Dunántúli Napló, 1988. március (45. évfolyam, 60-90. szám)
1988-03-09 / 68. szám
1988. március 9., szerda Dunántúlt napló 3 A kisdobszai bugyelláris Évek óta eredményesen, konokul és összetartással dolgozik a 6-os út mentén egy alig 360 lelkes kistelepülés amatőr szinjátszócsoportja. Valaha Kisdobszának , hívták ezt a kis falut, ma Dobsza község egyik „utcája" ... . A falu pedagógusa, a ma már nyugdíjas, de még aktív tanítónő, Szakos Sándorné azonban szerencsésen helyben maradt, fölkeltve és gondozva ma is a kis faluközösség - s az anyaközség, Dobsza — kulturális igényeit, immár négy évtizede. Megszervezte a házastársak klubját, s néhány éy után ebből a kis közösségből nőtt ki a szinjátszóegyüttes. Helyben s a környéken előadták a Sári bírót, Gárdonyi Géza A bor-át, most pedig Csep- reghy Ferenc, valaha igen népszerű színpadi író népszínművét, a Piros bugyellárist. A cím a mai tizen- és negyvenes közötti korosztálynak aligha mond valamit. 30-40 éve azonban még aligha akadt bármily csöpp falu az országban, ahol újra és újra el ne játszották volna. Helyi színjátszók, a helyi néptanító (akkor még voltak . ..) betanításában. Jeles ünnepnek, jókora vigalomnak számított a „műkedvelők” előadása a bő fehér bundás téli esték csöndjében. (Akkor még hó is volt. . .) Eseménynek számított ez, amiről hetekig beszéltek; s ami a legfontosabb: kultúraközvetítő és kultúrahordozó volt. Forrás, ha nem is mindig az a „tiszta" és bartóki, de mindenesetre kútfő és összetartó erő. És nemes szórakozás, amit hosszú évtizedeken át lebecsültünk, elparen- táltunk mint éréktelent, amúgy „néptanítói szinten" ... S hogy már se ez — se az, most érezzük a hiányát. Valami kimaradt és kimarad mai fiataljaink és a mai -falu életéből. Hogy mi, azt ezen a kisdobszai előadáson éreztem igazán. A meglepően mértéktartó, mégis könnyed természetességgel, fölszabadulton jót szó és érthetően beszélő kisdobszai színjátszók népszínmű- vés játékában megjelent a színház egy ősi. műkedvelő formája, ahol a befogadók, a közönség végigkacagta, végigtapsolta az előadást. S három órára ez a kisdobszai „bugyelláris" visszavarázsolta számomra azt a régi falumo- dellt, ahol minden osztálykülönbség ellenére is az emberek még törődtek egymással. ló értelemben véve is .. . Azon felül: van ennek a népszinműves falusi előadásnak valami különleges naiv bája. Olyan, mint a naiv művészet képeinek, s ebben mérendő az értékük is. Munkásságuk, előadásaik szociális és praktikum-értékein túl. Mert némi pénzt is keresnek ilyenkor, amiből nemrég rendbe hozták, renováltatták a művelődési házukat. S mostani bevételeiknek is nyilván meglesz a helye. Például, hogy fenntartsák magukat. így és ezért kérem, pártolják, s ha valahol valakinek volna miből, támogassák is őket — hogy játszhassanak. Hogy minél több kis faluba eljuthassanak, háromórányi örömöt, derűt lopva az emberek szívébe egy letűnt világ visz- szamentett értékeiből. W. E. Szövetkezeti Hírmagazin Az ipari szövetkezeti mozgalom megújítja sajtóját: megjelent a Szövetkezeti Hírmagazin első száma. A lap vezető helyen közli az OKISZ elnökével készült interjút a szövetkezeti mozgalom helyzetéről, problémáiról és kilátásairól. Beszámol a kisszövetkezeti bizottság megalakulásáról. Zsebbevágó szabályozós címmel, az idei gazdálkodási rend legneuralgikusabb pontjait veszi sorra. Banyaszlampai Szabolcsfalu iskolája a tét tt Nem szeretnénk a lakosság ellenére cselekedni” Mecsekszabolcs, vagyis a mai Szabolcsfalu mintha nem a nagyvároshoz tartozna — jó és rossz értelemben egyaránt. Szuverén településként húzódik meg a völgyben. Pécshez 1947-ben csatolták, ekkor lett peremkerületté. Ha most a sorsa felett tanakodnak, a nagyváros érdeke szerint rangsorol mindenki. Most az iskola sorsa került szóba egy viharos hangulatú „falugyűlés" során, mivel már nemcsak a falusi, hanem a külterületi iskoláknak is „sorsuk" van. Nehéz meghúzni ma már Szabolcsfalu határait, de az e határok között élők száma úgy 4000-re becsülhető. Baranyában nagyközségnyi. Iskolájukat a templommal, parókiával, községházával, pedagóguslakásokkal 1901—1912 között maguk épjitették fel. Ma ötven alsótagozatos jár ide, ez a Fehérhegyi Általános Iskola tagiskolája. Az osztálylétszámok csökkentek Szabolcsfalun — a pedagógia azt mondaná, ideálissá lettek — s mivel sokba kerül a kislétszámú iskola fenntartása, a nehézségekkel küzdő városi művelődésügy felvetette a megszüntetés gondolatát. — De nem minden áron — hqngsúlyozza Walcz Jánosné, Pécs Város Tanácsa művelődésügyi osztályvezető-helyettese. — A lakosság ellenére nem szeretnénk cselekedni, pedig nagyon nehéz helyzetben kell gondoskodnunk a város iskoláiról. Szükségmegoldásokat kell keresnünk ahhoz, hogy az egyenletes ellátást biztosítsuk — főként a Kertváros egyes iskoláiban, a Testvérvárosok terén, a Siklósi úton. Ha azonban Szabolcsfalunak igazán annyira fontos az iskola, akkor győzzék meg azokat a szülőket is, akik máshova, nagyobb iskolába utaztatják c gyerekeiket. Mörcz Róbertné, a fehérhegyi iskolaigazgató: — Semmivel sem gyengébbek a sza- bolcsfalui gyerekek, mint másutt. Igen jó a Héra Istvánná vezette öttanerős tagiskola, és igen jól felszerelt az intézmény. A hozzánk jött gyerekek, ha akarták, félév alatt fel tudtak zárkózni angolból a fehérhegyi társakhoz. De angoltanárnőnk szívesen vállalja Szabolcsfalun is az angoloktatást 3. osztálytól. Úgy gondolom, egy-két évet kellene átvészelni, és nem szabadna feladni ezt az iskolát. Mörczné maga is tanult e falak között. A tagiskola vezetője, Héra Istvánné tanítónő húsz" éve utazik keresztül a városon, hogy itt taníthasson Szabolcsfalun. Megmutatja, mint alakították ki a tantermeket a pedagóguslakósból, csináltattak vízvezetéket, központi fűtést, nagyon jól fel vannak szerelve — kár volna mindezért. A legnagyobb tanterem n tornaszoba, és a sza- bolcsfolusiak kultúrterme, mivel a kultúrházból, Szabolcsfalun úgy mondják, nem az ő eqyetértésükkel, öreqek napkö- ziie lett. Sok társadalmi munkát fektettek ebbe az iskolába, így szeretnék most a homlokzatát is megcsinálni. Csak anyagot adjon a tanács. — A mi ötven tanulónk fele hátrányos* helyzetű kisgyerek, akivel éppen ilyen kiscsoportban lehet eredményes munkát végezni. Most 9 tanuló van az első, 12 a második, 16 a harmadik és 13 a negyedik osztályban. Óvónőnk, Gulyás Ta- másné jövőre 20, utána pedig 21 elsős, iskolaköteles korú gyermek jövetelét jelezte - mondja Héráné. Bíró Béláné körzeti népfont- titkár maga is édesanya, nagyon az iskola mellett kardoskodik. Egy írásos előterjesztést ad oda, amelyben a kö^ vetkezőket olvasom: ,,A mai lakásgondok és a lakások megemelt ára miatt a falu lakossága folyamatosan cserélődik, melynek következtében egyre több fiatal költözik ide, itt kívánja megoldani lakásgondját, itt kívánja felnevelni gyermekeit. Ehhez pedig elengedhetetlen feltétel az iskola. Ne legyen gátja a település fejlődésének az, hogy megszüntetik. Legyen inkább cél a jobb feltételek megteremtése." Pernecker Imre itt született, 1958 óta Szabolcsfalu párttit kára, régóta Pécs Város Tanácsa vb-tagja. Nagyon szívén viseli ezt az ügyet: — Nem értik az itt élő emberek, és nem értenek egyet azzal, hogy megszüntessék az iskolát. Számszerűen talán igaz, hogy idén kevés, csak 9 elsős van, de tudjuk, hogy ezután újra emelkedik a létszám. Nem volna helyes, ha mint előbb a falusi iskolák esetében, most a városi kislétszámú iskolák megszüntetésén gondolkodnánk, s ami megteremtődött, azt feláldoznánk. Ha alsó tagozat sem volna itt többé, akkor o nemrég épült, egyedülállóan szép parkban lévő óvodánk sorsa is megpecsételődne.. A fiatalok sem maradnának, s nem költöznének ide. És mindez csak hozzátevődne ahhoz, hogy korábbon megszűnt itt a tejbolt, a borbély, a fodrász, a zöldségbolt, a kultúrház -j szomorúan látják mindezt ennek a bányásztelepülésnek a lakói. Pernecker Imre fölkisér a valóban párotlanul szép és egészséges környezetben lévő óvodába. Közben mutatja a csertetői csendőrsortűz felma- gasló emlékművét, meséli, hogy ez Árpád-kori település volt, meséli, hogyan éltek ők valamikor a bányászkolónián. — Van itt tradíció, higgye el — búcsúzik végül. Elhiszem. S tudom. És látom, hogy a szo- bolcsfalusiakat nem lehet olyan könnyen „körzetesíteni" — mert ez iskola üqye mindiq a község, a kerület ügye is — mint ahogy „sikerült” tíz-tizenöt éve a folvaink esetében. Közben eltelt pór hét. Ez írás megjelenése előtt tudtam meg Walcz Jánosnétól: Pécs Város Tanácsa levette a napirendről a szabolcsfalui iskola megszüntetését. Gállos Orsolya Dr. Dányi Pál főiskolai, egyetemi KISZ-vezetőkkel találkozott Csökkenő befolyás? Néha éles vitáktól sem mentes, kötetlen beszélgetésen találkozott a pécsi felső- oktatási intézmények KISZ- vezetőivel hétfőn este, a pártbizottság épületében dr. Dányi Pál, az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának első titkára. A több mint három és fél órás eszmecserén eltérő nézetek is megfogalmazódtak. A KISZ-vezetők és a pártbizottságok vezetői is fontosnak tartják, hogy a közelgő országos pártértekezlet téziseinek nyilvánosságra kerülése után újra találkozzanak egymással. Tovább csökkent a KISZ befolyása oz egyetemi-főiskolai hallgatók körében, ugyanakkor egy szőkébb csoport valamennyi intézményben igen sokat tett az oktatási törvényhez kapcsolódó, új helyi szabályzatok elkészítésért — mondta egyebek mellett bevezetőjében dr. Fodor László, a KISZ Megyei Bizottságának első titkára. Ez a tény a szervezettségi adatokban is megnyilvánul, hiszen a PMMF-en 60, a POTE-n 50, a JPTE Jogi Karán 35, Közgazdasági Karón 3C, Tanárképző Karán pedig a hallgatók 27,5 százaléka tagja a KISZ-nek. A legutóbbi adatok szerint mindenhol működnek öntevékeny hallgatói közösségek, diák-önkormányzati szervek, az intézményekben és a kollégiumokban is. A KISZ-en kívüli csoportosulások a tanárképzőn a legerősebbek. — Az ifjúság részvétele a döntéshozatalban nem javult. A hallgatók zöme legfeljebb akkor kapcsolódik be a közéletbe, ha napi érdekeit közvetlenül is veszélyeztetve érzi. Némi pezsgést az jelentett, hogy többpólusúvá vált az ifjúsági mozgalom. A továbblépést viszont nehezíti, hogy a pórt politikáját sokszor defenzívnek ítélik a hallgatók — mondta felszólalásában többek között dr. Petrétei József, a JPTE KISZ-titkára. Míg dr. Pataki Nándor, a POTE KISZ- titkára a hallgatói érdektelenségről szólva megemlítette, hogy az érdemi mozgalmi munkát egy 80—100 fős „mag" végzi az egyetemen. A pártépítésről szólva megemlítette, hogy ő úgy tudja: bizonyos számú embert fel kell venni egy évben. Itt dr. Dányi Pál közbekérdezett: Ki mondja azt, hogy kell? A felső pártvezetés, kapta meg a kitérő választ. Sverteczk’ István, a PMMF KISZ-bizottságának politikai munkatársa vázolta azokat a strukturális változásokat, amelyek az utóbbi időben bekövetkeztek a műszaki főiskolán, majd elmondta, hogy a KISZ-nek így sok állami feladatot át kellett vállalnia. Másrészről felvetette annak veszélyeit, hogy a KlSZ-szer- vezet „elment a kiszolgálás felé", szolgáltat inkább tehát, mint programot ad. Gyurcsány Ferenc, a KISZ Pécs Városi Bizottságának titkára elmondta például, hogy az erőfeszítések ellenére úgy tűnik, egyre nagyobb az esély arra, hogy nem lesz közös egyetemi klub Pécsett. Mondta még, hogy mielőbbi feladat annak a programnak a kidolgozása, melyben elmondhatjuk az embereknek: miért legyen a KISZ-tagja. Egyre kevesebben vagyunk. Szentirányi József, az MSZMP Pécs Városi Bizottságának első titkára elmondta: a felsőoktatás alapfunkcióinak teljesítéséhez megvan a program. A jelenlegi helyzetben is az a cél, hoqy minél jobban, minél többet tanuljanak a hallgatók. Pontosan el kell határolni, hogy mi az, amit csinál a KISZ, másrészről pedig mi az, amit nem vállal fel. Az Egyetemi klub esetében — tette hozzá —, mindenképpen el kellene dönteni, ki üzemeltetné majd. Dr. Dányi Pál hozzászólásának elején kijelentette, hogy a politikai kultúra hiánya nem kizárólag a felsőoktatási intézményekben probléma, Így sokszor sajnos elszabadulnak az indulatok. Szólt arról, hogy a jelenlegi helyzetben a pártvezetők be- leélési készsége nagyobb kell legyen, ugyanakkor a beleélési készség elvárható a pórt politikájával összefüggésben. másoktól is. Kitért arra: szeretné, ha az egyetemi munka ellentmondásait nem varrnak a KISZ nyakába. Hangsúlyozta: a pártépítésben nincs keretszám, nincs sorbaállásról szó. Az alkalmasság a döntő. Ennek elbírálása pedig a helyi pártszervezet dolga. Hosszabban beszélt arról, hogy a tudás és az értelmiségi munka presztízsét visszo kell állítani. Ennek érdekében vannak feladatai az értelmiségieknek is, ugyanakkor presztízsükről a munkások körében is egyre többet kell beszélni. A vita további részében elsősorban nem konkrétan a felsőoktatási intézmények tevékenységéhez kötődő dolgokról esett szó, ekkor főként a mai magyar valóság ideológiai kérdéseiről cseréltek véleményt a résztvevők. Bozsik László Számtan avagy a kép-let Képtelen dolog látni azt, hogy ma is vannak, akik sikknek tartják a matematikában való járatlanságukat. A számítástechnikai forradalom idején egyes tévés személyek nem átallanak azzal tréfálkozni, hoav nem képesek a műsorukba meghívott vendég szám-os kijelentésének vagy az elhangzó képletes híradásnak a megértésére. A képlet azonban bonyolultabb. Mert a tévében nemcsak számtalan ilyen esettel találkozhatunk, hanem számos olyan párját ritkító páratlan programmal is, mely a matematikai műveltség hiányait igyekszik pótolni. A műsorhalmaz, mely független változóként összefüggő sort alkot a programban, először játékos formában próbálja kiegészíteni a néző számtani ismereteinek mínuszait. A plusz és a mínusz fogalmak tisztázását hivatott elvégezni a biztosítós reklám, mely szerint: nem lesz mínusz, és ez a plusz. Ha ezt napi többszöri ismétléssel besulykoltuk, rátérhetünk a gerincesek körében alapismeretnek számító, egy és több fogalmak megkülönböztetésére: Lehet egy kérdéssel több? Ezután a több fogalmát kell differenciálnunk, építve hagyományosan közkedvelt prímszómaink közül elsősorban a háromra: a Flórom nap tévéműsorának heti kétszeri megtekintésével, továbbá a Harmadik csatorna és a Senki többet, harmadszor! című műsorok függvényeként képet alkothatunk arról az egyről, ami a három. A másik (valaha az egyszeregyben végpontot jelentő) szám, melyet a többinél alaposabban kell ismernünk, az a száz. így szó mini száz, a Száz hires festmény szériája mellett ott volt egy rövidebb mű-sor, a Századunk. Már nem tart. Tört számot nem tanulunk, de a párosok páratlanul gyakran bukkannak fel. Hetente kalkulálhatunk a Stúdió '88-cal, mely ugyan tavaly óta hatvan helyett negyvenöt perces, viszont 87 helyett 88-as. önálló számtanórával is felér a Hatvanhat, melynek legizgalmasabb része mindig a százalékszámítás, még akkor is, ha itt abszolút többség soha nem alakulhat ki, mivel ahhoz legalább hatvanhét szavazatra volna szükség. A matematikai prognosztikába vezet be bennünket az Állatkertek 2000-ben című sorozat, mely jövőnknek legalább erről a részéről mond valami konkrétumot. A legtöbb, amire a téyészómtan vállalkozik, az a valószínűségszámítás iránti érdeklődés felkeltése. A (Tele)lottósorsolás láttán hétről hétre elképedhetünk, hogy a véletlen számsorok milyen „irracionális" variációi hozhatók létre akkor, ha kilencvenből ötöt kell véletlenszerűen előállítanunk. Ezek a műsorok hatványozottan növelik annak a számtani ismereteit is, akinek a matematikai alapműveltsége nulla. Ezt a nullát többszörözi meg ez a számos program. Igaz, hogy mellőlük hiányzik a műsorból az integrálás, a differenciálszámítás, a vektcranalitikai és a vektoralgebrai összefüggések bemutatása, és még számos további összetett művelet, ez azonban még önmagában nem volna baj. A baj az, hogy hiányzik a programból néhány alapművelet. Az itt előszámlált számtalan szám-os műsor között csak egy-kettő tarthat számot a néző érdeklődésére. E programok zöme azonban, sajnos, se nem oszt, se nem szoroz. Mint ahogy ezekről a tévéjegyzetekről is lassan elmondható, hogy nem végzik el ezeket a műveleteket, s — egy egyszerűbb eqyenlet- tel kifejezve —, ezekből a jegyzetekből is tizenkettő = egy tucat. M. P.
