Dunántúli Napló, 1988. március (45. évfolyam, 60-90. szám)
1988-03-20 / 79. szám
Lesznek-e még tündérrózsák? Veszélyben a Hévízi-tó Hévíz, tündérrózsák nélkül Nehéz választás: bauxif- vagy tármálvíz? Évek óta csökken a vízhozam, fogyatkozik a gyógyító iszap, elpusztultak a híres tündérrózsák, de ami a legnagyobb baj: az esztendő százötven napján már nem alkalmas gyógyításra a Hévízi-tó vize. Meg kellett szüntetni o masszázst, nincs már súlyfürdő sem, amely egykor Hévíz különlegessége volt. A vízhozam a gyógyászati minimumnak tekinthető 330 liter/má- sodperc alá süllyedt, ezért tavaly vízszintcsökkentéssel próbálták aktivizálni a forróst. Az eredmény: tovább hűlt a víz, a kotiógépek a levezetőcsatorna tisztításakor a maradék tündérrózsotöveket is kigyomlálták. Az áldatlan helyzet a bauxitbányászatra vezethető vissza. Nyirádon termelik ki n magyar bauxit legértékesebb részét (egyötödét), mintegy hatszázezer tonnát. A 150—200 m mélyen lévő érc kibányászá- sához nagy mennyiségű karsztvizet kell kiszivattyúzni, s ez a tevékenység alaposan felbontotta a körzet vízháztartását. A szén- és bauxitbányászat ökológiai hátrányai évtizedek óta megfigyelhetők a Dunántúli-középhegységben. Riadót mégis csak most kezdenek fújni, amikor már végveszély fenyegeti a termálvizeket. (Hé- vízt és a budai meleg vizes forrásokat.) A baranyaiak számára talán nem ismeretlen a képlet. Határozat születik a bánya- fejlesztésre. A Tudományos Akadémia alkalmi bizottsága szakvéleményt ad, hogy semmi veszély nem fenyegeti a termálvizet. Az Állami Tervgazdasági Bizottság másfél milliárd forintos fejlesztést hagy jóvá. És a tó 1987 végére kritikus helyzetbe kerül ... A három érintett minisztérium közös szakértőbizottságot kér fel a probléma kivizsgálására. További fejlemény: egy zalo megyei képviselő, a megye* pártbizottság első titkára interpellációt készül benyújtani a parlamentben. De csak Sarlós Istvánig jut el. Megnyugtató bányászati szakvéleményt kap, s az interpellációt egyelőre felfüggeszti. Az Alumíniumipari Tröszt 1993-ig folytatni akarja a nyí- rádi bányaművelést. Főgeológusa, Vizy Béla szerint csak ekkor tartják elképzelhetőnek a vízkivétel radikális csökkentését. („Máskülönben ki térítené meg nekünk a másfél milliárdos fejlesztési költséget?”) Am a csökkentés hatása legkorábban fél - de inkább két-három — év múlva éreztetné hatását. Szakértők szerint a Hévízi-tó teljes regenerálódásához még akkor is évtizedek kellenek, ha azonnal felhagynak a karsztvíz elszívó sóval. A héten kibővített ülést tartott Hévízen a HNF Zala megyei bizottsága. Ott mondta el Németh István, az MSZMP Zala megyei titkára a következőket:- Lehet, hogy a bányafejlesztésbe másfél milliárdot, de a hévízi gyógyközpont fejlesztésébe millórdokat fektettünk. Ezt a tavat, Európa legnagyobb meleg vizű tavát meg kell őrizni! A vízszintszabályozás nem lehet három minisztérium alkujának tárgya. Nem lehet csak Nyugat-Dunántúlra koncentrálni a kérdést, hiszen o karsztvíz szintje a hatvanas évek óta az egész Dunántúliközéphegységben csökken. Elvárjuk, hogy addig, amig e térség komplex vízgazdálkodási tervét ki nem dolgozzák, ne hozzanak további döntéseket az itteni bányaipari tevékeny- séaet illetően. Dr. Balogh Zoltán, a hévízi gyógyfürdő kormánybiztosa Kapolyi László egyik korábbi véleményére hivatkozvo megerősítette, hogy a Móri-árok jobb és bal parti vízkészlete összefügg egymással. Ha