Dunántúli Napló, 1988. április (45. évfolyam, 91-119. szám)
1988-04-26 / 115. szám
1988. április 26., kedd Dunántúli napló 3 Húszéves a szövetkezeti tejipar Kisüzem a termelőszövetkezetben Munkáskezek kerestetnek Szentlászlón Poharas tejföl töltése a kacsótai Mecsektej üzemében A Mecsektej volt az első Minden üzemük nyereséges A munkába járás a lakóhelytől az üzemig autóbusz- szol biztosított, a munkakezdés külön szalag beállításával igazodik az óvodás- és iskoláskorú gyerekek ellátásához, az étterem kulturált és jó a koszt, a büfében minden napi bevásárlási cikk beszerezhető, a folyosón italautomata áll, s ragyog minden a tisztaságtól — a szentlászlói termelőszövetkezetben dolgozó cipőfelsőrészkészítő lányok, asszonyok igazán nem panaszkodhatnak. A gyártócsarnok akkora, hogy még egyszer ennyien ülhetnének szalag mellett, vagyis a jelenlegi nyolcvanas létszám megduplázható lenne (kiszolgáló és egyéb tevékenységet végzőkkel együtt több mint száz az itt foglalA cipőfelsőrész-készítő üzem létszáma megkétszerezhető koztatottak száma). A tsz a Szigetvári Cipőgyárral áll kooperációs kapcsolatban, a gépeket, az anyagot, a gyártási technológiát a gyár biztosítja. A szentmártonpusztai Olasz Jónosné üzeminditástól (három éve) dolgozik itt: — El sem tudom képzelni, hogy hova járnék munkába, ha nem lenne ez az üzem. A fűzéssel négy és fél ezret kerestem a legtöbbet, de az átHúsz évvel ezelőtt, 1968 májusában alakult meg öt Baranya megyei termelőszövetkezet társulásaként az ország első termelői érdekeltségű szövetkezet vállalata, a kacsótai Mecsektej. A baranyai példa nyomán az azóta eltelt két évtizedben a Tsztej Egyesülés keretében 18 szövetkezeti tejüzem, három jégkrémüzem és egy desszertüzem létesült az országban, s újabb négy üzem beruházása van folyamatban. Ezen kívül az állami tejiparral közösen 9 üzemet hoztak létre a tsz-ek, öt termelőszövetkezet pedig az egyesülésen kívül létesített önálló tejüzemet. Ezek az üzemek együttesen az egész magyar tejipar több mint egyhatodát képviselik. A jubileum alkalmából a Tsztej Egyesülésnél értékelték a megtett utat. Bebizonyosodott, hogy az összes nehézség ellenére mindegyik üzem életképes. A feldolgozás nyereségéből jelentős összeget juttattak vissza az alapító tsz-eknek. Munkájukkal versenyre késztették a tejipart, új színfoltként jelentek meg a kereskedelemben, növelték az áruválasztékot. A szövetkezeti tejüzemek az elmúlt húsz év alatt 2 milliárd 273 millió liter tejet vásároltak fel. A tej feldolgozásából 20 milliárd 931 . millió árbevételük volt, és 1 milliárd 707 millió forint eredményt értek el. Állóeszközük értéke ma már megközelíti az egymil- liárd forintot. Tejfeldolgozó kapacitásuk napi 695 000 liter tej. Emellett jelentős jégkrémgyár- tó kapacitást építettek ki. A Budatej GT évi 4000 tonna „LEÓ", a csepregi Jégkrém GT 3000 tonna „ROLL", a nádudvari Vörös Csillag Tsz pedig évi 1500 tonna „MÁRK" jégkrémet gyárt. Biharugrán az Aranycsemege Tsz-ben naponta 2,2 tonna desszertet gyártanak és forgalmaznak. A Tsztej társüzemei jó évet zártak tavaly, nyereségük 211,9 millió forint, ez 11 millióval több az előző évinél. Az egy feldolgozott liter tejre eső nyereség átlag 80 fillér. Húsz év átlagában ez 75 fillér volt, az árbevételarányos nyereség 8,1 százalék, az állóeszköz-arányos eredmény 28 százalék. Az adatokból egyértelműen kiderül, hogy a szövetkezeti érdekeltségű tejfeldolgozó ipar igazolta létjogosultságát. Elért eredményeik azt bizonyítják, hogy munkájuk a népgazdaság, a tulajdonosok és a fogyasztók számára egyaránl fontos. Ez a megállapítás érvényes a Tsztej első alapító tagjára, a kacsótai Mecsektejre is, amely középhelyet foglal el az országban. A kezdetben 10 000 liter kapacitással indult közös vállalat nemrég új üzemet épített Kacsótán, s ezzel 50 000 literre növelte napi kapacitását. A hetvenes években jól prosperáló üzem — akkor a „Kiváló Társulás” címet is elnyerték — a nyolcvanas évek közepén és egyéb problémák miatt átmenetileg hullámvölgybe került. A veszteséges évek után 1986-ban már szerény nyereségük volt. Tavaly pedig a Budatejtől osztalékként kapott 943 ezer forinttal együtt 3 millió 204 000 forint nyereséget realizáltak. Hat százalékkal több tejet vásároltak fel az előző évinél, 8,9 millió litert a nagyüzemektől, 3,6 millió litert pedig a háztáji gazdaságoktól. Alapanyaguk minősége is javult, a tejük 74 százaléka I. osztályú volt, ami lényegesen jobb a Tsztej országos átlagánál. Az eredményjavulásban a közös vállalat vezetői nagy jelentőséget tulajdonítanak a Baranya Megyei Tejipari Vállalattal kötött együttműködési megállapodásnak. Ennek keretében többek között ésszerűsítették a felvásárlási körzetet. A Mecsektej eddigi értékesítési gondjait úgy oldották meg, hogy bizonyos termékeket Ka- csóta állít elő a tejipari vállalat részére. Ezen kívül együttműködtek a tejexport lebonyolításában is. Tavaly a 'határ menti forgalom keretében 1,5 millió liter tejet exportáltak Jugoszláviába. A Mecsektej igazgató tanácsa az évzáró alkalmából megemlékezett a 20 éves jubileumról, és annak ellenére, hogy az elmúlt húsz évben sok gonddal és problémával kellett megbirkózniok, nem bánták meg a közös vállalat létrehozását. A jelenlegi szép, új üzem, az összeszokott munkásgárda, a fiatal vezetés garancia lehet a jövőbeni jó eredmények eléréséhez. Ehhez azonban több tej kellene. Az üzem jelenlegi kapacitása dupla mennyiségű tej feldolgozását is lehetővé tenné, Így az általános költségek csökkennének, az eredmény javulna.- Rné ifpCWJp ©IS#IC mi InWt ** SS ME« «SS Hí Somos László ismét kék köpenyben Tavaly ment nyugdíjba a Beton, és Vasbetonipari Művek dunaújvárosi gyára komlói gyártelepe éléről Somos László, aki a szakmai berkekben „Somi" vagy „betonember” néven volt közismert. Az utóbbival azért illették, mert műköves szakmával és épitész- technikumi végzettséggel több mint 38 éven át dolgozott a betongyártásban és a rendet, a fegyelmet, a minőséget önmagától és másoktól is mindig megkövetelte. A minap a Mecsekép Gmk betonelemgyártó telepén a kék köpenyében ismét a réginek láttom, mint legutóbb Komlón. Hát mégsem nyugdíjas? De, csak tovább dolgozik a régi szakmájában. *- A napokban jártam egy bérházban, melynek a lépcsőjét még 1950-ben az akkori mesteremmel, Pusztai Istvánnal együtt készítettük ... Mit mondjak, büszke voltam t.. elevenjti fel kezdő éveit. - A mesterem megkövetelte a rendet, a fegyelmet és a minőséget, ahhoz szoktam magam is.- Hogyan lett műköves?- Még szülőfalumban, Bel- várdgvulán kaptam hozzá kedvet, aztán bejöttem Pécsre, az akkori Nemzeti Építő Vállalathoz kitanulni a szakmát. Túl hosszú lenne a lista, hogy melyik házakon dolgozott műkövesként. Pedig hamar betonos lett.- Amikor a vállalatból kiválva megalakult a Cementipari Vállalat, fiatal voltam, jól is ment a munka, kiemeltek és 1952 szeptemberében elküldték majd egy évre bentlakásos műszaki káderképzőre a fővárosba. Utána Dombóvárra helyeztek az ottani három telep vezetőjének. Képzelheti, 26 évesen, vadidegen környezetben, eléggé mostoha körülmények között kellett rendbehozni és fellendíteni a gyártást. Bizonyított, s jöttek az átvezénylések vállalaton belül, 1953-tól kétszer is volt Pécsett megbízott igazgató, telepvezetőként úira Dombóvár, majd Hird és Komló, ismét Pécs, a vállalati központban termelési osztályvezető, és fél évig helyettesítette a főmérnö; köt, aztán 1965jben a komlói gyártelepre került vezetőnek. — Engem mindig oda irányítottak, ahol nem mentek jól a dolgok. A legutóbbi komlói 22 éve a legemlékezetesebb.- Odaérkezésemkor elavult gépek és épületek és technológia fogadott, sok volt a fegyelmezetlen ember. Túl sok mindent is gyártottunk. Elsőként a munkafegyelmet kellett megszilárdítani, hogy helyrebillentsük a városban az üzem tekintélyét, és azért is, hogy kiérdemeljük a fejlesztési lehetőséget.- Ez volt az UNIVÁZ? — Igen. 1975-ben kezdhettük a teljes telepi rekonstrukciót. Az az öt év kegyetlenül nehéz volt, hisz -párhuzamosan végeztük a beruházást, a termelést és az átképzést. Volt, hogy egy teljes télen át három műszakban termeltünk hó. ban, fagyban, mert még nem készült el a csarnok. Le a kalappal előttük... Az új, 1100 m2-es gyártócsarnokkal a külső gyórtótér is tető alá került. Kaptunk három 10 tonnás híddarut és a tárolótérbe két 12,5 tonnás bakdarut, kor. szerű gőzölőmedencéket... A megújult telepen évi 120 000 négyzetméter, UNIVÁZ falpanelt gyártottunk, napi átlagban egy középülethez elegendő mennyiséget. . .- Aztán lecsökkent az igény... — Azért is kezdtük négy éve qyártani a PK-födémeket, a lágvvasas H-gerendákat és az E—7-es feszitett gerendákat. . . Büszke ró, hogy megkapta a Kiváló Újító érem bronz fokozatát. „Volt mit újítani, hogy jobban menjenek a dolgok és kisebb legyen az önköltségünk”. — összegez. A csarnok építésénél importanyag-kiváltással Révész Karcsival közösen 700 ezer forintot takarítottak meg, a qőzölőmedencéknél a sablon fel- és leakasztását az általa szerkesztett himbaszerkezet révén már maga a darukezelő végzi, a bánya faké- reghulladékát szénnel keverve tüzelik . . . Tavaly július 10-én adta át a stafétabotot Dubrovszky Gábornak. — Szépen búcsúztattak . .. Megkaptam a Munka Érdemrend ezüst fokozatát, a Komló városért plakettet. . . — Hogyan képzelte el a nyugdíjas éveit? — Hívtak több helyre, így a volt cégem is. Nem nekem találták ki a tétlenséget, az otthoni ücsörgést. . . Gondoltam, otthon majd csinálok magamnak egy műkő- és betonáru műhelyt, aztán ott van Szederkényben anyám és anyósom szőleje . . . Most februárban a Mecsekép Gmk közös képviselője hívott: irányítsam a betonelemgyártó telepüket. Megtetszett a feladat. . . Végigkalauzol a telepen. A betonozott gyártótéren katonás sorban állnak a Zenith mozgó gyártógép által frissen „rakott" ÉB-60/19-es födémbéléstestek. A már megszikkadt 10-es válaszfaltéglákat, H—30-as zsaluelemeket raklapra helyezik és a gyártótér két szélén tárolják szervezett rendben, amíg el nem szállítják. Érkezteti és beszerzi az alap- és egyéb anyagokat, felügyeli, szervezi a gyártást és a kiszállítást. Van munkája elég. — Meddig dolgozik még nyugdíjasként? — Ameddig bírom és ameddig szükség van a munkámra .. . * Kovácstelepen él, az 1962- ben félkészen vásárolt családi házban, amit maga fejezett be. Laci fia állattenyésztési üzemmérnök, Irén lánya műszaki ellenőr — kisfia jelenleg az egyetlen unokája. A „betonemberségéhez" még valamit. — Vilógéletemben ki nem álltam, ha valaki úgy kezdi a feladatát: ezt nem lehet megoldani. Mindig átnéztem a műszakkezdés előtt a munkaterületeket, mert a követeléshez — jól tudom — a feltételeket is biztosítani kell. Azt szerettem mindig is, ha van értelme a munkámnak és mindenki becsülettel dolgozik — vallja. Nyuqdiiasként sem adja fel a munkában megkeményedett elveit. Murányi László lag a négyezer, a délutónos pótlék nélkül. Fél éve működik a áiszpécserpult, ez havi négy-ötszáz forintot jelent pluszban: azóta nincs időkiesés, fölösleges mászkálás. Amint leemelem a helyéről a kiürült kosarat, a diszpécsernél lámpa jelez, s küldi a következő adag munkát, percnyi kihagyás nélkül. De az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy a pénzem csak akkor van meg, ha kizárólag a szünetben állok le. — Ez a munka nagyon feszített és idegölő, ha a normaperceket és a párszámot tartani akarja a dolgozó — veszi át a szót Lukács János, a cipőüzem vezetője. — Aki például óránként leáll dohányozni, az csak kétezer-kétezer- nyolcszáz forint körül keres. A kategóriabérek december végéiq azonosak voltak a gyárival, ott azóta emeltek bért, így némileg lemaradtak a szentlászlóiak. Egyébként is kevesebbet keresnek a szigetváriaknál, ugyanis az átlagos teljesítményszint nem éri el a kilencven százalékot. A meny- nyiségi és minőségi javulást kizárólag a technikai fejlesztés eredményezheti. A használt gépek lecserélését a tsz elhatározta, s é cél elérése érdekében pályázatot nyújtott be, hogy a saját erőn kívül a foglalkoztatáspolitikai alapból is támogatáshoz jusson. — Műszaki fejlesztés nélkül nem tudjuk elérni a gyár által megkövetelt száz százalékot — mondja Neiczer József, a tsz elnöke. — A technikai lehetőségek mellett a másik tényező a munkaerő: a munkáslétszámot tavaly ősszel húsz fővel növeltük, ekkor szűnt meg az iparifonal-gyártás előkészítő munkálatait végző kisüzemünkben a termelés. Az ott foglalkoztatottak kétharmada beletanult a cipőfelsőrész-készítésbe. Rongyválogatást Karmic asszony végez, közülük is számítunk néhányra, aki vállalja az átképzést. Amennyiben lesz elegendő plusz munkaerő egy új szalag létrehozásához, úgy a mennyiségi termelés felfutása egyben azt is eredményezi, hogy megszűnik a most még nem ritka átállási kényszer. Az al- mamelléki Bosnyák Vera például kifejezetten ilyen munkakörben dolgozik, azt csinál éppen, amit kell: tisztáz, alátétet varr, de tűzni is tud, sőt néha a diszpécsert is helyettesíti. Előnyei mellett ez a rugalmasság a gyakori - olykor óránként — átállás miatt visszahat a teljesítményre. — A termelőszövetkezet működési körzetébe tartozó nyolc községből két-háromszáz ember ingázik, köztük sok nő is — állítja Tinusz Gyula területi párttitkár. — A tsz mindig is partner volt a lányok, asszonyok foglalkoztatásának megoldásában, s most eljutott oda, hogy száz körüli szabad helyet kínál fel a környékbelieknek, sőt a távolabb élőknek. A betanítást követően azonnal termelésbe tudja állítani a jelentkezőket. L. Cs. K.
