Dunántúli Napló, 1988. április (45. évfolyam, 91-119. szám)
1988-04-01 / 91. szám
1988. április 1., péntek punomon napló 3 Hogyan élünk, hogyan fogunk élni? Kesztyűvarrónők Varga Ferencné Amilyen nehezen találtam három vállalkozót a Hunor Kesztyűgyár siklósi üzemében, olyan jól sikerült a beszélgetés — végül szinte nem is beszélgetés volt már, hanem ők hárman egymással, hol egyetértettek, hol vitatkoztak, a kezdeti feszélyezettség eltűnt, s olyan volt az egész, mintha nap mint nap ezeket a problémákat mindig is együtt vitattuk volna meg. A téma: hogyan élünk, s vajon, hogyan fogunk élni a jövőben? Mindhárom beszélgetőpartnerem kesztyűvarrónő, név szerint Sodr Béláné, Nagy Tibor- né, Varga Ferencné, akik már hosszú idő óta dolgoznak a Hunor siklósi üzemében. S hogy miből, illetve mennyiből élnek? Mindhármuk esetében körülbelül hasonló összeg jött ki: 12—13 ezer forint körüli összeget visz haza havonta a család. Valamennyien ketten vannak, férj, feleség. A különbség csak annyi, hogy hármójuk közül kettőnek már unokái vannak, tehát azt az összeget így mégsem csak önmagukra költhetik. A jelzett összegből átlag öt—hatezer forint rezsi — és kölcsönösszeg lejön, s abból kell élni, ami marad. — Nálunk — mondja Nagy Tiborné —, még az is terheli a mindennapi megélhetést, hogy beteg férjem számára havonta nem kevés összeget kell külföldi gyógyszerekre kifizetni. Dehát ez a legtermészetesebb, hogy ilyesmire az ember nem sajnálja a pénzt. Sőt, ha nincs, akkor is előteremti. Egybehangzóan mondták, hogy gyakorlatilag hónapról hónapra élnek, pontosabban nemigen tudnak félretenni semmit, legalábbis rendszeresen nem. Ha valami nagyobb dolezenkívül talán az evésen lehet spórolni, bár hozzá kell tennem, hogy eddig még a korábban megszokott dolgokról nemigen kellett lemondani, de csak azért nem, mert eddig sem költekeztünk. S hogy nem „költekeztek”, arra bizonyíték, hogy amikora nyarakról kérdezem őket, a következő válaszokat kaptam: egyikük egyszer nyaralt, másikuk három éve nem nyaralt,* de idénre tervezi, harmadikuk 26 év alatt mindössze háromszor volt nyaralni. Nyolcórás műszakot váltva, hol délelőtt, hol délután látják el, s bizony sokszor előfordul, hogy csak este nyolc óra után jutnak odáig, hogy elkezdjenek főzni. S akkor még nem szóltunk a túlórákról, a késői hazatérésről. Csak csodálattal tudok nézni arra a kesztyűvarrónőre, aki még mindemellett gimnáziumba is jár. Megkérdezhetnénk, hogy ezek az asszonyok hogy bírják ezt? Hogyan tudnak még jókedvűen dolgozni, hogy lehetőleg mindig rendesen, csinosan nézzenek ki? Honnan ez a viszonylagos optimizmus, amivel, bármi történjék is, mindenki továbbra is elvégzi a munkáját? Még akkor is, ha rossz pércei vannak? Sok oka lehet, kár is fölsorolni, de mindennek a mélyén ott van a legalapvetőbb és legértékesebb vonás: az emberi tartás. És eszerint kell élnünk. Dücső Csilla Fotó: Läufer László nak, de mi, darabbéresek, egyáltalán nem. Minthogy kettejüknek is van unokája, szó esik a gyermekruhák áráról is: ezen valamennyien fölháborodtak, ámde minthogy gyerekeiket támogatni kell, az unokáknak ruha kell, kötnek, hogy előteremtsék azt, amit máshogy nem lehet. — Hogy mit költünk magunkra? — kérdi szinte önmagától, s félig kolléganőitől is Nagy Tiborné. _ Hát nem sokat. Legutolsó az öltözködés, Nagy Tiborné got venni szeretnének, akkor arra természetesen félretesznek, de ez arra megy, egyszóval nem „halmozódik” a pénzük az OTP-ben. Varga Ferencné mondta: — Még nem tudjuk igazán, mit is jelent számunkra az áremelés. Bizonytalanok vagyunk, várunk. Olvasva nem tűnt olyan rettenetesnek, vagy inkább az a jó kifejezés, hogy nem mértük föl igazán az új árakat. Legelőször akkor tűnt föl, amikor elmentünk az üzletbe vásárolni, hogy korántsem olyan a helyzet, mint korábban. — Igen ám — szólt közbe egyikük —, de ehhez még tedd hozzá, hogy most így év eleién nem is igen tudtuk, sőt egyáltalán nem tudjuk, hogy valójában mennyiért dolgozunk. Az idöbéresek már tudják, hogy mennyi pénzt kapBódi Béláné Rendkívül kedvező eredmények Bicsérden Almaecet a takarmányozásban Az almaecet etetésének állategészségügyi és takarmányozási kihatásairól tanácskoztak tegnap Pécsett, a Janus Pannonius Tudományegyetem aulájában. A rendezvény gazdája a bicsérdi Aranymező Termelőszövetkezet. Tompa György, a tsz elnöke megnyitójában rámutatott, az új utak keresése náluk nem öncél. Igyekeznek minden módon megteremteni a bővített újratermelés feltételeit. A szarvasmarhatelep korszerűsítésébe 40 milliót invesztáltak, s ezt ki kell termelnie az ágazatnak. Ezt jól szolgálja az 1985 novemberében bevezetett^ almaecet-etetés, amit külföldi szak- irodalomból vett példák alapján kezdtek el. Az almaecetet egyébként a Budapesti Szeszipari Vállalat bajai gyárából szerzik be, s adaptált technológia .szerint keverik az állatok takarmányához. Már az eddigi eredmény is igazolta várakozásukat, ami szaporulatban, tejliterekben, minőségbeli és forintban is lemérhető. A tartási-takarmányozási feltételek Bicsérden jók. Az almaecet etetése megadja azt a pluszt, hogy egészséges az állomány. A gyógyszeres kezelés helyett ők a prevencióra helyezték a hangsúlyt, ami látványos teljesítményjavulást eredményezett. Alkalmazását most a sertéseknél is megkezdik. Egyébként jóddal is kísérleteznek, s ebben dr. Alois Karl Halama, a Bécsi Állatorvosi Egyetem tanára is segíti őket. Mint a téma egyik legjobb európai szakértőjét hívták meg előadást tartani Pécsre. Halama professzor bevezetésképpen rövid áttekintést adott az alacsony PH-jú anyagok felhasználásáról, ami az ókori Egyiptomig nyúlik vissza. Savanyú kultúrákat használnak a joghurt, a kefir, a szója, a sajt, a kenyérkovász előállításához. Az első silót a római birodalomban készítették. A szerves savak a szervezet sav- bázisegyensúlyát befolyásolják kedvezően. Az 1984 óta Ausztriában, NSZK-ban és Svájcban végzett kísérletek eredményeiről beszámolva rámutatott, a 10 százalékos almaecet-kezelésben részesült egészséges sertések, borjak napi tömeg- gyarapodása átlag 10 százalékkal nagyobb, mint a kontrollcsoporté. Betea állatoknál siettette a gyógyulást, csökkentette az elhullást. Egyszerű és jó módszer a gyógyszerrezisztenciára is. Az almaecet etetésével szerzett bicsérdi tapasztalatokról Balogh Péter, a tsz szakembere számolt be. Hatására csökkent a teheneknél a tüdőgyulladás, a meddőség, minimálisra csökkent a borjúelhullás, kevesebb lett a gyógyszerköltség. Fajlagos tejtermelés 6723 liter, a tejminőség 96 százalékban I. osztályú. Egy 500-as tehenészetben csak az új módszer egymillió forint tiszta nyereséget tud hozni. A tanácskozás második felében a Budapesti Állatorvostudományi Egyetem tanárai, dr. Bryl Endre és dr. Nagy Ágota tartottak előadást az almaecet hatásáról, a tehenek anyagforgalmára és bendőflórájára. Dr. Bíró Hunor, a kaposvári KA- HYB-tól az almaecet haemato- lógiai és immunológiai hatásait ismertette a malacok esetében.- Rné A KISZ KB Vörös Vándorzászlaja MÉV lll-as akna Diósi László (jobbról) átadja a vörös vándorzászlót Farkas Gábornak. Másodszor kapta meg a Mecseki Ércbányászati Vállalat lll-as üzeme a KISZ KB Vörös Vándorzászlaját, amelynek átadására tegnap került sor az április 4-e alkalmából tartott ünnepség keretében. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása, majd a rövid ünnepi műsor után Cser János, az üzemi pártbizottság titkára mondott elnöki köszöntőt. Ezután került sor Potos Jánosnak, az üzemi pártbizottság és KISZ-bizottság tagjának ünnepi megemlékezésére. Diósi László, a KISZ KB osztályvezetője méltatta a lll-as üzem munkáját, majd átadta a KISZ KB legmagasabb szervezeti kitüntetését, a Vörös Vándorzószlót Farkas Gábornak, a lll-as üzem KlSZ-bizott- sága titkárának. Ezt követően kitüntetések, oklevelek, dicséretek, jutalmak átadására került sor. A KISZ KB Dicsérő Oklevelét Tölgyesi Márta, a KISZ Baranya Megyei Bizottságának titkára adta át az üzem munkásőr szakaszának; Elismerő oklevelet kapott Kocsor Ferenc üzemigazgató, melyet Laczkó László főosztályvezető nyújtott át; Aranykoszorús KjSZ-jelvény kitüntetésben részesült Takács Attila. Bejelentették, hogy Turcsi István csapatvezető vájár megkapta a Munka Érdemrend ezüst fokozatát, Pál István főaknász pedig a KISZ Érdemérem kitüntetést vehette át. Hárman kaptak Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést, huszonketten vezérigazgatói dicséretet, huszonnyolcán lettek kiváló dolgozók. A további jutalmak átadása után az ünnepség az In- ternacionáléval ért véget. Mohácsi Vasöntöde Deák László adja át a KISZ KB vándorzászlaját Drágán István- nénak A Mohácsi Vasöntöde 1985. január eleje óta önálló ipar- vállalatként működik. Az elmúlt évben fennállásuk óta a legjobb eredményt — 37 700 000 forint nyereséget értek el. Ennél a kis vállalatnál 357-en dolgoznak, közülük 96- an harminc év alattiak. A KISZ-alapszervezetnek 58 tagja van. Guba Sándor múlt év szeptemberéig vállalati KISZ-titkár volt, most párttitkár. Mint mondta, négyszer nyerték el a KISZ KB dicsérő oklevelét, hétszer a KISZ KB Kiváló KISZ- szervezet Zászlót, és kilenc évvel ezelőtt a KISZ KB Vörös Vándorzászlaját. Múlt évi munkájuk alapján méltán nyerte el a vasöntöde KISZ-alapszervezete a KISZ KB legmagasabb kitüntetését, a Vörös Vándorzászlót másodszor is. Az ünnepségre tegnap került sor Mohácson az öntöde Vállalatnál. A Park utcai általános iskola tanulói és a zeneiskolások kedves műsort adtak. Varga Jázsel, a KISZ Mohács városi titkára ünnepi beszédében szólt a vasöntödéi fiatalok eredményeiről. Deák László, a MÉV vájára, az MSZMP KB tagja megköszönte a vállalat kollektívájának munkáját. Elmondta, hogy ez évben is hasonlóan jó, vagy még jobb eredményt kiván az öntödének. Majd átadta a KISZ KB Vörös Vándorzászlajót Drágán Istvánná öntödei KISZ-titkárnak. Pai- ger István, a KISZ Baranya Megyei Bizottsága titkára KISZ-kitüntetésekét, Erdélyi Tibor, az öntöde Vállalat főmérnöke kitüntetéseket és jutalmakat adott át a dolgozóknak. Horváth Ernő, az MSZMP Mohács Városi Pártbizottság munkatársa végül gratulált a vállalati KISZ-szervezet kiváló eredményéhez. Drágán Istvánná KISZ-titkár a tagság nevében megköszönte mindezt, és ígéretet tett, úgy dolgoznak egész éVben, hogy ismét ki- érdemelhesség a Vörös Vá- dorzászlót. A. E.
