Dunántúli Napló, 1988. március (45. évfolyam, 60-90. szám)

1988-03-21 / 80. szám

Március 21. S okan és sokfélekép­pen emlékeztek meg róla, a tömjénezö magasztalástól a vicsorgó szidalmazásig minden mó­don. Elhallgatni azonban azóta sem lehetett 1919. március 21-et, hiszen euró­pai jelentőségű esemény volt: a magyar proletariátus átvette a hatalmat a szo- rongattatásaiban tanácsta­lanná vált polgári demokra­tikus kormánytól, és megva­lósította a világ második munkásállamát. Egy év híján hét évtized telt el azóta, a nagy napok részvevői közül ma már na­gyon kevesen vannak köz­tünk. Akik akkor, fiatalos hévvel — hiszen a forradal­mi kormányzótanács tagjai között alig akadt harminc évnél idősebb — megterem­tették a Magyarországi Ta­nácsköztársaságot, minden tiszteletet megérdemelnek az utókortól. Annál is in­kább, mert életükben sok­mindent kellett elviselniük. Az ellenforradalmi korszak­ban üldözték, bebörtönözték őket, a sztálini önkény meg­ritkította soraikat, s a Rá- kosi-klikk uralma idején háttérbe szorították, gyanúsí­tották a „19-eseket”. Mindezt azért, mert tiszta szívvel álltak ki a magyar és a nemzetközi proletariátus igazságos ügyéért. Nem túlzás az, hogy 1919 márciusában 1848 márciusá­nak örökségét akarták teljes diadalra vinni. Hiszen a ten­nivalók többsége rájuk ma­radt: a magyar függetlenség ismét nagy veszélyben for­gott, az elnyomott néptöme­gek küzdöttek jogaikért, s a reakció erői éppúgy gyüle­keztek a határokon kívül és belül, mint tették elődeik 1849-ben. Hazafiatlansággal vádolták a Magyarországi Tanácsköz­társaság vezetőit és harco­sait a Horthy-rendszer ide­jén. Igaz: a Tanácsköztársa­ság egyenjogúságot követelt és adott az ország területén élő valamennyi nemzetiség­nek, s ez aligha nyerte meg a 30 millió magyar birodal­máról álmodozó urak tetszé­sét. Még az is igaz, hogy a piros-fehér-zöld helyett vö­rös zászlók alatt indultak harcba. Ám azok a vörös­zászlós munkászászlóaljak diadalmas hadjáratok során visszafoglaltak olyan terüle­teket, ahol magyarok éltek, s amelyekről a hazafias szó­lamokat pufogtatók akkor már régen lemondtak. Szinte minden napra jutott egy-két rendelkezés a dol­gozó tömegek érdekében. Eltörölték az uralkodó osz­tály kiváltságait, lakáshoz, is­kolához, egészségügyi ellá­táshoz juttatták az addigi nincsteleneket, korlátozták a munkaidőt — felsorolni is sok volna mindazt, amit a Ma­gyarországi Tanácsköztársa­ság fennállásának 133 napja alatt a néptömegekért tett. Mindezt - csupán a ma­guk erejére és elképzelései­re támaszkodva. Az oroszor­szági munkáshatalom, Lenin pártja csak elvi segítséget tudott adni, hiszen élethalál­harcát vívta az ottani ellen­forradalmi erőkkel, és az azokat támogató külföldi katonasággal. S éppen Lenin figyelmeztette a magyar munkásóllam vezetőit: nagy hiba lenne mindent egysze­rűen átvenni, lemásolni az j oroszországi gyakorlatból, mert mások a körülmények és a teendők Magyarorszá- j gon. Fölösleges lenne tagadni, hogy az egyszeriben rájuk szakadt ezernyi tennivaló végzése közben követtek el hibákat is a Tanácsköztársa­ság vezetői. Utólag - ter­mészetesen — könnyű érté- kelgetni, s megállapítani: mit hogyan kellett volna ten­niük. Mindenképpen biztos, hogy a földosztás elmulasz­tása éppúgy hiba volt, mint az, hogy sokszor ott és akkor is az ellenség kezét vélték látni, ahol és amikor csak a tapasztalatlanság okozott ba­jokat. S hogy a vezetők kö­zött dúló viták során hol túl-, hol alulbecsülték saját erőiket. Történelmietlen lenne ma azt kutatni, hogy mi lett volna ha i .. Ha felülkereke­dik a munkásállam rengeteg belső és külső ellenségén? Ha sikerül közvetlen katonai segítséget kapni Szovjet- Oroszország vörös hadsere­gétől? Ha fennmarad a Ma­gyarországi Tanácsköztársa­ság és a szomszédos orszá­gok proletariátusa követi a példát? Bizonyos, hogy mindezek bekövetkezése esetén egé­szen másképpen alakult vol­na történelmünk az 1919 utáni negyed évszázadban. Sőt: talán máig ható ereje lett volna mindezeknek. Ám a történelem — ha úgy tet­szik: a politika — nem isme­ri a feltételes módot. A Ta­nácsköztársaság elbukott, mert az akkori Európa poli­tikáját meghatározó hatal­mak nem tűrték meg a föld­rész közepén a munkásólla- mot. A megtorlás szörnyű volt, s még azokat is tiltakozásra kényszerítette, akiknek nagy részük volt Horthyék uralom­ra segítésében. De a Ma­gyarországi Tanácsköztársa­ság nemzetközi hatása még sokáig érvényesült: rövid időre Bajorországban is ha­talomra került a proletariá­tus, s Európa-szerte leszűrték a tanulságokat 1919. már­cius 21. példájából. A jó és a rossz tapasztalatokat is. Ezek a tapasztalatok ma is megszívlelendőek. Mindenek­előtt az, hogy tartós ered­ményt csak úgy lehet elérni, ha a célokat megérti és ma­gáénak vallja a dolgozó nép nagy többsége. Éppúgy az is, hogy mindig figyelembe kell venni a nemzetközi kör­nyezetet, de csak azt venni át más országok módszerei­ből, ami nálunk is hasznos és szervesen épül a magyar hagyományokra. M anapság - talán, mert jelenünket sok tekin­tetben újra kell érté­kelnünk a továbblépés érde­kében — sokan hajlanak ar­ra, hogy lebecsüljék, kicsi­nyeljék mindazt, amit a ma­gyar dolgozó nép vitt véghez az elmúlt évtizedek és év­századok során. 1919 már­ciusa vezetőinek és küzdő­társainak, az akkori hősök­nek és mártíroknak emlékét tisztán kell megőriznünk legjobb nemzeti hagyomá-. nyaink sorában. V. E.---------------------------------------------------­A tegnapi kellemesen tavaszias nop sok embert kicsalogatott a kiskertekbe, ahol kicsik és nagyok egyaránt kivették ré­szüket a tavaszi munkák örömeiből Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli naDlOJH XLV. évfolyam, 80. szám 1988. március 21., hétfő Ara: 1,80 Ft Az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának lapja „No Tobacco Day” = Füstmentes nap Pénz a posta­ládában Dupláz a HB A tartalomból: Tíz óra a megyei párt- bizottságon (3. oldal) • A helesfai Török pince Hl-kai (5. oldal) Komlói bravúr (8. oldal) Sevardnadze Washingtonba utazott Washingtonba utazott Moszk­vából vasárnap délelőtt Edu­ard Sevarnadze. A szovjet kül­ügyminiszter, az SZKP KB PB tagja találkozik az Egyesült Államok elnökével, Ronald Reogannel, és tárgyal George Shultz külügyminiszterrel. A Szovjetunióban azt vár­ják, hogy a látogatás előrelé­pés lesz majd a szovjet-ame­rikai párbeszédben, amelynek egyik legutóbbi fontos állo­mása volt a lazov-Carlucci ta­lálkozó Bernben. (Folytatás a 2. oldalon) Április 7-én ünnepük az Egészségügyi Világszervezet fennállósásnak 40. évfordu­lóját. Ez adta az ötletet a vi­lág első nem dohányzó nap­jához, angolul: No Tobacco Day. Felszólítják a cigar^ttá- zásnak, pipázásnak, szivarozás­nak hódolókat, hogy április 7-én ne gyújtsanak rá! Ismert már az alapítvány is: „A rák ellen, az emberért, a holnapért." (Az alapítvány me­gyei szervezete a napokban alakult meg Baranyában.) Március 14-én díszelőadás volt a fővárosi Vigadóban, ahol az alapítvány közzétett egy fel­hívást: legyen Magyarországon is füstmentes április 7. Tegye meg minden dohányos, hogy azt a pénzt, amit ezen a napon elfüstölne, az alapítvány cél­jai elérésének segítéséhez ad­ja. Korántsem kis összegről van szó: naponta Magyaror­szágon 40 millió forintot köl­tünk dohányárura. Az országban 17 500 posta­láda van. Ezek bármelyikébe be lehet dobni azt a pénzt. Sőt: az utcákon találkozhatunk majd perselyes pénzeszsákokat tartó emberekkel: ők arra vál­lalkoznak, hogy az adományo­kat összegyűjtik azoktól, akik nem postaládába dobják a fel­ajánlott összeget. A zsákokat a Hungária Biztosító bárme­lyik fiókjában március 25-ig át lehet venni a vállalkozóknak. Ügy tűnik, van visszhangja az ilyen kezdeményezéseknek, s ehhez jó például szolgált a már említett Vigadó-beli kon­cert is: a hallgatóságot felkér­ték, a szünetben ne gyújtson rá, hiszen a rák már annyira sokunk közelében betegített meg családtagokat, jóbaráto­kat, ismerősöket . . . Sőt volt o Vigadó előcsarnokában egy postaláda is: a szünet ideje alatt 14 000 forint gyűlt össze, benne. Az országos gyűjtés eredmé­nyét április 11-én közzéteszik. Ez az összeg tehát 40 millió is lehet — vagy több. Minden­esetre amennyi pénz összegyű­lik, azt a Hungária Biztosító megduplázza az alapítvány javára. S méq egy adalék: a Környezetvédelmi és Vízgazdál­kodási Minisztériumhoz az or­szág üzemeitől légszennyezési bírság címén befolyt összeg er­re a napra eső részét ugyan­csak felajánlotta az alapítvány­nak, félmillió forintot. M. A. Grazi sajtó­tájékoztató Mától magyar­osztrák szakmai napok az innovációról A graziak előbbre tartanak az elektronika alkalmazásá­ban, az innovációban, a mar­ketingben, az oktatásban, van mit tanulni tőlük. A Magyar Gazdasági Kamara dél-dunán­túli bizottsága ezt felismerve, vert hidat és kötött korábban több mindenre kiterjedő együttműködési szerződést a Stájer Kereskedelmi Kamará­val, mely gazdaságfejlesztő és az innovációt menedzselő in­tézetekkel (WIFI, Technová), továbbá technológiai parkkal rendelkezik, ahol az MTESZ és a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság közre­működésével pécsi szakembe­rek is megfordultak már ta­pasztalatcserén. Most itt a folytatás: a tu­dományos hetek alkalmából mától kétnapos magyar—oszt­rák szakmai napokat rendez­nek, melyre meghívták a gra­ziakat, továbbá több, Magyar- országon érdekelt osztrák cég szakembereit, cseréljenek is­mételten tapasztalatokat, von­ják szorosabbra az együttmű­ködés szálait. Az osztrákok jövetelük céljairól tegnap saj­tótájékoztatót tartottak a pé­csi Hunyor Szállóban. H.-D. Graf, a bécsi Festő cég képviselője elmondta, a meglévők mellett újabb kap­csolatok megteremtését várja a szakmai napoktól a régió vállalataival. Bejelentette, az együttműködés elmélyítése ér­dekében hamarosan munkába áll a Festő magyarországi kö­zös vállalatának pécsi képvi­selője. Az ugyancsak bécsi Büll és Strunz cég a szerszámoktól n robotokig sok mindennel ke­reskedik az egész világban, Magyarországon is. Wolfgang Csar szerint megkönnyíti az együttműködést, hogy újab­ban forintért is lehet tőlük- vá­sárolni, miután ezek ellenében (Folytatás a 2. oldalon.) Pannónia mozgásstúdió Mozgósstúdiót indított a KISZOV Pannónia Táncegyüt­tese a pécsi Steinmetz Művelő­dési Házban. A vállalkozás mozgatórúgója az ilyen irá­nyú igények kielégítése, és az amatőr együttes fenntartása. Immár a második csoportot szervezik az óvodástornára, s félszázra tehető azoknak az anyukáknak a száma, akik a tornaóra alatt ‘— szakképzett tanár irányításával — maguk is kilóik fogyasztásával törőd­hetnek (Id. képünkön). Április­tól néptánciskola indul álta­lános iskolások számára — magyar táncok tanításával. Terveznek társastánctanfolya­mot, továbbá nyugdíjasok, va­lamint mozgássérült gyermekek számára tornaórákat. Fotó: Cseri L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom