Dunántúli Napló, 1988. április (45. évfolyam, 91-119. szám)
1988-04-14 / 103. szám
1988. április 14., csütörtök Dunantüit napló 3 Rehabilitációs lakóterület Nagyon szépnek találtam a megrajzolt házakat, ahogy a tervező a mappáját lapozgatta. Némelyikben ráismertem arra, amelyiket a görbe utcákban láttam. De az nem volt szép. A máladozó vakolat, a rendezetlen külső eltakarta a ház értékeit. Olyan kétarcú furcsaság lehet ez, mint annak az idős férfinak az igyekezete, akivel az Alkotmány utcai udvari lakásban találkoztam. Az egyszobás lakrész falát kívülről hófehérre meszelte, pedig minden alkalommal, amikor kilép az ajtaján, egy ablaktalan romot lát, amelyben valaha emberek laktak, de a falépcsőt is durván lebontották, hogy az illetéktelen lakásfoglalók fel ne jussanak. Az idős férfi azzal a darabnyi meszelt fallal „takarta” a látványt. Meg talán a kifüthetetlen szoba nedvességét is feledi, ha ránéz a tiszta fehérre. Az is nagyon széppé tette azokat a rajzokat, hogy a fiatal tervezők, akik készítették őket, még akkor is szeretettef tudtak szólni, amikor olyan racionális dolgokról beszéltek, mint funkcióváltás, működőképesség vagy városrész-rehabilitáció ... Az ember akaratlanul is türelmetlenné válik látva a kibontakozó terveket, és azoknak a családoknak a reményét, akik ezektől várnak jobb sorsot. Pedig itt nagyon apró lépésekben és kitartó munkában lehet majd mérni a változást. Mondom Szakállas Györgynek, a lakóterületi pórttitkár- nak, láttam a Szigeti városrész egyik területének rendezési terveit. Egyetlen kérdése volt: — Ugye", nem bontanak? Valóban ez az egyik legfontosabb kérdés, mert évtizedeken keresztül az volt a város- rendezői elképzelés, hogy ezt a területet le kell bontani. Akik abban az időben ide költöztek egy Lvov-Kertváros féle lakóterületet reméltek. De ebben a városrészben nem épült szinte egyetlen lakás sem, az amúgy is rossz állagú épületek szép sorjában mentek tönkre. Pap József, a DTV városrendezője említette, hogy az 1982-ben készült általános rendezési terv végleg felszámolta ezt az elképzelést. Sőt, a célja az volt, hogy a megmaradt történeti beépítésű területeket helyi védelem alá helyezzék, tehát megtartsák a beépítésének a jellegzetességeit, óvják egyedi értékeit. 1986- ban érkezett a tervezővállalathoz a városi tanács megbízása a Szigeti városrész rehabilitációs rendezési tervére. Tavaly márciusban összeállt a tervezési program, őszre egy tanulmánycsomag. Elkészült a Városépítési Tudományos és TérPécs Szigeti városrésze A hangulatos Báthori utca vező Intézet szociológiai felmérése is. Nézzük, mit mondanak a szociológusok a tervkészítőknek. A pontos eligazodás érdekében tegyük utcák közé az általuk vizsgált részt, ugyanis a tanulmányuk a Kodály Zol- tán-Landler Jenő—Garai—Petőfi utca határolta területről szól. A megkérdezettek csaknem fele 60 évnél idősebb, és jelentős részük egyedül él az átlagnyugdíj alatti jövedelemből. A lakások kicsik, egy- vagy kétszobásak, kis alapte- rületűek, és a jó közművesí- tettség ellenére zömmel komfortnélküliek. Az avult lakásokban fordul elő a legtöbb „összetett háztartás”, a potenciális hajléktalanok esete. Megkérdezték a lakókat arról, hogy változtatnának-e lakást. Mindössze 38 százalékuk jelezte ezt a szándékát az otthona kis mérete miatt. Ez nem jelenti azt, hogy a többiek elégedettek a helyzetükkel, inkább kilátástalonnak látják. A tervezők jóval avultabb- nak ítélték az épületeket, mint a benne lakók. Figyelmeztető, hogy a PIK-lakásban élők szeretnének változtatni elsősorban a lakáshelyzetükön, mert ők élnek a zsúfoltabb, rosz- szabb állagú házakban. Gettó Tamás és Novotny László, a DTV tervezői a meglévő és a megvalósítható szépet látják ebben a várfalon kívül maradt városrészben. Mindenekelőtt megkeresték a terület tipikus, illetve a különbözőségével is értékes részeit. Az Esze Tamás, a Tábor, o Sánc vagy a Bortók Béla utcában úgynevezett bosnyák házakat találtak, a városrész jellegzetes falusias épületeit, amelyek befelé, az udvarnak, a kertnek élnek. A zegzugos kis utcák értékes épületei, amelyek kis átalakításokkal komfortossá tehetők, de külső megjelenésük vonzó lehet az idegenforgalom számára is. Jól megférnek a városias házak mellett, amelyek magukra vonják az utcán járó figyelmét díszes kapualjaikkal, ablakaikkal - éppen ezért ilyenek. S azt mondjáka tervezők, ugyan, ilyen értékesek például az Alkotmány utca jóval később épült több szintes épületei, hiszen így együtt alkotják a terület egységes hangulatát. Feltárták a terület jellegzetes kapuit, csomópontjait, belső, kisvórosias tereit. Sőt, újabb létesítését javasolják a Doktor Sándor—Alajos—Kóczión Sándor utcai tömbbelsőben, a hosszúra nyúlt telkek megosztásával, mondván a telektulajdonosokat is érdekeltté tehetik a parcellák értékesítésével. Utcát nyitnának itt az Alkotmány és a Nagy Jenő utcára. S a belső térre üzleteket, parkolókat, közparkot tennének. S a városrész tájékozódási pontjaként egy lakóházat is toronynyal, amelybe például kiállítótermet képzelnek. A javaslatban hely van a meglévő gesztenyefáknak vagy a telkeket lezáró kerítéseknek. A másik belső tömb: utca nyílik a Doktor Sándor utcából — Petőfi mozival szemközt az Alkotmány utcára, kis térrel, a meglévő épületekben kialakított közéleti székházzal, átriumos üzletsorral, parkolási lehetőségekkel. S szintén utcát nyitnak a mozi túloldalán a Doktor Sándor-Jászai-Garai utcai tömbben. Meghagynák azt a szigetet is, amely a Landler Jenő-Bar- tók Béla—Alkotmány út között maradt, a két vége már csonka — parkoló. Nem szabad lebontani, vélik, sőt egy érdekes, nyíl alakú házzal le is zárnák a sziget alsó, Alkotmány utca felőli részét. * Ez a készülő rehabilitációs rendezési terv, amelyet június végéig megkap a tanácskeret, számos javaslattal az elkövetkezendő folyamatos munkára. A programot a tervezők már bemutatták a városrész lakóinak, szeretnék ismertetni a tervet is. Megkérdezik majd a lakókat egy-egy tömb részletesebb feltárásakor is, mert szeretnék közösen alakítani a terveket. Várható, hogy az elfogadása után megszűnik itt az építési tilalom, ma is adnak ki egyedi engedélyeket: az Alkotmány utca sarkán mór ezzel a tervvel összhangban épül egy új ház. Megkezdődhet az otthonok felújítása, korszerűsítése is, hiszen a rehabilitációs programnak ez az egyik legfontosabb célja: a lakások otthonok, a városrész lakható legyen, kapjon új szerepeket, váljék a belvárossal egyenrangúvá az értékeit megőrizve. Ahogy a terv új városrendezői elképzeléseket tükröz, a megvalósítása is új módszereket igényel. Pap József rekonstrukciós irodát javasol, amelyben egy asztalhoz ülhetnének a tervezők, a műszaki, a pénzügyi szakemberek, a szakhatóságok munkatársai, de a lakóterületi népfront képviselői és a tanácstagok is. Együtt dolgozhatnának a városrészért annak lakóival, mert csak így teremthetik meg a vek megvalósításában résztve- feltételeket ahhoz, hogy a ter- vők képesek legyenek közösen haladni. Gáldonyi Magdolna A fiatalembert harmadszori nekifutásra sem vették fel az orvosira. Mondja, meg fogja próbálni negyedszerre is, s ha kell, ötödszörre is. Az egyik felvételitől a másikig tartó időt tanulással tölti, no meg pénzkereséssel, volt már műtős is, hogy ugye szakmai előtanulmányok, most éppen culóger, amivel mégiscsak több pénz áll a házhoz. Ha ötödszörre sem veszik fel? Addigra végképp lemond arról, hogy orvos legyen — akkor végképp halaszthatatlanná válik a végleges, de legalábbis hosz- szabb távú elhelyezkedés. Kérdezem tőle, hogy alakult volna sorsa, ha nem felvételizni, de csak beiratkozni kell az egyetemre azzal a feltétellel, hogy az első egyetemi év erős rostaév is egyben. Feleli: talán még egyszer beiratkozott volna egy másik orvostudományira, ha az első évben az elsőből kirostálják, de ha a másodikról is eltanácsolják, akkor letett volna arról, hogy orvos legyen. Nyert volna három évet. Egyetemi-főiskolai oktatók között is egyre többen, akik a felvételi elhagyása mellett vannak. S nemcsak azért, hogy ezzel is hárítsák magukról a gyanút: a felvételi visszaélésekre ad alkalmat; mondják, egy-két szemeszter alatt mégiscsak könnyebb kiválasztani, ki alkalmasabb az adott pályára, mint a felvételi vizsgák alapján néhány perc benyomása alapján. Mások ellenzik, mondván, megoldhatatlan feladatot jelent a felsőoktatási intézmények többségének fogadni mindazokat, akik ott akarnak tanulni: sem teremmel, sem oktatóval nem győznék a beiratkozottak tömegét. (S lám, olvasom az április 12-i lapokban, hogy változik a felsőoktatási felvételi rendszer, legalább is tervezik annak megváltoztatását — szeptemberig vitatják azt meg az intézmények, s a viták alapján születik végleges döntés.) A középiskolákra visszaható előnye a felvételi megszűnésének az lenne, hogy a középiskola ismét tudást nyújthatna, szemben a jelenleg uralkodó felvételire előkészítő vonásaival szemben. Nem mintha a felvételire nem kellene tudás, de speciális felvételi-tudásra van szükség: a középiskolák harmadik-negyedikesek leendő felvételi tárgyait tanulja, a többit „letudja". A felvételi eltörlése látszólag eltörölné a diákok közti versenyt — hiszen ha az iratkozik be egy egyetemre, aki akar, akkor a felvételi versenyjellege kiiktatódik. Ám egy szigorúbb verseny lép e helyébe: a beiratkozottak ugyanis tudják, hogy az első félévi vizsgákra, majd az év végi vizsgákon megfelezik a társaságot a szigorú rostavizsgákon - s ez a tudat visszahat évközi munkájukra is. Csak háromszázan férnek be egy előadóba? A beiratkozott ezer már azért versenyezni fog, hogy meghallgathassa az előadást... Bár a technika jelenlegi fejlettségi szintjén arra is van már mód, hogy mondjuk videóra véve egy előadást, ugyanabban a teremben este megnézhessék a kinnrekedtek is. Ez a helyzet már önmagában szelektáló ... A középiskolából hozott pontszám helyébe az otthonról és a középiskolából hozott szorgalom, hivatásvágy, eltökéltség lép. Akiben ez kevesebb, az minden bizonynyal nagyobb valószínűséggel rostálódik ki a féléves vizsgákon, ahol már nemcsak az mérhető le, hogy mennyire készült fel valaki a vizsgakérdésekre, hanem az is, hogy van-e affinitása leendő szakmájához. Bizonyos, az első években boldog-boldogtalan beiratkozna, s kezdetben valóban hatalmas lenne a zsúfoltság. De az is bizonyos, hogy már néhány év alatt kialakulna egy a jelenleginél erősebb önkontroll a továbbtanulni szándékozók körében már a beiratkozásnál, s méginkább év közben, látva egy-egy egyetem, főiskola belső követelményrendszerét. S az is valószínű, hogy fiatal embereket hamarabb hozzásegítene élethivatásuk, munkahelyük megtalálásához. Az, ugyanis, aki már másodszor bukik ki egy felsőoktatási intézményből, valószínűleg hamarabb tartós megélhetést biztosító szakma, állás után néz, mint aki alibit kap azzal, hogy nem sikerült a felvételije, s majd megpróbálja újra, addig pedig eltölti valamivel az időt. A felvételivel szemben a beiratkozás azoknak kedvez, akik valóban tanárok, orvosok, mérnökök, stb. akarnak lenni. A felvételi ugyanis “inkább a „továbbtanulóknak” kedvez, azoknak is, akik nem is tudják, hogy milyent, de diplomát szeretnének szerezni. A felvételi vizsga esetleges eltörlése nemcsak a felsőoktatási intézmények tanrendjében kíván változtatást. Valószínűleg a beiratkozáshoz kell igazítani a tan- és ösztöndíjrendszert is. Ha ugyanis a beiratkozást magas tandíjjal együtt vezetjük be, sokan eleve elmaradnak, kiknek tehetsége meglenne, de családi körülményei nem rózsásak. Az első szemeszterek teljes tandíjmentessége sem lehet járható út. .. Az egyetemről olykor a focisták jutnak eszembe: egy- egy átigazoláskor jelentékeny összeget kaphat az az egyesület, amelyik átengedi egy másiknak a játékosát, nevelési, stb. költségek címén is. Nem tartom elképzelhetetlennek egyszer, hogy az egyetemek, főiskolák, kapjanak pénzt diplomásaikért vállalatoktól, intézményektől: ez ugyanis a felsőoktatási intézmények egymás közti versenyét is szolgálhatná: egy iá hírű. alapos oktatást, képzést nyújtó; leendő foglalkozásukat élethivatásuknak tudó diplomásokat képző intézmény nyilvánvalóan többet kérhetne egy-egy végzettjéért, mint az, ahol a követelmények alacsonyak, ahol nem a szakemberképzés az elsőrendű. De ez egy távolabbi lehetőség. A felvételi megszüntetése viszont napjaink feladata. Bodó László Medikus napok Építkezés az Alkotmány utca és a Petőfi utca sarkán Fotók: Kóródi Gábor Ma kezdődik a Pécsi Orvos- tudományi Egyetem háromnapos, hagyományos rendezvénysorozata, amelynek valamennyi programja nyilvános. Délután Kung-fu bemutató, bűvészműsor, bábjáték - felnőtteknek, valamint — tíz év utón újra - a diákrektorjelöltek kortesbeszédei lesznek a Jakabhe- gyi úti kollégiumban. Este 7-től a V' Moto Rock együttes koncertje lesz a POTE aulában. Pénteken 1C órától szakmai programok szerepelnek a központi épületben. Előadást tart dr. Szentógothai János akadémikus, és hallhatunk a hipnózisról is dr. Bányai Éva tolmácsolásában. 17.30-tól a Vo- ga—Turnovszky-duó várja az érdeklődőket az aulában, míg fél héttől Haumann Péterrel találkozhat ugyanitt mindenki. Közben este nyolc után megválasztják a POTE diákrektorát, illő tréfák kíséretében, a kollégiumban. Szombaton, a zárónapon aztán a rektorok programjával, majd este a medikusbállal zár a medikus napok színes programsorozata.
