Dunántúli Napló, 1988. március (45. évfolyam, 60-90. szám)

1988-03-24 / 83. szám

1988. március 24., csütörtök Dunántúli napló 3 Kinek éri meg? Tanulótartás a kisiparban Közel hétezer baranyai kisiparos közül tavaly há- romszázhúszan 500 tanulót foglalkoztattak, harmincöt szakmában. Ez a szám 1945 óta a csúcsot je­lenti. Annál szomorúbb a következő adat: idén a 320 kisiparosnak még a fele sem jelentkezett, hogy tanulót szeretne tar­tani. A legkritikusabb szakmák: a kőműves, a női .ruhakészítő, az ács, akik közül egyetlen sem kezdi el az oktatást eb­ben az évben. Jelentősen meqcsappant a tanuló foglalkoztatási kedv a foqtechnikusoknál és a villanyszerelőknél. Mi lehet az érdektelen­ség oka? Kinek éri meg és kinek nem tanulóval foglalkozni? Nézzük először a ta­valyi helyzetet! 1987-ben eqv szakember három fia­tallal foglalkozhatott. A kedvezmény fejenként hat­ezer forint volt, ezt az összeqet az általános jö­vedelemadóból lehetett levonni. Nyilván megérte mindenkinek. Idén a há­rom helyett öt tanuló sür­gölődhet a műhelyekben, a kedvezmény pedig ki­lencezer forint fejenként. Úgy tűnik, hogy ez a rendelet kedvezőbb. Az 1988-ban bevezetett új adózási rendszer azonban alaposan megváltoztatja ezt a véleményt. A kilencezer forint ked­vezményt a vállalkozói adóból vonhatja le a kis­iparos. Vállalkozói adót viszont csak százezer fo­rint éves jövedelem fö­lött kell fizetni, mégpedig annak az összegnek a huszonöt százalékát, amennyivel a százezret meghaladja. Tehát, ha va­lakinek az éves jövedelme nem éri el a százezres határt, nincs miből le­vonni a kilencezer forin­tot. A végeredmény leg­alább 140 000 forint azaz összeg, amennyi mellett megéri tanulót tartani. Ügy tűnik, kevesen keres­nek ennyit. A KlOSZ-központban már a rendelet módosítá­sát javasolják, a kilenc­ezer forint kedvezményt támogatásként vagy költ­ségtérítésként kapják meg a szakmunkástanulót fog­lalkoztató iparosok. Ó. Zs. Lesz-e gondozási központ Újmecsekaiján 7 Keresik a megoldást az idősek étkeztetésére, ellátására Újmecsekalja HNF-bizottsó- gónak vezetősége, dr. Angyal Endre körzeti orvos segítségé­vel tanulmánytervet készített: egy gondozási központ kiala­kítására. Ügy vélik, ezt a Haj­nóczy utcai kihasználatlan bölcsödében és óvodában kel­lene megvalósítani. Ehhez kapcsolódva a mögöttük levő házakban - most újítják fel őket - célszerű lenne nyug­díjasok házát is létrehozni. Az elköltözők helyére a Hajnóczy utca hat házában mostantól csak nyugdíjasok kerülnének, illetve az itt lakó fiatalokat egy-egy átköltözni kívánó nyugdíjas leadott - nagyobb - lakásában helyeznék el. A Hajnóczy utca lakóinak 85 százaléka (1960 személy) idős ember. Ételeiket naponta öt különböző helyről kényte­lenek hordani. Nincs biztosít­va a terület állandó orvosi el­látottsága sem, hiszen a ren­delőintézettől több szakrende­lést nemrég a belvárosba költöztettek. Megoldásra vár a területi szociális gondozás, oz idősek hasznos szabadidő el­töltése és az esetleges rá­szorulóknak alkalmankénti szál­lásadás lehetősége. A létesítendő szociális köz­pont étterme naponta meleg ételt, egy állandóan itt la­kó nővér ápolást, egy külön a szociális központ részére ren­delő orvos, orvosi felügyeletet nyújtana. Ezenkívül pszicholó­gus, gyógytornász, fodrász, pe­dikűrös is segítené oz idősek mindennapi életét. Vállalnák az itt dolgozók a környék te­rületi szociális gondozói háló­zatának megszervezését, idősek klubja, és szállást biztosító idősek klubja üzemeltetését. Választásuk azért esett ép­pen a Hajnóczy utcai bölcső­dére, óvodára és a közeli hat lakóépületre, mert szerintük itt kisebb funkcióváltással, keve­sebb anyagi ráfordítással le­hetne nyugdíjas ház jellegű szociális központot létrehozni. A tanulmányterv vitában többen megfogalmazták: vajon tényleg áhajtják-e a környék idősei ezt a nyugdíjasházat? Ha igen, hol lehetne elhe­lyezni a Hajnóczy utcai laká­sokban élő fiatalokat, és az óvodába, bölcsődébe járó gyer­mekeket. Honnan lenne anyagi támogatás az épületek átalakítására, az orvos, ápoló fizetésére? Felmerült az is, hogy a Karikás Frigyes úti bölcsődét miért használják raktárnak, ha gyermekek el­helyezésére van szükség? Piti Zoltán tanácselnök és dr. Sohár Endre, a városi ta­nács egészségügyi osztályának vezetője is hozzászólt a vitá­hoz. A városi főorvos el­mondta, hogy négy központ szervezi az idősek, házi gon­dozását Pécsett, és ezek közül az egyik Uránvárosban, a Tijizér urában dolgozik. Jo­gos igénynek tartja az idősek szociális támogatását, de szerinte nem az említett két intézményt kellene erre a célra felhasználni, hiszen mindkettő nemrég felújított épületben, nagy kihasználtság­gal üzemel. Szerinte a Karikás Frigyes úti bölcsőde épületét lenne célszerű átépíteni öre­gek otthonává. Piti Zoltán tanácselnök hang­súlyozta: a gondozási központ megteremtése jó javaslat. De vajon kivitelezhető-e? A terü­let elöregedése nem olyan nagyfokú, mint ezt o vita so­rán megfogalmazták. A tető­tér-beépítésekkel igen sok fiatal került a városrészbe, és az ő kiköltöztetésük és gyer­mekeik elhelyezése problémát okozna. A legégetőbb kérdés, úgy tűnik, az idősek mindennapi étkeztetése. Éppen ezért a tanácselnök azt javasolta, ala­kítsák ót a Karikás Frigyes úti bölcsőde épületét szociális étkezővé, illetve, ha van hely, egy szobát közösségi helyiség. |gé. Mivel az épület busszal is könnyen megközelíthető, egész Uránváros gondját meg­oldaná. A bölcsőde átalakításához egymillió forintos támogatást is felajánlott. Ha a tanácsko­zási központ, a körzeti párt- alapszervezet, a HNF, a kör­zet üzemei és a lakók is tá­mogatják az elképzelést, a tervek akár ez évben meg is valósíthatók. Aztán újra lehet gondolkodni, hogy második ütemként érdemes-e a Hajnó­czy utca hat házát nyugdí­jas házzá átalakítani. A Hajnóczy utcai óvoda és bölcsőde vezetői tőlünk hal- .lottak először a tervről. Az óvoda vezetője elmondta, nyolcvan személyes épületük­ben ma 130 százalékos a ki­használtság. A 104 apróságot bizony bajos lenne kiköltöztet­ni. Nem is beszélve arról, hogy a peremterületeken egy­általán nincs óvoda, s az ott lakó gyermekek is idejárnak. A bölcsődét három éve 1,8 millió forintért újították fel, azért, hogy bölcsődeként üze­meljen - mondta a bölcsőde vezetője. Korszerűen felszerelt, s 47 területi és 14 bentlaká­sos - hetes bölcsődés - gyer­meknek ad otthont. A kicsi­nyek zöme urános szülők gyer­meke. A 70-es években való­jában az ő gyermekeik elhe­lyezésére építették a létesít­ményt. A megoldás tehát a Karikás Frigyes úti bölcsőde átalakítá­sa lenne? Megkérdeztük az Egyesített Egészségügyi Intéz­mények (ők üzemeltetik a raktárt) véleményét is.- Több mint 10 millió fo­rint értékű orvosi műszert és mindennapos használati cikke­ket tárolunk — mondta a rak­tár vezetője. — Az épületet egy éve alakítottuk át raktá­rozási célokra. Azért esett a választás éppen erre az épü­letre, mert a régi funkció megtartásához a vizesblokk és a tetőtér átalakítására pénz hem állt rendelkezésre. Mostani állapotában az épület raktárnak használható, de ha szociális otthont sze­retnének itt létrehozni, leg­alább 3 millió forintot emész­tene fel a felújítás. Emellett gondot okozna egy új rak­tárépület kiválasztása, átala­kítása és az átköltözés is. Egy éve a raktári dolgozók, orvosok annak örültek, hogy végre nem a város öt pont­jára szétszórt raktárból kell szállítani a szükséges eszközö­ket, hanem imnden egy he­lyen tárolható. Most újabb helyiség kellene, és több mil­lió forint az átalakításra. Mindezek ismeretében a terveket méq egyszer át kel­lene gondolni, és egyeztetni ez érdekeket! Hámori Andrea A Hajnóczy utcai óvoda és bölcsőde együttes tömbje Vukovics Márk Rögtön egy pontosítással kezdem. A címben jelzett szakma, foglalkozás ugyanis nálunk hivatalosan nem lé­tezik. Vukovics Márknak, o Pannon Volán dolgozójának is az szerepel a személyi igazolványában, hogy jegy­kezelő. Pedig a kalauz jóval több annál, minthogy csu­pán elkérje és lekezelje az utasok jegyét. — Szerintem nem fedi a munkánkat a jegykezelő szó jelentése, hisz alapvető fel­adatunk közé tartozik az utasokról való gondoskodás, az utazás során felmerült gondok megoldása. Ez külö­nösen azokon a járatokon fontos, melyeken én is já- » rok. A Pécsi Volán Vállalatnál a helyi járatokon 1977-ben, a helyközieken 1980-ban szüntették meg a kalauzos rendszert, perselyeket, lyu­kasztó automatákat szereltek fel, illetve a jegykezelői fel­adatokat az autóbuszvezetők­nek adták. A Pannon Volán Vállalatnál jelenleg összesen négyen dolgoznak kalauzi munkakörben, valamennyien az Eszékre közlekedő járato­kon. Vukovics Márk annak idején felkészült a váltásra: éppen ezért a hetvenes évek végén letette a B, C és E járművezetői vizsgákat, de végül is maradt annál a munkánál, amit immáron 31 éve csinál.- Húszéves voltam, ami­kor a postától átkerültem az akkori 26-os AKÖV-höz. Akkoriban minden buszon dolgoztak kalauzok. Milyen buszokkal jártunk! Még bó- dés Ikaruszokkal is! A ma­gas lépcsőkön hányszor, de hányszor kellett le- és fel­szállásnál idős embereknek segíteni. Mert ez is a fel­adatok közé tartozott, nem csupán a jegyek kiadása. Az alapelv az volt, hogy a kalauz felelt az utastérért, a buszvezető pedig a közleke­désért. Sokfelé jártam az országban, s nagyon hosszú időt töltöttem a pécs—komlói vonalon, úgynevezett 24 órás szolgálatban, ami azt jelen­tette, hogy délben fellép­tünk, s másnap tíz óráig dol­goztunk. Vukovics Márk 21 éve a pécs-eszéki járaton dolgo­zik, 18 éve pedig ugyanaz­zal az autóbuszvezetővel, Calla Rezsővel. Arra a kér­désre, hogy nem unalmas-e kalauz ez a munka, nagyon határo­zottan válaszol. — Mindig mások az uta­sok, más a téma, meg aztán tennivaló is akad, hisz rövid az út. A munkarend szerint min­den másnap megy Mohá­cson keresztül Eszékre, reg­gel indul, s este ér haza. A személygépkocsik nagy konkurenciát jelentenek. Tíz évvel ezelőtt még előre kel­lett jegyet váltani, annyian voltak. Vukovics Márk anyanyelvi szinten beszéli a szerbhor- vátot, s mint mondta, szin­te jobban ismeri Eszéket, mint Pécset. Ott lent is ren­getegen üdvözlik régi isme­rősként. Roszprim Nándor Államosítások, I948 Négy ven éve’ 1948­március 25- én délután a budapesti Vasas Székházban munkásemberek gyülekeztek. A terem zsúfolá­sig megtelt. Távirat szólította őket ide. így, amíg a gyűlés el nem kezdődött, növekvő fe­szültségben erősödött föl az emberi beszéd, a találgatások moraja: „Vajon miért hívtak össze bennünket? . .. " Min­denki érezte: rendkívüli politi­kai esemény várható, hiszen az ország legkülönbözőbb gyá­rainak a képviselői találkoztak itt egymással. így is történt. Pontban négy órakor elfog­lalták helyüket a kormány tag­jai és a koalíció? pártok kép­viselői. A templomi csöndben Szakasits Árpád miniszterelnök­helyettes emelkedett szólásra: „Rendkívül nagy jelentőségű kormányzati elhatározásról tá­jékoztatjuk önöket — mondot­ta. - A munkaverseny láza példátlan lelkesedéssel sora­koztatja föl a dolgozókat a hároméves terv sikere érdeké­ben. Bármekkora lelkesedés fűti is azonban a munkássá­got, valami még kell ahhoz, hogy a terv sikerét tökéletesen biztosíthassuk. Ez érlelte meg a kormányzatban azt az elha­tározást — amelyet volta­képp a két munkáspárt egye­sülése tette lehetővé (viharos lelkesedés, taps) hogy a legalább 100 alkalmazottat foglalkoztató üzemeket álla­mosítjuk ...” A bejelentést követően pil­lanatokig néma csend ülte meg a termet. A meglepetés­től fölocsúdott emberek perce kig viharos tapssal fogadták a hírt. Majd valaki énekelni kezdte az Internacionólét.. . Rövid, lelkes hangú beszé­dek indokolták meq ezután a kormány döntését. Hangsúlyoz­va az ide kirendelt vállalatve­zetők felelősségét a továbbiak­ban. A munkásigazgatók ez­után ünnepélyesen elismétel­ték a fogadalomtétel szöve­gét: „Én ... becsületemre és lelkiismeretemre fogadom, hogy a Magyar Népköztársa­sághoz és annak alkotmányá­hoz hű leszek. A vezetésemre bizott vállalatot a legjobb tu­dásom és képességem szerint logom vezetni..." Az ünnepség a Himnusz hangjaival zárult. A kinevezett vállalatvezetői másnap elfoglalták új poszt­jukat: átvették az üzem veze­tését. A köztudatban, az emberek emlékezetében ez a Vasas székházbeli ünnepség képe, emléke jelképszerűen rögző­dött az államosítások folya­mata, történelmi évei sorában. Miként a dátum is: 1948. már­cius 25. Az emberek S2á°r; szerte egy új, jobb világ meg­teremtésében reménykedtek. Tiszta hittel és igaz lelkese­déssel. Épp ezért, visszapil­lantva, mai rálátásunkkal az elmúlt négy évtizedre, nehéz torokszorító érzések nélkül ol­vasni e tudósításokat a kora­beli sorsforduló eseményéről; vagy Szakasits Árpád szavait, utalását a munkásegységre, a szónok politikai és emberi sor­sának, s mindannak az isme­retében, ami ezután követke­zett a politika eltorzulásának függvényében. Akkor viszont az események részesei okkal úgy érezték, történelmet csinálnak. Tisztázandó kérdés, mi tette szükségessé és milyen folya­mat részeként a száznál több munkást foglalkoztató üzemek államosítását; és miért pont 1948 márciusában? A hazánkban 1945 tavaszán elindult demokratikus fejlődés — kor és történelmi viszonyok által meghatározott — útjának és irányának okszerű követ­kezménye volt az 1945-ös föld­reformot követően az ipari ter­melőeszközök fokozatos állami tulajdonba vétele. A tőkés tulajdon kisajátítá­sának a nyitányát 1946 tava­szán a szénbányák államosí­tása jelentette. Majd 1947 ok­tóber-novemberében a nagy­bankok és az érdekeltségükbe tartozó ipari és kereskedelmi vállalatok kerültek sorra. Ezzel a bánya- és gyáriparban dol­gozók mintegy 60 százalékát már az állami szektor foglal­koztatta. S alig fél évvel ké­sőbb, most 40 éve, elkezdő­dött az ipari tőke kisajátításá­nak második szakasza. Mint már utaltam rá, a fejlődés ma­gyarországi útjának logikus következményeként. Az ország ügyeit akkor még a négy pártból (szociáldemok­rata, kommunista, kisgazda és parasztpártból) álló koalíciós kormány intézte. Miközben — 1948 kora tavaszától - az ál­lamosított üzemeknél, vállala­toknál mór javában folytak a két munkáspárt egyesülését deklaráló helyi qvűlések. S rendkívül éles politikai harcok, parlamenti szócsaták közepette javában dúlt méq a politikai jobboldal, az ellenzék fokoza­tos leválasztása. Vagyis (az ún. „szalámi-taktikával") a kisgazdapárt „lépcsőzetes” fel­számolása és a jobboldali szoedemek ..kiiktatása” a po­litikai életből. Azaz kiszorítá­suk a hatalomból, amelyet ra­vasz és óvatos eszközökkel, módszerekkel mindinkább a R*kosi-Gerő— Farkas-Révai csoport ragadott magához. E folyamat eredménye végül- is a munkásegvséq névleqes megvalósítása. A két munkás­párt 1948. június 12-i egyesü­lési kongresszusával, az MDP (Magyar Dolgozók Pártia) lét­rejöttével az eqypártrendszer kialakítása formálisan befeje­ződött. A politikai hatalom összpon­tosításával párhuzamosan a gazdasági döntések, a terv- gazdálkodás formái is „egy­szerűsödtek". Folyamatban 0£ roméves terv (1947-től). A gyárakban, üzemekben a dol­gozók munkaversenyeket kez­deményeztek. S többségük va­lóban őszinte lelkesedéssel, erejét megfeszítve küzdött az ország háború okozta sebei­nek begyógyitásáért, gazdasá­gi helyzetünk megszilárdítá­sáért. A termelőeszközök, gyá­rak, üzemek jelentős része azonban ekkor még tőkés ma­gántulajdonban . . . Vagyis: a gyárosnak — a tulajdonviszonyok természeté­ből következően — nem érdeke a termelés ésszerű felfuttatá­sa, a fejlesztés, a tervfelada­tok maximális teljesítése, az előbb-utóbb - tudván-tudvo — államosításra kerülő gyárában, üzemében. Személyes érdeke, osztályérdeke viszont a jogilag még sajátjaként meglevő ér­tékeinek mielőbbi külföldre mentése lehetett csupán — s végső fokon ez a tendencia késztette, az akkor már elég erősen balra tolódott koalíciót arra, hogy a száznál több dol­gozót foglalkoztató üzemek államosítását „rajtaütéssze­rűen", tehát nem előre beje­lentve s nem a parlamentáris formák közepette hajtsa végre. Az államosítások - összesen - 596 vállalatot s több, mint 160 000 munkást érintettek 1948 március végéig. Pécsett, az ország egyik legnagyobb ipari centrumában összesen hét — száznál több munkást foglalkoztató - üzem munkásiqazgatójót iktatták be az 1948 húsvétja előtti, illetve utáni napokban. Erről írásunk második ré­szében szálunk. (Folytatjuk) Wallinger Endre

Next

/
Oldalképek
Tartalom