Dunántúli Napló, 1988. március (45. évfolyam, 60-90. szám)

1988-03-20 / 79. szám

ingedellyel A tv-torony tetején Panoráma Egy új magazin Ha több hónapos késéssel is, de megjelent egy új téli, szó­rakoztató magazin, amely a Zimankó címet viseli. Már vá­sárolható is az újságárusoknál. Szerkesztője szerint nyomdai okok miatt késett ennyit a ki­adása, de így tavasz közeledtén is hasznos olvasmány a külön­legességeket kedvelőknek. Vé­gül is nem a címen, a megjele­nési időponton múlik igazán egy lap sikere, hanem azon, hogy vásórolják-e. Nos a szer­kesztőket, a kiadókat épp a nagy népszerűségnek örvendő lapelőd, a Kánikula népszerű- séae késztette arra, hogy mint­egy folytatásaként megjelen­tessék a Zimankó-t. A Kónikulá-t sok helyütt felárral árusították, dicsérő levelek tömegét kapta a szerkesztősége és a sok ezer rejtvénymegfejtés is bizonyítja, hogy a karrierje töretlen. Ne csak nyáron, de télen is szóra­kozzanak az emberek! — ez az elv is vezérelte a szerkesztő­ket, amikor a Zimankó című téli szórakoztató magazin első lapszámának a megszerkeszté­sébe, megírásába fogtak. Az újdonságban régi és új szerzőket fedezhetünk fel. így például klasszikus költőink val­lanak a télről. Tömörkény Ist­ván írásával is találkozhatunk. Gárdonyi Géza, a filozofáló, szinte remeteéletet élő író sze­relmi életéről emlékezik Feszty Árpádné, a nagy festő felesé­ge. Kulcsár Ödön annyit ír a jóslásról, hogy a végén ő ma­ga is felcsap jósnak. A Zimankó-ban ezenkívül sokféle rejtvényt fejthetünk meg, élvezhetjük a híres sakk­partik leírását, s a mutatós kép­regényeket. Az új magazint a Mi Világunk szerkesztősége je­lentette meg, ez is évente egy­szer lát napvilágot. Ára 75 fo­rint, 192 oldalas. Mostani cím­lapján havas tájban, bundába bújt lenge öltözékű hölgyek láthatók. A Posta most forgal­mazza először, a pécsi újság­árusoknál március 7-től kop­ható. Cs. J. festett korlátok védenek a fordulókban bennünket, vasle­mez van a lábunk alatt, de amikor ők dolgoztak, zabolát­lanul rángatta a szél a ka­bátjukat, s talán csak egy szól kötél jelentett nekik biz­tonságot . .. — Kéthetente rendszeresen feljövünk — mondja Garai Ti­bor —, de ha hiba van az an­tennákkal, természetesen azonnal. Persze mindig lifttel járunk, hiszen csak a kilátó­szintig 360 fok lépcsőt kellene megmásznunk . . . Először az úgynevezett gép­házszinten lépünk ki — már jóval a presszó felett — a be­tonhengerből: itt még körbe- körbe korlátok vannak, anten­A költői életkor Az Irószövet-ség országos fii-kára: Parii Nagy Lajos A képünkön látható Diane Lane-t a francia tévé közvé­leménykutatása szerint 40 000 francia néző tartja a legszebb színésznőnek. Osztrák filmharc üdvözöljük Becsben címmel az osztrák Axel Cortis filmjét vetítették a héten a washing­toni Kennedy központban. A jelentéktelen filmgyártású Ausztria osztrák filmhéttel igyekszik ugyanis betörni az omerikai filmpiacra. Nabucco a jeruzsálemi városfalnál Verdi: Nabucco című ope­ráját rendezik meg a nyáron Jeruzsálem régi városfalának tövében. A szervezők rende­zési műfajleremtésről nyilat­koztak, de egyelőre csak az a biztos, hogy a zenekar Lon­donból érkezik: a Royal Phil­harmonic Orchestra játszik az előadásokon. Újabb filmfeltámadás John Schlesinger 1965-ben forgatott Darling című filmjét a nyugati tévéállomások sorra műsorra tűzik. Nem csoda: Julie Christie, Laurence Har- wey és Dirk Bogart szereplé­sével egyebek között három Oscar-díjat nyert és három­szor kapta meg a New York-i filmkritikusok díját. Magassági jelző égők a repülőgépek számára Lift csak 85 méteres magas ■> ságig megy. így is jó két perc, amíg a teherfelvonóval idáig érünk. Képzeljenek el egy 135 méter hosszúságú, 5 méter át­mérőjű, függőlegesre állított betonhengert: ez a szive a Pécs feletti tv-toronynak, en­nek a 198 méter magas, egy­re keskenyedő tűnek. Ponto­sabban: e betonhenger 135 méterig 5 méteres, onnan to­vábbi mintegy 40 méteren már csak 3 méter a belső átmérője, majd a vasszerkezet követ­kezik. A létesítményt 1972-ben avat­ták, az ország hasonló rendel­tetésű tornyai között a ,,csa­ládfő", betonból nem készült magasabb. Feladata szerint a torony antennáival besugároz­ható terület mintegy 60 kilo­méter sugarú kör, de a mecse­ki hegyek-völgyek között szá­mos „fekete lyuk" van, ezek besugárzásához — tehát, hogy a tv-vételi lehetőségek jók le­gyenek — átjószóóllomásokol kellett építeni. De maradjunk a pécsi tűnél. Mondja Kun Béla állomásve­zető: ha jó a kondíciónk, • nincsen bennünk különösebb félelem, csak rajta, kapasz­kodjunk fel a torony legtete jére Garai Tibor épületgond­nok kíséretében. Ami pedig c torony szél keltette kilengését illeti— tette hozzá —, ma na­gyon jól alkalmunk lesz érzé­kelni... Valóban: még csak 92 méternél jártunk, de a bel­ső betonhenger és a külső kő peny közötti pár centiméteres hézagba illesztve kezünket, érezhető volt a torony mozgá­sa. Fent a csúcson pedig akár félméteres is lehet a rop­pant építmény kilengése. Az építők jutottak eszem­be: mert itt most zárt helyen vagyunk, s ha szédítő is az alattunk lévő mélység, zöldre nákat feszítenek erős drótok, vastraverzeken lehet az épít­mény széléig jutni. Tovább fel­felé már csak függőleges vas­létrák vezetnek — persze bent a „csőben" — visszafelé meg­számoltam: az úgynevezett ku­poláig, ahonnan a pirosra fes­tett fémtű meredezik az égre, 316 fok. Az antennaszintek közölt jégtörő betonkoszorúk vannak: ha a megfagyott csapadék le­felé zúdul, ne törje az érté kés berendezéseket. Ezeken már nincsen korlát ... Itt van­nak azok a piros lámpák - az alsó „sorozat" —, amelyek éjszaka oly pompásan jelzik: milyen magas építmény a tv- torony. Kilépni rájuk: nem kis bátorságot igényel - alat­tunk 135 méter. A gépházszinttől idáig o vaslétrán közel 35 métert jöt­tünk. Mintha egy 10 emeletes ház falán araszolnánk felfelé. Fantasztikus a cső belsejében az akusztika: talán öteme­letnyit is „előreszaladtam", • mégis mintha mellettem be­szélgetett volna a jóval lej­jebb lévő fotóskollégám Garai Tiborral. Az első jégtörő ko­szorú után újabb 35 méteres vaslépcsőmászás után jutot­tunk fel a fémszerkezethez, a torony legtetejére. Pontosab­ban: a fémtű aljáig. Itt egy csupán akkora nyíláson lehet kilépni - ezt a japánok a maguk méreteire tervezték, mondja kísérőnk —, hogy j fotós ki sem fért volna rajta, ha kabátja zsebébe dugott ob- jektívet ki nem veszi . . . Innen továbbmenni nem lehet. De nem is nagyon hiányzott . . . Mészáros Attila Fotó: Kóródi Gábor A tv-torony, végén a japán gyártmányú második műsort sugár zó antennával Vázlat egy költő anató­miájához: harminchatodik éves, két verseskötete je­lent meg (Angyalstopp 1982., Csuklógyakorlat 1986.), 1979-től 1986 vé­géig a Jelenkor munkatár­sa, közben 1904—86-ban a Dunántúli Napló tévékriti­kusa. Másfél éve költözött el a fővárosba, és eddig Móricz Zsigmond ösztöndí­jas volt. Most őt választot­ták meg a Magyar írók Szö­vetsége országos titkárává.- Mondok három szót: magyar irodalom 1988-ban! Mi jut erről eszedbe?- Írók, művek, irodalmi élet, intézmények, melyek­nek egyre kevesebb a pén­zük, folyóiratok, könyvki­adók, amelyeknek szintén egyre kevesébb a pénzük és képtelen feltételek közepet­te dolgoznak . . .- Jónak tartod-e, hogy az 50-es évek kezdetével külön vállalatok lettek a könyvki­adók és a nyomdák?- Alapvető hibának tar­tom. Ezzel szemben az egy­kori híres Cserépfalvi Ki­adó úgy nyomott ki egy könyvet, hogy utána a sa­ját nyomdájában nem szed­te szét az ólomba öntött be­tűtömeget, hanem ha nagyon vették azt a könyvet, ak­kor az utánnyomás azonnal megkezdődött. A mai ma­mutszervezetek erre a ru­galmasságra ’általában kép­telenek.- Milyen ma egy fiatal költő társadalmi közérzete?- Amilyen az egész tár­sadalom közérzete, csak azt a társadalomnál is érzéke­nyebben éli meg. Dehát én már nem vagyok fiatal költő. Mert egészséges, gyors érési körülmények kö­zött egy költő, ha fiatal, ak­kor általában 20—25 éves. De a költői érési idő kito­lódott, mert a költő valódi társadalmi feladat, valódi rábízások nélkül nehezeb­ben érik költővé. Hiszen akit túl sokáig kiskorúnak tartanak, az túl sokáig kis­korúnak is érzi magát. Leg­alább is egészen a mostani reformig ez így volt. Ebből következik, hogy ezidáig nem sok különbség lehet egy fiatal és idősebb költő, és egyáltalán; egy fiatal és idősebb állampolgár társa­dalmi közérzete között.- Mit akarsz tenni az írószövetség országos titká­raként? — Én foglalkozom a hét vidéki írócsoporttal és a Jó­zsef Attila körrel. Jó lelki­ismerettel még nem sokat mondhatok, de felelősen, ha­tározottan nekilátok a mun­kának, a rossz anyagi vi­szonyok ellenére is. Az író- szövetségnek mintegy 600 tagja van, s ebből körül­belül 500 a fővárosban él. A vidéki írócsoportok tagjai számbeli kisebbségben és gyakorlati hátrányban van­nak, holott műveik révén kö­zülük nem egy érdemes a jobb sorsra. Természetesen megpróbálok én is minden erőmmel azért dolgozni, hogy a hét írócsoport tag­jai ne érezzék a földrajzi távolság okozta hátrányo­kat. Ennek egyik jó mód­ja, ha saját folyóiratuk kö­ré szerveződnek, ahogy a pécsi és debreceni csoport a Jelenkor, az Alföld köré fejlődött. Földessy Dénes Az első: Diane Radio mi itt.. Már-már ott tartottam, hogy felordítok: „Hagyják mór végre abba a süket du­mát, amit a divat körül foly­tatnak...!”, mert a lemez — a szócséplés — ugyanaz, mint tavaly, tavalyelőtt, tíz vagy húsz éve. A szakembe­rek egy része váltig állítja, hogy a hazai konfekcióipar igenis mennyit fejlődött, mert már bőséges a választék ... divatosak a fazonok .. . megtaláltuk a fogyasztó íz­lését . . . bevezettük az új méretarónyos-rendszert ... stb. Aztán a rádió riporte­re tolmácsolja a fogyasztók — ezúttal a férfiak — ész­revételét: a konfekcióáru egy idealizált testméretre 'ké­szül, holott — s ez sajnos igaz — hazánk minden har­madik felnőtt lakosa többé­Konfekció kevésbé túlsúlyos, tehát sze­rencséje van, ha talál ma­gának egy göncöt, ami nem szorít, vagy nem lebeg raj­ta. De akkor még nem biz­tos, hogy a magára öltött ruházat divatos is. Egy pes­ti áruház igazgatója beis­meri: „A választék nem min­dig teljes . . Ebből az kö­vetkezne, hogy akad idő­szak, amikor teljes. De ez nem igaz. Soha nem tel­jes. Más kérdés: teljesség­re törekedni. Nyilatkozik a pesti Adóm nevű üzlet ve­zetője is. Azt mondja: Fel kell hajtani az árut, mert arra nem számíthat az em­ber, hogy mindent a helyé­be hoznak. Példálózik: -„Ha úgy adódik, hajnalban ko­csiba ülök, hogy reggel nyolcra már ott legyek Győ­rött a partnereknél és válo­gathassak amire szükségünk van". Igazi kereskedői mód­szer, követésre méltó. Am, hogyan reagál erre a ripor­ter? „Elég szomorú — mond­ja — hogy egy állami vál­lalat (üzlet) vezetője ilyen kisipari módszerekkel dolgo­zik...! „Elámulok: szemre­hányással illeti azt az állami kereskedőt, aki — nagyon helyesen — nem várja ölbe tett kézzel az árut, hanem elébe megy, mintegy felku­tatja, vagy felkutatni igyek­szik azt a portékát, amire — szerinte — vevőkörének szüksége van. Még mindig a férfikon­fekcióról lévén szó, a ri­porternő közli észrevételét a férfizakókkal kapcsolatosan: ódivatúak a. (a fazon alig változott az elmúlt hatvan évben) — az öltönyök anyagának színe, szövés­mintája komor, az úgyneve­zett sportos, modern vonalú dzsekik, nadrágok pedig ki­zárólag a sovány, nyúlánk tinédzserek számára készül­nek. Egy kereskedelmi szak­értő — ezúttal egy hölgy — az alábbi meglepő választ adja: „A „férfiak rendkívül konzervatívak . ..!" Vélemé­nyével osztozik az ipar is, különben a férfi konfekció nem lenne olyan — amilyen. Talán meg kellene kérdezni­ük a fővárosi és vidéki üz­letek eladóit: hány férfi fordul ki a boltból vásárlás nélkül, mert — ha talált is hasméretben kissé bővebb zakót — az ujja egy arasz­nyival hosszabb, vagy a de­rékban megfelelő nadrágnak a szóra terül el tenyérnyire a földön? Az ingnyakak szá­mozása megbízhatatlan, hi­ába választjuk ki a megfe­lelő számút, csak otthon — az oktalan mennyiségű gom­bostűk kipiszkálósa utón, az első próbán derül ki, hogy a „remekmű” elviselhetetlen, szűk a nyaka, hosszú az ujja, ám rövid az eleje és hátulja, akár csak az atléta­trikóké. Na, de a jól tájékozott kereskedőnő szerint a férfi­ak konzervatívak: az ipar teljes kollekciója rájuk illik. Ez volt a rádióban. És még ezen a héten —- ezúttal a tévében, Berkes Zsuzsa mű­sorában nyilatkozik az „Ez a divat" — című lap veze­tő munkatársa, azt hiszem a főszerkesztője. A divatlap — felfrissítvén tematikáját — nagyon okos ötlettel beszá­mol a legfrissebb férfidivat­ról is. Azért, mert — ahogy mondja — ....... a férfiak is s zeretnek divotosan öltözköd­ni ..." Feltehetném a 'költői kérdést: „Most kinek higy- gyünk?" De nem teszem. Csak dühöngök. vasamapi

Next

/
Oldalképek
Tartalom