Dunántúli Napló, 1988. március (45. évfolyam, 60-90. szám)

1988-03-18 / 77. szám

2 Pimamw» napló 19W. mércitn 1%-r pérrte* Befejeződött az Országgyűlés tavaszi ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) Ma a szövetkezeti tag fog­lalkoztatására — mondotta in­doklásul - igen nagy a ga­rancia, ami a rendelet szelle­méből és betűjéből egyaránt következik. A tsz-ek vagyoná­nak a növekedése kétségkívül az alapítók érdemeit is tükrö­zi, ám tartalmazza a jelenlegi kapacitásokat és a társadalom anyagi hozzájárulását is, amely folyamatosan, támogatások for­májában gazdagította az erő­ket. Ezt a vagyont nem meg­osztani kell, hanem sokolda­lúan gyarapítani. Ezután határozathozatal kö­vetkezett. A képviselők először az Országgyűlés Jogi, Igazga­tási és Igazságügyi, valamint Mezőgazdasági Bizottságának eyüttes jelentéséről szavaztak. A vitában elhangzott — és írásban rögzített — három mó­dosító indítvány közül kettő­vel a miniszter is és a bizott­ságok is egyetértettek. Az egyik módosítás szerint a ter­melőszövetkezet a jövőben az alapszabály módosítása nélkül kiegészítheti tevékenységi kö­rét. A másik indítvány azt rög­zíti, hogy a termelőszövetkeze Ezután ismét Váncsa Jenő emelkedett szólásra, hogy elő­terjessze az élelmiszerekről szóló 1976. évi IV. törvény mó­dosításáról szóló törvényjavas­latot. — A most napirendre kerülő élelmiszertörvény módosítását mindenekelőtt az élelmiszer- ipar fontossága, jelentősége határozza meg és a fogyasz­tók érdeke. Az ágazat gyors ütemben megújuló gyártmá­nyaival az iparágak között nagy súlyt képvisel. A foglal­koztatottak számát, a termelés értékét tekintve ott van köz­vetlenül a legnagyobb ipar­ágak mögött. Élelmiszeriparunk teljesítménye 1960 és 1970 kö­zött megkétszereződött, 1970- től napjainkig ugyancsak majdnem kétszeresére nőtt. Hazánkban ez az ágazat az elmúlt években a hazai ipari teljesítmény 17—18 százalékát adta. A mezőgazdasági termé­nyek, termékek 65 százalékát dolgozza fel, teszi értékesebbé, szállításra alkalmasabbá. A népgazdaság fizetési mérlege oldaláról oly fontos élelmi­szergazdasági exportnak meg­közelítően 60 százalékát adják az élelmiszeripari üzemek. Az 1976. évi élelmiszertör­vény megszüntetése óta olyan arányú változások történtek gazdaságunkban, élelmiszer- iparunkban, amelyek igénylik módosítását. S igénylik ezt oz előttünk álló feladatok, a kor­mány munkaprogrqmja is. Érdemleges, a törvény mó­dosítását igénylő változás az, hogy az utóbbi időben külföl­dön is, itthon is új technoló­giák jelentek meg. összefog­lalva azokat a változásokat, amelyek a törvény módosítá­sát indokolják, megállapíthat­juk, hogy az élelmiszergyártás mintegy 6000 termelőegysége sok tekintetben más viszonyok közé került, munkájával szem­ben új követelmények támad­tak. Mindehhez hozzá kell igazítanunk a törvényt, hogy oz követelményeivel, előírásai­val a ma céljainak megfele­lően ösztönözze az ágazatban dolgozó több mint kétszázezer ember munkáját. A törvénymódosítás talán legfontosabb része a termék­engedélyezésre, a minőség meghatározásának rendjére, a minőségellenőrzés módszerére vonatkozik. E téren — alkal­mazkodva a bevált nemzetközi tapasztalatokhoz — jelentős az egyszerűsítés, de egyértelműbb s következetesebb az ellen­őrzés. A termék milyenségének, minőségének meghatározása a hatóság helyett a legilletéke­sebb, a termelő feladata. Az ellenőrzésben a legnagyobb változás az, hogy a termelő köteles lesz az élelmiszer mi­tekről szóló törvény módosítá­sai az egységes szövetkezeti törvénnyel való összhang ér­dekében szükségesek. A képviselők e két indít­ványt egyhangúlag elfogadták. Ezután külön