Dunántúli Napló, 1988. március (45. évfolyam, 60-90. szám)
1988-03-15 / 74. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli XLV evlolyom, 74 nam I ; mm w -Wt wm B mm mu*» K \*\ i«». március »5., kedd L lilUlil L) I Az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának lapja A tartalomból: Beszámoló a nemzetközi tőzsdekonferenciáról (3. oldal) * 75 éves a Zipernovszky (5. oldal) A Pécsi Hőerőmű múltja, jelene, jövője (5. oldal) A valóság hősei Szavahihető történészek már régen kimutatták, hogy ama bizonyos esős március idusán, kereken száznegyven esztendővel ezelőtt, Petőfi sok helyütt elszavalta a Nemzeti balt, csak éppen a Nemzeti Múzeum lépcsőjénél nem tette ezt, noha emléktábla hagyományozza nemzedékről nemzedékre e legendát. S nehogy azt higy- gyük, hogy Hatvány Lajost, akitől e ténymegállapítás származik, a legendarombolás, netán valamiféle de- heroizólás szándéka vezette, mint ezt életében, s halála utón is olyan sokan állították, állítják. Hiszen egy életet szánt Petőfi munkásságának tanulmányozására, rövid életútjának minden létező dokumentumát felkutatta, s ugyancsak bajos lenne feltételezni, hogy e lelkes kutatómunkában negatív érzelmek vezették volna. Öt is és másokat is, akik nem a frazeológiában, hanem a tények következetes felkutatásában látták az igazán forradalmi cselekvést, s az 1848/49-es polgári demokratikus forradalom, illetve szabadságharc méltó megbecsülését - a realizmus igénye vezette. Mert a történelem lehet az élet tanítómestere, hogy a régi latinok közmondását használjuk, de kizárólag abban az esetben, ha a históriát annak láttatjuk és látjuk, ami valójában. És ez minden emlékezés értelme is. Persze, nélkülözhetetlen a kegyelet, a tisztelgés aktusa. Valóban szükség van arra, hogy nemcsak számon tartsuk elődeink teljesítményeit, hanem emberi vállalásaik, elszánásuk merészségét is ismerjük el. Az az ünnep azonban, amely a koszorúk elhelyezésével kimerül, amely nem több, mint egy főhajtás a hősök és a nem hősök, azaz az egyszerű cselekvő emberek emléke előtt - óhatatlanul az Ady által emlegetett Tarjagos Illések malmára hajtja a vizet. Frázissá alacsonyul az ünnep, amely pedig mai hétköznapjaink iránytűje is lehetne. Március 15-én pediq fel kell tennünk ezt a kérdést, s valójában feltehettük ezt az elmúlt szózharminc- kilenc év alatt minden évfordulón, hogy voltaképpen ki a reális politikus? S egyáltalán „forrófejű” fiatalemberek csináltók-e 1848-at, avagy megfontolt, a kor valóságos lehetőségeivel tisztában lévő Dolitikusok? Mert Petőfiről eléggé elterjedt tévhit, hogy ösztönös „vadzseni" volt, aki inkább érezte, mintsem tudta, hogy mit kell tennie. És „forrófejű” volt-e Kossuth Lajos, aki 1849 tavaszán - sok-sok külpolitikai érdek ellenére, nem is beszélve a belpolitikai ellenállásról - befejezte a forradalom ügyét, s detroni- záltatta a Habsburg-házat a debreceni nemzetgyűléssel? És „forrófejű" volt-e Szemere Bertalan? És o heveskedés, az előre nem látás hozatta meg, például, a már Szegeden ülésező nemzet- ayűléssel az akkori Európa (s taión oz egész világ) első nemzetiségi törvényét? Hiszen jószerivel elsorolhatjuk azokat az úgynevezett észérveket, amelyek a fontolva haladás mellett szóltak, amelyek fokozottabb óvatosságra intettek, amelyek szerint inkább várni kellett volna. Petőfi nem volt „forrófejű" fiatalember. És Arany János sem a pillanat hatása alatt írta a Nemzetőrdalt. És Kossuth Lajos sem azért folyamodott a végső eszközökhöz, tehát Középkelet- Európa e távoli szögletében a köztársaság oly ismeretlen és veszedelmes (mármint a monarchikus Európa számára annyira ellenszenves) intézményének ' bevezetéséhez, mert az indulat elhomályosította látását. Az erőviszonyok valóbon