Dunántúli Napló, 1988. április (45. évfolyam, 91-119. szám)

1988-04-02 / 92. szám

1988. április 2-, szombat Dunántúli napló 7 Magyar-szovjet vállalati együttműködések Bolyhozógépen készül a moher hatású fonal Tavaszi szemle Kupinóban. Az álló kolhozelnök előtt Nyíló Péter. Indulás 1989. Január 1-Jén Magyar hibridek orosz földeken Fonógépek Boriszovóba Várhatóan április közepén már Moszkvában is minden en­gedélyező pecsét és aláírás rá­kerül a vegyesvállalati alapitó levélre és akkor felgyorsul a Boriforg magyar szovjet ve­gyesvállalat életrekeltése a kezdő lépések után. Mint arról lapunk január 30-i számában hírt adtunk, meg­alakult a magyar Temaforg Vállalat és a Minszk melletti Boriszovi Másodnyersanyagfel­dolgozó Kombinát által alapí­tott Boriforg vegyesvállalat, mely a boriszovi és a mohácsi gyárnak egyaránt kölcsönös előnyt ígér. Erre a lépésre a mohácsiak­nak azért volt szükségük, mert jelentős mértékben csökkent a kézimunkafonál iránti kereslet és Így feleslegessé vált az évi 300 tonnás Dreff-fonókapacitá- suk. A mohácsiak adják a bo­riszovi új üzembe az orsónél­küli fonógépeket és a hozzá­juk tartozó kiszerelőgépeket, átadják a gyártástechnológiát, kiszállíttatják és beüzemelik a gépeket, részt vesznek ezen kí­vül a beruházás előkészítésé­ben és a kivitelezés megszer­vezésében. Hogy áll jelenleg a Boriforg életrekeltése? Nemsokára meg­alakul Budapesten a Temaforg Vállalat központjában a vegyes összetételű vállalati tanács. Mohácson gyártják már az új gépeket — ebben külső válla­latok is segítenek —, várják a lengyel Befama cégtől az új farkasoló és a hozzá tartozó előkészítő gépeket. A tervek szerint augusztus­ban kamionokban utaznak ki a gépek Boriszovba. A vegyes­vállalat igazgatóhelyettese, Novákné Puch Mária (a mohá­csi gyár termelési osztályveze­tője), valamint a kinti techno­lógiai irányító Novák Mihály (fonodoi üzemvezető), máris megkezdték az intenzív orosz nyelvórákat, hisz rövidesen 4 évre írnak aló munkavállalási szerződést, és szeptember, ok­tóber elejére már kint kell lenniük a szerelés megkezdésé­re. A szerelésre ugyancsak Mohácsról mennek majd szak­emberek 2—3 hónapos munká­ra. Mohácson tehát minden jó ütemben halad. Várják már a közös vállalat majdani gépke­zelőit Mohácsra, hogy azok 2—3 hét alatt megtanulják a gépek kezelését. Ha minden igaz, november­ben, decemberben Boriszovban elvégzik a mohácsiak a szere­lést és a beüzemelést. Az üzemszerű termelés várható in­dulása 1989. január 1., amikor a szovjet partner megkezdi a gombolyított kézimunkafonal gyártását. Hogy miért előnyös mindkét félnek a vegyesvállalat? A Szovjetunióban nagy a keletje a gombolyított kézimunkafonal­nak, így gyártásának indításá­val mindenképp biztos piaci háttérre számíthatnak. A nye­reség fejében viszont szál-, sza­bászod és gyapjúipari hulla­dékkal fizet a Boriforg. Az meg a mohácsi gyárnak jön majd jól. Folynak fehát az előkészüle­tek a kinti gyáralapításra, hisz a kinti üzemet magyar vállal­kozó építi majd meg előre­gyártott elemekből, a legké­nyesebb megrendelői szempon­tokat is figyelembe véve. M. L. Megötszöröződhet a vetőmagexport — Péter! Úgy