szavaztak a har­madik sorsáról. Ez a .módosító javaslat arra vonatkozott, hogy a kötelezően bevitt vagyont vagy annak aktuális pénzbeli értékét a szövetkezetnek ki­keli adnia, ha a tagot nem tudja foglalkoztatni, és a tag­gal szembeni foglalkoztatási kötelezettsége megszűnt. Ezt az indítványt korábban sem az együttes bizottsági ülés, sem pedig a miniszter nem fo­gadta el. A szavazás eredmé­nyeként 28 ellenszavazattal, 34 tartózkodással a képviselő testület is elvetette a javas­latot. Végezetül a képviselők ál­talánosságban és a már meg­szavazott módosításokkal rész­leteiben - három ellenszava­zat és tíz tartózkodás mellett - elfogadták a mezőgazdasá­gi termelőszövetkezetekről szóló 1967. évi III. törvény mó­dosításáról szóló törvényjavas­latot. nőségét az előállítás megkez­désétől annak befejezéséig ellenőrizni. Igazodunk tehát ahhoz, amit a gazdaságilag fejlett orszá­gokban világszerte alkalmaz­nak. Nálunk eddig a készter­méket ellenőrizték. Most vi­szont beépül az ellenőrzés a gyártási folyamatba. Egy má­sik előírás: az élelmiszert csak akkor szabad a gyártótól tel­jes értékűként kiszállítani ér­tékesítésre, ha minden muta­tójában megfelel a gyártmány­lapon feltüntetett előírások­nak. A hatóság természetesen el­lenőrzi a törvény által előír­tak betartását. A következetes és folyamatos ellenőrzés ga­rancia kell legyen a minőség­re, a minőség állandóságára. Váncsa Jenő szerint az élel­miszeriparban a feldolgozott­sági fok növelésével hosszabb távon akár többszörösére is gyarapítható az előállított ér­ték. Ezzel a ténnyel minden­képpen számolnunk kell. Mi­nél magasabb feldolgozottsá­gi fokot ér el egy-egy termék, annál jobban értékesül a pia­cokon. Itthon is növekszik a jobban feldolgozott termékek iránti kereslet. Az élelmiszerexportról kifej­tette: a megkötött termelési szerződések, a termelői törek­vések alapján elmondható, hogy ehhez és a hazai felada­tok teljesítéséhez a mezőgaz­daság megtermeli az áruala­pot. Az élelmiszeripari vállala­tok termelésszervező munkájá­tól, belső munkarendjétől, fe­gyelmétől, piachoz igazodó képességétől azonban igen sok függ. Az irányításnak, az élelmi- szeripari vállalatoknak sok ki­hívásra kell válaszolniuk. Meg­győződésem, hogy képesek erre. Az irányítás feladata, hogy megteremtse a kibontakozás lehető legjobb körülményeit. Ezt szolgálja a gazdaságirá­nyítás, -működtetés reformja, ezt a kormány elfogadott mun­kaprogramja. Az előttünk álló élelmiszertörvény-javaslat össz­hangban van ezekkel. Ezért, amikor a kormány nevében be­terjesztem s vitára bocsátom a javaslatot, egyben elfoga­dásra is ajánlom — mondotta befejezésül Váncsa Jenő. Felszólalt a vitában Biacs Péter (Budapest, 30. vk.), a MÉM Központi Élelmiszeripari Kutatóintézet főigazgatója, a törvényjavaslat bizottsági elő­adója, Kopp Lászlóné (Borsod- Abaúj-Zemplén m., 21. vk.), a Szerencsi Édesipari Vállalat osztályvezetője. Kovács László­né (Budapest, 7. vk.), a Meggy­fa utcai napközi otthonos óvo­da óvónője, Moravcsik Ferenc­né (Bács-Kiskun m., 19. vk.), a Magyar Vöröskereszt kiskő­rösi városi szervezetének titká­ra, Somlai Gyula (Vas m., 6. vk.), a Húscsibenevelő Társa­ság igazgatója és Lásztity Ra­domir (Budapest, 31. vk.), a Budapesti Műszaki Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára. Váncsa Jenő válaszában megköszönte a hozzászóláso­kat és elmondta, hogy a tör­vény végrehajtásába szeretnék a képviselőket is bevonni. Kü­lön reagált a minőséggel kap­csolatos észrevételekre, elis­merve, hogy a magasabb ér­tékű élelmiszer előállításához magasabb színvonalú techno­lógia, hozzáértés szükséges. A gyártóknak, forgalmazóknak, kereskedőknek