Dunántúli Napló, 1988. április (45. évfolyam, 91-119. szám)

1988-04-28 / 117. szám

1988. április 28., csütörtök Dunántúli napló 3 Mikor oldják fel az áruvásárlási hitelstopot? Tavaly október 26-án átmenetileg felfüggesztet­te a Kereskedelmi Minisz­térium a Magyar Nemzeti Bankkal, az OTP-vel és a SZÖVOSZ elnökével egyet­értésben a színes televízió, az automata mosógép, a háztartási mélyhűtőszek­rény és -láda, a hi-fi- torony és részegységei hi­telértékesítését. Mindennek elsődleges célja a felvá­sárlás megállítása volt. Eltelt azóta egy félév. Az emberek szívesen vásá­rolnának ezekből a termé­kekből ismét hitellevélre. Meddig kell még várniuk? A hitelre árusítható cik­kek körét a kereskedelmi miniszter határozza meg az MNB-vel, az OTP-vel és a SZÖVOSZ-szal együtt - tájékoztattak a Kereske­delmi Minisztériumban, a Nemzeti Bankban és az Országos Takarékpénztár központjában. — Annak idején, amikor szűkítették a listát, megpróbáltak gá­tat vetni a felvásárlási láznak. A terveik között szerepelt, hogy egy idő elteltével feloldják ezt az áruvásárlási hitelstopot. Azonban várhatóan ezek­ből a termékekből ebben az évben is kevesebbet tud gyártani az ipar, mint amennyit a kereskedelem megrendelt. Az áruvásárlási kölcsönre vehető cikkek háromne­gyed részét tették ki a bútorok, hűtőszekrények, automata mosógépek, a színes televíziók. Április elsejétől e hitelforma fel­tételei is megváltoztak. Minden esetben egysége­sen a teljes ár negyven százalékát kell törlesztési előlegként készpénzben ki­fizetnie a vásárlónak. A többi részt az OTP legfel­jebb tizennyolc havi tör­lesztésre és tizenhárom százalék kamatra adja. A hétvégi házaknál azonban más szabályok érvénye­sek. Itt a saját rész 50— 60 százalék, amit kész­pénzben fizet ki a vevő, a többit adja részletre az OTP. A Kereskedelmi Minisz­térium által kiadott cikk­listát a Magyar Nemzeti Bank átnézi és meghatá­rozza azon termékek kö­rét, amihez megfelelő pénzeszközökkel rendelke­zik. Valószínűleg az első félévben a hi-fi-tornyokat, hűtőládákat, automata mosógépeket és színes te­levíziókat továbbra sem lehet hitelre vásárolni. A termelőknek és a ke­reskedelmi vállalatoknak azonban lehetőségük van arra, hogy az OTP-nél hi­telfedezeti alapot létesít­senek. Ebben az esetben saját maguk határozhatnák meg a részletre árusítható termékek listáját. Erre ed­dig mindössze a Keravill, a Vas-Edény és a Video­ton vállalkozott. Megint más megoldás lehet: a vásárló személyi kölcsönt vesz fel és abból fizeti ki a számára másként elér­hetetlen háztartási és elektrotechnikai terméke­ket. Sz. K. Hűséggel a MÁ V-hoz ................................................ V - : !■: .V...': :-i SV-:;:: :: i:':­Ké peinken balról: Antal Lajos, Varga János és Dobosy Zoltán Miénk a lakóhely! Újabb területek kaptak villanyt Postavölgyben Nyugdíjas vasutasok 171 millió forint társadalmi munka Pécsett Pécsett a társadalmi munkák értéke tavaly 140 millió forint volt, 835 forint lakosonként. A tanácsi fejlesztési lehetőséget 78 millió forinttal bővitette és 62 millió forinttal kímélte meg a tanácsi költségvetési kiadást. A város területén lévő válla­latok, üzemek, szövetkezetek, intézmények és szervezetek közül a múlt évben 83 vett részt kisebb-nagyobb mértékben a várost fejlesztő, szépitő és üzemeltető munkában. Dobosy Zoltánról a hűség szobrát lehetne megmintázni, hisz majd negyven esztendőt töltött a Magyar Államvasutak­nál. A Felvidékről 1947-ben telepítették át, Csikóstöttösre került, majd nem sokkal ké­sőbb a MÁV dombóvári osz- tólymérnökségén helyezkedett el, mint bércsoportvezető. A MÁV akkoriban is jó cég volt, s nem kis előnyöket tu­dott a dolgozóinak biztosíta­ni: mindenekelőtt munkát, szabadjegyet az egész család­nak, tüzelőjuttatást... Az olyan nagy vasúti csomópon­tokra mint Dombóvár, renge­tegen bejártak a környékről. Igaz, abban az időben vala­hogy nagyobb megbecsülést éreztünk mi is, büszkék vol­tunk, hogy vasutasok lehetünk. Dobosy Zoltán 1955-ben a Dombóvári Építési Főnökségen folytatta munkáját, s nyugál­lományba vonulásáig dolgo­zott ott, mint az utókalkulá­ciós csoport vezetője. Miért ragaszkodott ilyen hosszú ideig ehhez az egyetlen mun­kahelyéhez? — Jól éreztem magam, min­dig megbecsültek, közel volt a lakásom a munkahelyem­hez, viszonylag jó volt a fize­tésem. — Mit adott önnek a MÁV? — Nem vagyok elégedetlen. A nyugdíjam 6300 forint, csa­ládi házban lakunk, amit szé­pen berendeztünk, Balaton- fenyvesen egy kis nyaralót épí­tettünk, a feleségemmel fel­neveltünk két gyereket - a fiam szintén a vasútnál he­lyezkedett el —, s már uno­kánk is van. Csak egészség lenne I Az addig jókedélyű beszél­getés komorrá válik: bár Do­bosy Zoltánon egyáltalán nem látszik, hogy hatvanéves, a szívére mutat. — Sajnos, néha rendetlenke­dik. Nemrég jöttem ki a kór­házból, magas volt a vérnyo­másom. Most beállították, re­mélem még néhány évig él­vezhetem az életet. Antal Lajos sem tartozik azok közé, akik ide-oda ván­doroltak a jobb munka, a jobb boldogulás reményében.- 1959. január 12-én men­tem a vasúthoz, s mint kőmű­ves a Dombóvári Építési Fő­nökségnél kaptam munkát a magasépítésnél. A pécsi igaz­gatóság területén szinte nincs olyan hely, ahol ne dolgoz­tam volna. Például a komlói felvételi épületnél, a pécsi fű- tőhóznál, a dombóvári körfűtő- háznál, a sárbogárdi biztosító berendezés épületénél . . . S azóta nem változtatott munkahelyet, pedig egyáltalán nem volt könnyű az élete.- Hosszú évekig heteltem, ami azt jelentette, hogy hétfő hajnaltól péntek délutánig tá­vol voltam a családtól, s csak a hétvégeken lehettünk együtt. Rengeteget utaztam ...- Mi tartotta a vasútnál?- Azt nem mondhatom, hogy a fizetség, mert lehet, máshol helyezkedek el, akkor jobban keresek. Azért marad­tam, mert mindig nagyon rendes emberekkel dolgozhat­tam, s a családomat is sike­rült tisztességesen eltartanom. Antal Lajos arról is mesél, hogy bár az életét „efhetelte”, szépen élt feleségével. Saj­nos, ő már tíz éve meghalt. Az igaz, hogy a gyerekneve­lésben nem igen vette ki o részét, de otthon igyekezett minél többet a fiával lenni, aki — s ezt nem kis büszke­séggel mondja - ugyancsak az építési főnökségen dolgo­zik, mint szakszertárvezető.- Sokat változott a világ az elmúlt harminc évben, a MÁV sem olyan mint akkoriban volt, nagyon sokat fejlődött: ma már nem kell vasúti ko­csiban aludni, kényelmes munkásszállások vannak, me­lyekben vacsorával várják az embereket. Ennek ellenére szívesen emlékszem arra a MÁV-ra. Lehet, hogy azért, mert fiatalabb voltam? — kér­dezi, s mosolyog. A komlói Varga János egy bányabaleset során nagyon súlyos égési sérüléseket szen­vedett, több mint fél évig nyomta az ágyat. Utána azt javasolták az orvosok, hagyja ott a bányát. — Harmincnyolc éves voltam akkor, nehéz volt a döntés, de végül is igent mondtam. Elő­ször a kőbányában dolgoz­tam, majd rábeszéltek, hogy menjek a MÁV-hoz. Néhány hónap után Alsómocsoládra kerültem váltókezelőnek, majd nem sokkal később tartalékos váltókezelő lettem: ez azt je­lentette, hogy oda mentem he­lyettesíteni, ahová vezényel­tek. Varga János 1975-ben a Dombóvári Építési Főnökség hidász építésvezetőségének a „kötelékébe" került. Alsómo- csoládról járt Dombóvárra, s onnan szerte Dél-Dunóntúlra, hisz a hidászok mindenfelé dolgoztak. — Teherkocsin voltam fékező. Ez tulajdonképpen nem nehéz munka, csak hát az ember té- len-nyáron szabadban kellett hogy legyen. Ezt az időszakot érzik is az ízületeim... Sze­rettem ezt csinálni, de nem volt buta ember, aki kitalálta a tetőt, s gondoltam miért ne kerülhetnék a kocsira? Hét évvel ezelőtt segédvezető let­tem, igaz akkor is beteltünk még, de azért sokkal köny- nyebb dolgom volt. mint ko­rábban. A nyugdíjas évek nem tel­nek könnyen. Varga János nyugdíja alig több mint négy­ezer forint, a felesége súlyos cukorbeteg. Roppant beosz- tóan élnek az egy szoba össz­komfortos komlói lakásukban. — Most a nyár elejétől mindenes feladatot vállaltam egy balatoni üdülőben, hogy valahogyan kiegészítsem a nyugdíjamat. Szerencsémre dolgozni még tudok, eddig a kőbányánál voltam éjszakai portás: hiába, szükség van a plusz pénzekre. Roszprim Nándor A városkörnyéki községekben 1987-ben 31 millió forint érté­kű társadalmi munkát végez­tek: ez egy állandó lakosra ve­títve 1696 forintot jelent. összességében tehát Pécsett és a környező településeken az elmúlt évben 171 millió forint értékkel qyarapodott a térség fejlesztési, üzemeltetési, vala­mint fenntartási lehetőség a •társadalmi munkaakcióknak kö­szönhetően. Az egészségügyi ágazat mű­ködését közel 9 millió forinttal segítette a településfejlesztési és fenntartási társadalmi mun­ka, melyből bölcsődék, orvosi rendelők zavartalan üzemelésé­nek biztosítása mellett az idő­sekkel és az egyéb szociális létesítményekkel kapcsolatos tevékenység, valamint a műkö­désükhöz való hozzájárulás a jelentős. Ez utóbbi területen 5,6 millió forintot tett ki a társadalmi munka. A kulturális ágazatban az óvodák, általános iskolák pat- ronálása mellett az oktatási, művelődési és sporttevékeny­ség, valamint a műemlékvéde­lem segítése a jellemző. E cél­ra 42 millió forint társadalmi munka jutott. A kommunális ágazatban a társadalmi munka értéke elér­te a 84 millió forintot. Ezt az összeget a közművesítés javí­tására fordították. Ezek ered­ményeként Pécsett 44 utcában, téren és dűlőben 16 419 folyó­méternyi gázvezeték épült la­kossági önerőből. Ugyancsak a lakosság hozzájárulásából va­lósult meg Nagyárpádon, Pos­tavölgyben, a Megyeri úton és a szabolcsi zártkertben 1890 folyóméter villamos vezeték. Tanácsi és lakossági hozzájá­rulással 3492 folyóméter szennyvízcsatornát fektettek le 16 pécsi utcában. Ugyancsak tanácsi és lakossági hozzájá­rulással valósult meg 11 utcá­ban 2393 folyóméter vízvezeték, 2 utcában 5347 négyzeméter útépítés és két utcában 474 négyzetméter járdaépítés. Növekedett a lakásállomány komfortfokozatát javító társu­lati és társulási programok szervezésének, irányításának és működtetési feltételei biztosí­tásának jelentősége. Ezen kívül egyének, kollektívák és egyéb szervezetek a tanácsi intézmé­nyek javára 1,1 millió forintot és a Pécsi Nemzeti Színház felújítására 2,2 millió forintot utaltak át. összességét tekintve tavaly a társadalmi munka 1986. év­hez képest kis mértékben, de növekedett. A kiemelkedő társadalmi munkát végző egyéneknek, kol­lektíváknak ez évben is meg­köszönte munkáját a Pécs Me­gyei Város Tanácsa. Az „Egy napot Pécsért" mozgalom leg­jobbjai arany, ezüst, bronz dimploma kitüntetést, városi cí­merrel díszített dísz brigádnap­lót, plakettkitüntetés arany, ezüst, bronz fokozatát, tárgy- és pénzjutalmat kaptak. A. E. Malactolvajok Szigetvár környékén Rendőrkézen a nuncsakus támadók Pécsett, az elmúlt hónapban öt lakásbetörés volt, tizen­nyolc esetben vittek el a la­kásokból értéktárgyakat, .kilenc alagsori helyiségbe és tizenkét hétvégi házba törtek be, har­mincnyolc gépkocsi feltörést és nyolc gépjármű önkényes elvételét jelentették be. A lakásokból és gépkocsik­ból értékes műszaki tárgyakat, készpénzt vittek el, az alagsori helyiségekből kerékpárokat. A rendőrség felhívja a figyelmet, hogy a bejelentés után a helyszínt hagyják érintetlenül. A műszaki tárgyak, kerékpárok gyártási számát jegyezzék fel. A kerékpárlopásoknál nagy segítséget jelentene, ha ismert a gyártási szám, mert az a jótállási jegyen nem szerepel. A szülők figyelmét felhívják ar­ra, hogy közeleg a nyári szün­idő, s ha gyermekük netán egy új kerékpárral tér haza, ne higgyék el, hogy 100 forintért vásárolta a vadonatúj BMX kerékpárt, illetve a tizenhat- ezer forintos motort 600 forin­tért. A gépkocsifeltöréseknél jellemző, hogy 10—15 ezer fo­rintot is ott tartanak a tulaj­donosok. Az elmúlt évben például 400 000 forintot rejtet­tek el egy gépkocsiban. A dugipénznek jobb helyet is lehetne találni. Kérik a lako­sokat, hogy az alagsori helyi­ségek zárására jobban ügyel­jenek, illetve saját érdekükben cseréljék le a sorozatzárakat. Számtalan kabátlopást je­lentettek be. A kabátokat ebédidőben lopják el az ét­termekből. A vendéglők több­ségében nincs ruhatár, illet­ve ahol van, ott ruhatáros nincs. így gyakran előfordul, hogy ebéd után a vendég ko- bát nélkül kénytelen elmenni. Itt a tavasz, útrakeltek a markecolók. Járják a vásár- csarnok környékét, a Saláta­bárt, és az Olimpia éttermet látogatják. Többnyire férfi háttérrel. A kiszemelt ittas ál­dozat másnap reggel kijóza­nodva már csak üres zsebét tapogathatja. Malactolvajok járják Sziget­vár és Siklós környékét. No­vembertől márciusig 400 000 forint értékben loptak malacot. Előfordult, hogy egyetlen éj­szaka, — állami gazdaságok­ból, termelőszövetkezetekből 30—50 malacot is elhajtottak. A malaclopások többségükben szombatra, illetve vasárnapra virradó éjszaka történtek, s va­sárnap már értékesítették is az állatokat a vásárban. Kérik, hogy a gazdaságok, tsz-ek ve­zetői jobban ellenőrizzék az éjjeliőröket. Igaz, fényes nap­pal is történt egy figyelemre­méltó eset. A tolvajok azzal jelentek meg a gazdaság te­lepén, hogy a főmezőgazdász küldte őket és kéri, hogy egy tucat malacot szállítsanak el. A telepőr szó nélkül intézke­dett. * Világútlevél, — számtalan visszaélés. Egy gmk közös kép­viselője Ausztriába kért és ka­pott útlevelet. Távozása után az adó és pénzügyi ellenőrzés 180 ezer forint hiányt fedezett fel. Továbbá kiderült, hogy utazása előtt kétszáz ezer fo­rint kölcsönt vett fel a gmk részére, majd további 180 000 forintot magánszemélyektől kölcsönzött. Egy másik, NSZK- ba távozó hölgy 88 000 forint termelési kölcsönt vett fel, s most a kezesek futnak a pén­zük után. Továbbá tanácsi la­kása bérleti jogviszonyát 150 000 forintért átruházta, majd ugyanerre a lakásra la­káscsere címén 50 000, s to­vábbi 120 000 forintot vett fel. Rendőrkézen a szigetvári nuncsakus támadók. Április 8-án, az éjszakai órákban két álarcos, nuncsakus fiatalem­ber behatolt Szigetváron egy idős hölgy lakásába. Aranyat és pénzt követeltek a 80 esz­tendős asszonytól. Majd a nuncsakut a nyakára szorítot­ták, egyik végét a szájába nyomták és összeverték az asszonyt. Egy szabad pillanat­ban az idős nő kiabálni kez­dett, ekkor a szobába lépő al­bérlőjét is leütötték a táma­dók. A zsákmány alig 300 fo­rint volt. A támadók kilétére másnap reggel tíz órakor már fény derült. M. Gy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom