Dunántúli Napló, 1988. április (45. évfolyam, 91-119. szám)
1988-04-16 / 105. szám
HÉTVÉGE 15. hét Tavaszi vetés Ki mint vet úgy a rőt, tartja a régi mondás. A jó termés alapja ma is a jó vetés. Ehhez a korszerű technika, a vegyszer, a magas biológiai értékű vetőmag rendelkezésre áll, és a kellő szakértelem sem hiányzik. Mindezek azonban együttvéve sem pótolják a gondos, lelkiismeretes munkát. A rosszul sikerült vetés nehezen korrigálható. Ma mór szerencsére nagyon ritka eset, hogy emberi mulasztás miatt kell újra vetni egy-egy táblát. A traktorosok, gépkezelők tudják, milyen sok múlik rajtuk. Ilyenkor feláldozzák a hét végét, az ünnepet, s ha kell, éjszaka is gépre ülnek, csakhogy a mag időben a földben legyen. Jó tél van mögöttünk. Árvíz, belvíz nincs a megyében. Szépek, re- ménykeltőek az őszi vetések. A tavasz azonban szeszélyes, esős, ami nehezíti a magágykészítést, vetést. Pedig a feladat nagyobb, mint eddig bármikor. Mivel az őszi búza jövedelmezősége csökkent, a növénytermesztésben szerkezetváltás történt az őszi kalászosok rovására. így ezen a tavaszon majdnem 155 000 hektár szántóföld vár bevetésre. A jó idő minden percét ki kell használni, hogy ezen a rekordterületen földbe kerüljön a mag. A koraiak közül tavaszi árpát, zabot már elvetették. Más években a maqborsóval is végeztek már ilyentájt, amikor a cukorrépa, a burgonya van soron, sőt naptár szerint a kukoricavetés ideje is elérkezett. Most nemcsak a szeszélyes időiárás miatt torlódtak össze a munkák, de a már említett szerkezetváltás is megnövelte a tavaszi teendőket. A jövedelmező ipari és fehérjenövények teret nyertek a vetésszerkezetben. A megye egyik sikernövénye a cukorrépa, tavaly óta ismét növelte pozícióit, területe megközelíti a 8900 hektárt, s ez rekord a megyében, öt cukorgyárnak termel a megye, a cukor világpiaci ára javul, sok múlik azon, hogy sikerül ezekben a napokban elvetni ezt a kényes, de jól fizető növényt. Előre törtek a fehérjenövények, rekordterületen vetik a magborsót, s még soha nem termeltek Baranyában annyi szóját, mint az idén, a vetésre váró terület 12 900 hektár, s ezt 54,5 százalékos felfutás, a múlt évhez képest. Ez jelzi, hogy a gazdaságok komolyan vették a fehérjeprogramot, s az sem kerülte el figyelmüket, hogy az árrendezés után jó üzlet szóját termelni. A napraforgó területe kissé csökkent, de a kukoricáé ismét nőtt, s már meghaladja a 85 000 hektá.rt. Új növény megyénkben a rizs, Mohács-szigeten és a Dráva mentén kezdik meg a termelését öntözött viszonyok közt. Az ára mázsánként 14 000 forint, s hektáronként 4,5 tonnát lehet betakarítani. Három kedvezőtlen év után, az idén végre egy jobb évet várnak a növénytermelők. Az '5—5,5 százalékos termelésnövelés feltételei adottak a megyében. Sok múlik a vetésben résztvevők helytállásán, akik ezekben a napokban, hetekben az egész évi jó eredmény megalapozásán fáradoznak. d-*-T A közelmúltban elkészült pécsi Iparosház belső udvara. Az épületet bemutató írást lapunk 6. oldalán olvashatják. Läufer László felvétele Az építőmester... A kopogásra roppant hangerővel jön a válasz: „Sza- Ibadl". Az építőmester akár egy operaházi zenekart is túlharsogna, csakhát az ő hangja recseg-ropog akár nevet, akár mesél vagy éppen indulatosan magyaráz. A széles sorközű - és magasra futtatott - szőlőt finoman permetezi már reggel óta a kora tavaszi eső. Az „utca” felől nyílik a présház, amelyből lefelé két ágra húzódik a pince hordókkal, felső szinten egy kis szoba, amelynek ablakán ót ellátni részben Szabolcs- falu elejére és távolabb, a ködös-esős Meszes bérházaira, közte pedig családi házak kertekkel, még lombtalan gyümölcsfákkal. Zömök jókedélyű - hatvanon túli - férfi. Karjával int képletesen, a falakon túl Sza- bolcsfalu és környéke irányába: „Kevés házat találna itt, amely ne őrizné az Antalok kezenyomát...”- Antalok? — Igen. Apómat és magamat értem alatta. A harmincas évek legelejétől számítva, mondjuk nyolcvanig több száz házat építettünk. De inkább úgy mondanám, hogy hétnyolcszáz telken dolgoztunk, mert a sok új ház mellett sok volt a toldalék, bővítés, felújítás is. Majdnem mindegyikben bányászok laknak. Felépítettük a családi házat, esetleg két szobával, aztán tizenöt-huszonöt év múlva jött a tulajdonos, ragasszunk hozzá még néhány szobát, fürdőszobát, mert felnőttek a gyerekek, házasodnak, meg minden. Antal János és segédei úgy dolgoztak, hogy a meglévő tőkét gondosan, okosan forgatták: egy része megy a bérekre, adókra, másik része pedig anyagra, hogy indulni lehessen a következő munkával. A bányászok havonta jöttek — kis kockás füzettel a kezükben - és fizették a részleteket a mesternek, amíg csak le nem telt. Akkoriban így épültek fel lassan a kis családi házas munkástelepülések, nem csak Pécsett, de az ország más iparvidékein szintén. (Ma is persze, az OTP hitelével ...)- Látszólag tehát símán ment a dolog ...- Jól mondja: „Csak látszólag"! Mert hogy mit ne mondjak, minek ki nem kiáltottak engem. Például: Antal János építőmester „... többszörös milliomos, kapitalista nagyvállalkozó, Dunántúl leggazdagabb kisiparosa ..Ezt például így ahogy felsoroltam, a fejemre olvasták. Hangzatos, jó szöveg. Sokan be is vették, azt hitték, hogy a felépült ház értéke azonnal a zsebünkbe vándorol és feléljük. Emlékszem rá — az ötvenes évek végén — a Bádogos KTSZ évi gyűlésén • feláll egy - nem mondom a nevét, nem érdekes, meghalt szegény - szóval, föláll valaki, aztán azt mondja, azért megy tönkre a szövetkezet, mert ilyen emberek vannak soraink között, mint az Antal János. — Ez csak afféle hőzöngés volt — jegyzem meg.- Igen? Idefigyeljen: nem lesz bajom megint, amit most elmondok? — Mondja csak ... — Nem sokkal utána internáltak. Tökölön lehúztam három hónap és három napot és egy hónapot itthon Pécsett, aztán elengedtek egy utólagos bírósági tárgyalás lefolytatásával. Én voltam Tökölön a 922-es fogoly. — A bíróságon mi volt a vád?- Nem hiszi el: valami jóakaróm azt mondta, hogy én valutát rejtegetek. Már a rendőrségi vizsgálatnál kiderült, mi volt emögött: apám rámhagyott egy kis vaskazet- tót. de soha nem tudtam, mi van benne. Azt hiszem, az öregem is megfeledkezett róla. Felnyitottuk: volt bene hétezer pengő, nem forint, hanem pengő, amit még a háború alatt vagy előtte tehetett bele és három darab egydolláros. Ennyi. A tárgyaláson felszólítottak, hajlandó vagyok-e a valutát átadni az állam részére. Átadtam, később kaptam érte hetvennyolc forintot. Elengedtek. Ezért voltam három hónapig Tökölön ... Harsányan nevet, akár egy jó vicc hallatán. — Milyen volt a gyerekkora? Nehéz, vaskos kezét összekulcsolja az asztalon, elkomolyodva néz rám: — Gyönyörű vidéken születtem, Óbányán és — ezt csak érdekességképpen mondom - kilencesztendős koromban alig tudtam magyarul, otthon németül beszéltünk. Aztán Pécsett polgári iskolában tanultam és utána az apámnál inaskodtam, akkor kezdtem a kőműves szakmát. Persze csak a szezonban, mert a téli hónapokban abban az időben nemigen akadt munka az építők számára. Apóm is erdei munkát vállalt. A gyerekkoromra emlékezve, azt tudom, hogy hatéves koromban tehenekkel szántottunk az óbányai hegyoldalban, ahol volt egy kis földünk. Anyai nagyapám Mázán dolgozott a bányában. A szakmai kötelék erős volt a családban: apjának tervei voltak vele. Magasszintű képzést akar a fiának, a harmincas évek végén be is Íratja Pesten a „Magyar Királyi Felsőépítőipari Iskolába". El is végzi negyvenháromban.- Amikor felvittek Pestre iskolakezdésre, a villamosoktól egyszerűen megrémültem. „Na, Johann — mondtam magamban -, innét te nem szabadulsz élve ...” Óbányán kívül én csak Pécsett jártam, elképzelheti, mennyire rácsodálkoztam a fővárosra . . . A „szakma" tovább él a családban: Antal János két lánya üzemmérnöki képesítést szerzett, mindkettő statikus az építőiparban.- Lányaim jól tanultak már az általános iskolában, de mégis nehezen tudtak továbblépni, mert a felvételin — ki nem mondva ugyan — de az én személyem volt az akadály, de aztán valahogy csak sikerült a felvételijük. Elgondolkodik: — Amikor annak idején „milliomos kapitalistának" kikiáltottak, sokszor eszembe jutott, hogy az -anyám a fején vesszőkosárban hordta az építőanyagot apám keze alá, még a kezdet kezdetekor. így nézett ki a „milliomos családunk ..." Pécsszabolcs fölött új ravatalozó épül tanácsi megrende- delésre. Aki építi: Antal János építőmester. — Ezt még befejezem, aztán nyugdíjazom magam. Végül is már a hetven felé közeledek ... Megtölti a poharakat: „Csak egészség legyen!" — mondja harsányan és az ablakok beleremegnek. Rab Ferenc