azonban mara­déktalanul ki kell használni a mór meglévő lehetőségeket is. Határozathozatal követke­zett. Az Országgyűlés Jogi, Igazgatási és Igazságügyi Bi­zottsága, valamint Mezőgaz­dasági Bizottsága három mó­dosító javaslatot fűzött a tör­vényjavaslathoz. A képviselők először erről szavaztak. Az Or­Ezutón Villányi Miklós pénz­ügyminiszter tájékoztatta a képviselőket az új adórendszer bevezetésének első tapasztala­tairól, az ezzel összefüggő ár­problémákról, a termelés év eleji megindulásával kapcso­latos kérdésekről. Elöljáróban emlékeztetett ar­ra, hogy a Parlament tavaly őszi ülésszakán fogadta el a kormány stabilizációs munka- programját. A végrehajtás ré­szét jelentő idei gazdasági fo­lyamatok még kevéssé ítélhe­tők meg, részletes beszámoló tehát csak a Parlament nyári ülésszakán lehetséges. 1988 el­ső két hónapjának adatai azt jelzik, hogy ha nem is az év végi lendülettel, de rendben folyik a termelés, nagyobb fennakadás nincs. Az ipar ter­melése a tavalyi első két ha­vinál 1,3 százalékkal több. Az első két hónapban — összeha­sonlító áron számítva — a ta­valyihoz képest 9—10 száza­lékkal kisebb a kiskereskedel­mi forgalom. Megállt a lakos­sági betétállomány csökkené­se, sőt ha a szokásosnál jóval kisebb összeggel is, de nőtt a betétállomány. Az állami költ­ségvetés első két havi hiánya jóval kevesebb, mint egy év­vel ezelőtt. Kedvezően alakul eddig a konvertibilis külkereskedelem. Az év első két hónapjában az előző évek elejéhez képest az export jelentősen nőtt, az im­port lényegében a tavalyi szin­tű, a külkereskedelmi passzí­vum a múlt évinek egyharma- da. Mind a múlt évi vállalati mérlegek, mind az idei pénz- folyamatok igazolják, hogy a gazdaságban a belföldön fel­szággyűlés a két bizottság mó­dosító javaslatát egyhangú­lag elfogadta. Külön szavaztak Kovács Lászlóné (Budapest, 7 vk.) vitában elhangzott javas­latáról, amelyben indítványoz­ta, hogy a fogyasztói érdekek védelme miatt a minőséggel kapcsolatos átfogó kérdések­ben a KERMI szava legyen a döntő, ne a gyártóké. Váncsa Jenő reagálva a javaslatra el­mondta, hogy a képviselővel egyetért. Már a vitát össze­foglaló válaszában is megfo­galmazta, hogy a mezőgazda- sági és élelmezésügyi minisz­ter a kereskedelmi miniszterrel egyetértésben hozza meg a döntést arról, ki ellenőrizzen. A képviselők a miniszter vá­laszát három ellenszavazattal és két tartózkodással elfogad­ták. Végül az élelmiszerekről szóló 1976. évi törvény módo­sításáról döntött a Parlament. A képviselők a módosításról szóló törvényjavaslatot általá­nosságban, és a már megsza­vazott módosításokkal részle­teiben — egy ellenszavazattal és egy tartózkodással — elfo­gadták. használható áruk értékénél na­gyobb pénzmennyiség van. Az idei terv előkészítésekor olyan döntés született, hogy további, az érdekeltséget mór sértő vállalati adóemelések, vagy a lakossági jövedelmeket terhe­lő intézkedések helyett a hite­lezésben célszerű szigorúbb gyakorlatot érvényesíteni, tu­datosan számolva azzal, hoay ez magasabb követelményeket támaszt, feszültségeket teremt a nem jól gazdálkodóknál, ha azok nem racionalizálják tevé­kenységüket. A helyes cél megvalósítása nem jó módszerekkel történt. Annak ellenére, hogy az el­múlt évben a hitelállomány gyakorlatilag nem csökkent, az idén eltelt két és fél hónapban pedig növekedett, már az év végén is jelentkeztek, az év elején pedig felerősödtek a fi­nanszírozási gondok a válla­latok működésében, nemegy­szer olyan vállalatoknál, szö­vetkezeteknél is, ahol ez nem áll! szándékunkban. Az eltelt időszak és a lezaj­lott események természetesen megkövetelik, hogy levonjuk a szükséges tanulságokat. Ez részben megtörtént, részben még folyamatban van. A ki­alakult helyzetet látva a kor­mány kezdeményezésére meg­állapodás született a kereske­delmi bankok és a jegybank között. Ennek alapján megfe­lelő intézkedések történtek, hogy a hitelezési gondok és az ezekből fakadó termelési fenn­akadások megszűnjenek, így a leginkább érintett mezőgazda­sági területen — ahol az idényszerűség éppen most igényli a ráfordításokat — a feszültségek csökkentek. Mind az 1988. évi népgaz­dasági terv, mind a kormány stabilizációs programja elen­gedhetetlenné teszi a szigorú pénzpolitika folytatását, fel­használva természetesen az eddigi tapasztalatokat. Döntés született, hogy az érdekeltek dolgozzanak ki olyan módsze­reket, amelyek a következő hó­napokban egyrészt lehetővé teszik a jól dolgozó vállalatok hiteligényeinek zavartalan ki­elégítését, a másik oldalról pedig — gazdaságpolitikánk­kal összhangban — tényleges szelektivitást alkalmaznak és megszüntetik, de legalább fokozatosan mérséklik az indo­kolatlan pénzbőséget. Ezután a pénzügyminiszter az új adó­rendszer bevezetését értékelte. Az átállás a gazdasági élet­ben nem okozott nagyobb fennakadásokat, a bevezetett adórendszer működőképes. A készletek átárazása megtör­tént. A vállalatok, intézmé­nyek dolgozói a bruttósított béreket megkapták, a kifize­tésekből a személyi jövede­lemadó-előleget levonták. Az általános forgalmi adót meg­felelő nagyságrendben befize­tik, és az arra jogosultak visszaigénylik. Rendben foly­nak a társadalombiztosítási ki­fizetések. Az adórendszer előkészíté­séhez jobb lett volna, ha van még néhány hónapunk. A hiányosságok nagyobb része azonban akkor sem lett volna elkerülhető, mert a gyakorlati működés hozta és hozza létre azok többségét. Tagadhatat­lan, hogy vannak működési zavarok is. Az előkészítés köz­ben elhúzódtak az elvi viták, kevés idő maradt a végrehaj­tás kidolgozására. Sok jog­szabály későn jelent meg. A valós hiányok pótlásáról a kormány intézkedik. Nem volt szándékunk, hogy az átállási időszakban a kisiparosok, kis­kereskedők közül az erre az időszakra jellemzőnél jóval többen szüneteltessék, eseten­ként abbahagyják tevékenysé­güket. Reméljük, átmeneti fo­lyamatról van szó. Az adó- és árreform társa­dalmilag leginkább kritikusan fogadott és vitatott témája a gyermekruházati, különösen a csecsemőruházati cikkek árá­nak jelentős emelése. A kor­mány az árrendezéshez kap­csolódóan az alapvető fo­gyasztási cikkek — köztük a gyermekruhák — áremelkedé­sének ellentételezéseként a gyermeknevelést könnyítő pénzbeni juttatásokat — ja­nuár 1-jétől, éves kihatásátte­kintve 13,4 milliárd forinttal emelte. Az előre jelzett év­közi áremelkedésekkel együtt viszont a gyermekcikkek drá­gulása összesen mintegy 11 milliárd forint. Az ellentétele­zés tehát meghaladja a gyer­mekruházati cikkek órnövekmé­Interpellációk Újabb napirendi pontra át­térve Sarlós István, az Or­szággyűlés Építési és Közleke­dési Bizottságának, valamint a Településfejlesztési és Környe­zetvédelmi Bizottságának együttes jelentését terjesztette a képviselők elé a Ferihegyi nemzetközi repülőtér zajöveze­teiben teendő környezetvédel­mi intézkedésekről. Elmondot­ta: az Országgyűlés múlt év december 17-i ülésén Dobos Ferencné (Pest m„ 13. vk.), a vecsési Ferihegy Termelőszö­vetkezet üzemgazdasági osz­tályvezető-helyettese interpel­lált a Ferihegyi nemzetközi repülőtér környékének zajvé­delme tárgyában. A közleke­dési miniszter válaszát az Or­szággyűlés nem fogadta el. Az intézkedések várható költsége a három zajövezet­ben 2,3 milliárd forint. A bizottságok több javasla­tot fogalmaztak meg a kor­mánynak. így tudomásul vet­ték, hogy a kormány a VII. ötéves tervidőszakban 600 mil­lió forintot fordít a belső zaj­övezet környezetvédelmi mun­káira. Szükségesnek tartják a nyét. Kifejezetten nehéz hely­zetbe a többgyerekes családok kerültek. A kormány intézkedésére és esetenként vállalati kezdemé­nyezésre, az aránytalanul ma­gas gyermekruházati árakat csökkentették, vagy mérsékelni fogják. Az árfeszültség enyhül majd, de változatlanul nagy a társadalmi igény a gyermek- neveléssel kapcsolatos anyagi problémák enyhítésére. Vonat­kozik ez különösen a csecse­mőruházat adókulcsának csök­kentésére. A gyermekes családok hely­zetének javítása csak úgy képzelhető el, ha annak költ­ségvetési ellentételét megte­remtjük, mert e téren a pénz­ügyi lehetőségek hiányában nincs mozgásterünk. Két-há- rom megoldási javaslatot vizs­gálunk. Felhatalmazást kérek arra, hogy az elképzelt lehe­tőségeket a Parlament ad hoc bizottságával együtt alakíthas­suk ki. A miniszter kitért dr. Ba­logh Károly országgyűlési kép­viselőnek a lakossági közmű- társulások általános forgalmi adó-fizetési kötelezettségéről hozzá intézett kérdésére. Java­solja, hogy a víz- és csator­namű-társulatok és minden más lakossági közműtársulás az általános forgalmi adót tel­jes körűen visszaigényelhesse. Visszatérve a közvéleményt erősen foglalkoztató árkérdé­sekre, mint ismeretes, az el­múlt napokban a Miniszter- tanács irányelvekben fogal­mazta meg a vállalati árpoli­tika követelményeit. A kor­mány kötelezettséget vállalt arra, hogy terven felüli ár­emelést előidéző központi in­tézkedést nem hoz, állami, gazdasági intervencióval, a kí­nálat ösztönzésével, az érvé­nyes árszabályok megtartatá- sával gátat szab az áremel­kedéseknek. Az indokolatlan áremelések elleni fellépésben kéri a társadalmi szervezetek és a lakosság együttműködé­sét. — Hat képviselő javaslatot juttatott el az Országgyűlés elnökéhez, amelyben kérik, hogy a Magyarországon le­telepedni szándozó külföldiek helyzetének javítása érdeké­ben hozzunk létre egy külön pénzügyi alapot. A képviselők javaslatával a kormány egyet­ért, és — más előirányzatok terhére —. 300 millió forint át­csoportosítását tervezi e cél­ra. A kormány nevében ké­rem ehhez a Parlament egyet­értését — mondotta végezetül Villányi Miklós. Az Országgyűlés a pénzügy- miniszter tájékoztatóját tudo­másul vette. Ezután a 300 millió forint értékű letelepe­dési alap létesítését — a Pénz­ügyminisztérium tájékoztatójá­ban elhangzottaknak meg­felelően — 12 ellenszavazat­tal és 10 tartózkodással el­fogadták. Ferihegyi nemzetközi repülő­térrel kapcsolatos környezet- védelmi intézkedések haladék­talan megkezdését. A jelentéssel Dobos Fe- lencné képviselő- és Urbán La­jos közlekedési miniszter egyet­értett. A jelentésben foglalta­kat az Országgyűlés egy ellen­szavazattal és két tartózkodás ellenében elfogadta. Ezt követően további inter­pellációk hangzottak el. Kovács Lászlóné (Budapest, 7. vk.), a Meggyfa utcai nap­közi otthonos óvoda óvónője a szociális és egészségügyi miniszterhez intézett interpel­lációt az abortusz-bizottságok megszüntetése tárgyában. Dr. Csehák Judit válaszában ismertette, hogy 1974-ben szü­letett az a minisztertanácsi határozat, amely átfogó intéz­kedéseket tartalmazott a ked­vezőtlen folyamatok megféke­zésére; tudniillik arra, hogy a hatvanas évek elején már 200 ezer művi terhességmegszakí­tást hajtottak végre. Ez a ha­tározat korlátozta a terhesség (Folytatás o 3. oldalon) Váncsa Jenő expozéja Dr. Villányi Miklós pénzügyminiszter tájékoztatója (TELEFOTO —MTI—KS DN) Villányi Miklós tájékoztatója az adórendszer bevezetésének tapasztalatairól

Next

/
Oldalképek
Tartalom