Dunántúli Napló, 1988. április (45. évfolyam, 91-119. szám)
1988-04-16 / 105. szám
Gyorsan összerázódik a BÉY és a SÁÉV Együtt és jól dolgozni Veszélybe került a saját anyagos export A vállalati tanács március 31-iki alakuló ülésével lezárult a lényegében 1987. december 15-től tartó újjászerveződési korszak: március 1-jétől már hivatalosan is a „BAZIS”Dél-dunán- túli Épitöipori Vállalat egyesíti magában Baranya és Somogy két legnagyobb építőipari vállalatát. A volt SÁÉV igazgatója, Szabó Gyula vezérigazgatóhelyettese lett az új vállalatnak, a volt somogyi VT elnök, Heim Miklóst megválasztották a BÁZIS Vállalati Tanácsa elnökhelyettesévé, és egyben a vállalat területi igazgatója lett Kaposváron. Szabó Gyula 1961-ben érettségizett Pécsett, az Építőipari Technikumban, utána Zalaegerszegen dolgozott, onnan Barcsra vette az irányt, ahol a Vörös Csillag Tsz építésvezetője, majd a helyi Töváll alapító igazgatója volt. 1981- ben helyezték a Somogy Megyei Tanács építésügyi és vízügyi osztálya élére, pályázata nyomán tavaly május 1-től volt igazgatója a Somogy Megyei Állami Építőipari Vállalatnak. Munka mellett szerzett üzemszervező üzemmérnöki és magasépítő üzemmérnöki diplomát, jelenleg a Politikai Főiskola másodéves hallgatója levelező tagozaton. Heim Miklós, a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem gépészmérnöki karát elvégezve, a budapesti Ganz-MÁVAG- ban dolgozott, majd tanársegéd volt Pécsett, a Pollack Mihály Műszaki Főiskolán, 1974- től dolgozott a SÁÉV-nél különböző beosztásokban, mig 1985. július 15-től a Vállalati Tanács alakuló ülésén megválasztották a VT-elnökének. Munka mellett szerzett a Budapesti Műszaki Egyetem Építész- mérnöki Karán gazdasági mérnöki végzettséget, és elvégezte a MLEE gazdaságpolitikai szakosítóját Kaposváron. Beszámoltunk arról, hogy az új vállalatnál a volt BÉV hatékony üzemszervezési módszerét és szervezetét terjesztették ki Somogyra is, ez azt is jelenti, hogy presztízsveszteség ért néhány vezetőt. — Az emberek elfogadták, hogy más, vagy „alacsonyabb" beosztásba kerültek. Ez realitás, mint ahogy az is, hogy a volt SÁÉV nehéz helyzetéből kiutat mutató lehetőségek közül az öszeolvadás a leggyorsabb, a leghatékonyabb, a legkedvezőbb, mert a meglévő értékek is megmenthetők. Ha együtt jól, dolgozunk, minden esélyünk, hogy munkában, anyagiakban és erkölcsi téren tartós sikerélményben legyen része a somogyiaknak is. Ez az évek óta hiányzó sikerélmény az esetleges presztízsveszteséget is ellensúlyozni tudja. Heim Miklós:- A DÉV biztos szellemi, anyagi és szakmai háttérrel, a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban képes a somogyi beruházói igényeket magas szinten kielégíteni. Somogybán, az eddigieknél is léjellegű Pécsett és Kaposváron lényeges, hogy nincs jelentős párhuzamos kapacitás, szerencsésen egészítik ki egymást. Mindkét helyen növelhető sorozatgyártás. A pécsi és a kaposvári panelüzem termékénél is meghatározó a szállítási költség, így egyik sem zavarja a másik termelését. A jelentős kapacitású pécsi asztalosüzemnek is mások a piaci lehetőségei. mint a műanyag nyílászárók és a hőszigetelt ablakok gyártására szakosodott Kaposváriak. Mindkét megyében vannak megőrzésre és továbbfejlesztésHeim Miklós és Szabó Gyula nyegesen több létesítmény valósulhat meg, felgyorsulnak a beruházások, megnövekszik az átadott lakások száma. — DÉV már egységes vállalatként tevékenykedik Baranyában és Somogybán. Várható-e, hogy gyorsan összerázódik a két megyei szakember és vezetői gárda? Erre mindketten határozott igennel válaszolnak, s meg is indokolják, hogy e kijelentésüket mire alapozzák. Például a lengyeltóti kemping építésénél a kaposvári Búzavirág utcai 78 lakás panelszerelésénél, és a honvédségi munkákon már dolgoznak baranyaiak. Az együttes munka oldja a netán még meglévő feszültségeket. Tudják, hogy a jobb kiszolgálási és ellátási háttér biztosabbá teszi a kenyerüket. A megnövekedett vezetői feladatok viszont a többletmunka mellett jobb munka- és üzemszervezést igényelnek. Az ipari háttér más re méltó értékek, és jelen van a bizonyítási vágv is. Az érdekeltségi rendszer pedig eleve ösztönöz a jobb munkára. Szabó Gyula így fogalmaz: — A somogyiak is bíznak abban, hogy a DÉV kétmegyés nagyvállalatként is megvalósítja azokat a jól bevált belső irányítási, szervezési módszereket, melyekkel rugalmas tud maradni a piac kihívására, és arra megfelelő választ képes adni rövid határidővel és jó minőségben végzett munkákkal. Van akkora szellemi kapacitás a válalatban, mellyel, meg tud felelni ezeknek a céloknak, és a versenyszellemnek. A befejezés előtt álló fejlesztésekkel sokrétűbbé válik a vállalati termékszerkezet, így a jelenleginél is többféle igényt tudunk kielégíteni. Ezekkel együtt minden esélyünk adott, hogy Baranyán és Somogyon kívül más területeken is versenyképes lehessen a vállalat. Murányi László Exportra készülnek a női kabátok a konfekcióüzemben Fotó: Läufer László Fordulat a Carbonnál Miért került nehéz helyzetbe a másfél évtizede kiemelkedően gazdálkodó komlói Carbon Könnyűipari Vállalat? Miért csökkent a Carbon nyeresége az 1986-os évi 180 millióról 105 millióra az elmúlt évben? Az utóbbi időszak tanulságai nyomán változott-e a — döntő, en exportra termelő - vállalat piacpolitikája? E kérdések megválaszolása nemcsak az egymilliárd forint értéket termelő szervezet további működése szempontjából izgalmas, hanem azért is, mert több mint kétezer dolgozó jövőjét határozza meg a helyzet megfelelő értelmezése. — Hogy mégis feleannyi nyereséget értünk el, mint amennyi a számítások szerint képződhetett volna, azt egyértelműen az alapanyagárak emelése okozta — állítja Farkas Antal, a Carbon műszaki vezérigazgató-helyettese. — A termelésünkben felhasznált anyagok értéke évente 700— 800 millió forint. Ennél a nagyságrendnél 30-40 százalékig végrehajtott áremelések túlmentek a tűréshatáron: a saját anyagos tőkés exportot majdhogynem lehetetlenné teszik, a fix áras szovjet exportot pedig veszteségessé. A szovjet piacra szánt termékeknél az üzletkötési mechanizmus már magában rejti a veszteséges termelés lehetőségét. Például az ez évi cipőszállításokra az árajánlatot 1986 végén kellett elkészíteni. A tárgyalás és a gyártás befejezése között — idén decemberig számítva - két év telik el. A talp ötven, a bőr harminc százalékos időközbeni drágulása azt jelenti, hogy a szerződésben vállalt háromnegyedmillió pár Cipő legyártása után a vállalatnak veszteséget kell elkönyvelnie. — Egyet tehetünk — mondja Farkas Antal. - Cipőben és konfekcióban is csökkentjük a szovjet megrendelésre gyártott árucikkeink mennyiségét. Az eddigi 20 millió rubel értékű éves termelés idén már lemegy 16 millióra s várhatóan tovább fog mérséklődni. Az angol partnerral - a British Corporationnal — március végén tárgyaltak. Itt is megmutatkozott, hogy a magyar árak olyannyira elszaladtak, hogy nem versenyképes többé a Carbon cipő: mindössze ötvenezer párra kötött szerződést az angol fél. Korábban volt, hogy ennek az öt—hatszorosát rendelte évente, 160 millió forint értékű konvertibilis valutához juttatva az országot. A saját anyagos cipőexport tehát nyugaton és keleten egyaránt nehézkessé vált.- A jelentős ármozgások, a váltakozó anyagminőség oda vezet, hogy a vállalat kizárólag a tartós tőkés bérmunka- kapcsolatokkal éri el a kívánt stabilitást — hangsúlyozza Farkas Antal. - Tavaly több mint 120 millió forint értékű, importtartalomtól mentes bérmunkánk volt. Hozzáteszem, hogy megfelelő nyereségtartalommal. A bérmunka az országunknak valutát hoz, a cégünknek nyereséget biztosít, a dolgozóinknak munkaalkalmat teremt. „A magyarok termékei szuper kivitelben készültek” — ál. lapította meg a dán partner, a Scan Thermo cég képviselője a tavaly varrt harmincöt- ezer overallból. Hasonlóan nyilatkoztak a holland KLM- esek, s a Carbon rászolgált a dicsérő szavakra, hiszen a leszállított százötvenezer termékből mindössze hét volt minőségi hibás. Az idei üzleti tárgyalások alaphangját tehát a minőségi munka elismerése adta meg. A dánok huszonegyezer overallt már megrendeltek, havi háromezer darabos ütemmel készíti a Carbon sásdi kisüzeme. A holland KLM cég most is százötvenezres mennyiséget rendelt, ove- rallokból, nadrágokból, szabadidő ruházati cikkekből. Ezeket varrja a központi üzem, valamint a mágocsi, a kistor- mási és a sásdi kisüzem. A nyugatnémet Woelfel cégnek tíz éve varrnak gyermek- ruházati árukat — nadrágokat, zekéket —, főként Geresdla- kon. A Woelfel képviselői májusban—júniusban jönnek Magyarországra, a nagyságrend itt is százezres. A Lee Cooper - a harmadik régi üzlettárs — úgynevezett bomber zekéket kért, huszonötezer darabot. A szállítási határidő szoros: április 18-án indul a termelés, s június végére be kell fejezni a huszonötezredik zekét is. A Carbon keresi az új és a valamikor már meglevő s csak felelevenítésre szoruló kapcsolatokat. így tárgyalnak bérmunkáról svájciakkal, franciákkal, svédekkel. Sőt a kuvaiti és a szaúd-arábiai piacon saját anyagos konfekciótermékek eladása is szóba jöhet. Másfél évtizedes szünet után. S igazi újdonság a Carbonnál, hogy beindult a hazai piacra szánt termékek gyártása: a Budaflax Lenfonóipari Vállalat megrendelésére már készül az ötezres bomberzeke- széria, és a további húszezer darcbos szerződést várnak a komlóiak e divatcikkből. L. Cs. K. Megyénk agrárkapcsolatai megélénkültek déli szomszédunkkal. A határ menti együttműködés. fejlesztését mindkét fél szorgalmazza, de nemcsak az árucserében, hanem egyre inkább a termelési kooperációkban is. Egy sor ilyen szerződést írtak alá ötévi, vagy hosszabb lejárattal. A szajki Béke Tsz a múlt év nyarán kötött meghatározatlan időre szóló szerződést az újvidéki kutatóintézettel jugoszláv búzafajták honosítására. Az idén 15 jugoszláv fajtajelöltet próbálnak ki Szajkón. A Bólyi Mező- gazdasági Kombinát és a Szigetvári Állami Gazdaság az eszéki BIOTECHNICKI ZNANST- VEDO Kutató Intézettel végez közös szója-, búza-, ősziórpa-, kukorica kísérleteket. A termelési kooperációk közül a cukorrépaüzlet a legjelentősebb. Négy határ menti jugoszláv cukorgyár - Verőce, Pélmonostor, Bijeljina és Zu1988. április 16., szombat Zöld út a jugoszláv szerződéseknek Élénkülnek a határ ment! agrárkapcsolatok panja — szállítja el és dolgozza fel a Baranyában termelt cukorrépát, úgy, hogy meghatározott mennyiségű cukrot visszatart, a többit visszaszállítja Magyarországra. Tavaly több mint 19 000 tonna cukor jött vissza. A Szigetvári Állami Gazdaság koordinációjában 7 nagyüzem 1900 hektáron, a mohácsi Új Barázda Tsz keretében pedig 9 nagyüzem 3000 hektáron termel cukorrépát a jugoszláv gyáraknak, ötéves szerződés keretében. A szigetváriak szerződése az idén, a mohácsiaké jövőre jár le, de a cukor világpiaci áremelkedése a jugoszláv cukorgyárakat és a magyar termelőket is a szerződés meghosszabbítására ösztönzi. Tavaly 1994 tonna csirke bérvágását végezték el a bellyei Mezőgazdasági Ipari Kombinát feldolgozóüzemében a Pécsi Baromfifeldolgozó részére. Az idén külkereskedelmi engedélyek 5000 tonna csirke jugoszláviai bérvágását teszik lehetővé. Most tovább kívánnak lépni, és a közös értékesítés lehetőségét vizsgálják. A Baranya Megyei Állatforgalmi és Fiúsipari Vállalat tavaly állította üzembe azokat a főző, füstölő berendezéseket, amelyeket Jugoszláviából szerzett be húsellentételezéssel. A pécsiek az idén folytatják az együttműködést a bellyei kombináttal a kulen típusú és más kolbászféleségek előállítására, s odaát megkezdik a magyarországi húsból készülő konzervek gyártását. A Bólyi Mezőgazdasági Kombinát tavaly továbbfejlesztette szójakooperációját a jugoszláv féllel. A bólyiak a 10 000 tonna ipari szója fejében különféle feldolgozott szóját - TVP, liszt, dara, olaj - kapnak vissza takarmányozási és humán célra. A határ menti kereskedelemben részt vevő baranyai vállalatok (Pannónia, Zöldért, TSZKER, Konsumex) árbevételének zömét a jugoszláv árucsere adja. Az együttműködési megállapodások több évesek, a felkínált termékek közül a sajt, a vaj, a baromfi, a köles és a hajdina a legkeresettebbek. A pécsi Pannónia Agrárinnovációs Közös Vállalat bálázott szénát, lucerna- pelletet, cirokmagot, tyúkot, tejet és bőrgyóri bőrhulladé- ko exportál Jugoszláviába. Tavalyi exportjuk 2 millió dollár volt. A Konsumex tűzifát és szőlőkarót, a TSZKER mustárt, papidat, a pécsi Zöldért dióbelet, cirokmagot szállít ki és különböző élelmiszereket hoz be Jugoszláviából. A Mohácsi Új Barázda Tsz gesztorságával ez év február 1-jétől működik Pécsett a BARANYACOOP GT.: tagjai a Mohácsi, a Bólyi ÁFÉSZ, a HUNGAROCOOP és a Budapesti Vetőmag Vállalat. A mohácsi városi tsz-ekből 1 millió liter tejet exportálnak csak az első félévben a minisztérium engedélyével. Idei tervükben szerepel még cirokmag, lencse és Plastex műanyag késztermékek exportja is. Ez utóbbi ellentételeként Honda kistroktorokat és eszközöket hoznak be Jugoszláviából. — Rné — HÉTVÉGE □
