\ 14. hét lfíta Olvasom saját faliújságunk hirdetményét: — amivel egyetért; amivel nem ért egyet; > amivel egyetértene — természetesen a legközelebbi taggyűlésről van szó — a mi alapszervezetünk is megvitatja az MSZMP országos értekezletének állásfoglalástervezetét, mely megjelent a Nép- szabadságban, s külön is megkapta valamennyi párttag. Húzom alá a mondatokat, a margóra kérdőjeleket, felkiáltójeleket rajzolok, s kérdőszavakat írok, ilyeneket — kik, mikor, hogyan, miért. Kulcsszavakkal rögzítem a pillanatnyi gondolatokat, némelyiket áthúzom, újraolvasva a szöveget, másokat kiegészítek. A műveltségre, iskolázottságra utaló rér.zt oldalt is felkiáltójele- zem: előbbre kellene tenni, nagyobb hangsúlyt kellene ennek adni . . . Amoda egy monogramot írok, kollegám, egy más lapnál dolgozó újságíró nevének rövidítését, hogy esetét példának idézhessem majd a taggyűlésen. Történt, hogy vitába keveredtünk vele, ő leírta saját véleményét a saját lapjába, mi szembeszálltunk vele saját lapunkban — mire föl őt „behívatták", s közölték vele, keressen másik munkahelyet — amivel mi (szintén) nem értünk egyet - sok mindén más ok miatt sem. De főképpen azért, mert ő egy vitában vett részt, ahol elmondta véleményét, s mi is a magunkét: talán ő is szívlelt meg valamennyit a mi érveinkből, s az eset kapcsán mi is meggyőződtünk róla: ha any- nyira nem is általános egy negatív jelenség, mint ahogy ő azt állította cikkében, lám, a következmények mégiscsak bizonyítják, nem alaptalanul vélekedett úgy, ahogy. Monogramja mellé odaírom, felkiáltójellel: hát ez az, amit nem lehet határozatba iktatni. He a tervezetből ez a mondat, hogy „A kisebbségi véleményt képviselőknek a párton belül joguk van kérni a korábbi állásfoglalás megváltoztatását”, a végső dokumentumba bele is kerül, amit személy szerint remélek, akkor attól még fogják-e tisztelni mások a kisebbségi véleményeket, s akkor is, amikor azok nem elfogadott határozattal szemben vannak kisebbségben? Egy határozat egy mondatától nem. A nyilvános vita hatására talán. Egy demokratikusabb pártós közélettől bizonyára. Sokat várok az országos pártértekezlet állásfoglalás-tervezetének vitájától. A tervezet már mert szakítani azzal a hiedelemmel, hogy eddig csupa helyes határozatunk volt, csak nem hajtották jól végre őket; a százezreket mozgósító vita segít felismerések átélésére, s teljesíthető határozatok meghozatalára, melyek elfogadhatók még a más véleményen levő kisebbség számára is. Sok határozatunk objektíve teljesíthető lehetett volna, ha jobban számol azzal: a határozatokat szubjektumoknak, embereknek kell megvalósítaniuk. Ám az ember nem változatlan valami: vitázik, érvel — meggyőző és meggyőzhető. Margóján kérdő- és felkiáltójelekkel, kulcs- és kérdőszavakkal, a tervezet számomra ezért sokat ígérő: vitáján érvelhetünk, s érveket kell elfogadnunk —magunkért, az országért. 'JíOotL J- A'tvLl A hitelszűkités, a keresletcsökkenés után a Pécsi Agrokernél. Képünkön árukiszállítás □ géptelepről. (Írásunk a 7. oldalon.) Proksza László felvétele Dr. Nagy Judit munka közben a pécsi II. sz. Belklinikán A különleges izraeli egyetem Dr. Nagy Judit, a POTE II. sz. Belgyógyászati Klinikájának adjunktusa nemrég jött haza Izraelből. Az ottani egyetem meghívására töltött el pár hetet. Élményeiről faggatom, arról, hogy hogyan jött létre ez a kapcsolat és meghívás. — Klinikai kutatómunkámban főként vesebetegségekkel foglalkozom. A vizsgálódások során kollégáimmal arra a következtetésre jutottunk, hogy a vesegyulladások egyes típusainál a betegség okai között bizonyos vírusoknak is szerepe kell hogy legyen. E vesebetegek vérében ugyanis nagy mennyiségű IgA jelenik meg (immunglobulin A.), ami jelzi a szervezet védekezését, de