Dunántúli Napló, 1988. március (45. évfolyam, 60-90. szám)
1988-03-26 / 85. szám
1988. március 26., siombat Dimantult napló 3 IS nn politikai fóruma 1 ^ * < 1 A politikai fórum résztvevői, balról jobbra: Dunai Imre, Román Lászlóné, Brun József és Iván László Felelős párttisztségben A véglegesen sarkított megfogalmazások az általánositás veszélyeit, tévedéseit rejtik magukban, de azt aligha nagy kockázat leirnirma nehéz nem politizálni. Ugyanakkor idekívánkozik rögtön ennek a kijelentésnek a pórja is: nem könnyű ma hasznosan, jól politizálni. Akik különböző párttestületek tagjaként tevékenykednek, azok politikai horizontja szükségképpen tágobb, de ezzel együtt felelősségük is nagyobb a politika alakitásában. A politikai élet folyamatos és változó elemei önmagukban is, egymásnak gyürközésükkel is újabb és újabb részkérdéseket vetnek fel, de a kardinális kérdés mégiscsak az: hogyan, s merre kellene változnunk a társadalmi gazdasági kibontakozási program sikeréért. Kerekasztal-beszélgetésünk résztvevői vezetői munkakörben dolgoznak, s ugyanakkor felelős párttisztséget töltenek be, különböző szintű párttestületek tagjai. Pártmegbizatásuk alapján beszélgettünk velük — Román Lászlónéval, a megyei pártbizottság tagjával, a Baranya Megyei Könyvtár igazgatójával; Brun Józseffel, a Pécs Városi Párt V. B. tagjával, a Baranya Megyei Allatforgalmi és Húsipari Vállalat igazgatójával; Iván Lászlóval, a komlói párt-vb tagjával, a komlói 501. „Csizmazia Gyula" Szakmunkásképző Intézet igazgatójával - arról, hogy hogyan látják a párt, a párttestületek szerepét, felelősségét a kibontakozási program, a társadalmi gazdasági reform megvalósításában, valamint, hogy a párttestületek tagjaként mily módon vesznek részt a közéletben, a politika alakitásában.- Hogyan látják a párt, o párttestületek helyét, szerepét a társadalmi-gazdasági kibontakozási program megvalósításában, a testületükben folyó munka és viták tükrében? Román Lászlóné:- Közhely, de így van: nagy felelősség és nagy megtiszteltetés a megyei pártbizottság tagjának lenni. Megnöveli a felelősséget, hogy rendkívüli időszakban töltöm be ezt a tisztséget. Rendkívüli időszaknak értékelem azokat az éveket, amelyek a kibontakozási program kidolgozását szükségessé tették, s kétség kívül rendkívüli időszak lesz a program végrehajtása is. Ez az időszak rendkívüli tevékenységet is kíván mindannyiunktól, a párttestületektől kollektiven és tagjaiktól külön-külön, egyénileg is. Ahhoz, hogy a párt vezényelni tudja a gazdaság és az egész társadalmi intézményrendszer reformját, önmagának is meg kell újúlnia. Erős jelek utalnak arra, hogy a párt jelenlegi struktúrája, a választási szisztémától kezdve a határozathozatalok hierarchikus felépítésű döntésmechanizmusáig túlságosan centralizált. Ezen változtatni kellene abban az irányban, hogy a közép és az alsófokú oártszervek ne csak a felsőbb határozatok adoptálói, végrehajtói legyenek, hanem maguk is aktív részesei a döntések előkészítésének, s ha úqy adódik, kezdeményezői is. Vagyis azonos súly essen a demokratikus centralizmus mindkét elemére. A határozatok pedig ne tekintessenek szentségnek: ha a gyakorlat tényei cáfolják helyességüket, akkor megváltoztatásukkal nem szabad késlekedni. Brun József: - Én is csak aláhúzhatom: fokozott a felelőssége ma mindazoknak, akik párttisztségben, párttestületekben dolgoznak. Egyetértek azzal is, hogy a pórt felépítésének megmerevedett struktúráján valószínűleg változtatni kellene. Csak példaként említem azt a kihasználatlan lehetőséget, hogy amikor a járások megszűntek és a közigazgatási hierarchiából kiesett egy irányítási szint, a párt nem követte azt a struktúraváltozást. A városinak nevezett pártbizottságok, a korábbi járási bizottságok szerepkörét is betöltik. De máshonnan is lehetne példát hozni a feleslegesen közbeiktatott irányítási szintekre, amelyek az alapszervezetek szerepét, jelentőségét és egyben felelősségét, önálló, saját erejű cselekvőképességét is korlátozzák. Ha a politikai párt fogalmát, az alkotó politizálást komolyan vesszük — már pedig szerintem is komolyan kell vennünk, mert ebben van a kibontakozási program megvalósításához szükséges rejtett tartalék, politikai erő akkor nem lehet kérdéses, hogy a párt hogyan, milyen módon érvényesítse vezető szerepét társadalmunkban, az állammal együtt kivonuljon-e a gazdaságból, vagy sem. Ha komolyan vesszük a politikai párt, a politizáló párt fogalmát, akkor a politikai munka hangsúlya az alapszervezetekre tevődik át. A párt vezető szerepe, politikája — ezen belül gazdaságpolitikája -, elsősorban az alapszervezeteken keresztül, azok munkájával kell, hogy érvényesüljön. A vezető párttestületeknek — s ez a törekvés jellemzi az MSZMP Pécs Városi Bizottságának és végrehajtó bizottságának a mostani munkáját -, a feltételeket kell megteremtenie ahhoz, hogy a pártalapszervezetek ezt a szerepet hatékonyabban, jobban tölthessék be. Ezzel együtt a pártmunka fokozottabb társadalmasítását is fontosnak tartom. Iván László: - A kibontakozási program sikerét is, a párt tekintélyének megőrzéséért, megújúlásáért alapvető fontosságúnak tartom, de a korábban említetteken túl azt is, hogy a párttestületekben a politikai munkára alkalmasak kapjanak helyet. Nálunk Komlón, a végrehajtó bizottság az a testület, amely tényleg érdemben, konkrétan alakítja a város politikai életét. A pártbizottságról, mint testületről mór kevésbé mondható el ugyanez. Ennek fő oka, a pártbizottságunk jelenlegi összetételében rejlik. Tagjai megválasztásakor a statisztikai szemjélet érvényesült. Véleményem szerint, a pórtmunka megújítása érdekében végképp szakítanunk kellene a statisztikai szempontok követelésével: azok kerüljenek be a párttestületekbe, akik az átlagnál jóval többet akarnak és képesek is tenni a párt politikájának alakításában, megvalósításában. Fontos az is, hogy a pórt különböző szintű testületéi gyorsan reagáljanak a területükön felmerülő kérdésekre, problémákra. Ne várjanak arra, hogy a témáról fel - sőb szintű döntés szülessen, Illetőleg ne legyen számukra olyan intés, hogy várjanak, mert a tárgyalni kívánt témáról, magasabb szintű párthatározat várható. — Megítélésük sierint, menynyire és milyen iránybon változott oz utóbbi időben párt- testületük munkamódszere, milyen mértékben foglalkoznak a közérdeklődés homlokterében álló témákkal? Brun József: - Az MSZMP Fécs Városi Bizottsága végrehajtó bizottsága oly módon szolgálja a kibontakozási program pécsi megvalósítását, hogy terveket, koncepciókat vitat meg, állást foglal arról, hogy melyiküket támogatja, illetőleg melyikeket nem. Ha pedig valamelyiket támogatja a vb, akkor segíteni is próbál, hogy oz alapszervezetek politikusán részt vehessenek azok továbbgondolásában, megvolósításá- ban. Sok jelentős témát vitatott meg a vb az utóbbi időben, így például a műszaki fejlesztés helyzetét, az iparfejlesztési koncepciót. A munkamódszer kérdésköréhez tartozik, hogy ennek témáját magára vonatkozóan alaposan megtárgyalta a vb. Nem is volt rá elég egyetlen ülés. Offenzívába kell kerülnie a pártnak, ezért a vb a legfontosabb témákat viszi a pártbizottság ülésére. Arra is akad példa, hogy bizonyos témák a vb-t kihagyva kerülnek a pártbizottság elé. A javaslatokat előkészítő munka- csoportokba rendszeresen delegálunk vb-tagokat, hogy ezzel konkrétabb legyen a döntéselőkészítők személyes felelőssége. Iván László: — Pozitív változásnak értékelem, hogy testületünk előtt, döntő többségükben alternatív tervek, javaslatok szerepelnek. Abban is előrébb léptünk a munkamódszer korszerűsítésében, hogy mindinkább különválik a témák, ügyek azon csoportja, amelyek döntést, határozatot, állásfoglalást igényelnek, azoktól, amelyeket csak a tájékozódás szándékával veszünk a vb-ülés napirendjére. Jó gyakorlatnak tartom azt is, hogy testületünk gyakran kihelyezett ülésen n helyszínen ismerkedik a tárgya't téma részleteivel, egy-egy gazdasági egységnél, vagy intézménynél. S az is kedvező változás, hogy a testületi üléseken kevesebb a szócséplés, s lényegesen több a szakszerűség. Román Lászlóné: - A megyei pártbizottság elé kerülő témák között túlsúlyban vannak a gazdaságiak, ehhez mérten viszont rendkívüli jelentőségűnek érzem, hogy a megyei pártbizottság megvitatta a művelődés és a munkahelyi művelődés kérdéskörének távlati tervét. Ami a megyei pártbizottság munkamódszerét, munkastílusát illeti, abban egyértelmű a törekvés arra, hogy a testület munkája nyitottabb legyen. Erre példa, hogy munkatervünk a Dunántúli Naplóban is megjelent. — Mily módon vesznek részt megye, a város közéletében, mennyire részesei a megyei, a városi politika alakításának? Iván László: - Az alap szervezetekben elvárják, hogy kapjanak visszajelzést azokról a kérdésekről, amelyeket felvetettek, valamint a pártbizottság és vb állásfoglalásainak hátteréről. Nagyon fontos közéleti feladatnak tartom, hogy az ifjúságpolitikai bizottságunkban is tevékenykedek. A fiatalság körében most élég nagy a bizonytalanság, vannak progresszív törekvések, s mutatkozik a passzivitás terje dése is. Sokan nem találják a helyüket. Nem azt mondom, hogy helyettük kellene kitalálnunk, mit is tegyenek, de ott kell lenni mellettük, közöttük, s a vitákat vállalva, érvelve segíteni őket a helyes irányba. Román Lászlóné: - A megyei pártbizottság tagjai közül én vagyok talán az egyedüli, aki közművelődési intézményben dolgozik. A közművelődés és az oktatás intézményeire, most elég nehéz idők járnak. Helyzetemet úgy értékelem, hogy egyfajta kapocs vagyok a párt és a közművelődés, oktatás dolgozói között, legalább is a párttestülel szintjén. Feladatomnak érzem, hogy tájékoztassam a párt- bizottságot a közművelődésben, oktatásban dolgozók helyzetéről, véleményeiről, de ugyanakkor ezen intézmények dolgozóit is a megyei pártbizottság állásfoglalásairól, iránymutatósairól, ezek miértjeiről. Brun József: - A végrehajtó bizottság vitáiban természetesen módom van a saját nézeteimet, elképzeléseimet kifejteni. Konkrét kapcsolatot tartok alapszervezetekkel, pártvezetőségekkel. Képviselem előttük a városi pártbizottság határozataiban foglaltakat, s tanácsokkal segítem munkájukat. Más kérdés, hogy a vállalatunk példaértékűen felel-e meg azoknak a kívánalmaknak, amelyet a pártbizottság meghatározott, amelyeket igazgatóként is képviselnem és megvalósítanom kell. Életem fő próbatétele, hogy amit az ember mond, képvisel, az hiteltérdemlő legyen cselekedetei által is. Dunai Imre Ifjúsági takarékbetét Ha még nem tudja, akkor plusz adó? Döntés előtt állnak az ifjúsági takarékbetét-tulajdonosok. Március végéig nyilatkozniuk kell arról, hogy lakásra, vagy más célra gyűjtik forintjaikat ebben a meglehetősen népszerű takarékossági formában. Az erre felkérő tájékoztatókat ezekben a napokban kapják kezhez az érintettek. Az életkorhoz nem kötött ifjúsági takarékbetét egyik legnagyobb vonzereje — meghatározott feltételek teljesítése esetén — a magasabb kamatban, a prémiumban, illetve a külön kölcsön felvételének lehetőségében van. Sok szülő pont ezzel tervezi megoldani a gyermeke önálló életvitelének alapját jelentő lakás- szerzést, -berendezést. Mindez változatlanul lehetőség marad, ám a személyi jövedelemadó bevezetésének vonzataként ’1988 januárjától más feltételek mellett takarékoskodhat az, aki lakásra gyűjt és az, aki nem. A különbség egyrészt magasabb kamatban és kamatadó mentességben, másrészt adókedvezményben mérhető. Aki tehát azt mondja, hogy lakásra gyűjt, annak a törvény értelmében ez év elejétől kezdődően bruttósítjók a kamatot is, vagyis 5 éves takarékossági időszakra évi 6,25 százalékos, legalább 5 éves, vagy ennél hosszabb tartamú megtakarításkor pedig évi 12 százalékos kamatos kamatot számol el az OTP. A másik kedvezmény, hogy a betételhelyező az ' ilyen célú megtakarítások utón a betét 20 százalékának megfelelő összeget — évente maximum 7200 forin- i tot — a pénzintézettől kapott igazolás alapján levonhat az éves személyi jövedelem- adójából. Aki nem lakásra gyűjtve kezdett el takarékoskodni és ezt is nyilatkozza, annak a betét öt éven belüli megszüntetésekor a kamot az évi ^6,25 százalék helyett 5 százalékos, az öt évnél hosz- szabb takarékoskodás esetén a 12 százalékos helyett 9,6 százalékos kamatos kamat jár. Ilyen feltételrendszer mellett - no meg a mai lakás- helyzet ismeretében - nyilvánvalóan mindenki azt mondaná, hogy lakásra takarékoskodik, csakhogy a rendelet szerint a betét felvételekor jön az ellenőrzés. Az összegyűjtött pénz felvételét követő 90 napon belül — építési engedéllyel, adásvételi szerződéssel vagy más' módon - igazolni kell az adóhatóságnál, hogy valóban lakásszerzésre fordítják az összeget. Ha nem, okkor az évente igénybe vett adó- kedvezmény 40 százalékkal megnövelt összegét és a kamat utáni adót is be kell fizetni az adóhatósághoz. Azon a tájékoztatón, amelyet ezekben a napokban kézhez kapnak az ifjúsági takarékbetéttel rendelkezők, útbaigazításként sok részletkérdés magyarázata is szerepel, azzal a szándékkal, hogy megkönnyítsék a döntést. Érinti a magyarázó szöveg azt a kérdést is, amely bizonyára nagyon sok betétesben felvetődik: mit tegyen az, aki ma még nem tudja, hogy mire és mikor kell majd az a pénz, amit gyűjtöget? A tájékoztató azt javasolja, hogy célszerű alaposan megfontolni a kitűzött cél elérésének valószínűségét — magyarán, gondolja meg az ember, hogy az, akinek fizeti az ifjúsági takarék- ; betétet, a pénz felvételét követő 90 napon belül, lesz-e . olyan helyzetben, hogy lakást vegyen vagy építkezzen. Amennyiben ennek realitása ma még nem látható —, hangzik a tanács -, úgy a jövedelemadó csökkentésére vonatkozó lehetőséggel csak a takarékossági időszak egy későbbi időpontjától éljen. Ezzel szinte elismeri a rendelet, hogy — legalábbis az esetek egy részében — képtelenségre kéri a takarékoskodókat. Ha valaki mégis úgy dönt, hogy hallgat a jó tanácsra, akkor ebben az esetben természetesen csak a nvilatkozattétel utáni befizetésekre illeti mea a jövedelemadó-kedvezmény. Csak hát a pénz mindenkinek • pénz. Épp ezért érthető nehezen, hogy miért kerülhet évek múlva ilyen hátrányos helyzetbe az a takarékoskodó, aki ma még nem tudja, hogy mire kell majd neki az összegyűjtött pénz. Miért nem elég utólag visszafizetni azokat a kedvezményeket, amelyek a lakástakarékosság esetén megilletik, miért kell a kiszámíthatatlanságért az adókedvezmény 40 százalékkal megemelt összege alapján adót fizetni? T. É.