Tatabányán fokozzák a vízkiemelést, okkor Nyíródon csökkenteni kell! De a megengedettnél máris sokkal többet szivattyúznak ki. Idézte az ALUTRÖSZT egyik szakvéleményét, amely sze rint a cég rendelkezik olyan technológiával, amely szükségtelenné teszi a vízkivételt. - Akkor miért nem ezt alkalmazzák? - tette fel a kérdést Balogh főorvos. A népfrontbizottság végül is a következő állásfoglalást fogadta el, s ezt fogja dr. Takács Adóm elnök fölterjeszteni a Minisztertanácshoz: — A Hévízi-tó mai kritikus állapota semmi további kísérletezést nem tesz lehetővé; felelősségteljes döntéssel az állapot még visszafordítható; a veszélyhelyzet oka egyértelműen a bauxitbánya nagy vízkivétele; ha a bauxit és Hévíz között kell dönteni, még gazdasági szempontok is a termálfürdő elsőbbségét indokolják; véget kell vetni az óldat- lon tárcaközi vitáknak, egyértelmű, kormányszintű állásfoglalásra van szükség. A döntés — hírek szerint — áprilisra várható. Havasi János liyoiitoz a posta Hová kerülnek a hibás címzésű levelek? Érdekes történetet mondott el kollégám: levelet kapott Budapestről. A neve alatt a cimzés helyén csupán ennyi áltt: Pécs, Felső - és semmi több. A kollégám a Felsőmalom utcában lakik, pór nap késéssel, de a posta kézbesítette neki a levelet. Vajon hogyan nyomozták ki a pontos címet? A pécsi egyes számú posta- hivatalba, ismertebb nevén a nagypostára naponta mintegy negyven-ötvenezer levél érkezik. Karácsonykor, húsvétkor százezerre is emelkedhet. Már o hajnali órákban kezdik a szortírozást. Városrészenként — szoknyelven kézbesítő járásonként — csoportosítják a küldeményeket. Pécsett közel szó» ilyen járás van. A száz postás reggel nyolc óra felé indul. és általában naponta 100 olyan levéllel érkezik vissza, amelyet hibásan címeztek meg, így nem juthattak el valódi gazdájukhoz. Reggelenként a postahivatal kézbesítőosztálya olyan, mint a méhkas, ám a látszat csal: az itt folyó munka rendje már évek óta ugyanaz. Ilyenkor csereberélgetik egymás között az „Inconnu”, azaz „Ismeretlen” jelzésű borítékokat. Amelyik postás a hiányos vagy hibás adatok ellenére is felismeri a címzettet - hagyatkozva memóriájára és helyismeretére —, kiviszi a vélt címre. Legtöbbször sikerül is így megtalálni az illetőt. Minden kézbesítőnek van egy kis fii- zetecskéje, amelybe bejegyzi a változásokat, így a következő alkalommal már könnyebb a dolguk. Persze előfordul, hogy sikertelen az akció, ilyenkor o nyomozás tovább folyik: előkerül a már rongyossá lapozgatott utcajegyzék, telefonkönyv. Ha még ez sem segí*, a Pécsi Városi Tanács Hivatalának lakónyilvántartását veszik tüzetes vizsgálat alá. Végső esetben, ha már nincs más kiút, viszaküldik a borítékot a feladónak. A napi száz levélből csupán 15-20 jut erre a sorsra. Ezzel azonban még mindig nem fejeződött be a nyomozás: gyakoriak az olyan esetek, amikor a feladó nemhogy- csak hibásan tüntette fel a címet, de még a saját nevét is elfelejtette ráírni a levélre. Budapesten a 62-es számú postahivatal címnyomozó részlege veszi ekkor kézbe az ügyet. Itt egy bizottság bontja föl a borítékokat. Ha a szövegben találnak olyan adatot, amelyből következtetni lehet a feladóra, visszaküldik neki. Ha nem, utána egy évig őrzik a leveleket. A pécsi postásoknak nemegyszer talányos rejtvényeket kell megfejteniük. Ha csak ennyi áll a papíron: Kiss utca, bizony törhetik a fejüket, hogy ez a málomi Kiss utca ra vagy a Kiss közre vonatkozik-e, esetleg a Kiss János, Kiss József vagy Kiss Ernő utcáról van-e szó? Igen gyakran keverik össze a József utcát a József Attila utcával, c Szövetség utcát a Szövetkezet utcával. A pécsi toronyhoz is sokszor gondot jelent, mert itt több azonos nevű csalód is él, ám a feladó nem tünteti fel az emeletet és az ajtószó- mot. Ó. Zs. Elégtelen Custodes vinorum de Villány A jó bornak is... Egy komoly játék így szól a legenda: nagyon régen volt már, amikor egy vándor baktatott szamarával, kutyájával a most délbaranyainak nevezett vidéken. A nyári hőségben ugyancsak megszomjazott, teljesen kiszáradt a szája. Hallotta valamikor apjától: errefelé van egy vendéglő. A poros országút mellett oszlopra bukkant: Légy üdvöz, Bacchus... — olvasta az első' sorokat. Szőlőültetvényt látott, kőhazat, tunikát viselő férfiak kockáztak egy széplombú fa érnyékában, sudárderekú, szőke lányok szolgálták ki őket. Betért a várdor is. A vendéglős kínálta, a bor hűvös volt és toroksimogató. Többfélének is megkóstolása után úgy döntött: a rubinfényű legyen az ő jelével jelölve, ha újból erre jár, abból kapjon. A vendéglős elmondta neki: hajdanában apja is ezt itta — ott a palackon a jele: XXX —, így a vándoré is mellé került' XXXV. A vendéglős nem titkolta büszkeségét: a választott ital — mondta — a borok csodája. Miroculum vinorum. A történet szerint a római polgár Venatus volt a vidék első ismert szőlősgazdája. A villányi borvidék múltja tehát ily messzi időkig — időszámítás előtt 300-ig — nyúlik vissza, s a legrégebbi Magyarországon. E legenda nélkül nem alakulhatott volna meg a héten a Villányi borőrök borrendje. Mint ahogy nem alakulhatott volna meg pecsét és diploma, alapszabály és regisztrátum nélkül sem. S nem alakulhatott volna meg akkor sem, ha az ország különböző, nemes borairól neves vidékein már működő borrendek el nem fogadják születését. Mert ez történt hétfőn délután Villányban, a Pan- nonvin Borgazdasági Kombinát bormúzeumában: színpompós és ünnepélyes külsőségek mellett megalakult a Villányi borőrök borrendje, a regisztrátum, — a borrend könyve — szerint o Custodes vinorum de Villány. Éppen tucadikként az országba. Az első Baján alakult, de az is csak 1975-ben — Magyor- országon nincsen múltja- hagyomónya a borrendeknek. Nem így Franciaországban : ott évszázados borrendek működnek mór. Természetesen a bor jó hírnevének megőrzése, elterjesztése a legfontosabb feladatuk. Ez már valamit sejtet abból is, kik lehetnek a borrend tagjai. Csakis olyanok, akik hozzáértésüknél, helyzetüknél fogva hatékonyan tudják szolaálni a borrendet. A választandókat próba elé állítják. így történt ez Villányban is: kettő közül ki kellett tudni választani a vidék „zászlósborót”, a cabernet-t. Oly alapossággal kellett egy palackot bedugaszolniuk, hogy — ahogy a ceremóniamester mondta — benne maradjon a villányi bortermő terület, a hegy leve. És természetesen esküt is kellett tenniük: ........e termőt ájon termett bort pártolom . . .” Kell-e pártolni a villányi cabernet-t? Teszár lózselet, a Magyarországi Borrendek Nagytanácsának nagymesterét kérdeztük: ugyan, miféie gyakorlati értéke lehet egy borrendnek? — Csak egy — mondta —: a jó bornak is kell cégér! Óhegyi lános, a Villányi borőrök borrendje kancellárja: — A borrend megalakulása révén a villányi termőterület fokozottabban kerülhet a nemzetközi idegenforgalmi vérkeringésbe, megnőhet az érdeklődés az itt termő borok, a vidék, a bormúzeumunk iránt. Éppen tegnap kísértem ide egy francia szakmai delegációt. Hitetlenkedve álltak a villányi borok előtt: ilyen minőségű vörös, Franciaországon kívül?! Vagyis: ez egy komoly játék, kitűnő reklámlehetőségekkel. Márpedig, ha a francia borrendek úgy érzik, hogy a „jó bornak is . . .", akkor kell a reklám a villányinak is. Nyilván tudják ezt a magyarországi borrendek képviselői is, amelyeknek képviselői pompás, vörös, fekete, mohazöld és más színű bársonytalárjaikban, jelvényeiket ékesítve, Tokajtól Voskútig, Soprontól Boglárig — sorban fogadták a Nagytanács tagjává az újonnan alakult Custodes vinorum de Villány-t. Egyébként a borrendeknek tisztségviselőik is vannak: közöttük a nagymester, a kancellár, a főpecsétőr, a kulcsár. Ez utóbbi valamit hordoz a nevében: lehet tényleg a kulcs a sikerhez — az ár. Mészáros Attila Főként a húsvéti idényáruk, az édességek és a füstölt-pá- colt húsok minőségére tekintett rá a Baranya Megyei Állategészségügyi és Élelmiszer- Ellenőrző Állomás, melynek szokásos havi gyorsjelentéséből adjuk közre tallózásunkat. Az édesipari idényáruk minőségi szintje összességében változatlan, örvendetes, ezen belül a múlt évhez képest jelentősen javult az ét-, a tej- és tejszínes csokoládéfigurák minősége, megszűnt a szélsőségesen tejporos, állott íz. A fólia nélkül dobozba csomagolt figuráknál is megszűnt a múlt évben tapasztalt, a doboztól származó kellemetlen, kesernyés szag, és íz. Ami a füstölt-pócolt húskészítmények minőségét illeti, az ellenőrök elégedetlenek. Tapasztalataik szerint kényelmi okokból egyre kevesebben használnak páclevet, ahol pedig igen, ott többségében — legalábbis a kisüzemekben — régi, festett, kopott, repedezett húsipari kádakban pácolnak, gyakran elkövetve azt a hibát, hogy nem cserélik le időben a habos, színében és szagában elváltozott levet. Az állomás szerint e kényes, igen nagy szakmai tudást igénylő munkát, a pácolás módját igen szigorú utasításban kellene rendezni. Néhány más hiányosság: a szentdénesi termelőszövetkezet húsüzemében a bácskai hurkába több bőrkét, s kevesebb húst töltöttek. A siklósi termelőszövetkezet máriagyűdi üzemében a füstölt tarja nem megfelelően ivartalanitott kan- sertés húsából készült, így nem fogyasztható. Kifogás érte véreshurkójukat is. A két- újfalui termelőszövetkezet hús- feldolgozójában készült füstölt szárazkolbász az előírtnál több vizet, ugyanakkor kevesebb fehérjét tartalmazott. A megengedettnél több só került a füstölt hátsósonkába, több nitrát és nitrit a füstölt darabolt combba és a füstölt tarjába. Miután gyakran hírt adunk rovatunkban a kisüsti pálinkák magas réztartalmát ért kifogásokról, itt válaszolnánk vajszlói olvasónknak, aki levelében azt kérdezi, mit kezdjen a ilyen pálinkával, vajon ruhán való átszűrés után fogyasztható-e? Schumann Róbert, az állomás igazgató-helyettes főmérnöke tájékoztatása szerint a ruhán való átszúrás nem elegendő, hiszen a réz oldott állapotban van a pálinkában. E mérgező vegyü- letet csak réztelenitő berendezéssel lehet eltávolítani. Ilyen berendezéssel a megyében a siklósi, a mágocsi. a becefai és az almamelléki főzdék rendelkeznek. Ugyanakkor a főzdék mindegyikében található olyan kis berendezés, mellyel a pálinkák cián- és réztartalmát kötelesek vizsgálni, iqy a főzetők mindenkor tisztában lehetnek, iható-e kisüstijük. Miklósvári Z. vasárnapi 3