hogy ennek mi a kiváltó oka, még nem tisztázott. Közleményt is megjelentettünk. Erre reagálva kaptam levelet az izraeli Beer Sheva-i egyetem víruskutató intézetének vezetőjétől, akik ugyancsak IgA típusú ellenanyagokkal foglalkoznak. Rendszeres levelező kapcsolat alakult ki, amit követett ez a meghívás. — Beer Sheva kevéssé ismert városnév... — Ez a város Izrael déli részét elfoglaló Negev sivatag székhelye. Ősrégi település, nevéhez, mint szinte minden talapalatnyi helyhez Izraelben, legenda fűződik. Vagy 4000 évvel ezelőtt itt verte fel sátrát Ábrahám és megásta az „Eskü kútját", vagyis Beer Shevát. Azóta viseli ezt a nevet a kút körül kialakult település, amely jelenleg már 135 000 lakosú várossá nőtt. Heterogén nép él itt. Az Iz- rarelben születetteken kívül egyre több a bevándorló, az emigráns, főként Marokkóból, Irakból, Jemenből, Tuniszból, Indiából érkeznek. Ezenkívül vannak még a beduinok. A beduin ma is nomád nép, nem épít házat, mindig oda vándp- rol, ahol állatainak eleséget és vizet talál. Magas náluk a csecsemőhalálozás. Meg kell mondani,1 hogy az izraeli kormány nagyon sokat próbál értük tenni. Jól felszerelt egészségbusszal látogatják őket, ki- , mennek hozzájuk a sivatagba, gyógyszert visznek, próbálják higiéniára tanítani őket. — Az egyik legérdekesebb élményem az az új szellemű orvosi egyetem volt, amely Beer Shevában működik. Felismerték, hogy ebben a körzetben élő, különböző kulturáltsági fokon élő lakosságnak az ellátására nem alkalmasak azok az orvosok, akiket az európai rendszerű, „elefántcsont-torony" szellemű, világhírű jeruzsálemi egyetemen képeznek. Ezért a Beer Sheva-i egyetemen a 70-es évek elején új orvosi fakultást hoztak létre, amelynek működése sok mindenben eltér a világ orvosegyetemeitől. Bár itt is sikeres vizsga szükséges a bejutáshoz, de ennél fontosabbnak tartják az illető személyiségét, a mások problémáival azonosulni tudás képességét, segitőkészségét. Mindenütt a világon az orvosi esküt az avatáskor teszik le. Itt ezzel kezdik az egyetemi tanulmányaikat. Arra akarják a hallgatókat ráébreszteni ezzel, hogy az orvosi szolgálat, a betegekért való felelősség vállalása már a tanulással, a hivatásra való felkészüléssel megkezdődik. Az orvostanhallgatók az elméleti órák mellett az első naptól rendszeresen találkoznak a betegekkel. Kezdetben csak a kapcsolatteremtést gyakorolják. Tapasztalják, hogy a betegek egy részének nem szervi baja van, hanem beilleszkedési gondokkal, társtalansággal, túlzott vallási kötöttséggel küszködnek, és ráadásul rá^ döbbenhetnek, hogy a tényleges orvosi munka mellett hány és hány beteget lehet csak jó szóval, türelmes odafigyeléssel, meghallgatással gyógyítani. Kezdettől részt vesznek a terület egészségügyi ellátásában, például elkísérik a beduin táborokba kijáró egészségügyi autót. Egészen más szemléletet tanulnak, mint a többi egyetemen. Az oktató- hallgató kapcsolata is kötetlenebb. Például abban a kutqtó laboratóriumban, ahol én voltam, a profésszort a kollegák, a hallgatók is tegezték. — Az Izraelben dúló zűrzavarokból mennyit lehetett érzékelni? — Csak azt, amit a kollegák mondtak, vagy amit a tévében láttam. A Beer Sheva-i egyetem oktatóinak, kutatóinak, sőt a hallgatók egy részének is elege van a konfliktusokból, háborúskodásból. Békét, nyugalmat akarnak. Ez a tanulmányutam szakmailag azért jelentett sokat, mert közelebb jutottam bizonyos vesebetegségek kialakulásában szerepet játszó okok megismeréséhez. És tán az sem elhanyagolható, hogy kapcsolatot sikerült teremteni a pécsi klinika és a világ egyik elismert víruskutotó intézete között, mert ennek a kapcsolatnak folytatásához ők továbbra is ragaszkodnak, és számunkra ez pénzben nem kifejezhető hasznot hozhat. S. Zs.
