Dunántúli Napló, 1988. március (45. évfolyam, 60-90. szám)
1988-03-26 / 85. szám
I Agyi eszter anna jjlábbáll a vörös királ y elveszíteni — az artany a kocát Piroska kiskosarát en eszembe mi volt zredek és jut eszembe elmi ének — fekete tengerének I Hat művész és egy kis lehetőség maró E1 3 is szóljon az oroszlán >irjon süvölteni és öreg a kántor jyek segitek neki pipafüst van a vederben (t kiüritem r kiszakadhat , lábam alatt a karzat ;lek iától vörös és öreg z oroszlán z apám rmizelek ényleg nincs bor! már pénzem sem mamád nem hályog! égyelld magad! — a gyülekezet a már angyalom lettél (poste restante) oste restante) dves barátom rgönyös lettem lyomom letraszettel mikor érkezik hon a feltört tojás jy tojás yádnak két szál fia van trencésrúdtól oda lett esapám nyugszik bátran mialattunk dves barátom rgönyös vagyok mikor érkezik el lelejcs kispostás lettem élszekrényünk alatt lul a kútkáva bedőlve Iran! rém a hajad színét dűl a szádra almafaág supálva lesszájú cinemascope vagyunk majd rágicsálva érett verssel ékesítlek IDA selhetetlen jtik terhüket a fák. r csak egy lepkeszárny se rebben, rványok, múltak súlya már, gyönyör elviselhetetlen, héz díszben a mély mezők, i nagy hegyek. Sötét lovak )tatnak bronzpatáikon. •g menyegző? Halotti tor? Iszaki repkény fojtogat. amellyel annyiszor és oly felelőtlenül visszaéltek volna, mint a modern fogalmával. Pedig — ha jól meggondoljuk a magyar műkritika, jelesül Fülep Lajos már csaknem száz esztendeje, a múlt század utolsó éveiben leírta nálunk. Már akkor leheteti modernnek lenni? És ma mi számit modernnek? És mire mondják majd holnapután? Ma többnyire sqjnos, azt nevezik modernnek, ami csak új, meglepő, érdekes és ötletes, ami csak más, mint ami eddig volt. A közfelfogásban a modern nem a maradandó, hanem a divatos. Site Csaba igyekszik visszaadni a szó eredeti jelentését. „A művészetben az új akkor érték, ha a nézőből eddig ismeretlen katarti- kus érzést vált ki, amely többet értet meg vele önmagából, az emberről, mint értett, tudott eddig" — írja. Vagyis modern az, ami jó, ami eredeti, ami érvényes és maradandó. Minősítésében, kritikai mérlegelésében az alapvető kérdés tehát nem az. hogy a kép vagy a szobor avantgárdnak tekinthető-e, hanem az, hoav művészet-e. Ebből a nézőpontból elemzi — hogy csak néhány nevet említsünk —, Bráncusi és Henry Moore szobrait, vizsgálja Tatlin és Vasarely alkotásait, értelmezi Kassák művészi pályáját, járja körül Schaár Erzsébet és Vilt Tibor munkáit. Sik Csaba könyvének nagy értéke, hogy segít a tójé26., szombat Tolna megyei művészek kiállítása a pécsi Kisgalériában adhat a cim és kicsikét még vár a valcer és a fehérnemű jón, hogy kevésbé unottan búgjam nt a tű, je tu A kiállítás szerényen nem ígér áttekintést Tolna megye művészeinek munkájáról — és amint végigjárjuk a termeket, indokoltnak tűnik a szerénység. Nem azért, mert a közigazgatási határoknak valamiféle helyi iskolát, stilustendenciát kellene magába foglalniuk. Bár jój tudjuk, hogy a vármegyék határai évszázadok óta szilárdan őrzik a helyi érdekeket, ez a jelenség manapság már a köznapi életben is anakronisztikus, a művészetnek pedig csak a szervezeti oldalát érinti. Ha jól értem a helyzetet, a mostani kiállítás egyszerűen egy lehetőség Tolna megyei művészek számára és az összkép legalább annyira esetleges, mint a kiválasztás módja. Éz önmagában még nem jelentene hátrányt, ha a kiállítás nem egy tél végi vegyessaláta képét nyújtanái amelyből hiányoznak a friss ízek. A kü- lön-külön sem jelentős művek összezsúfolva, akadálytalanul nyomják egymást agyon. Még Holási Károly nagyméretű vásznai is elvesznek a zűrzavaros belső térben, amelyek pedig képesek lennének arra, hogy egy megfelelő kiállítótérben saját hangjukon szólaljanak meg. Juhos László szobrainak komoly támaszt jelenthetett volna a megfelelő installálás, így azonban az egy kupacban elhelyezett, tisztázatlan formák csak fokozzák a kuszaságot. Kis Ildikó kerámiáiból, talán a kevesebb több lett volna. A kerámiakúpokra illesztett, apró galacsin fák, gombák, rovarok nem sok plasztikai leleményről tanúskodnak. A kerámiában minden stílus megteremti a maga könnyen hozzáférhető és köny- nyen emészthető nippjeit - nincs ez másképp a posztmodern művészettel sem. Ám ennek a műfajnak aranyszabálya, hogy nem szabad túl komolyan vennie önmagát.-Én úgy vélem, hogy Kis Ildikó némelykor megszegi ezeket a szabályokat, például a keresztre feszített bogarak esetében. Schubert Péter üvegcímkéi és gyümölcsös- lédobozai mór az utcáról vonzzák a szemet, beleértve a garázda tekinteteket is, mely utóbbiak nem kevés riadalmat keltervek a terem őreiben. A címkék közelről is vonzóak és ízlésesek, némelyik egyenesen a hazai csúcsszínvonalat képviseli. Legfeljebb az elhelyezés falusi vegyesboltra emlékez- tétő jellege zavarja az embert. A belső teremben Baky Péter ízlésesen és művesen konvencionális grafikái kaptak helyet o falon. A tisztelgés Ady Endre, Bartók Béla. Pilinszky János,. vagy a Szózat előtt, semmi kívánnivalót nem hagy maga után, legfeljebb az utóbbi esetben a piros-fehér-zöld mezőben sétáló nemes, büszke és szabad ló képe kelt keserűséggel elegyes iróniát bennem. Fusz György kerámia figurái jól ismertek a kiállí- tóslátogató számára, hiszen ezek a roncsolt szépségű aktok, torzók, büsztök számtalanvariációban voltak láthatók. A sarokban elhelyezett, álló csoport fojtott indulatú, energikus emberolakjai, mintha éppen elszántan elindultak volna egy irányba. Ök mintha a kiállítás és a jelenlegi helyzet szimbolikus megfelelői lennének: egy önérzetében és érdekeiben sértett embercsoport elindul, hogy megtalálja önmagát és helyét, Kovács Orsolya O tvenen, ha lehettünk, felsrófoltak, a legyezőalakban kiszélesedő, márványlépcső alján, a nyikorgó fejbólintásokat és a kinti villamoscsörömpölést itatósként felszívó előtérben. A márványragyogású hűvösség, az égaljig emelkedő lépcsősor látványa egymás után rakatta arcunkra az ókori vígjátékok és tragédiák álarcait. Színre lépéséhez a jelt billi- t»rdgolyó-fejű emberke adta meg, aki a lépcsősor felső végén állt. Szoborszerű tartással rézveretes ajtóra mutatott. A fejbólintások nyikorgása megszűnt, a villamosok vattapuha csendben siklottak el- Hamleti koponyán léptünk az ajtó felé, amely magától kinyílt. A teremben sűrűn sorakozó székek, szorosan egymás mellett. Mindegyiken egy rajztábla hevert, rajzlappal, közepén. Elöl, a katedrán, zöldre festett asztalon köcsög, egyszerű, máz, minta, cirkalmas díszítés nélküli. Mégis megijedtem tőle. Megértettem: vesztek, ha lerajzolni nem tudom. A vereség pedig bukással egyenlő a felvételin. A köcsög már magasodott a teremben, karcsún, arányosan, gömbölyű idomokkal. Büszkén. Ä köcsög Izzadva, dühösen estem a rajzlapnak. Rángattam, karcoltam a vonalakat, radíroztam, a lap kilyukadt. Újra kezdtem, másikkal, még nagyobb ^ dühvei. Mire elkészültem, papíromra nem köcsögöt, hanem dagadt kisbírót kerekítettem hordóhossal, cseresznye- mag-fejjel. És így tovább, reménytelenül, sorjázó vázlatokkal, dühödt újrakezdéssel, egyre csüggesztöbben. Ekkor átnyúlt valaki a vál- lam fölött, megfogta ceruzát ropogtató kezem és vezetni kezdte a papíron, finoman kanyarítva, könnyedén, lágy hajlítósokkal. Se hátra, se felnézni nem mertem, csak a leheletét éreztem a tarkómon. Ahogy készült a rajz, a köcsög az asztalon egyre kisebbedett, végül nyomtalanul eltűnt. De eltűnt vele ö is, dki kezemet futtatta a papíron, amikor hátra fordultam, hogy segítségét megköszönjem. Azóta tudom, hogy ott áll valahol hátam mögött és szótlanul hajol fölém a naponta ismétlődő felvételiken, ha valamit elrajzolok. Lehet, hogy szikár és pengevékony arca van, vagy testes és kövér _ lehet. Még nem látt am soha Jóságos Mesterem, mert mire megfordulok, nincs már sehol. Érzem leheletét most is: fogja, kormányozza kezem, nehogy elrojzoljam őt is; szárnyakkal ékesítsem. Csak nem szabad hátra pillantanom I Arató Károly kozódásban, a megértésben, a helyes értékítélet kialakításában. A kötet előítéleteket rombol, rengeteg műtörténeti ismeretet és adatot közöl, megkSnnyíti az új befogadását. Arra biztat, hogy a patentgondolkodás, a közhelyek ismételgetése helyett az új művészeti jelenségek megértéséhez bátran hívjuk segítségül az értelmet és sejtést, a tudást és a megérzést. Könyve nem könnyed, szórakoztató olvasmány, nem felületes idegenforgalmi kalauz a század művészetének nagy galériájában. Az adatok és a nevek bősége, az asszociatív előadás talán el is fárasztja néha az olvasót. A művészet megértése, a remekművekkel való azonosulás, azonban minden korban szellemi erőfeszítést kíván. De az erőfeszítésnek ajándéka van: a megértés szabadsága és öröme. (Gondolat.) Lehet-e az „alkalmi" irodalmi kritikát, a folyóiratokban, a rádióban megjelenő műbírólatot a viszonylcgos maradandóság — a kötetbegyűjtés —, érvényével művelni? Domokos Mátyás legújabb könyve, az Átkelés, áttűnés vigasztaló példa és biztatás. A kötetben olvasható írások zöme, eredetileg folyóiratokban, a Kortársban, a Tiszctájban, a Jelenkorban, a Somogybán, a Könyvvilágban látott napvilágot, a Magyar Rádióban hangzott el. A kötet első írása Babits erkölcsi örökségére figyelmeztet, „a lélek züllése ellen" perel, az utolsó, az 1983-as Szép verseket teszi mérlegre. Ami a két írás közé fér, abból a század második fele, főképpen a hetvenes-nyolcvanas évek magyar irodalma kerekedik ki. Tanulmányok foglalkoznak (önisme rét és helyzettudat címmel), Németh László, Bibó István műveivel, a személyi kultusz irodalom- politikájával, külön ciklusba gyűlnek (A rabszolga-óriás címmel), az Illyésről szóló írások, Üjovont- gárd cím alatt irodalmunk legújabb törekvéseit elemzi, végül a Tanulmányok, kritikák, emlékezésekben bemutatott panoráma, az élő magyar irodalom négy nemzedékének művein tekint végig Keresztúry Dezsőtől Tatay Sándoron, Takáts Gyulán, Mándy Ivánon, Fodor Andráson át egészen Kerék Imréig, és Csengery Kristófig. Mi teszi Domokos Mátyás kötetét mássá, mint a hasonló kritikagyűjtemények? Milyen bíráló Domokos Mátyás? — Ignotus még 1911-ben, a Világban zajló irodalompolitikai vita idején megfogalmazta máig ható érvénnyel az igazi kritika, az elfogulatlan műbírálat feladatát, „mely kivétel nélkül, s magát elméletektől meg nem köttetve helytáll minden jóért, és elutasít minden rosszat". A jellemzés Domokos Mátyásra is érvényes. Munkaköre — harmincöt éve a Szépirodalmi Könyvkiadó szerkesztője —, lehetővé teszi, hogy az egész magyar irodalomra rálátása legyen. Helyzetét azonban nem arra használja föl, hogy valamely irodalmi szekértábor élére álljon, hanem arra, hogy részrehajlás nélkül mondjon véleményt a kortórs magyar irodalom jelenségeiről. Írásainak megjelenési helye is azt mutatja, hogy nem egyetlen lap, vagy folyóirat -kolumnistája, nem egyetlen irodalmi irányzat elfogult szószólója. Az eléje kerülő müvet, mindenekelőtt a korral, a közösen megélt valóságaal szembesíti: a kötetben mottóként elhelyezett, József Attilától és Illyés Gyulától származó idézetek egyaránt ezt a „való" fontosságát hangsúlyozzák. Az értelmező szerepét ugyancsak idézettel világítja meg: „Az igazi magyarázat sohasem jobban érti a szöveget, mint ahogyan szerzője értette, viszont nagyon is másképpen érti ..." (Martin Heidegger.) Vagyis tiszteli a tényeket, az adatokat, a „szöveget”, de ítéletének alapja nem mások vélekedése, hanem saját meggyőződése. Mindemellett kemény, szókimondó kritikus. Ha kell, szellemes és ironikus fordulattal bírál, máskor — ha valódi értékre talál -, emelkedettségét, örömét, lelkesültsé- gét nem hallgatja el. Véleményét mindenkor alázattal, felelősséggel és az elkerülhetetlen veszedelmek vállalásával mondja ki. (Szépirodalmi.) TUSKÉS TIBOR Kis Ildikó alkotásai BAGOSSY LÁSZLÓ A Bázis Nélküli Forradalmárok Klubja Csordás Gábornak A Bázis Nélküli Forradalmárok Klubját mindenképp megalapítom egy szép napon jelszavaink ártatlanok lesznek bár furcsák miként gondolkodásunk is jámbor nagyon. így képezünk majd mi bázistalanok bázist gyűlve sarki kocsmákba vasárnaponként két korsó sör között elvetünk minden frázist s zárórán a helységet elhagyjuk önként. Béke szabadság szebb világ meg más efféle dolgok költözködnek majd szűkös kis agyunkba óm kétségeink lesznek és egymásnak félve bizonygatjuk hogy mindent megold majd a munka. Talán egy nő is eljön s vele néhány gyerek kik „apának" neveznek: bátornak hősnek szépnek s akik miatt vasárnaponként egyesek túl sokat töprengnek majd a klubban ha betérnek. S a Bázis Nélküli Forradalmárok Klubja tán feloszlik emiatt végleg egy szép napon vigaszként csak a gyerek ígéri hogy újra megalapítja s véli hogy lesz ró alkalom. Pál Zoltán: Előre (Nádor Katalin felvétele) GÁL ANTAL GÁBOR Kis panasz Nem templom ez mór ez a vesztes mosolya melyen apróra törik a fény mint szélvédőüvegek melyeket baleset után az úttesten látni oly kellemetlen Pécs, 1988. január 19. 3
