Dunántúli Napló, 1988. április (45. évfolyam, 91-119. szám)

1988-04-30 / 119. szám

1988. április 30., szombat Dunántúli napló 11 Üj épületrésszel bővül a malomi szociális otthon Lesz kSub Újmecsekaiián, kellene Ivov-Kertvároslsan is Szociális fejlesztések Pécsett Százötven személyes otthon a Malomvölgyi úton húszszemélyes klub Pécsszabolcson Pécs öt tanácsi-szociális otthonában 660-an laknak, a három átmeneti szociális ott­honban 74 emberről gondos­kodnak, a 11 idősek klubjá­ban pedig 380-an töltik nap­jaikat. Több mint ezer koro­sabb emberrel törődnek tehát intézményesített formában Pé­csett, s ha valaki azt kérdezné, hogy ez sok-e, vagy kevés, ne­tán éppen megfelel az igények­nek, akkor a válasz: is-is. Az idén elkészülő szociális intéz­ményeken kívül, ebben a terv­időszakban nem fejeződik be több ilyen célú létesítmény építése, így az egészségügyi ágazat arra törekszik, hogy a legrászorultabbakat helyezze el, illetve arra, hogy szinten tartsa a meglévő intézménye­ket, — hallottuk dr. Sohát Endre városi főorvostól. Szociális otthoni helyekkel évek óta nem tudja utolérni a város a kérelmezők számát, így marad ez ebben az évben is annak ellenére, hogy elké­szül a Malomvölgyi úti szociá­lis otthon másik, szintén 150 ágyas épülete. A bejutásra várók között többségben vannak a teljesen magányos, saját ellátásukra képtelen em­berek, de olyanok is növelik a sorbanállók számát, akikről a családjuk, a legjobb jóaka­rat mellett sem tud nap mint nap, reggeltől estig gondos­kodni. Hogy a jelenleg vá­rakozók közül kit vesznek fel, azt nem akarja egyedül a vá­rosi tanács egészség-ügyi osz­tálya eldönteni. A jelentkezők lakóhelye szerinti társadalmi szervezetek képviselőiből ala­kuló bizottságoktól kérnek ja­vaslatot arra, hogy az ő kör­zetükben — a rászorultság mértékét alapul véve -, kik kerüljenek az otthonba. A Sörház és a Garai utcai, valamint az Ágoston téri át­meneti szociális otthon, pil­lanatnyilag elég a városnak. Ezekbe az intézményekbe nem­csak azokat az idős embereket veszik fel, akik mar a házi szociális gondozók segítségé­vel sem tudják otthon megvár­ni, amíg szociális otthonba ke­rülhetnek, hanem azokat is, akik súlyos családi gondok, vagy betegség miatt, valóban- csak egy időre kérik a folya­matos ■ törődést. Idén egy új klubbal nö­veli a város a meglévők szá­mát. A nyár végén nyit -a pécsszabolcsi, amelyben 20 idős emberről folyamatosan, további 20-ról pedig napköz­ben gondoskodnak. A 14 mil­lió forintos költségű létesít­mény — az épületegyüttesben gyermekorvosi rendelő is lesz —, működtetésébe valószínű­leg besegít a Mecseki Szén­bányák is. Előzetes információ szerint, a szénbányák központ­jából vihetik majd az ebédet a melegítőkonyhás napközibe. Nagyon hiányzik ilyen intéz­mény Újmecsekalján és Lvov- Kertvórosban. Az újmecsekal- jaiak — a népfront kezdeménye­zése nyomán —, a Hajnóczy utcai bölcsődét szerették volna megkapni és átalakítani, de ezt nem teszi lehetővé az otta­ni .gyermekiétszóm. Ezután szü­letett az a megegyezés, mi­szerint a Karikás Frigyes utcai egykori bölcsődéből raktárrá alakított intézményt kapják meg klubnak. Mivel ebben az épületben jelenleg a felnőtt járóbeteg-ellátás tartalékait - gépeket, alkatrészeket, műsze­reket —, tárolják, az átalakítás kezdése nagyrészt attól függ, hogy mikor találnak ezeknek megfelelő helyet. Az átalakí­tás tervezése már megkezdő­dött, de ezt az ügyet nemcsak az igények sürgetik, hanem az is, hogy a városi tanács — idei felhasználásra —, egymillió fo­rintot ad erre a célra. Ez az összeg egyébként messze nem elegendő a költségekre, je­lentős társadalmi összefogásra is szükség lesz. Lvov-Kertvárosban nem ta­láltak olyan helyiséget, amely­ben idősek klubját lehetne ki­alakítani, új építésére pedig nincs pénz. A Berek utcai volt bölcsőde — amelyben az Egész­ségnevelési Intézet kapott he­lyet -, felújítása, kisebb át­alakítása, pénz hiányában las­san halad. Ide szeretnének be­jutni azok az idős emberek, akik jobb híján a közelben lé­vő tér padjain, az ABC mellett üldögélve beszélgetnek. Leg­alább egy olyan társalgót sze­retnének, ahova ősztől tavaszig bejárhatnának, illetve nyáron is, ha rossz az idő, meg ami­kor programot szerveznek. Kezdettől támogatja ezt az elképzelést a 10-es számú ta­nácskozási központ, vállalva, hogy a teho-bóí bérleti díjat fizet, illetve hozzájárul a be­rendezés költségeihez. Ideig­lenes jelleggel kérik ezt a le­hetőséget, s mihelyt megfelelő, végleges helyiséget rtalálnak az időseknek, máris tovább­mennek. A város újabb házat szeret­ne építeni a nyugdíjasoknak. A tervek szerint, a VII. ötéves terv végén kezdik az építést Lvov-Kertvárosban, és a követ­kező tervidőszak elején fejezik be. Az elképzelések szerint, ebben az épületben, százsze­mélyes klubot is kialakítanak. T. É. Tovább nyílt a közműolló Túlterheltek a szennyvíztisztító telepek Baranya 296 települése kö­zül az öt városban és 11 köz­ségben üzemel szennyvíztelep. A szennyvízcsatornázottság 45 százalékos, eggyel kevesebb, mint az országos átlag. Ha a számokat minősítésre fordít­juk, ez azt jelenti, hogy a megye szennyvizközmű-hélyzete kedvezőtlen. A meglévő tele­pek fele belátható időn belül bővítésre szorul, illetve márel- i'-'-Hődött a kapacitásuk nö­velését szolgáló munka. A csa­tornák és más szennyvizköz- művek építése azonban nem tudja követni a közműves víz­ellátás fejlesztését. Az előző tervidőszakban a vízellátás kapott prioritást, s ez a hosszabb távú koncep­ción alapuló program jelenleg is tart. A VI. ötéves tervidő­szakban 27, a VII. ötéves terv első két évében pedig 14 víz­mű üzembe helyezésével, je­lenleg 125 településen — a lakosság 84 százalékát érin­tően — van közműves ivóviz- ellátás. Ezzel a szükséghelyzet által is diktált fejlesztéssel - nitrátos és ásott kutak vize - nem tudott lépést tartani a szennyvízközmű-fejlesztés, sőt a két szorosan összefüggő köz­műrendszer közötti távolság to­vább nőtt, vagy ahogy a szakemberek fogalmazzák: a közműolló tovább nyílt. A VI. ötéves tervidőszakban csak Orfűn és Sátorhelyen épült szennyvízközmű, a váro­si és a községi szennyvíztele­pek egy része pedig a túlter- heltséa miatt közvetve, de a települések fejlesztésének gát­iává vált. Az évek során fel­halmozódott feszültségek leg­élesebben Pécsett jelentkez­tek. Elkezdődött a mecsek- aljai szennyvíztisztító telep építése, melynek első ütemé­ben 80 000 m:l nap kapacitású mechanikai tisztítótelep épül 1992-es üzembe helyezéssel. Bővítették a bólyi, a villányi és a szentlőrinci szennyvíz- telepet. Idén befejezik a kom­lói, új — napi 15 000 nv1 szennyvíz fogadására alkalmas — telep építését. Két évvel ez­előtt hozzáláttak a móza- szászvári csatornamű építésé­hez, amely 1990-re készül el és napi 600 m:l szennyvíz tisz­títására lesz alkalmas. Kész a siklósi, 1000 m^-es telepbőví­tés kiviteli terve, amely a je­lenlegi 1100 m^-es totáloxidá­ciós rendszer bővítését jelenti, de pénzügyi akadályok miatt ez valószínűleg áthúzódó be­ruházás lesz. További három társulati csatornamű megépí­tésével számol a VII. ötéves terv, de realitása kettőnek van: a lánycsókinak és a má- gocsinak. A dunaszekcsőinek — amely alatt a mohácsi víz- kivételi mű épült — még nem kezdődött meg a tervezése. A lánycsóki csatornamű egyéb­A magánerő bevonásával A tavalyi katasztrofális jég­verés után lesújtó látványt nyújtott a siklósi történelmi 'borvidék. Az előző téli fagy­károk megtizedelték a tőkéket. Az értékes termőtáj nagyüze­mi ültetvényei egyébként is elöregedtek, s az elemi károk csak betetőzték a pusztulást. Fejszét kellett fogni azokra a tőkékre, amelyek hosszú ideig a megye legjobb- fehérborait adták. Sokan aggódva gon­doltak a borvidék jövőjére. Képes-e a terület gazdája, a siklósi Magyar-Bolgár Testvé­riség Tsz újra virágzó szőlő­kultúrát kialakítani a régi romjain? A szövetkezet vezetői fel­mérve gyenge anyagi lehető­ségeiket, belátták, hogy ön­erőből aligha képesek erre, ezért a lakossághoz fordultak segítségért. Amikor meghirdet­ték a szakcsoport! szőlőtele­pítési- programot, akkor az itt élő emberek szőlő iránti sze­retőiében, és az erős hagyo­mányból táplálkozó vállalko­Megújul a siklósi borvidék Már száz család vállalkozott Megkezdó'dött a telepítés zói szellemben bíztok, s nem csalódtak. A kemény feltételek ellené­re már az első nekifutásra 37 család vállalkozott 24 hektár új szőlő kialakítására. Ennek a területnek a telepítése már folyamatban van. A tsz ősz­szel előkészítette a területet, megrendelte az oltványokat, amit azóta le is szállított ré­szükre a nagykanizsai oltvány­készítő szakcsoport. Jó üzletet kötöttek, mivel a 32 forintos oltványárat sikerült 25 forintra leszorítani, ami a tetemes te­lepítési költséget jelentősen csökkenti. A vasbeton tám­rendszert a Bólyi Költségveté­si üzemmel gyártatta le a tsz. Az ültetvénytervezéssel a PANNONVIN Borgazdasági Kombinát szakembereit bízták meg. Művelési módként a 170 centiméter magas egyes füg­gönyt választották, amely ga­rantálhatja a jó minőséget és mégis jelentősen csökkenti az élőmunkaigényt. A metszést ennél kényelmesen állva lehet elvégezni, ami nagy könnyebb­ség a vállalkozóknak. A sor­tóv 3 méter széles, tehát gép­pel művelhető. Az’ új ültetvé­nyek jól egyesítik majd a nagyüzemi és a kisüzemi mű­velés előnyeit, garantálva a nagy termést és a jó minősé­get. A szakcsoporti tagok xi föl­det a tsz-től béreiik 30 évre. A bérleti díj évente 5 mázsa szőlő, tehát nem magas. Egy tag fél hektár földet bérelhet. Akad persze néhány család, ahol az idősebb és ifjabb ge­neráció közösen egy hektár földet bérel betelepítésre. A vállalkozók 170 000 forint OTP- hitelt kapnak 8 százalékos •kamattal, 10 évi lejáratra. To­vábbi kedvezmény, hogy a tör­lesztést öt év múlva kell csak megkezdeni, tehát, amikor a szőlő már termőre fordul, úgy is mondhatnánk, hogy szőlővel törlesztenek. A termés átvéte­lét és értékesítését a tsz ga­rantálja. Olyan fajtákat tele­pítenek, amelyek hektáronként képesek 150—160 mázsát te­Hosszabb távon a körzeti rendszerek jelenthetnek megoldást ként a mohácsi rendszerre kapcsolódna, ahol csak me­chanikai tisztítás van és ezt követően a Dunába vezetik a szennyvizet. A lánycsóki rendszer az el­ső gyakorlati megvalósítása lenne annak a hosszabb táv­ra szóló megyei elképzelésnek, miszerint a kisebb települések szennyvizét a nagyobbak már meglévő tisztítórendszeréhez kell csatlakoztatni, mert kép­telenség és ésszerűtlen is min­denütt tisztítótelepet építeni. gadóképessé kell fejleszteni őket. A mostani ellátottságból kiindulva azonban az is nyi­tott kérdés, hogy hogyan és hova vezetik el a szennyvizet azokon a településeken, ame­lyeken a jelenlegi átmeneti vízellátást — tartályos, zacskós víz - véglegesre, vagyis elő­ször közkutasra, aztán közmű­vesre váltják fel. Ez az ivóvíz­program a községek egy ré­szét tekintve időben behatá­rolt. A megyei tanácsi terv szerint azonban várhatóan Épül a szennyvíztelep Pellérd határában Az ivóvízellátáshoz hasonlóan meg akarják vizsgálni, hogy milyen lehetőségei vannak a szennyvízelvezetésnek. A meglévő szennyvíztele­peink közül - a pécsiről most külön nem szólva - már mos­tanában, illetve belátható időn belül kapacitásgondjai lesznek a szigetvárinak, a pécsváradinak, a sellyeinek, a beremendinek, a VI. ötéves tervidőszakban bővített szent­lőrincinek és célszerű előkészí­teni a harkányi és a villányi telep bővítését is. Manapság a pénzügyi feltételek változása miatt nehezen vállalkozik arra valaki, hogy konkrétan meg­mondja: adott településen mennyiért lehet felépíteni a csatornaműt. Viszonyítási alap lehet, hogy a siklósi, 1000 köbméteres bővítés becsült költsége ötvenmillió forint, il­letve az, hogy egy szennyvíz- közmű kialakítása csaknem háromszor annyi, mint egy ivó­vízközműé. De maradjunk annál az elgondolásnál, miszerint hosz- szabb távon a meglévő városi és községi telepekre kapcsoló­dó körzeti és községi rend­szerek jelenthetik a megol­dást, vagyis alkalmassá és fo­remni. Ezek a fajták az Olasz- rizling, a Királyleányka, a Zen­gő, a Chardonnay, jó minősé­gű fehérborokat lehet belőlük előállítani. A most folyó telepítésekhez az állam fix összegű támoga­tóst nyújt, hektáronként 178 000 forintot. Aki fél hek­tárt telepít, az természetesen ennek a felét kapja meg. Nagy segítség ez a borvidék újjáélesztésében és nagymér­tékben növeli az érdekeltsé­get. A lakosság körében élénk az érdeklődés a szakcsoporti forma iránt. Szinte naponta vannak új jelentkezők Siklós­ról s a környező falvakból. A siklósi tsz-ben elmondták, hogy jelenleg újabb 60 csa­lád áll készen 42 hektár szőlő eltelepítésére. Erre a területre már megszerezték az okiratot. A szervezés azonban nem zá­rult le. További jelentkezőket is elfogadnak. Amennyiben az állami támogatás marad, úgy 1989-ben tovább folytatják a történelmi borvidék rekonstruk­cióját a magánerő bevonásá­val. — Rné — hosszabb távon is számolni kell azzal, hogy egyes helye­ken - 20-30 településen — nem le*z közműves vízellátás. Ugyanakkor ma - a pénz­ügyi helyzet alapján — úgy tűnik, hogy addig nem lesz le­hetőség arra, hogy az érintett települések akár egy részének is — ahol a szikkasztás, zárt gyűjtés nem lehetséges — el­készüljön a közműves szenny­víz elvezetése és megoldják a szennyvíztisztítást. Mindezek mellé a szippan­tott szennyvíz és a szennyvíz- iszap elhelyezésének súlyosbo­dó gondja, illetve az utóbbi időben még egy probléma társult: átrendeződtek a társu­lati, illetve társulási formák pénzügyi viszonyai. Szűkülnek az állami támogatási lehető­ségek, ami azt jelenti, hogy egy-egy település, utca lakos­ságának, illetve jogi szemé­lyeinek - üzemek, vállalatok, intézmények — kellene többet vállalniuk, ám egyre nehezeb­ben tudják összeadni azt a pénzt,, amely szennyvízcsator­namű kiépítésére kell. Az ál­talános forgalmi adó jelentő­sen növelte az amúgy is drá­ga építést. Egy-egy település még ellátatlan utcáiban tár­sulást létrehozó háztulajdono­sok eddig átlag 40-45 000 fo­rinttal járultak hozzá a közmű építéséhez. A helyi tanácsok helyzetüktől függően pályáza­ton elnyerhető összeggel, ter­vezéssel, műszaki irányítással, ellenőrzéssel támogatták őket. Napjainkban az egy házra ju­tó összeg - becslés szerint - 50 000 forint fölött van (Szi­getváron a speciális talajvi­szonyok miatt egy-egy utcá­ban a 60 000-et is meghalad­ná), s ez már eleve vissza* riasztja az embereket. A meg­lévő pénzügyi konstrukcióban egyre nehezebben tudnak csa­tornázásra vállalkozni, ugyan­akkor a települések egy ré­szén kénytelenek kéthavonta, havonta, egyes utcákban 2-3 hetente tisztíttatni a gyűjtőt, ami egy hónapban 4-500 fo­rint, arról nem is beszélve, hogy sok hélyen már annyira elzsírosodott, elszennyeződött a gyűjtők körüli talaj, hogy egy nagyobb esőzés idején a csa­padék kiönti a szikkasztókat. Mindez együtt azt is jelenti, hogy valószínűleg korrekcióra szorul a megye korábbi, hosz- szú távú vízgazdálkodási kon­cepciója. Török Éva »

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom