Dunántúli Napló, 1988. április (45. évfolyam, 91-119. szám)

1988-04-23 / 112. szám

Eredményes eu ütőn n Pécsi Grafikai Műhely idei tervei A megalakulása óta egyre erősödő, gyarapodó Pécsi Gra­fikai Műhely az idők során a város képzőművészeti életének egyik központjává vált. A mű­hely annak idején a grafikai technikák kézműves hagyomá­nyait vállalta, dé a benne dol­gozók alkalmazzák a modern technikákat is. Szakmai ber­kekben ezért terjedhetett el az . a vélemény, hogy a hasonló célú győri, váci és szentend­rei műhelyek között a pécsi a legsokoldalúbb. A Pécsi Grcfikai Műhely eredményes évet zárt 1987- ben. Berendezése a rendelte­tésének megfelelően nagy technikai igénybevételnek volt kitéve, szép grafikai lapokkal gyarapodott a kiállítási és az archív anyag. A helyi hivatá­sos művészek mellett lehetősé­get kaptak a rajzszakos peda­gógusok és hallgatók, és a hagyományoknak megfelelően havonta más-más magyar és külföldi meghívott ösztöndíjas művész tevékenykedett a mű­helyben. A már állandónak számító helyi kiállítási helyek — a Várkonyi Nándor Könyv­tár kisgalériája, a POTE kisga- léria és a Nevelők Háza kis- galéri - mellett tavaly kétszer Budapestre — a Jókai Klubba és a XXII. kerületi Művelődé­si Központba — is eljutottak a műhelyben készült munkák. Valamelyest a munkakörülmé­nyek is javultak az elmúlt év­ben, egy klub és egy szitaki­mosó helyiséggel gyarapodott a műhely. Idén a tavalyiakhoz hasonló szép eredményekben bízik Sza­tyor Győző, a PGN4 művészeti titkára. A hivatásos művészek mellett a műhely változatlanul várja az alkotó pedagóguso­kat, óz érdeklődő rajzszakos hallgatókat. Már összeállt az idei ösztöndíjasok névsora is. Januárban a hódmezővásár­helyi festő-grafikus Bányai Bé­la volt a műhely vendége, és egy szakmai továbbképzésnek is helyet adott a pécsi képző- művészeti központ. Márciusban Kemény György, júliusban Fü- löp Ilona, októberben Mako- vecz Benjámin, novemberben pedig Neuberger István és Bódy Ágnes dolgozik majd Pécsen a műhely ösztöndíjasa­ként, míg áprilisban, június­ban, augusztusban és szep­temberben külföldi vendégeket várnak. Májusban egyszerre négy művészt várnak vendé­gül egy grafikai szimpozion keretében. A tovább gyarapodó anyag­ból idén is a mór korábban említett három kiállítóhelyen terveznek bemutató tárlatokat. Természetesen ebben az év­ben is kimozdul Pécsről a mű­hely, júniusban Hódmezővá­sárhelyen vendégszerepei egy kiállítással. Továbbra is cél c felszerelés gyarapítása, de idén szeretnék megoldani az épület tetőszigetelését is. Amennyiben a célkitűzések idén is megvalósulnak, úgy szépen továbbfejlődik a mű­hely. A távlati tervek között szerepel a kiállítások mellett a közművelődési funkció továb­bi erősítése, amit a műhely klubéletének kialakításával, va­lamint az egyes grafikai eljá­rásokat bemutató oktató és ismeretterjesztő videofilmek le- vetítésével szeretnének elérni. A műhely egyre gyarapodó archív anyaga hamarosan újabb, nagyobb nyilvánosságot vonzó bemutató kiállítást tesz időszerűvé. Ezt 1989-ben a Pécsi Kisgalériában tervezik. Az ünnepi alkalomra előrelát­hatólag új katalógus is ké­szül. Kaszás E. 1 1 % * r fW fP ~*jjÉ i|pf \ Neuberger István: Járókelők Egri László és Csáki Ágnes Zsúfolt nézőterek, forró hangulatú előadások János vitéz- másik szereposztásban Zsúfolásig megtelik a néző­tér, színházi előadás mással nem pótolható élményére vá­gyó, lelkes közönséggel, a János vitéz délutáni előadá­sain. Szülők hozzák el gyerme­keiket, ami jellemző e daljá­ték több, mint 80 esztendős, páratlanul sikeres pályafutásá­ra. Minden korbán találkozott o János vitézt bemutató szín­házak törekvése a nézők azon hitével, hogy a serdülőkor egyik legemlékezetesebb meg­maradó élménye ez a Petőfi, csodálatos költői elbeszélését színpadon megelevenítő me­se. A nem lankadó siker egyik okát ebben kell keresnünk. Valamint Bakonyi Károly szö­vegkönyvében, (még inkább Heltai Jenő dalszövegeiben), amely lehetővé tette, hogy Ka- csoh Pongrác zenéje teljes gazdagságában érvényesüljön. Petőfi költői remekét természe­tesen meg sem közelíti a daljáték szövegkönyve, így a többféle változattal befejezett történetet csak az eredeti el­beszélésre való emlékezés te­szi elfogadhatóvá, a hősök tulajdonképpeni jellemét Petőfi „János vitéz"-ének emléke sugalmazza. Kérdés, hogy a nézőtéren ülő fiatal korosztály mennyire ismeri Petőfi remekművét, pop-rocktól elárasztott zenei ízlésvilágában mennyire fogad­ja el Kacsoh Pongrác áradó melódiáit? Mindenesetre a vasárnap délutáni előadás - amelyen többségében a másik szereposztás lépett színpadra, legalábbis megpróbálta a Já­nos vitézzel újra találkozó fel­nőttekhez és a vele most ismer­kedő fiatalokhoz közelhozni Kukorica Jancsi földi vitézsé­gét bemutató, és a mesék bi- lodajmának _ megpróbáltatásai közé kalandozó történetét. A kocsohi dallamvilágot vonzó­an tolmácsolta o mind ének­hangjában, mind küfső megje­lenésében illúziót keltő Egri László, a Szegedi Nemzeti Színház kitűnő kvalitású bari­tonistája Odaillett volna ke­zébe Kukorica Jancsi belépőié­kor, a hagyományos karikás- ostor, a furulya ugyanis Jancsi másik dalánál kap szerepet. Csáky Ágnes megható lluskát varázsolt elénk, éneklése is en­nek megfelelően tiszta csengé­sű, operai szerepeken kiér­lelődött volt. Egri Sándor, telt hangzású baritonján tolmácsol ta, a robusztusabb külseje el lenére is esendőbb Bagó őszinte érzelmeket keltő dalait Krasznói Klári sajátosan dró maibbra hangolt szerepfelfo gással keltette életre a go nősz mostoha kettős alakját A strázsamestert Vághelyi Gá bor rokonszenvesen, a tőle megszokott muzikalitással ele­venítette meg. Mester István, jól kamatoztatta évtizedes szín­padi rutinját, állt helyt a francia király ambiciózusan kidolgozott szerepében. Bakonyi Ilona fran­cia király leánya, dekoratív megjelenésével és híres dalá­val aratott sikert. Derecskéi Zsolt és Rudas István játéka jól illeszkedett az előadás hangulatába. Hirsch Bence lel kiismeretes pontosságú dirigá­lása biztosítéka volt annak, hogy a délutáni előadásokon is, a megkívánt színvonalon csendültek fel Kacsoh Pongrác melódiái. Dr. N. T. Az aktualitások jegyében A Pécsi Galéria plakátki­állításai talán a galéria programjának legteljesebben véghezvitt része. Az elmúlt években igazán jelentős mű­vészek és művészcsoportok olyan színvonalú munkákat mutattak be, amelyek min­den bizonnyal növelték azok­nak a látogatóknak a minő- séaérzékét, akik egyébként is hajlamosak a minőség iránti fogékonyságra. E múlhatat­lan közművelő érdeme mel­lett a plakátkiállítás viszony­lag kis befektetéssel meg­szervezhető, elérhető a nívós külföldi anyag is, míg az egyedi műtárnvak esetében a jó minőségnek súlyos anyagi terhei vannak. Ezúttal sincs okunk pa­naszra a kiállított plakátok mennyiségét és minőségét il­letően, az ember szinte a bőség zavarával küzd, ha át­tekint a kiállítóhelyiségen. Mindjárt, az elején a nagy neveket felvonultató lengyel grafikuscsoport, élén a len­gyel plakátművészek doyen­jével, Henryk Tomaszewski- vel, aki grafikusnemzedékek mestere és irányadója. Vél­hető érdeme az is, hogy nem vált tanítványai diktátorává. A most kiállító grafikusok mindegyikének megvan az önálló stílusa, amely csak a fantázia gazdagságában em­lékeztet a mesterére. Egyéb­ként mintha távolodnának a mondanivaló csattanós és Kazumasa Nagai (Japán) alkotása szikár megfogalmazásától, és egyre nagyobb szerepet kap­na műveikben az árnyalt tar­talom részletgazdag megfo­galmazása, az autonóm mű­vészi kifejezés irányába való törekvés. A Grapus francia csoport ezúttal nem kényeztet el, frissnek éppen nem nevez­hető plakátjaik (amelyek kö­zül például á cirkuszi 1981- es), azt sejtetik, hogy a pé­csi kiállítás nem volt a szív­ügyük. Annál ambiciózusabbak a japánok, akik, mint a vilá­gon mindenben és minde­nütt szép számban és meg­bízható minőséggel vannak jelen. Munkáik igen széles skálán mozognak, Ikko Ta­naka emblematikus (és a japán nyelvi jelek nélkül tö­kéletesen érthetetlen) pla­kátjaitól Yoshiko ' Kató art deco-s munkáin át egészen Shigehisa Kitatani kávélikőrt hirdető rousseau-i, szürrea- lisztikus-naiv bájáig. A finnek ezúttal is vidám egyszerűségükkel nyűgöznek le, amelynek - szerintem — változatlanul Salminen a leg­kifinomultabb művelője. Zöld­ségeket reklámozó plakátjait nagy örömmel láttam viszont. Ismerősek a jugoszláv gra­fikusok is, akiket néhány éve remek csoportos tárlaton is­merhettünk meg, és akik kö­zül változatlanul (ez talán nem elfogultság, hiszen egyébként is a nemzetközi élvonalban tartják számon) az újvidéki Barát Ferenc munkái tetszettek legjobban. Az olasz Extrastudio vi­szont nem tartozik a kiállí­tás élmezőnyébe, ami a ta­valyi, kisgalériabeli bemu­tatkozásuk utón már nem is meglepő. Annál váratlanabb olyan országok grafikusai­nak a jelentkezése, amelyek plakótrhűvészete ritkaság- számba megy kiállítóter­meinkben. Dánia, Svájc, Hol­landia, Románia és az NDK kis létszámban, egy-egy vil­lanással képviseltetik magu­kat. A magyarok sem emelked­nek ki a nemzetközi átlog- ból, sőt, ez az együttes jel­zése lehet annak a nem el­hanyagolható ténynek, hogy a magyar plakátművészet, le­Andrzej Pagowski (Lengyel- ország) plakátja hetőségek híján ijesztően stagnál. A kiállítás végén, mintegy záróakkordul, néhány kiváló papíron, igényes nyomda- technikával készült amerikai plakát, amelyeknek a tech­nikai színvonal a legvon­zóbb erénye, Milton Glaser, Lawrence Yang munkái. Ez utóbbin a felirat akár jó­tanács és figyelmeztetés is lehetne a mindenkori pla­káttervezők számára: „fan­tázia — inspiráció — kreati- vitá s”. * Kovács Orsolya E Az idei tavasz — úgy tűnik Haydn-művek reneszánszát ho esett, hiszen egymás után kéri. mutatásra a nagy mester őrt Április 11-én este a POTE-c Az évszakok című négyrészes, származó oratóriumot láthatta ták a zenerajongók. A Pécsi kus Zenekar, valamint a Pécs Háza Kamarakórusa és a Pécsi Kórus (karigazgató Tillai Auré közreműködött Andor Éva Fülöp Attila (tenor) és Marci tér (basszus). Az előadást Br más vezényelte. A nagy zenei apparátust ig jedelmes, igényes mű megsz valóságos csapatmunka, hiszen karnak, a kórusnak, a sz egyaránt nagy a felelőssége, véleményem szerint a pécsi adós maradt: az egység érze vezetesen, az egész művet át szetartó karmesteri irónyításb zott egy átgondolt, tudatos mely a zenéből kiindulva épít föl a darabot. A gördülékeny a különböző zenei részek zöl tes összekapcsolását, az egyrr kezés belső feszültségét hiány a bemutatásnak szép számrr kiemelkedő, felemelő pillanatc kább cak mozaikszerűen, ne egészet alkotva jelentkeztek, előadása nagy feladatot ró Kulturált, homogén, hangzó BÉNYEI JÓZSEF Elkerülte az nem ült le szombat a szőlő erje sétált inkáb pergi b< homok, vagy a dór te, bölc manduli Kis hülyénél kardja szántási pedig nem akart k történet de az apjá lyaválas hát szótlam zsákot s mikor má dók me őrségbe kül Ott is man mert éppen színes észre se vé énekelni szí set s körülvette i kőzuhal Mára már de az a s mus, c Hősöket cs alakúin mert a kén a szó, s történeler HÉTVÉGE AZ ÉLET KÉPE ZSÁNERB ELBESZÉLVE Az új típusú úriasszony kot lő türkizkék blézerben ült a bu jobboldali kettős ülések közül t választotta, mivel a végá.llomi megállóig szándékozott utazni akarta vállalni egy esetlege utason való átkelés nehézségi kézitáskájával, melyet most r tott, kerek térdein nyugtatc A kórháznál terhes asszony föl, s nyomban kinézte mag ablak melletti ülést. A kézitás már említett kerek térdek, pc visszavonultak, jelezvén, hogy ülésre ugyan semmi pénzér csusszannak át, itt viszont cs hely van az áthaladáshoz, I sem több. A kismama zavar tyogott: — Szabadna . .. kérem ... Az új típusú úriasszony tesen nem méltatta válaszra mégcsak nem is az első ülésr tekintő kopaszodó öregúrhoz in nem a teljes' közönséghez. Mind ilyenek. Fölcsinálta gukat, és azt hiszik, hogy n mindent szabad. A buszban többen örvendj s örvendeztem, hogy ezt a r ges-végig el tudtam mondái 19

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom