Dunántúli Napló, 1988. március (45. évfolyam, 60-90. szám)
1988-03-19 / 78. szám
k :i történelmi évfordulók Ünnepi köszöntő március alkalmából Ünnepi megemlékezés az évforduló tiszteletére Pécsett, a 48-as téren, a Petőfi szobornál. Kedves Barátaim! Tisztelt ünneplő Közönség! Március 15-nek különös íze van. Nemzet, ifjúság egyenlőség és szabadság-eszmények, demokráciafelfogások széles skálája van benne. Március 15. Európát heiyezi a horizontra. Läufer László felvétele Felemel, összemér és megítél. Hova jutott a magyar nemzet modernizációs kísérletei során? Bekerül-e és megszilárdítja-e helyét Európa vérkeringésében, vagy nem tesz többre képes, mint megfogalmazni erre irányuló óhaját. Európa nemcsak földrajzi kategória, hanem az emberi élet megszervezésének különös módja, a szabad polgárság, a civil közösségek, a vetélkedő eszmék, a demokrácia, a forradalmak földje. Mit sikerült elérnünk az elmúlt évszázadok során? Van egy viszonylag fejlett gazdaságunk, mely hagyományos struktúráját újjal felváltani alig képes, Európa hírű mezőgazdaságunk hatalmas költségeket emészt, jólétünk megtartásáért napról napra többet dolgozunk. Komoly érték az elmúlt három évtized politikai stabilitása, de közben az állampolgárok politikai részvétele alig látható szintre süly- lyedt. Átmenetinek mondott társadalmunk természetes velejárója az elmúlt években felhalmozott feszültségek, konfliktusok? Tudjuk-e, hogy átmenetünk honnan, hová tart? A jelen helyzet tisztázásának alaptörvénye az legyen, hogy a diagnózis megfogalmazásában nem ismerünk kompromisszumot. Céljaink tisztázásánál közösen kell kimondani, melyek azok az értékek, mik időállóak, amelyeket holnap sem kell feladni. Társadalmi gyakorlatunkban legtöbbet használt jelző, hogy marxisták vagyunk. A marxizmus frissességével szemben mi mégis sokszor álmosak, bátortalanok, a tömegek számára érthetetlenek vagyunk. S ez nem a marxizmus hibája. 1988. tavasza más, mint a korábbiak. A régi kérdéseket újra fel kell tennünk: Milyen a társadalom belső struktúrája, politikai tagoltsága? Esetleges népszavazásaink, a ma hitt eredményeket hoznák? Csínján kell bánni a nemzet, a nép nevében tett kijelentésekkel, mert érték a többség, amit egyszer megszereztünk, olyan érték, melyet őrizni kell. Konfliktusaink megelőzésében, csak az segít, ha lerántjuk a politika misztikus leplét, belső mozgásait az egész társadalom számára nyilvánossá tesszük, ha újragondoljuk a kisebbségekhez fűződő viszonyunkat, ha lehetővé tesszük, hogy a különböző szellemi áramlatok nyilvánosan, az alkotmányosság keretei között, a nemzet kontrollja mellett megszerveződhessenek. Március 15 egy kicsit az ifjúság ünnepe. Az ifjúsággal kötött mai szövetség alapja nem lehet a számára meg nem élt múlt, nem lehet a ma eklektikusnak tűnő, jövő. Csak egy lehet: a ma cselekvési lehetősége, az önmagunk jogán való politikai részvétel lehetősége. Lehet azt mondani, hogy az a játéktér, amely ebben az országban van, kicsi. Lehet azt mondani, hogy a játékszabályok nekünk nem tetszőek. Azt viszont nem, hogy akkor mi kivonulunk, mert nincs hova vonulnunk. Nemcsak az ifjúságnak, a nemzetnek sem. Mert itt ez a lehetőség adott, legyen ez jó vagy rossz, tetsző vagy nem. Csak egyet lehet: tenni érte. Önmagunkért, a nemzetért, a szocialista Magyarország boldogulásáért. (Az 1848—49-es polgári forradalom és szabadságharc 140. évfordulója tiszteletére Gyurcsány Ferenc, a KISZ Pécs Városi Bizottsága titkára ünnepi köszöntőjének rövidített változata.) FELHÍVÁS Megalakult az 1848- 49-es forradalom és szabadságharc mártiremlék- művének védnöksége, melynek két baranyai tagja is van: And- rásfalvy Bertalan és Fler- kó Béla személyében. Az Intéző Bizottság elnöke: Pozsgay Imre. Az alapítvány csekkszámlaszáma: MNB 235-90172-5215. „Emlékműalap". Az országos felhíváshoz baranyaiak is csatlakoztak. így a Széchenyi Gimnázium és Ipari Hírközlési Szakközépiskola II. D. osztályának tanulói vállalták, hogy ez évben egy napi közhasznú, társadalmi munkájuk bérét felajánlják az épülő emlékmű megvalósítására. A Hazafias Népfront Vasasi Művelődési Bizottság Berze Nagy János Népdalköre (Pécs-Vasa s, Szövetkezet u. 13.) is támogatja e kezdeményezést. Március 15-én „Ura és történelem 140'év távlatából" cimmel verseszenés műsort adtak, melynek önkéntes adományát - a helyszínen összegyűjtötték — és eljuttatták az „Emlékműalap" javára. A tavaszi történelmi évfordulók alkalmából a KISZ Baranya Megyei Bizottsága március 15-én kitüntetéseket adományozott. így több évtizedes kimagasló munkájáért „Ifjúságért Érdemérem" kitüntetést kapott Petöh Sándor szigetvári tanácselnök-helyettes. „KISZ érdemérem" kitüntetésben részesült Schmidt Henrik, a siklósi Rendőrkapitányság bűnügyi osztályvezető-helyettese. Petőh Sándor Vannak kisvárosi politikusok. Ezt a szó legjobb értelmében gondolom, a provincializmus árnyéka nélkül. A mindenkit ismerő, a gondokat a helyszínen tanulmányozó, a döntéseikkel naponta, élő szóban szembesülő „városatyák". Jó volna, ha többen lennének. Petőh Sándor szigetvári tanácselnök-helyettest ilyen vezetőnek ismertem meg. Találkozásaink, sajátos módon, mindig valami helytörténeti, honismereti rendezvényhez kötődtek. Talán ezért is maradt meg bennem olyan kép róla, mint lelkes helytörténész, lokálpatrióta tanárember. Életpályáját megismerve, végül is nem tévedtem nagyot, de ha munkájának csak e részleteiről beszélnék, szűkebbre szabnám a képkeretet. — Budapesten születtem, de csak hat évig éltem ott. Szüleim az ország két ellentétes pólusáról származnak. Apám szatmári, édesanyám ormánsági. A háború alatt gyerekfejjel két ostromot éltem át. Budapestét, s amikor a harcok elől Drávacsepelyre, anyám szüleihez menekültünk, a Dráva- menti falvakét. 1945 márciusában történt a németek drávai ellentámadása . . . Apóm tűzoltó volt, az égő raktárak füstje megrongálta a tüdejét, később visszaköltözött Pestre. Én maradtam. Mivel a harcok alatt súlyosan megbetegedtem, az általános iskolát a mosdósi szanatóriumban fejeztem be. A siklósi gimnáziumba iratkoztam be ezután, ott érettségiztem. 1959. Mihez kezdjek? A szokásos dilemma. Az ELTÉ-re jelentkeztem, de nem sikerült a felvételim. Két hétig a pécsi faipari szövetkezetnél dolgoztam, nem jöttek meg a gépek, amit kezelnem kellett volna, Így visszakerültem Siklósra, a Földműves Szövetkezetek Járó si Központjába, leltárszorzónak. Mint a neve is mutatja, nem volt érdekfeszítő foglalkozás. 1962-ben hívtak át aztán a tanácsra. A mozgalmi tevékenységem — legalábbis alapszinten — 1954-ben kezdődött. Ekkor lettem DISZ-tag. A KISZ-be 1959- ben vettek fel, két évvel később párttagjelölt, 1963-ban párttag lettem. A hatvanas évek szép időszak az életemben. A tanácsról a KlSZ-bizott- ságra kerültem, mint területi titkár dolgoztam sokáig. Akkortájt indult a villányi—siklósi szimpózion, a Tenkes-túra, olcsó lakásépítő-akciók sorozata. 1971-ben elkezdtem a Politikai Főiskolát, s három év múlva megválasztottak a szigetvári pártbizottság titkárának. Később levelezőn elvégeztem az ELTÉ-t. Tíz évet töltöttem el titkári funkcióban, míg aztán, 1984-ben tanácselnök- helyettes lettem. összetett, szép feladat. — És a honismereti munka? — Tényleg van ilyen érdeklődésem. Ezt mindenekelőtt gimnáziumi történelemtanáromnak, dr. Szabó Elemérnének köszönhetem. Első dolgozatom 1959-ben, a 14-es háború Szovjetunió megjárt veteránjairól szólt. Most már a hivatalomnál fogva is segíteni tudom és igyekszem áz effajta egészséges törekvéseket. H. J. Schmidt Henriknek, a siklósi Rendőrkapitányság bűnügyi osztályvezető-helyettes főhadnagyának „kitérőkkel” tarkított az életútja. A középtermetű, erős testalkatú férfi halk szava megtévesztő: tudományos kutatónak, vagy tanárnak gondolná az ember. Mikor említem, helybenhagyólag bólint. Illocskai származású. Az édesanyja ott lakik, nyugdíjas. Két lánytestvére szintén a faluban él. Az iskoláit lllocskán, Magyarbólyban, majd a siklósi Táncsics Gimnáziumban végezte. Pedagógusnak készült, de a gimnáziumban „beleszeretett" a kémiába. így a Veszprémi Vegyipari Egyetemen üzemmérnöki képesítést szerzett. Az egyetemi évek alatt megnősült — felesége Kaposváron, a tanítóképzőbe járt, és az albérletben született meg a fiúk ... — meséli magáról. Gimnazistaként 1966-ban lett KISZ-tag. A klubmozgalom, a szabadidős programok érdekelték, ugyanezt a vonalat vitte végig a katonaságnál, ahol klubvezetőként dolgozott. Az egyetemi évek alatt stúdiót szerveztek, egyetemi lapot írtak, különböző kulturális és Schmidt Henrik szabadidős programokba vonták be társaikat... — Aztán a munka következett. A Beremendi Cement- és Mészmű Vállalathoz kerültem. Persze, nehéz volt az egyetemi éveket elfelejteni ... — emlékezik vissza. — Nem tudtam nyugton maradni. Újat, mást szerettem volna csinálni — ez meg sokaknak nem tetszett. Akkor kezdtem a volt járási KISZ-bizottsóg munkájába belefolyni: kulturális, majd sport területen. Végül az utóbbi mellett maradtam. Különböző természetjáró túrákat szerveztünk a KISZ-eseknek. Egy évig — 1976—77 között a volt járási KISZ-bizottságon szervezőtitkár-helyettesként dolgoztam, aztán 1979. március 1-jével a siklósi Rendőrkapitányságra kerültem. Ismeretség révén került kapcsolatba a bűnügyi munkával, mint mondta, inkább a technikai rész érdekelte Aztán maradt a „futkosós" nyomozói szakma mellett, már elképzelni sem tudná, hogy mást válasz- szón. Megszerette a mozgalmas életet. Van úgy, hogy a napja tovább tart, mint huszonnégy óra, máskor a feladattól függően, kora hajnaltól a késő éjszakába nyúlik bele. Emellett folyamatosan tanul. Tanfolyamok, HM-tartalé- kos tiszti iskola után, most végzi az Állam- és Jogtudományi Egyetem harmadik évfolyamát. A csalód tudomásul veszi, és amennyiben tudja, segíti a munkáját. A felesége, a siklósi Batthyány általános iskolában testnevelést tanít. Péter fiúk a mohácsi francia—magyar gimnázium elsős tanulója, Bernadett ötödik osztályos. Arra nagyon ügyelnek, hogy a nyári szabóságot együtt töltsék el. A feleséggel közösen nyári vándortáborokba viszik el az úttörőket. Bejárták már gyalogosan Nyugat-Magyarországot. Emellett a Tenkes-túrán, Barátság-túrán szervezőként segítenek. Így sikerült a hobbit — természetjárás, fotózás — ösz- szekapcsolni a feleség munkájával, az úttörőkkel való foglalkozással, táborozásokkal. Természetesen mindezekkel együtt a gyermekeik is megszerették az „úttörőzést", a közös programokat. A harminchat éves Schmidt Henrik főhadnagy munkáját, és „hobbjját" többször elismerték: megkapta a „Haza szolgálatáért” érdemérem bronz, a Közbiztonsági érem ezüst és arany fokozatát, Kiváló Ifjúsági vezető és kiváló úttörővezető kitüntetést, aranykoszorús KISZ jelvényt . . . A. E. Fórum a tudományegyetemen Nem kellett katalógust tartani, azaz névsort olvasni március 15-én, este ahhoz, hogy fullosztóan nagy tömeg gyűljön össze a Janus Pannonius Tudományegyetem 8-as előadótermében. Pusztán vitafórumot kellett szervezni (a KISZ megyei bizottságának érdeme), azokból a kérdésekből, amelyek a magyar társadalmat foglalkoztatják ezekben a hónapokban. Ormos Mária rektor, történész, Adóm Antal állam- jogász, Zinhober Ferenc közgazdász, Tóth Tibor gazdaságtörténész, valamint Nagy Endre szociológus vállalkozott arra, hogy kielégíti a hallgatóság kíváncsiságát. Mert ezen a fórumon újra bebizonyosodott, mennyi megválaszolatlan kérdés, mennyi „kibeszéletlen" probléma halmozódott fel az emberekben. Lehet, hogy nem újkeletű kérdések, de az ifjúság most találkozik velük először, ráadásul igen kiélezett gazdasági és társadalmi körülmények között. Mitől lesz egy társadalom szocialista? Mi az s demokratikus centralizmus, és működ- friet-e a régi elvek szerint? Mikor lesz teljesebb a sajtó- szabadság Magyarországon? Hogyan működjék a demokrácia az egypártrendszerben? Lehetnek-e monopolhelyzetben lévő párton belül frakciók, vagy inkább „pression-group”- _ok alakuljanak? Mikor ismerjük el végre intézményesen is, hogy jövedelmi szélsőségek alakultak ki („koldulási engedély”, „Róbert bácsi konyhája" . . .). Várhatók-e jelentős személyi változások a társadalom vezető rétegében? Volt-e reális veszélye 1956-ban annak, hogy a Horthy-rendszer garnitúrája vegye át a hatalmat? Milyen esély van arra, hogy a KGST működőképes szervezet legyen? Meddig folytatható a restrikciós politika, mint a válságból való kilábalás eszköze? Mikor küzdjük le végre a sztálinizmust? És a reform, a reform sorsa, az intézményrendszer átalakulása . . . Korrekt, szellemes, rövid válaszok hangzottak el. A hallgatóság öt perces szünettel három órát ült végig, s még Így is csak ifj. Zeller Gyula szelíd unszolására ért véget a kérdésáradat. (Zeller adjunktus profi színvonalon vezette a vitát.) Számos probléma óhatatlanul a levegőben maradt. Nem a választ adók felkészületlensége miatt. A hallgatóság nagy érdeklődésén kívül, az összejövetel végére sajnos más is kiderült: az értelmiség, a vezető értelmiség információszegénysége. Jóllehet, szakterületük országosan elismert tekintélyei ültek az előadói asztalnál, olyan egyetemi tanárok, akik nem ma kezdtek el foglalkozni a társadalomtudományokkal, s némelyikük a politikai életben is szerepet vállal, mégis gyakran kellett széttárni a kezüket: „erről nincs pontos információm". Tóth Tibor ugyan letromfolt egy hallgatót, mondván, „információt nem nehéz beszerezni Magyarországon”, de az ő válaszai sem mindig tükrözték ezt a bizonyosságot. Az idegen nyelvű rádióadók hallgatása lehet ugyan kiegészítő forrás, de az elsődleges tájékoztatás feladatát mégiscsak idehaza kellene megnyugtatóan megoldani. A fórum sikeres volt, sokan kívánták folytatását. Ez természetes igény. Az ifjúság részt kér a hatalomból, s ahogy Zinhober professzor a zárókérdésre válaszolva („Mit várnak az ifjúságtól?”) kifejtette: az újabb generációtól nem várunk semmit, az jön, és kérlelhetetlenül fölvált bennünket. Az ifjúság tehát nem villany, amit föl-le kapcsolgathatunk érdekeink szerint. Tóth Tibor hozzátette: a társadalom sem az. Havasi J. Rovatszerkesztő: ADÁM ERIKA. [jö E 931 mt 20 1988. március 19., szombat