csináld, mint­ha a tied volna! — mondta a kupinói Rasszija kolhoz elnö­ke Nyíló Péternek, a Bólyi Me­zőgazdasági Kombinát főmér­nökének. Majd ezerötszáz kilométer­rel keletebbre, az ötvenedik szélességi foktól kicsit észak­ra, Belgorod és Kurszk között 18 000 hektár kötött, de kivá­ló minőségű földön későn, Így április elején köszönt be a ta­vasz. Az évi 400 mm-nyi csa­padékból a szeptember eleji első fagyokig mindössze 80— 120 mm-nyi esik le, miután el­vetettek. Kukoricából 120—130 ezer magot vetettek egy hek­tárra, jó ha feléből lesz nö­vény, ami 4,3 tonnás termést hozott. Nyiló Péter feladata az volt már 1986-ban, s tavaly is, hogy magyar hibridfajtákkal végez-^ zen termesztési kísérleteket. Az eredmény? 1987-ben a kísér­leti táblákról átlagban 6,74 tonnás termést takarítottak be, az első öt fajta, pedig 7,25 tonnát termett. — Remélem, hogy ebben az öt fajtában van bólyi vetőmag is — mondja Nyiló Péter, aki ezen a tavaszon megint Kupi- nóba utazik segítséget, taná­csot adni a magágykészítéshez. — Az ÁGOK és az ÁKER kö­tött szerződést a szovjet me­zőgazdasági minisztériummal arra, hogy a magyar vetőmag­fajtákkal kísérleteket végeznek szerte a Szovjetunióban, s nemcsak kukoricával, hanem napraforgóval, szójával, cukor­répával is, s az adott vető­maghoz segítünk megtalálni a legmegfelelőbb technológiát is. Mert bár ugyan a vetőmagon sok múlik, de mégannyi az adott körülményekhez igazodó technológián. S az adott körülményeket nemcsak a szárazabb, konti­nentális időjárás jelenti, ha­nem a traktorok, ekék, kombáj­nok milyensége, a műtrágya- és vegyszerellátottság, a szá­ritó kapacitások megléte. — Sokban a saját, hatvanas évekbeni körülményeinkhez ha­sonlíthatom a mostani szovjet kukoricatermesztést. Például kicsi a szárítókapacitás, ezért aztán a kukoricát CCN- vagy csőzúzalék formájában tárol­ják takarmányozásig. Észa­kabbra a silózásra azért van szükség, mert nincs ideje be­érni a növénynek. Korlátozottan állnak rendelkezésre kemikáli­ák, s azokat is központilag osztják el. A szovjet vetőmagpiacon azonban nemcsak a magyarok vannak ott, de a románok, bol­gárok, jugoszlávok, sőt az ame­rikaiak, nyugatnémetek is. Ami­ben a magyaroknak előnyük van, az az, hogy nemcsak ve­tőmagot akarnak eladni, ha­nem segítenek megtalálni a legmegfelelőbb művelési mó­dokat is. Nyiló Péter itthon a szója- program osztályvezető főmér­nöke, a Szovjetunióban mégis kukoricát termeszt: — Nagyon jó kapcsolatom alakult ki, s nemcsak a ku- pinóiakkal, de a Belgorod me­gyei és az Orosz Föderáció mezőgazdasági szakembereivel is. S azt is tapasztaltom, hogy egy év alatt is mennyi válto­zást hozott a glasznoszty, és a peresztrojka —, könnyebb lett a gazdálkodás, csökkent a bü­rokrácia. Ügy gondolom, meg­ötszöröződhet a magyar vető­magexport, s már folynak tár­gyalások magyar—szovjet kö­zös vállalat létrehozására, mely vetőmogot állítana elő. B. L. A Rex Maxi Tallinnban A három konténerből, amit Tollinnba címeztek a Szabad­szentkirályi Fémipari Kisszövet­kezetből, az első már megér­kezett, s vevőkre is talált az 52 Rex Maxi kapálógép. A há­rom konténerbe összesen 152 kapálógép került a Szovjet­unióba annak a megállapodás­nak a keretében, melyet a kisszövetkezet, s a tallinni Te­res gyár kötött árucseréről. A tcllinniak sajtológépekkel, tre­zorokkal, vízmércékkel, cső­hajlítókkal ellentételezték a magyar árút. Idén még további 2000 Rex Maxit szállítanak Tallinnbn Szabadszentkirályról, az ellen- tételezés pedig karburátorokkal bővül: ezek a kerti kapákhoz a motort szállító Kismotor- és Gépgyárba kerülnek. Nem lesz még egy szanálás! Program a túlélésre A szanálási intézkedési terv huszonhat pontja a Szénbányák pártbizottsága előtt A termelés és a gazdál­kodás jelzőszámai egyelőre nem azt mutatják, valamiféle fordulat állt volna be a Mecseki Szénbányák Válla­latnál. Március közepéig a széntermelésben a terve­zetthez képest több tízezer tonna a lemaradás, kedve­zőtlenül alakultak a költsé­gek is, ötvenmillió forintnál is több a veszteség. Miért figyelmeztető ez? Mert a szanálási eljárás, majd a Szanáló Szervezettel a megállapodás aláírása után, nagy nekibuzdulás volt ta­pasztalható, ez azonban a jelek szerint alábbhagyott. Nem jött a várt eredmény, már az első negyedévben so­kat buktak. — Nagy-nagy nyugodtság öntött el bennünket — ria- dóztatott a Szénbányák ve­zérigazgatója. Ami most van, nem játék. A kormánynak nincs lehetősége semmifé­le engedmény adására, még egyszer nem lesz szanálás. Túl kell élni ezt az idősza­kot. A kritikus helyzetértékelés a vezérigazgató szájából hangzott el a vállalati párt­bizottság legutóbbi ülésén, melyen egyebek mellett a szanálási intézkedési terv került a testület elé. Hogy mit kell tenni, azt három évre szólóan huszonhat pontba foglalták. Pontosab­ban a legsürgetőbb tenni­valókat a Szanáló Szervezet határozta meg. Olyan elő­írások ezek, melyekkel csak egyet lehet tenni, pontról pontra mindegyiket végre­hajtani. A tervben részletesen és számszerűen meghatározták, évről évre mennyivel kell nö­velni a termelést és a telje­sítményeket, javítani a szén­minőséget, fejleszteni a technológiát. Megtakaritáso kát kell elérni a legkülön­bözőbb területeken, ezen be­lül egyes tevékenységeket megszűntetni, a felesleges­nek ítéltetett készleteket és állóeszközöket értékesíteni Több pont is foglalkozik o vállalati szervezet korszerűsí­tésével, a közgazdasági vo­nal erősítésével. Ki kell dol­gozni és bevezetni a belső ösztönzési és érdekeltségi rendszert, mérni az üzemi szintű eredményeket, ehhez 'kapcsolva az anyagi ösztön­zést, továbbá elősegíteni az autonóm munkacsoportok szé­lesebb körben való működé­sét. Az intézkedési terv hang­súlyozottan szól a munka­erő megtartásáról, a rrTánka képesség megőrzéséről, oz alulfoglalkoztatottság meg­szüntetéséről, a felszabaduló létszám átképzésével, illetve leépítésével. Kétségkívül. a Szanáló Szervezet kemény feltételeket szabott, mindazonáltal a pártbizottság megállapította, a feladatok teljesíthetők, azokat minden körülmények között teljesíteni is kell. Legfeljebb a hangsúlyokon lehet vitázni, hol és hogyan lehetne még gyorsabban előrehaladni. A pártbizott­sági vita végül is három kérdés körül csúcsosodott ki, ezek egyszersmind a túlélés,, a kibontakozás kulcsát is adhatják. Mindenekelőtt erő­teljesen hangot kapott, a bürokratikus működési rendet váltsa fel a közgazdasági szabályozás rendje a válla­latnál. A bányaüzemeknek nagyobb önállóságot kell kapniuk, ezzel együtt na­gyobb érdekeltséget a nye­reség és a vagyon gyarapí­tásában. Tehát másfajta mű­ködési mechanizmusra és ér­dekeltségi viszonyokra, ko' szerűbb szervezet kialakítá­sára van szükség, amiben át­rendeződnének a fogyókúrára fogott vállalati központ és az üzemSk kapcsolatai, füg­gőségi viszonyai. A válasz e fölvetésekre: a vállalatveze­tés is ezt akarja, a szaná­lási intézkedési terv is tar­talmazza, csak hát ehhez idő kefl. Mert nem minkenki akarja. Könnyű azt mondani, a vállalati központból men­jenek ki dolgozni az üze­mekbe, ha erre az érintet­tek nem hajlandók. Kulcskérdés a műszaki fej­lesztés, ezáltal a teljesítmé­nyek, a termelékenység fo­kozása. Minderre nagyobb figyelmet kell fordítani, mert itt — ismerték el többen is a hozzászólók közül —, vannak gyengeségek. Hiányzik a kellő szakértelem, az embe­rek úgymond fáznak a kor­szerű technikától, technoló­giától, nem jön az elvárt tel­jesítmény. Pedig a meglévő komplex fejtések kézben vannak, azokat tudni kellene működtetni, működésüket tö­kéletesíteni. Ez viszont több munkát, odafigyelést jelent. Megintcsak a vezérigazgató intelmét idézzük, a passzivi­tást kellene tudni legyőzni, a kényelemből többet áldoz­ni. A legtöbbet a munkahe­lyi szervezésben lehet és kell tenni. A harmadik — s az előző­vel összefüggő — kérdés, a munkaerő megtartása, képes­ségének megőrzése, szakér­telmének gyarapítása. E kör­ből két szélsőséget ragadunk ki, ami élesen vetődött föl, ezek közül egyik q lakáskér­dés. Tűrhetetlen, hogy a Szénbányák eddig hétszáz lakást vesztett el, miután a föld alatti munkára jelentke­zők, megkapva a lakást ka­lapot emeltek, felbontották a szerződést, és otthagyták a vállalatot. Megfelelő for­mát és biztosítékokat kell ta­lálni és támasztani, hogy a jövőben ez ne fordulhasson elő. A másik a munkoválla- lási juttatás, amit a csillé­seknél harmincról hatvan- ezerre, a vájároknál és más föld alatti szakmunkásoknál ötvenről, száztízezer forintra kívánnak fölemelni. Javasol­ták, a munkavállalási jutta­tásban részesülőket kötelez­zék arra, hogy három év alatt, más szakmát is tanul­janak. A szanálási intézkedési terv huszonhatodik pontja ti­zenhat nevet sorol fel a ve­zérigazgatótól az üzemveze­tőn ct, a párt- és szakszer­vezeti titkárig, akik megha­tározóan felelősök a terv végrehajtásáért. Gondolom, a kollektíva tisztában van ve­le, nemcsak ők tizenhatan, de sorsa jobbra fordulásáért felelős a Mecseki Szénbá­nyák Vállalat mind a 12 300 dolgozója. A pártbizottság úgy összegezett, o program reális, most a terv megsze­mélyesítésére van szükség, a feladatokat lebontva min­denkinek — üzemeknek, bri­gádoknak. egyéneknek —, tudniuk kell, mi a teendőjük. Ha ehhez a megfelelő felté­teleket és érdekeltséget biz­tosítják, az emberek hajlan­dók a sikerért dolgozni. A sikert ugyan most a túlélés jelenti, de ez sem kevés, ez alapozhatja meg a jövőbeni kibontakozást. Miklósvári Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom