Dunántúli Napló, 1988. április (45. évfolyam, 91-119. szám)

1988-04-19 / 108. szám

1988. április 19., kedd Dunántúli napló 3 Átképzési támogatás Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal új rendelkezést ho­zott az átképzési támogatásról. A legfontosabb változásokról háttéranyagot készítettek, melyet lapunknak is eljuttattak, kérve annak közlését. Nagynyárádon változatlanul nagy az állattartási kedv A nogynyáródi utcák képe meglehetősen változatos. He­lyenként századeleji paraszthá­zak sorakoznak egymás mel­lett, az új sorokon modern szuterénos vagy kétszintes há­zak nyitják reluxás ablaksze­meiket a látogatóra, másutt példásan megférnek egymás mellett az új és régi stílust képviselő lakóépületek. Egyva­lami mégis közös, bármelyik utcán lesünk be a kerítések rácsai mögé, majd minden második portán tágas gazda­sági épületek jelzik: a lakók saját szükségleteiket meghala­dó méretű állattartással foglal­koznak. S amit a felületesen ítélkező talán másképpen gondolna, nemcsak az idősebb korosztályhoz tartozók, hanem a nemrég családot alapító fia­talok is. A Rákóczi utcában 1975-ben kezdtek épülni az új házak. Az év lakóháza díjat közülük jó néhány megpályázhatta volna elkészültekor. De nemcsak a porták takarosak, a jóérzésű ember talán még egy tökmag héjat is szégyenkezve dobna el a házsorok között. Vértés Jánosékhoz nyitunk be, szeren­csénkre az egész családot ott­hon találjuk. A 33 éves csa­ládfő a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát Törökdombon lévő takarmánykeverőjében dolgozik villanyszerelőként, most éppen délutános. — Nyolc éve költöztünk ide és az ólak felhúzása után megkezdtük a sertések nevelé­sét. Két kisebb ól a göbéknek készült, a két nagyobb pedig a hizlalásra van — mondja Vértes János. — Amióta ser­téssel foglalkozunk, mindig ko­cáink szaporulatát hizlaltuk fel. Az elletések idején ez nagyobb gonddal és odafigyeléssel jár, de talán a haszon is nagyobb. Próbálkoztunk már saját neve­lésű kocákkal is, de bebizonyo- sodot, hogy a kocakihelyezés iqértybevétele jobban megéri. A megtermékenyítéseket az ál­latforgalmi inszeminátora vég­zi. Amikor elindulunk az ólak­hoz, a gazda csizmát húz. Pe­dig igazán nem is lenne szük­ség ró. Betonjárdán megyünk végig és az ólak körül is meg­ússzak száraz talppal. — Naponta egy órát kell foglalkozni velük. A reggeli etetés negyed óra, ami este a kitrágyázással nyúlik meg fél órával. Ez a csiga vezet a ta­karmánytárolóba — mutat az ólak felett húzódó szerkezetre. — Amikor a kombinátból meg­hozzák a tápot, ebbe ürít a takarmányos kocsi. Havonta, mósfélhavonta jönnek. Tizenöt­húsz mázsát hoznak egyszerre. Új ólak, istállók Állandó, biztosnak tekinthető bevétel Persze^ ahogy híznak az álla­tok, egyre gyakrabban kell szállítaniuk. — Hogy meddig csináljuk? Ameddig még megéri — kap­csolódik a beszélgetésbe Vér­tes Jánosné. — Az az igazság, hogy szeretjük is ezt a mun­kát. Ha a férjem nincs itthon, a három gyerek mellett én ta­karítom az ólakat, én etetek. Pedig hót a sertések ellátá­sa nem tekinthető az irodai nevét említik. „Farkas Ferencék és Hágendornék nyúllal fog­lalkoznak. Schaffer Józsefék és még jó néhányon szintén a sertéshizlalás mellett döntöt­tek." Mint elmondták, a többség úgy vásárolja a malacokat. A készárut, a 100—130 kilo­grammra felhizlalt sertéseket pedig a Majsi Termelőszövet- kfezet és a Bólyi Mezőgazda- sági Kombinát szállítja el. Egy A Rákóczi utca korszerű családi házai Nagynyárádon munka rokonszakmájának, Gi­ziké ugyanis Sátorhelyen, iro­dában dolgozik. — Most kezdjük látni a munkánk eredményét — foly­tatja. — Kezdetben az újabb befektetések és a ház csinosí­tása vitték el _p pénzt, most viszont már tudunk félre tenni. Nem csinálnak belőle titkot, hogy a saját malacokkal tör­ténő hizlalással állatonként mintegy 1500 forintos hasznot könyvelhetnek el tisztán. Csak én teszem hozzá: ha a mun­kát nem számítjuk. De mintha a munka ebben a főleg néme­tek lakta faluban nem is szá­mítana. Vértesék néhány má­sodperc alatt csak az ő utcá­jukból féltucat fiatal házaspár hízó átlagban hat-nyolc hónap alatt „készül el”. A hizlalási idő függ a takarmány minősé­gétől (ami hol jobb, hol rosz- szabb, néhány esetben már elhullás is történt a nem meg­felelő minőségű tápok miatt), és függ az etetéstechnológiá­tól, a fajta megválasztásától, no és a gazda lelkiismeretes­ségétől is. Vértesék a vágás utáni minősítést választották, melynél ugyan csak 120 kilo­grammos a felső súlyhatár, de a minőségi felár biztosítja azt a plusz bevételt, amit a hízó­jukat élő minősítés útján le­adok a több ráhizlafható súly- lyal érnek el. De ebben azért megoszlik a gazdák vélemé­nye, s egyelőre úgy tűnik, hogy a hagyományos paraszti szem­lélet vezérli a sertéstartókat. „Legyen az a hízó minél göm­bölyűbb!" így hát objektív mi­nősítésre a leadott állatoknak csak mintegy 20 százaléka ke­rül. __ Minél közelebb kerülni a 1 30 kilóhoz! — fogalmazta meg hizlalási elveit néhány házzal odébb, József Attila ut­cai új lakásában Féth József. Ő két turnusban mintegy 70— 80 hízót ad el évente. A ma­lacokat általában a vásárban' veszi, így a végső eredmény nagyban függ attól, hogy a 6— 7 hetes malacok darabjáért 800, vagy éppen 1300 forintot kell fizetnie. A hizlalást 1982- ben kezdte, akkor egy-egy ál­lattal 1000 forint tiszta pénzt sikerült elérnie. Az utóbbi években azonban — állítja — romlott a jövedelmezőség, 400- tól 700 forintig terjedhet ser­tésenként. Nemegyszer az el­hullások nagy száma miatt csökken a haszon. De nem gondol arra, hogy abbahagy­ja, mert az építkezés után szükség van az állandó, nagy­jából biztosnak tekinthető be­vételre. Amikor 1986-ban elké­szült a házuk, a gazdálkodást a lebontott épülethez tartozó ólak felújításival kezdhette meg. Ha romlott is valamelyest a jövedelmezőség, az ólak, istál­lók száma úgy tűnik tovább fog szaporodni Nagynyárádon. Ezt a még csak félig elkészült házak gazdáit felkeresve tu­dom meg. Ripszám Csobáné gyermekével és férjével jelen­leg szüleinél lakik. De ha ki­néznek az ablakon, a szemköz­ti soron már új, tetőtérbeépí- téses, szuterénos házukban gyönyörködhetnek. Négy éve házasodtak, de az állattartói gyakorlatot már a szülők mel­lett megszerezhetek. Az ottani ólak egyikéből leadott hízók tiszta haszna mindig az ő há- zipéntárukba kerül. — Várhatóan jövő tavasszal költözünk át az új házba — mondja Rita, a gyesen lévő fe­leség. — De ha berendezked­tünk, azonnal megkezdjük az ólak építését. Egy turnusban 30—50 sertés hizlalását tervez­zük. Balog Nándor Feszültség alatt Tíz éve, hogy a Magyar Vil­lamosművek Tröszt megbízásá­ból megtehették a DÉDÁSZ szak­emberei a feszültség alatti munkavégzés (FÁM) hazai meghonosításának kezdeti lé­péseit, hogy rá két évre in­díthassák az első hazai tan­folyamot az üzemi szerelőknek. A módszer akkor magyarorszá­gi viszonylatban merőben új volt, ám honosítását az élet követelte ki. Mert nem mind­egy, hogy karbantartás vagy üzemzavar esetén éltető áram­hoz juthat e közben az adott térség ipara és lakossága, avagy a hagyományos módon előbb óramtalanítják a veze­tékszakaszt és úgy végzik el a szükséges munkát.- Az indulás előtti években is komolyan foglalkoztatott, képesek vagyunk-e meghonosí­tani ezt a bonyolult munka- módszert — mondja Szakonyi Ágoston, a DÉDÁSZ feszültség alatti munkavégzés fejlesztési osztályának vezetője. Az egész világ e témával kapcsolatos szakirodalmát át­tanulmányozva lesték el az USA-beli, kanadai, NDK-s és a francia módszereket, és azo­kat összedolgozva, és tovább­fejlesztve a hazai viszonyokra kezdték meg az előkészítő munkát egy évtizede. Mivel a FÁM nem egyetlen védett módszer, csak a végzéséhez szükséges anyagok, eszközök és elemek védettek, így hozzá­láttak a műveletkompozíció ki­dolgozásához. Igen, komponá­lásához, hisz külön-külön kell tervezni az adott munka elvég­zéséhez szükséges műveletso­rokat, és a hozzá szükséges anyagokat. — Eleinte csakis tőkés im­portból beszerezhető anyagok­kal dolgoztunk, mert ez a munka rendkívül megbízható anyagokat igényel, és ilyene­ket a legjobb minőségben csakis francia és USA-beli cé­gektől lehetett beszerezni — mondja az osztályvezető. S ahogy a DÉDÁSZ meg­kezdte a hazai szakemberkép­zést, és ma már valamennyi áramszolgáltató átvette tőlük ezt a módszert, úgy bővítette lehetőségeit is a Dél-dunántúli Áramszolgáltató Vállalat. Szi­getváron országos kiképzőköz­pontot hoztak létre és néhány éve nekiláttak intenzív fejlesz­tési programjuknak. Ennek tudható be, hogy ez év végé­vel mór a szükséges anyagok­nak csak mintegy 40 százaléka lesz import, a többit idehaza gyártják. Jó partnerként műkö­dik közre ebben a Pécsi Vasas Ipari Szövetkezet, a Szabad­szentkirályi Fémipari Kisszövet­kezet, a Pannonautó, pécsi fémmegmunkáló, öntő és gu­mis kisiparosok is gyártják az igencsak kényes alkatrészeket, elemeket. A fejlesztőmunkában közreműködnek kutatóintéze­tek (villamos, műanyagipari stb.) és más nagyvállalatok is. Miért ez a nagyfokú bizton­ságkényszer? Azért, mert 220— 380 voltos vagy akár 20 000 voltos feszültség alatt álló ve­zetékeken kell dolgozniuk. S épp, mert ennyire precíz a technológia, ezért is van, hogy az így elszenvedett áramütés szinte nullával egyenlő. Elvük: „Jobb tudatosan feszültség alatt dolgozni, mint egy beren­dezésről azt hinni, hogy ki­kapcsolták." Az indulás első tíz éve után elmondhatják: eredményes volt. A második évtizedüket kezdve, viszont már határozottan, mondhatni tudatosan igyekez­nek elémenni a FÁM által biz­tosítható üzletnek. Hogy ez mit jelent? Korábban bárki jött a környező országokból, annak szívesen megmutatták a tech­nológiát. Tavaly mór két oszt­rák áramszolgáltató 16 szak­emberét is kiképezték két tur­nusban. Elvégre miért ne ok­tathatnák más országbeli cé­gek szakembereit is, amikor ehhez értenek. Ennek igazi haszna akkor lesz, ha már komplett munkatechnológiát és eszközrendszert is eladhatnak külföldön. — Szeretnénk itthon más te­rületeken is általánossá tenni a feszültség alatti munkavég­zést, ugyanakkor azt is elérni, hogy Baranyában olyan hát­téripar és vállalkozói szellem alakuljon ki, hogy megoldhas­suk a termékek gyártását, kész- reszerelését, és akár az export­ját is. Van még bőven ország, ahol nem végeznek ilyen mun­kát... — mondja végezetül Szakonyi Ágoston. Murányi László A Magyar Közlöny 67. számában jelent meg az ÁBMH 15/1987. (XII. 31.) számú rendelkezése az át­képzési támogatásról, amely egyben hatályon kívül he­lyezte a 8/1985. (Vili. 1.) ÁBMH számú rendelkezést. 1988-ig átképzési támoga­tásban csak a munkavi­szonyban álló dolgozók ré­szesülhettek, az átképzésre is csak a munkáltatóknál kerülhetett sor. Azok a dol­gozók részesülhettek támo­gatásban, akiknek munkakö­re megszűnt és vállalkoztak átképzésre, és volt olyan munkáltató is, amely átkép­zésük megszervezését bizto­sította és munkaviszonyt is létesített velük. Előbb tehát meg kellett keresni azt a munkáltatót, amely a fel­szabaduló munkaerő átvé­telére és átképzésére vál­lalkozott, és a tanulás idő­tartama alatt a dolgozó ke­resetveszteségének pótlását szolgálta az átképzési támo­gatás. A jelentős vállalaton belüli termékszerkezet- vagy technológiai váltás érdeké­ben szükségessé váló átkép­zések is támogathatók vol­tak ily módon, s a munkál­tatók az átképzések biztosí­tósával kapcsolatos költsé­gekre nyereségadókedvez­ményt vehettek igénybe. A támogatásról szóló új jogszabály értelmében a munkaviszony keretében fo­lyó szakmaváltás, szakma- tanulás továbbra is többnyi­re az 1985-ben megfogal­mazott feltételek mellett segíthető elő. A munkáltatók szervezésében folyó átkép­zések támogatásának szabá­lyait is azonban a gazdasá­gi szabályozás egyéb terü­letein végbement változá­sokkal összhangba kellett hozni. így a jövőben az át­képzési támogatás is be­számít a személyi jövede­lemadó alapjául szolgáló keresetbe, és az eddigiektől eltérően társadalombiztosí­tási járulékot is köteles utá­na fizetni a munkáltató. Az új rendelkezés leglé­nyegesebb változása, hogy 1988-tól lehetőség nyílik a munkaviszonyban nem állók átképzésére és annak tá­mogatására is. E változtatás­ra döntően a foglalkoztatás elősegítésének érdekében került sor. A munkaerőpiaci információk egyértelműen azt mutatják, hogy a szak­képzetlen munkaerő leérté­kelődik, egyre nehezebben talál munkát. A munkáltatók terveiben is döntően a szak­képzetlen vagy alacsony képzettségű munkaerő leépí­tése szerepel. A munkavál­lalási pozíció erősítésének alapvető feltételévé vált napjainkra a szakmai tudás. A képzettség megszervezé­sét, a munkaerő fejlesztését kívánja elősegíteni az át­képzési támogatós kiterjesz­tése, amely mindazon mun­kaviszonyban nem álló, ke­reső foglalkozást nem foly­tató munkát kereső állam­polgárnak adható, aki 2 hónapja nem tud elhelyez­kedni, függetlenül attól. volt-e előtte munkaviszonya és elhelyezkedésének elő­segítése érdekében átkép­zésre vállalkozik. Átképzé­sekben részt vehetnek a jö­vőben azok is, akik rok­kantnyugdíjasok, vagy bal­eseti járadékban részesül­nek, és átképzés útján re­habilitálhatók. Jelentkezhet­nek mindazok is, akik válla­lati létszámleépítés követ­keztében, a felmondási’ idő meghosszabbítása alatt áll­nak, vagy elhelyezkedési segélyben részesülnek, és azok is, akik jelenleg köz­hasznú munkavégzésben vesznek részt. Az átképzésekkel és azok támogatásával mindazon munkavállalói rétegek elhe­lyezkedésének esélyei javít­hatók, akik nehezen találnak munkát, és vállalkoznak szakmai képzésben való részvételre, és az adott szakma megtanulására al­kalmasak is. Az átképzések körébe mindazok a képzések beletartozhatnak, melyeknek közvetlen célja a dolgozók elhelyezése, munkahelyének megtartása, vagy a szerke­zetváltás munkaerő feltételei­nek megteremtése. így a rendelkezés alkalmazásában az átképzés lehet első szak­ma megtanulása, szakmavál­tás, vagy továbbképzés is, ha az megfelel az előzőek­ben megfogalmazott célok­nak. Az átképzések időtartama alatt az adott szakmában várható szakmai átlagbér 75—90 százalékáig terjedő támogatás állapítható meg a résztvevők számára, mely­nek konkrét mértékét a me­gyei tanácsok munkaügyi szakigazgatási szervei álla­pítják meg. Az ilyen formá­ban átképzésben töltött idő munkaviszonyban töltött idő­nek minősül, a társadalom- biztosítási juttatások alap­jául szolgál. Az átképzés is­kolákban, oktatási intézmé­nyekben folyhat, amelyek vállalkozási alapon kapcso­lódhatnak be az átképzé­sekbe, ha a meghirdetett fel­tételeknek megfelelnek. A szakmai gyakorlat biztosítá­sára a munkáltatók közre­működését kell igénybe ven­ni. Az, hogy mely szakmá­ban folyjon a képzés, a munkaerőkereslet és -kínálat jelenlegi alakulása és prog­nózisa alapján kell eldön­teni, úgy, hogy minél na­gyobb eséllyel el tudjanak helyezkedni a képzésből ki­kerülők. Foglalkoztatási célú szak­mai átképzések esetén a felnőttképzésben, eddigiek­ben alkalmazott feltételek­től el lehet térni, és új át­képzési formákat is lehet in­dítani annak érdekében, hogy a munkaviszonyban nem állók lehetőleg rövid idő olatt intenzív képzési for­mákban, magas szintű szak­mai ismeretekre tegyenek szert. Egyes munkavállalói rétegek esetén az általános alapismeretek oktatását is biztosítani kell majd a szakmatanulás mellett.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom