Dunántúli Napló, 1988. március (45. évfolyam, 60-90. szám)

1988-03-12 / 71. szám

1988. március 12., siombat Dunántúlt napló 3 Felelős párttisztségben Beszélgetés az MSZMP megyei végrehajtó bizottságának tagjaival Nyílt válaszok közérdekű kérdésekre a DN politikai fórum rovatában 1985. március 2-ón, a megyei pártértekezleten megválasztott megyei pártbizottság első ülésén választották meg a pártbizottság titkárait, a végre­hajtó bizottság tagjait. A pártbizottság első titkára Lukács János lett, titká­rai : dr. Dányi Pál, dr. Jerszi Isván, Rajnai József. A végrehajtó bizottság tagjainak megválasztották dr. Dómján Károlyt, a JPTE docensét, a pszicholó­giai tanszék vezetőjét, a pszichológiai tudomány kandidátusát, Gaszler Jó­zsefet, a sombereki tsz elnökét, Horváth Lajost, Baranya Megye Tanácsának elnökét, Kovács Józsefnét, a Szigetvári Cipőgyár gyártásközi ellenőrét, Kuz­ma Józsefnét, a HUNOR személyzeti vezetőjét, Mischl Róbertét, a BéV ve­zérigazgatóját, Remeczki Mihályt, a MÁV pécsi tanműhelyének vezetőjét, Szentirányi Józsefet, a Pécs Városi Pártbizottság első titkárát, Tóka Jenőt, a MEV vezérigozgatóját. Az MSZMP Központi Bizottságának 1987. június 23-i ülésén Lukács Jánost megválasztották a KB titkárának. Ezt követően változások történtek a megyei végrehajtó bizottságban is. 1987. július 1-jén a pártbizottság első titkárának dr. Dányi Pált választották meg. Szeptember 24-én dr. Geisz Mihályt meg­választották a pártbizottság titkárának. 1988. február 18-án Rajnai József tit­kárt, saját kérésére, érdemei elismerése mellett, korkedvezményes nyugállo­mányba kerülésére való tekintettel, felmentették tisztsége alól. (A pártbizott­ság azóta még e tisztséget nem töltötte be.) A párt-végrehajtóbizottság tagjai felelős párttisztséget töltenek be. Ez clkalommal néhányukkal arról beszélgettünk, hogyan tesznek eleget fontos pártmegbizatásuknak, miként kapcsolódik e tisztségviselés saját munkakörük ellátásához, mily módon vesznek részt a megye közéletében, mi a vélemé­nyük a párttestület felelősségéről a társadalmi-gazdasági kibontakozási prog- rom végrehajtása megyei segítéséről. Dr. Dónyi Pál, dr. Jerszi István, dr. Geisz Mihály, dr. Dómján Károly, Gosz ler József, Horváth Lojos. Kovács Józsefné, Kuzma Józsefné, Mischl Róbert, Reméczki Mihály, Szentirá nyi József, Tóka Jenő. Dr. Dányi Pál — A jelenlegi időszakban sokan és sokszor megfogal­mazzák, hogy csökkent a bizalom a párt, az előrehalo- dás lehetőségei iránt, növek­szik a bizonytalanság. Ha fi­gyelembe vesszük, hogy mind­ez a közhangulatban kitapint­ható, akkor igen fontos, hogy á politikai munkában mi kap figyelmet. Mindezeket a párt­szervek munkájában szükséges számba venni, a változásokat segítő feladatok elvégzése ér­dekében megújulni. Ebből el­sősorban azt a következtetést vonhatjuk le, hogy saját mun­kánk színvonalát kell javítani, szervezeti keretekben, személyi feltételekben, a munka tartal­mában. Megvalósulásához szükség van arra, hogy .a tár­sadalmi folyamatokat, a ked­vezőtlen jelenségeket előidéző okokat, a tennivalókat mielőbb ismerjük fel, vagy ismerjük meg, ha ezt már mások fel­ismerték. Ezért úgy vélem, hogy munkánkban az eddi­gieknél sokkal nagyobb mér­tékben indokolt támaszkodni a párttagság, az emberek ta­pasztalataira, gondolataira, mert azt vallom, hogy egyi­künk sem tehet külön-külön olyan okos, mint lehetünk együttesen a megyei politika alakításában. Természetesen helyzetünknél fogva a helyi viszonyokra, lehetőségekre, cé­lokra az országos körülmé­nyekkel egybevetve kell tekin­tettel lennünk. A társadalmi folyamatok elemzésére nagy figyelmet szükséges fordítani munkánkban, s úgy érzem, hogy ebben nem vagyunk eredményesek. A munkánk iránti bizalom erősítésének egyik fontos feltételét abban látom, hogy a . döntéselőkészí­tő, döntést hozó tevékenysé­günk kapjon nagyobb nyilvá­nosságot. Ha a párttagság, az emberek jobban megisme­rik a döntésekkel kapcsolatos munkánkat, az érveket és el­lenérveket, "a töprengéseket, akkor minden bizonnyal tár- gyilagosabb lenne munkánk megítélése, a bizalmon ala­puló együttgondolkodás széle­sedne. Mi most azt szeretnénk elérni, hogy a megyei politi­kát alakító munkánkban le­gyünk nyitottabbak, legyen te­vékenységünk közismertebb. A jelen időszakban a nyilvános­ság erősítése nemcsak jogos igények kielégítése, hanem az alkotó, politizáló párttá válá­sunk feltétele. Ennek jegyében került sor ennek a beszélge­tésnek a lapban való meg­jelentetésére, amit én igen fontosnak tartok további mun­kánk eredményessége növelé­se érdekében. Ezt kezdetnek tekintem, elhatározásaink sze­rint több olyan változást ter­vezünk, melyek segítségével a közgondolkodás alakításában, a véleményalkotásban — és ezt nemcsak magunkra, ha­nem az ezt elvárókra is ér­tem — tárgyilagosabbá váltunk. Erre alapozva kívánom felhív­ni a figyelmet, hogy végrehaj­tó bizottságunk március 29-i ülésére időszerű politikai kér­dések megvitatását tűztük na­pirendre, a hozzánk beérkező levelek, kérdések, észrevételek alapján. Itt most kérek min­den érdeklődőt, hogy fordul­jon hozzánk bizalommal! Vár­juk, hogy leveleikkel megkere­sik a megyei pártbizottságot. A végrehajtó bizottság ülésé­nek vitája alapján kialakított állásfoglalásainkat, a közérde­kű válaszokat néhány nap múlva a Dunántúli Napló köz­zé teszi! Mi ezt a nyilvánossá­got az országos pártértekezlet­re való megyei felkészülés ré­szének tekintjük. Már most azt tapasztaljuk, hogy sokan nagy várakozással tekintenek az országos párt­értekezlet elé. Bizonyára soka­kat foglalkoztat, hogyan jut­nak majd el e tanácskozás­hoz a megyei tapasztalatok, észrevételek, javaslatok? A későbbiekben tájékoztatást adunk arról, hogyan történik majd a ’ küldöttek megválasz­tása. Most csak annyit: azt akarjuk biztosítani, hogy a kül­döttek jól ismerjék megyei vi­szonyainkat, lakosságunkat foglalkoztató kérdéseket. Az erre való felkészülés segítését várjuk a Dunántúli Naplótól, azáltal, hogy rendszeresen je­lentessen meg írásokat, inter­júkat, megteremtve a vélemé­nyek nyilvánosságra hozásá­nak széles körű feltételeit. Vé­leményünk szerint így töltheti- be a lap egy fontos politizáló fórum feladatát; Remélem, hogy viszonyaink jobbításán gondolkodó és azért cseleked­ni, tenni készek a következő hetekben nemcsak a problé­mákon fognak keseregni, ha­nem hozzájárulnak a politika kívánt, pozitív alakításához isj Dómján Károly Mint választott párttestület tagja, sokféle elvárásnak és követelménynek szeretnék meg­felelni. Ezek közül néhányat nagyon lényegesnek tartok: © Szeretném megőrizni em­beri, politikai és világnézeti tartásomat: a munkában, a tanulásban és a politikai moz­galomban újra és újra kiküz­dött meggyőződésemet, azaz hiteles önmagamat. A politi­kai élet folyamatos és változó elemei közötti naprakész el­igazodás néha a hivatásos po­litikusok számára sem .könnyű. © Kötelességemnek érzem, hogy főleg a közoktatás és- a tudománypolitika, valamint az ideológiai élettel kapcsolatos témák tárgyalásain kellő fel- készültséggel tudjak részt ven­ni. Ehhez mindenekelőtt az szükséges, hogy elegendő in­formációt szerezzek, lehetőség szerint nemcsak közvetett for­rásokból. A pártapparátus se­gítsége. az információ szolgál­tatásában nélkülözhetetlen, de nem elégséges. Személyes ta­pasztalatokat és élményeket kell szerezni az adott terüle­teken és intézményekben is. Egyre fontosabbá válik a tes­tületi tagok és az apparátus munkakapcsolatának gazdagí­tása, életszerűbbé és közvet­lenebbé tétele, valamint a mozgalmi elemek erősítésé a politikai munkában. A válasz­tott párttestület tagja felelős­séggel tartozik választóinak is. Párttagok is gyakran szóvá te­szik, hogy nem vagyunk „ré­szesei a politikacsinálásnak", vagy még gyakrabban: hiány­zik a „beavatottság" élménye, nemcsak a „nagy politikába", de gyakran még szűkebb kör­nyezetükben is. Az pedig régi igazság, hogy felelős cselek­vést és magatartást csak at­tól várhatunk, aki részese le­hetett a döntésnek is. © Politikai életünk minden szintjén szakítani kell az el­kényelmesedéssel. Az edzett­ség hiánya nemcsak az egész­ség terén okoz bajokat, ha­nem a politikában is. Az „üvegházi" hatás a múltban sem volt elég. A jelen és még inkább a jövő politikai küzdelmei, a kibontakozás nemcsak a körülmények­kel, de gyakran önmagunkkal szemben is egyre több őszin­teséget, bátorságot, önbizal­mat és „edzettséget" követel. Nem ritka jelenség, hogy po­litikai „önbizalmunk" erősíté­se kimerül abban, hogy egy­mást „győzzük" meg igazsá­gainkról. Ehhez persze keve­sebb felkészültség is „elég", a logikai eszköztárat sem kell állandóan csiszolni. Csakhogy az ilyen „beltenyészetű" poli­tizálással és érveléssel nem sokra megyünk mostanában. És még valamit: a kimondott szó erejét leghatásosabban a személyes példa hitelesíti. © Több évtizedes tapaszta­latom, hogy a társadalomban mindig akkor mentek jobban a dolgok, amikor a párt való­sította meg elsőként saját szervezetén belül a társa­dalomtól elvárt értékeket és magatartást. Erről különösen mostanában nem szabad meg­feledkezni, amikor sok szó esik a párt vezető szerepé­nek értelmezéséről és a jövő meghódításáról. © Híve vagyok a szókimon­dó és kritikus helyzetfeltárás­nak is, de nem tartom sem célszerűnek, sem hatásosnak a bénultságot és cselekvésképte­lenséget, szinte egymást túl­licitáló „volóságfeltárást". Táv­lat, hit és reális önbizalom nélkül élni sem lehet egészsé­gesen, még kevésbé „kibon­takozni". Sajnos még mindig nem találtuk meg az embe­rekben rejlő ambíció, érték­teremtő tenniakarás felszínre hozásának kedvező feltételeit. Gaszler József- A végrehajtó bizottság tagjai között egyedül én kép­viselem a mezőgazdasági ága­zatot. Nem könnyű feladat dönteni azokban a kérdések ben, melyek e témakörben a testület elé kerülnek. Az ága­zatban sem köngyű megfelelni c, feladatoknak. A végrehajtó bizottság tagjaként, és mirt tsz-elnök, sok olyan szemlélet­tel, magatartással tallákozom munkaterületemen, mely meg­lep. Ismereteimet munkahelye­men túl egyéb közéleti meg­bízatásaim teljesítése közben - pl. a Tsz-szövetség megyei elnökségében, a körzeti párt­vezetőségben, a közös közsé­gi tanácsban, a népfrontmoz- golombcn - gyarapíthatom. Sokszor azt tapasztalom, hogy a kívánt célok, a jelölt fel­adatok elvégzése érdekében lassú az elmozdulás, a közös összefogás hiányzik. Pedig megvannak azok a feltételek és körülmények, melyek sok területen lehetővé teszik, hogy elképzeléseinket megvalósít­suk. Ezt elsősorban saját tsz- ben tapasztalom, ahol megte­remtettük az iparszerű gaz­dálkodást, a kor igényeinek megfelelő munkakörülménye­ket biztosítottunk, települése­ink infrastruktúráján alapvető­en javítottunk, van erőnk a műszaki fejlesztésre, helyen­ként a csúcstechnika alkalma­zására. Van lehetőségünk egy pozitív jövőkép megformálásá­ra. De mint a végrehajtó bi­zottság tagja, azt szeretném elősegíteni, hogy mindez me­gyei szinten is általánosabb legyen. Amikor a testület a hozzám közelálló kérdéseket vitatja meg, akkor ezeket a tapasztalataimat igyekszem hasznosítani. Ugyanakkor n testület vitái számomra sok politikai kérdés közelebbi meg­ismerését teszik lehetővé, ezt közéleti tevékenységemben jól tudom hasznosítani. De gya­korta elégedetlen is vagyok, amikor azt tapasztalom, hogy a jó elképzelések, a jó hatá­rozatok nem érzékelhetők a feladataink elvégzése közben. Néha azt gondolom, hogy ta­lán a testületünknek a mező- gazdasági ágazatot érintő kér­désekre még nagyobb figyel­met kellene fordítania. Vannak olyan új elemek, melyek alap­vetően meghatározhatják ága­zatunk jövőjét, pl. a földér­tékelés új, komplex rendezé­se, vagy a ‘tsz-törvény módo­sítása, s ezek elemzésére még nem fordítottunk figyelmet. Er­ie feltétlenül sort kell keríte­nünk. És végezetül: szeretném megemlíteni egy felfogáso­mat, mely sok ágazatbeli tár­samhoz hasonló. Úgy vélem, hogy a legjobban a munká­val lehet politizálni. Csak a munka visz előre és annak ta­pasztalatai adnak segítséget a politikának is a tanulságok levonására, a feladatok ki­munkálására. Ezt szeretném a testület tagjaként a jövőben is figyelemmel kísérni. Kovács józsefné Beszélgetésünk során arról szólt, hogy az alapszervezeti problémák miként jelennek meg a végrehajtó bizottság­ban, s viszont: a vb-állásfog lalások miként hatnak az alapszervezeti munkára.- 1975 óta vagyok a vb tagja, s előtte is sok tisztsé­get viseltem, mióta először megválasztottak alapszervezeti titkárnak. Ma a fiatalok ne­hezebben vállalnak tisztségei, s ennek két okát látom. Az egyik, hogy kevesebb a sza­badidő: életszínvonaluk meg­tartásához többet dolgoznak; a másik pedig, hogy ma két­ségkívül csökkent a párt te­kintélye, így sokan visszahú­zódnak a politikai munkától. Ez ellentmondás, mert közben az emberek általában politi- kusnbbak lettek, az alapszer­vezetekben is egyre egyértel­műbben fogalmazzák meg vé Irményüket. A pórt vezető szerepénél a felelősség kér­dését feszegetik: testületekét, személyekét; felvetik a terv­szerű kádercserék szükséges­ségét, egyes döntések követ­kezetlenségét ... A végrehaj­tó bizottság természetesen ér­zékeli ezeket a gondokat, ész­revételeket — úgy is, hogy a vb-tagek hozzák magukkal munkahelyük, területük prob­lémáit, s azok sajátosságait. A Szigetvári Cipőgyárban pél­dául jobb a hangulat az át­lagosnál, kisebb a tagság el­bizonytalanodása, mert a vál­lalat jó pozícióban van; biz­tos piacai vannak, s bért is tudott fejleszteni. Ezzel szem­ben a térség kedvezőtlen adottságok között létező ter­melőszövetkezeteiben más­képpen vetődnek fel ugyan­azon kérdések, több a kérdő­jel a kibontakozás módját il­letően. Mint vb-tagnak jobb az in­formáltságom, s ezt tudom haszr.csitani, amikor a térség, a város pártszervezeteivel ke­rülök kapcsolatba: a vb-viták- ban a helyi tapasztalatokból egységesebb kép állítható össze: látszanak azok a vonu­latok, melyekre a politikai munkát építeni lehet, s ame­lyeket erősíteni, támogatni, bátorítani szükséges. Kuzma józsefné — Számodéra a legnagyobb felelősségérzetet az jelenti, hogy mint végrehajtó bizott­sági tag rendszeresen részt kell- vennem a megye életét érintő fontos döntéshozatal­ban. Természetesen gyakorta olyan kérdésekben is, melyek az én munkámtól távol áll­nak, így ismereteim sem egy­értelműen széles körűek. De úgy gondolom, hogy az eddig végzett társadalmi tevékenysé­gem, korábban a Pécs városi pórt-végrehajtóbizottság tagja voltam, az üzememben vég­zett előző munkám, mint mű­vezető, sok olyan információ­hoz juttatott, melyek segítik, hogy az előterjesztések alap­ján megfontolt részese legyek a döntéshozataloknak. Termé­szetesen mindezekhez sok egyéb segitségpt is kapok. Ko­rábban, lehetőségem nyílt megismerkedni Pécs városá­ban folyó pártmunka több te­rületével, az üzemekben járva sok tapasztalatot szerezhet­tem. Mint a megyei vezető testület tagja, rendszeresen kaptam olyan megbízatást, hogy különböző területeket rendszeresen látogatva szerez­zek tapasztalatokat; így töb­bek között szakmunkásképző intézetben, a Bőrgyárban, a Kesztyűs Szövetkezetben, a Konzum Áruházban. Hasonlóan jónak tartom, hogy a végre­hajtó bizottság időnként ki­helyezett üléseket tart külön­böző gazdasági egységekben, intézményeknél, s ez alkal­makkor sok tapasztalat gyűj­tésére nyílik lehetőség. A dön­téshozatalok előtt a testület vitáiban több szakember, vb- tórsam véleményét is meg­ismerhetem, melyek nagyban segítik állásfoglalásom kiala­kítását. Számomra igen megtisztelő meqbízatás; én vagyok felelős azért, hogy figyelemmel kísér­jem a párt nőpolitikái hatá­rozata végrehajtásának segí­tését a megyében. E megbíza­tás alapján rendszeresen részt veszek e témakörben különbö­ző megyei párt- és állami tes­tületek, országos szervek ta-, nácskozásain, találkozók azok­kal az ■ aktivistákkal, akik a nőmozgalomban tevékenyked­nek. Ez irányú munkám is sok tapasztalatot ad, különösen a nők körében, hogy megfele­lően mérlegeljek bizonyos kér­déseket egy-egy döntéshozatal kapcsán. (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom