Dunántúli Napló, 1988. április (45. évfolyam, 91-119. szám)

1988-04-16 / 105. szám

Az iskolában a remény

Nehéz ébredés Hetvehelyen

Közhelyeket kellene írni. Ismét a Hegyhát dicséretét. A vonat alagútból ki, alagútba be, bujócskát játszik a dombok közt a köves út. Sűrűn lakott vidék, évszázadok alatt magához édesgette az embert. Ma mégis „halmozottan hátrányos" térségként került a köztudatba, a hivatali dossziékba. A föld, amely nem oly rég virágzó falvak népét tartotta el, ma „kedvezőtlen termőhelyi adottság". Azelőtt sem volt zsíros feketeföld. Valami történt a hegyháti dombok között. Beszélni kell róla, hogy az eddigieknél simább, egyenesebb legyen az ezredforduló felé tartó út.

A leltár bizony lehangoló. Az ót községből kettő megszűnt, azaz szemérmesen beolvadt Hetvehelybe (Kán) és Szentkatalinba (Kárácodfa). Egy-egy Utcanév lett belőlük. Az „életképtelen" baranyai aprófalvak sorsa. Megmenekülésüket a városi üdülőktől remélhetik. Ám, hogy üdülőfalvak lehessenek, előbb el kell pusztulniuk. A magyar táj főnixmadarai.

A földek gazdája a termelő- szövetkezet. Hosszú éveken át nagyon rossz gazdája. A széthúzás sebei, az elvadult legelők, kertek, mocsaras rétek, emlékeztetnek rá.

Szabó József, a jelenlegi elnök, iskolázott ember. Több mezőgazdasági diplomája, mérlegképes könyvelői vizsgája van. A sásdi járási hivatalból helyezték át „rendet csinálni’'. Mezőgazdasági osztály- vezető volt. Ma is Sásdról jár ki. Szülőföldje Tolna megye, Felsőnyék. A munkáján kívül tehát, alig köti Hetvehelyhez valami.

Az „Egyetértés" Mgtsz - lóm, a nevek milyen beszédesek néha —, 1,3 millió nyereséggel zárta a tavalyi esztendőt.- Nyereség? Veszteség? Olyan, mint a iibikóko. Valóban. Hátrányos helyzetűek vagyunk, de arra mór kevesen kíváncsiak, miért — mondja az elnök. - A föld olyan, amilyen. A baj az, hogy emberünk nincs! Gazdálkodni, vezetni, a mások fejével is gondolkodni tudó ember. A káni paraszt a fején vitte föl a trágyát a földjére, kosárban. Hajnalban kelt, s szekerezett Pécsre, eladni a terményt. És ma? Eladják a hizlalásra kiadott disznót. A tehén a fizetésnap után egy hétig étlen-szomjan bőg az istállóban. Azaz bőgne, mert nincs állat, kivéve ezer birkát, amire tudunk juhászt szerződtetni. Hajdanában az istálló volt a porta szemefénye. A kitelepítések után a jövevények abból építették a házakat. Hol, kivel háztájizzunk? A tsz-lagok egyharmada nem fejezte be az általános iskolát. A 120 emberből húsz csak a nevét tudja leírni. Az árbevételünk hetven százalékát a kisegítő ágazatból, a bútor- és p fűrészüzemből vesszük be. Mindig szebbet, jobbat kellene termelni, rágják a fülünket az üzletkötők, hogy gyerünk ... De hát kivelV_ A bútorüzem élére ügy állítottunk vezetőt, hogy az' egyik szakmunkást emeltük ki a sorból. Sajnos, ital nélkül ott sern éiet az élet. „Nem mester az, aki nem iszik!" — bíztatgatjók egymást.

— Egyáltalán, miért hívják még magukat mezőgazdasági termelőszövetkezetnek? Milyen növényeik vannak?

— Az 55 milliós árbevételből 6 milliót holtak a kalászosok. Kísérletképpen direktben vetettük el a búzát, kíváncsi vagyok, mi lesz belőle. Csak úgy, szántás nélkül, a tarlón szétszórva! Egyelőre bíztató. Napraforgót viszont most vetettünk utoljára. Eddig kötelező volt megművelni a földet, ha megérte, ha nem. Ma már nem kötelező. Az aranykorona-értéket számítva, hátulról a hatodik-hetedik helyen állunk. Akkor mire föl erőltessük ezt az ágazatot?

De a kisegítő tevékenységre építeni is hazardírozás. Vennünk kel! mindent: a faforgácslapot, a csavart, a zsanért. Mindenért fizetni. Az alapanyagok árai a duplájukra nőttek. A termékeink akkor lennének igazán kelendők, ha gyorsan alkalmazkodnánk a piachoz.

Ehhez azonban élelmesebb csapat kellene. Egy új fogást bevezetni a mi üzemünkben hónapokig tart.

— Máshonnan nem jöhet friss munkaerő?

— Tanakodtunk, talán Pécs- lől lehetne toborozni. Kihoznánk őket autóbusszal. „Oké, elnök elvtárs, tíz fölött indulhatunk"! Mármint tízezer forintról. No, akkor legyen maga okos az évi ’ 2 százalékos bérfejlesztéssel, amit a

(Pénzügyminisztérium engedélyez. Meg a ‘ szövetkezeti önállósággal ...

Kiállunk a napfényre. A kék égből ostromolja a dombhátakat. Az iroda mellett új házak épülnek. A vb-titkáré, és egy - remélhetőleg letelepedő — pedagógusé lesz.

— Aki Hetvehelyen építkezik, nem tsz-tag. Ingázik Pécsre, Szentlőrincre, az Uránbányába. Ez a falu sosem kért semmit. A tsz sem. „Nem kell alamizsna!" — mondta az egyik elődöm, amikor még csurogtak volna a fejlesztési

pénzek. Az Igénytelenség jellemezte az itteni gazdálkodást. 1300. hektárból jó, ha 400-at műveltek. Még szerencse, hogy az erdő jól jövedelmez.

Nézem a házak mögötti gyönyörű kerteket. Mór ami megmaradt belőlük. Mi lesz velük, lesz-e gazdájuk? Itt is, ott is az újjászületés nyomai.

— Sokan szeretnének kertészkedni. Vennének pécsiek is a zártkertből. De, látja itt megint bukfenc van: nagyüzemi táblából elvenni nem lehet. Drótkötélen engedjük le a kombájnt. Mégsem lehet zártkertié alakítani a táblát, ami ott van a „hóstelíek” folytatásában. Pedig kert, szőlő volt valamikor.

— A maga számára milyen perspektívát lát Hetvehelyen?

— Perspektívát? Ezt kérdezem én is, egyre gyakrabban. Egy jó csapat kellene ide. Magányosínak érzem magam.

*

A tanács. Hosszú, lapos épület, hatalmas szobákkal, mint a régi községházák általában. Az asztclnál alacsony, feltűnően választékos modorú férfi, Takács Imre. Régóta elnök. 1985-ben is megválasztották.

% 1957-ben kerültem le Újpestről. Zűrzavaros időszak volt. A feleségem hozzátartozói éltek itt, nyomban állást koptam a tanácson.

A statisztikáról beszéltünk. Amivel a falvakot jellemezni szokták: lélekszóm, népmozgalmi adatok, ingázás. Községek 150—570 fővel, hiányzik egy- egy bekötőút, a Kánba vezetőhöz 1,2 millió kellene, egy tehetséges maszek ennyiért

autót vesz; a vizet a körzeti központban sikerült megoldani. Az utcák aszfaltozására három évig tartalékolták a pénzt. Megérte. Sokat emel a faluképen.

Vannak cigányok is. Dolgosak és dologtalanok. A tanács házat épített nekik, „csak" törleszteniük kell. Tizenegy család költözött új lakásba és még további ingyen telkek várnak beépítésre. (•„Nem mindig a cigányokkal van baj. Hanem a' lumpenekkel, a munkakerülő házfogla- lókkol.")

Diplomatikusan beszélgetünk oz elnökkel, amikor erőteljes kopogás, feldúlt arcú férfi lép az irodába:- Tegyetek már valamit végre! Megint bent vannak a birkák c kertekben! S amikor szólok a pásztornak, még neki áll följebb! Nekem ront. A villával tudtam távol tartani magamtól.

— A tsz juhásza?

— Nem, a maszek. A bojtár.

Az elnök rezzenetlen arccal,

kifogástalan versaille-i modorban közli:

— Kérlek, Laci, szerezz két tanút, tégy följelentést, írd le ma, vagy holnap, aztán meglátjuk, mit tehetünk.

— Dehát a birkák! — tördeli kezét kétségbeesetten az idős férfi —, lehet, hogy mór ott taposnak a kertemben. Vissza se merek menni, mert megvernek azok a ...

— Sajnos, a körzeti megbízott tegnap szabadságra ment. Azért szólj át neki, bár... — legyint. — írd le, mi történt! Legyen nyoma.

A férfi elrohan.

— Szomorú helyzet — állapítja meg az elnök. — Meg merem kockáztatni, hogy a rendőrünk, sajnos, nem áll a helyzet magaslatán.

Negyedóra múlva a bolt előtt. Ott téblábol az iménti férfi, szinte toporzékol a tehetetlenségtől.

— Hová menjek? Kihez forduljak? Menjek be Szigetvárra? Elindultam a szőlő felé, erre lerohan a dombról a bojtár, egyenest nekem. Visz- szaszaladtam. A présház nyitva, el sem tudtam rakni a szerszámokat. Csak a fiam itthon lenne! Majd lerendezné ezeket! De én 64 évesen hogyan védjem meg magam?

— Elkísérem egy darabon — mondom az öregnek. Nyakamban a fényképezőgép. Ha baj van, gondolom, jól lefényképezem őket...

Már az utolsó háznál járunk. Cigányasszony teregeti a ruhát.

— Maga látta, hallotta, ugye, amikor nekem rontott a bojtár? — kiáltja a férfi.

— Nem láttam én semmit — mormolja a nő, és besiet a házba.

— Nem meri! Látja, ez is fél... Csak a fiam itthon lenne!

A bojtár fönt heverészik a domboldalon. A birkák is a szőlők alatt legelnek már. Maga a béke szigete! Elbúcsúzom az öregtől.

— Végh Lászlónak hívnak. Vállalom a nevem. — Szinte könyörgőre fogja a hangját:

/

— Kérem, írja meg, milyen dolgok történnek itt!

*

A kellemetlen közjáték után kellemes meglepetés az iskolában: az igazgató régi ismerős: Varga Ferenc. A szentiőrinci kísérleti iskolából csábították át a nyár végén Hetvehelyre. Lörincen úttörővezető volt, a szabadidős diókprogramok lelke, motorja.

— Végveszélybe került a hetvehelyi' iskola. Csak a szülők mentették meg a felszámolástól. Nem akarom minősíteni az elődöm munkáját. Nézzéi szét, beszélj a szülőkké!, gyerekekkel és ítéij magad.

Varga Ferenc nem vádol. Helyzetelemzést készít:

„A tudás értékének csökkenése, a pedagógiai munka presztízsvesztése, a tanügyi bizonytalanságok negativ hatásai, a képesítéssel nem rendelkező pedagógusok magas számú alkalmazása, a pálya

elnőiesedése, az iskola működési zavarai iránti környezeti közömbösség, az eszközrendszer behatároltsága, mint negativ tendenciák hatványozottan jelen van a Hetvehelyi Körzeti Általános Iskola működésében is".

Adatok:

A hetvenes évek elejéhez képest felére (81 főre), olvadt a tanulólétszám; összevont: osztályok, nagy számban képesítés nélküli nevelők; a diákok szülei közül negyvenen nem végezték el az általános iskolát, 68 szülőnek semmiféle szak- képzettsége nincs: az elmúlt évben 79 tanulóból 26 megbukott, a „neveltségi szint, a neveiéi morál a mélypontra jutott.”

Az igazgató nem vádol, és nem panaszkodik. A rajttámlát szúrja le: innen kell indulni.- Ősszei négy új pedagógus jön. Egy képesítés nélküli marad, őt beiskolázzuk levelezőre. A nevelőtestület, a „csapot" kialakítása kulcskérdés.

Varga Ferenc nem titkolja, hogy a Gáspár-féle modellből sokat át kíván menteni. Az önállóságra nevelést, a könyvtárhasználatot, a táboriskolát, amelynek már kiválasztották a helyét Orfűn. Működik egy cigányszakkör (Vargóné, „Edit néni" jár át vezetni Szentlő- rincről), kiállításuk a művelődési házban látható. Számítógépes szakkörre járnak azok a Ihetvehelyi gyerekek, akikről mór-már lemondtak nevelőik. Az épület felújításába bevonják a tanulókot, s szüleiket. Az igazgató tervei közt szerepel a kulturális és sportélet föllendítése: koncertek a gótikus műemléktemplomban, tájfutó versenyek, túrók, külföldi kirándulások.

— Mindenekelőtt a falujukhoz, a tájhoz kell kötni a gyerekeket — mondja, amikor a templom feletti magaslatról végignézünk a Bükkösd-patak hosszú völgyén. — Amott ókori temető van. Majd a honismereti szakkörösök megkutatják - mutat délkeleti irányba.

S a faluba leérve nagyot köszön egy középkorú cigányembernek, aki fiaival a járdára lerakódott iszapot takarítja, társadalmi munkában.

Havasi János

Hetvehely hangulatos főutcája

A központi utasítások, az alapszervezetek egyesülési tervei, valamint a kommunista párt körzeti titkárainak április 120-i értekezletén e »fogadott határozat alapján, kezdetét vette Baranyában az egyesítő taggyűlések sorozata. A villányi és a pécsvóradi járásban május 3-án, a mohácsi járásban és a városban 5-én és 6-án, a siklósi és a pécsi járásban

8-án, a hegyháti és a szent-. lőrinci járásban 9-én került sor oz egyesülésre.

A kommunista párt járási •titkárainak jelentéseiből nyo- monkövethető az egyesülés politikai légköre. Például a siklósi járásban a kisgazdapárt csökkenő befolyása mellett, nőtt a parasztpárt tekintélye. Az egyesülést nehezítette a szociáldemokraták jobbszárnya. Több községben a szociáldemokraták nem akartak együttműködni a kommunistákkal. A sásdi járás egyes községeiben szociáldemokrata párt hiányában elmaradt az egyesülés. A szentlőrinci járásban - Helesfán, Cserdiben, Királyegyházán —, a kis- és középpa- rasztsóg egy része belépett az MDP-be. A mohácsi járás területén az egyesülést megelőző népgyűlések közül, kiemelkedett a dunaszekcsői parasztgyűlés, Farkas Mihály szónoklatával. A koalíciós pártok jobboldala a népgyűlés ellensúlyozására jelentős antikom- miínista ogitációt kifejtve, ugyancsak Dunaszekcsőn a ».nemzeti egység1" jegyében, összehívott értekezlete a járásban nem váltott ki különösebb érdeklődést.

A szövetségi politika gyakorlati érvényesítésére, az egyesült pártba felvettek több régi és új parasztgazdát, UFOSZ- és FÉKOSZ-titkórt, akiket — alkalmasság esetén —, beválasztottak a körzeti bizottságokba, és az új pártvezetőségekbe is.

Baranya megye vidéki körzeteiben, alapszervezeteiben, már befejeződtek az egyesülési taggyűlések, amikor Pécsett még az előkészületek munkálatai folytak.

A kommunista párt megyei vezetőségének április 2-i ülésén felmerült a szociáldemokrata pártból kizártak ügye. A hozzászólásokból kiderült, hogy az egységbizottságok hiányos munkája révén, 300 főt zártak ki. Rákosi Mátyás értékelése szerint is, a pécsi eqységbi- zottsógok a „Szent Bertalan éjszakáját” játszották. Ugyanakkor a kommunista párt megyei titkára jelentéseiben - alátámasztva a fenti megállapítást —, az elért eredményekkel nem volt megelégedve, pedig a jobboldal kizárásával, a baloldalnak a kommunista pártba áramlásával a szociáldemokrata párt legtöbb helyen mór szétesett.

Pécs két legnagyobb alapszervezete, a kommunista Budai II., és a szociáldemokrata „Esztergályos János” alaoszer- vezet április 29-én egyesült.

Amíg az egyesüléstől a kommunisták a testvérharc megszűnését várták, a jobboldali szociáldemokratákból ver- búváiódott brigádok agitációja miatt, kiéleződtek az ellentétek az. egyesülés körül. A két munkáspárt és a szakszervezet közös aktívaülésén a politikai irányítást a Tolnai József vezette szociáldemokrata csoport akarta átvenni. Tolnai távozásával — amihez a szociáldemokrata baloldal a kommunistáktól kért segítséget —, eltűnt Pécsett az egyesülés elől az utolsó nagy akadáTy. Ezt követően az alapszervezetek többsége május elejére egyesült. E taggyűlések sorából kiemelkedett az öt bónyászkör- zet: Pécsbánya-telep, Vasas, Somogy, Újhegy és Mecseksza- bolcs lelkes hangulatú, kultúrműsorral egybekötött taggyűlése.

A kommunista párt megyei vezetősége a pécsi pártválaszt- móny létszámát 25—35 főben jelölte meg. Tagjai sorából választható a 9-13 tagú vezetőség, melynek fő feladatát a munka minőségi javításában, ezen belül a tanulás szükségességében jelölte meg. A tanulást pártmunkának fogták fel, ezért minden politikai munkatársnak előírták a napi egyórás önképzést, a munka el- gyakorlatiasodásának megakadályozására és az apparátus munkamódszerének áldandó korszerűsítése érdekében.

A Magyar Dolgozók Pártja programjának feldolgozását, valamint a pécsi és a megyei pártbizottság munkatervének elkészítését a Krancz Pál, Horváth Gyula, Gyetvai János, Aszman Jenő és Deák Lívia alkotta ötös bizottságra bízta.

Megoldódott a napi közvetlen propagandaeszköznek, az egységes baranyai sajtónak a kérdése is. Az eddig megjelenő két megyei lapot, az Új Dunántúlt és a Dunántúli Népszavát megszüntették, és április 25-én megjelent a Dunántúli Napló -első száma.

A május 9-i nagypécsi pártértekezlet eseményei a sajtótudósításokból követhetők nyomon. Orbán László, a kommunista párt központi küldötte, ismertette az MDP programtervezetét, és felhívta a tagság figyelmét annak tanulmányozására megvitatására, mivel minden számára világító fáklya lesz a szocializmus építése során. Gallai József, a szociáldemokrata párt részéről kifejtette, hogy a szociáldemokrata párt félévszázados tevékenysége során, „két párt volt", egy jobboldali és egy baloldali párt. Az egyesüléssel, o jobboldal félreóllitá- sávcl, a széthúzás is véget ért.

A pártértekezlet az eddigi elsőtitkárt, l|ku Pált más fontos pórtmegbizatása miatt felmentette funkciójából, és helyette Horváth Gyulát választotta meg. Végül a határozatban leszögezték: a pártértekezlet azt várja a Magyar Dolgozók Pártjától, hogy valósítsa meg az akarat és cselekvés egységének vasfegyelmét, hogy a párt tagsága egy emberként sorakozhasson fel a központi vezetőség mögött a határozatok végrehajtásáért.

A megyei konferencia napján — május 23-án —, Gyetvai János főispán, a Dunántúli Napló vezércikkében ismertette a kongresszusi munkaverseny eredményeit, majd a politikai életre vonatkozóan megállapította, hogy valamennyi társadalmi réteg felismerte: a széthúzást, az ellentéteket örökre le kell zárni, és meg kell teremteni a széles népi egységet, ahol mindenki helyet kap, aki őszinte, demokratikus meggyőződéssel a haza újjáépítésén fáradozik. A Doktor Sándor kultúrotthon nagyterme zsúfolásig megtelt a megyéből érkezett ötszáz küldöttel. Az elnökség diszelnökévé — távolié- te ellenére. Rákosi Mátvást választották, a jelenlévő Farkas Mihály és Kovács István, a központi vezetőség titkárai mellé. A konferencia szónoka, Farkas Mihály, ismertette a magyar munkásmozgalomnak azt a 25 éves harcát, amelyben a kommunista pórt kivezette a mozgalmat az opportunizmus mocsarából. Kifejtette továbbá, hogy az MDP irányításával a magyar nép azon az úton halad tovább, amelyen Lenin és Sztálin vezetésével az orosz nép győzött 1917-ben. Gyetvai János bejelentette a két munkáspárt megyei egyesülését, majd megválasztották o megyei pártbizottságot. Az elsőtitkárnak megválasztott Aczél György, zárszavában hangsúlyozta, hogy a MDP akkor éri el célját, ha az ország és a megye lakosságával „eqyütt harcolunk, haladunk, dolaozunk és tanulunk".

1948. június 12-én MKP IV. és az SZDP XXXVII. konqresz- szusa határozatban mondta ki a két párt egyesülését és még az nap megkezdte munkáját a Magyar Dolgozók Pártja I. kongresszusa.

Dr. Kéri Nagy Béla

1988. április 16., szombat