egyenlőtlenek voltak. De az sem kétséges, hogy az o Magyarország, amely 1849 derekán köztársaság lett, amely célként tűzte ki az ország lakosságának többségét alkotó nemzetiségekkel való megbékélést és polqári. együttélést - a iövö útja volt. Érdemes, noha a kérdés történetietlen, egyetlen pillanatra arra gondolni, hogy mi lett volna, ha . . . Mi lett volna, ha hetven esztendővel később, 1918 azokra a reformokra építkezhet, amelyeket 1849 kezdeményezett . . . Hiszen még egy évtized sem telt el, s mór Kö- nigsgrötznél a Monarchia csaknem halálos tőrdöfést kapott a poroszoktól. Tizennyolc esztendővel március idusa után, Deák Ferenc a kiegyezést előkészítő irataiban - a korra egyáltalán nem jellemző hallatlan merészséggel - majd a detro- nizóló országgyűlési nyilatkozat gondolatait idézi vissza. Majdnem szó szerint. . . Mert ő is tudta, hogy a lehetséges fejlődés útja nem lehet mós, mint a polgári, a népességi viszonyait reálisan látó, a feudalizmustól megszabadított ország. Nem a kétségbeesett elszántság, nem a lendület ereje, nem is valami költői jószándék vezette azokat, akik 1848. március 15-én. és az azt követő 17 hónapban a harcot vállalták. Ök Magyarország jövőjét érezték meq. Ha tetszik, ők voltak a reálpolitikusok, s nem azok, akik március idusába már belelátták Világos szomorú aktusát, Haynau rémuralmát, Bach korszerűtlen és rettenetes rendszerét. A reális politika ugyanis a jövőbe lát. Kicsit tovább, mint a holnap. A holnap- utánba kiván tekinteni. De ehhez az szükségeltetik, hogy a tényeket ismerjük meg. Ahogyan Petőfi tanulmányozta a francia forradalom történetét, mely bibliájo volt, hony úgy ismerje valaki az ország gazdasági reáliáit, mint a Védőegyletet szervező Kossuth. S az is szükségeltetik, hogy ne a legendáknak hianyünk, kapcsolódhatnak azok bárha a Múzeum lépcsőjéhez, avagy ha azt akarják elhitetni velünk, hogy 1848/49 szép ólom vök csupán. Az volt o valóság. Tiszteljük a volóság hőseit. E. F. P. Crósz Károly, a Minisztertanács elnöke a magyarországi egyházak vezetőivel találkozott a Parlamentben (TELEFOTO—MTI: Manek Attila—KS—DN) Grósz Károly megbeszélése egyházi vezetőkkel Crósz Károly, a Miniszter- tanács elnöke hétfőn a magyarországi egyházak vezetői- •ffl találkozott a Parlamentben. A miniszterelnök elöljáróban köszönetét mondott azért a támogatásért, amelyet az egyházak közéleti tevékenységükkel társadalmi-gazdasági törekvéseink megvalósításához nyújtottak az elmúlt időszakban. Miként hangsúlyozta: a mostani eszmecsere is várhatóan jelentősen hozzájárul ahhoz a hagyományosan jó együttműködéshez, amely az állam és az egyhazak között az elmúlt évtizedekben kialakult, kapcsolódik a kormány döntéseinek hatékonyabb előkészítéséhez, a kormányzati munka színvonalának javításához. A jószándék és a segítőkészség jegyében létrejött beszélgetés tapasztalataiból további munkájuk során egyaránt meríthetnek majd az állami és az egyházi vezetők mindazok érdekében, akiknek boldogulásáért együtt munkálkodnak. Grósz Károly a továbbiakban vázolta az ország társadalmi-politikai helyzetét, részletesen szólt a gazdasági kérdésekről, s megjelölte azokat a témaköröket, amelyekben az eayházi személyiségek közreműködésére számít a kormány. A találkozón Paskai László esztergomi érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke nagyra értékelte a kormány vezetőjének gesztusát, hogy lehetőséget teremtett az egyházi vezetőkkel folytatott eszmecserére. Biztosította a miniszterelnököt, hogy az egyházak továbbra is • támogatják a kormány kibontakozási programját. Reményét fejezte ki, hogy az együttműködés a nép javát szolgálja, és feloldja a meglévő feszültségeket. Utalt arra, hogy az emberek közérzete nem mindenben jó, s az egyházak is igyekeznek ezen javítani. Felhívta a figyelmet arra, hogy számos hívő embernek okoz lelkiismereti konfliktust a fegyveres szolgálat teljesítése. A katolikus eqyház nyilatkozatot fogadott el, amelyben alternatív katonai szolgálatra tett javaslatot. Tóth Károly püspök, a Magyarországi Református Egyház Országos Zsinatának elnöke megfogalmazta: egyháza megítélése szerint a nemzeti köz- megegyezés újragondolására van szükség, a fogalom tisztázása elengedhetetlen. Tájékoztatott arról is, hogy a re- fo'rmátus egyház fontos feladatának tekinti a kallódó fiatalokkal, az öregekkel való törődést, az alkoholisták és kábítószeresek felkarolását, itt viszont szorosabb együttműködést sürgetett a különböző állami szervezetekkel. Nagy Gyula, a Magyarort szógi Evangélikus Egyház püspök-elnöke hangsúlyozta: réqebben nem volt magától értetődő, hogy egy asztalhoz (Folytatás a 2. oldalon) Mihail Gorbacsov a jugoszláv fővárosban tárgyal Napirenden: a kétoldalú kapcsolatok és a nemzetközi helyzet időszerű Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára és félesége a jugoszláv állam- és pártelnökség meghívására hétfőn a kora délutáni órákban Belgrádba érkezett. Péntek délig tartózkodik jugoszláviai hivatalos baráti látogatáson. Útjára elkísérte Vagyim Medvegyev, az SZKP KB titkára és több tanácsadó. A belgrádi repülőtéren az II 62-es különrepülőgépből kiszálló Gorbacsovot, feleségét és kíséretének tagjait ünnepélyes külsőségek között Lazar Mojszov, az államelnökség elnöke, Bosko Krunics, a JKSZ KB Elnökségének elnöke, Marjon Rozsics, a szövetségi parlament elnöke, Branko Miku- lics, a szövetségi kormány elnöke és mós magas rangú személyiségek fogadták. Az SZKP KB főtitkárának ez az idei első külföldi útja. Először jár Jugoszláviában, ahol a Szovjetunióból utoljára 1976- ban Leonyid Brezsnyev tett ilyen jellegű látogatást. Mihail Gorbacsov az ünnepélyes fogadtatás után a repülőtérről belgrádi szálláshelyére, a Beli Dvorba hajtatott. Az SZKP KB főtitkára hétfőn délután a Föderáció Palotájában megkezdte hivatalos tárgyalásait Lazar Mojszovval, a jugoszláv óllamelnökség elnökével. A napirenden a kétoldalú kapcsolatok fejlesztése és a nemzetközi helyzet időszerű témái szerepeltek. A tárgyalások kezdete előtt Mihail Gorbacsov az Avala hegyen megkoszorúzta a jugoszláv ismeretlen katona emlékművét, majd pedig a Belgrád felszabadítósá.ért vívott harcokban elesett jugoszláv és szovjet hősök síremlé- két. Mutassanak nekem olyan országot, amelynek nincsenek kérdései Iz SZKP főtitkárának távirata Kádár lánoshoz Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára hétfőn, úton Belgrádba, Magyar- ország területe felett átrepülve a gép fedélzetéről táviratot intézett Kádár Jánoshoz, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkárához. A Magyar Népköztársaság területe felett átrepülve szívélyes üdvözletemet küldöm önnek, az MSZMP Központi Bizottságának, a magyar kommunistáknak, s minden dolgozónak, és sok sikert kívánok a szocialista építőmunkában — hangzik a távirat szövege. problémái. Ha ilyen akad, akkor én innét, Jugoszláviából Moszkvába ' hazatérőben, nyomban odautazom. Mihail Gorbacsov ezekkel a szavakkal fordult hétfő délután a Föderáció Palotájában a szovjet—jugoszláv csúcstalálkozó kezdetére várakozó újságírókhoz. A szovjet—jugoszláv csúcs- találkozó á tervezettnél fél órával későbben kezdődött el, mert a Belgrád felszabadításáért elesett jugoszláv és Szovjet hősök emlékművének megkoszorúzósóra indult Gorbacsovot a Knez Milos utcán összegyűlt tömeg lelkes ünneplésben részesítette, s az SZKP KB főtitkára a gépkocsi(Folytatás a 2. oldalon) Szőlőmetszési bemutató Legalább 300-an vettek részt azon a szőlőmetszési bemutatón, melyet tegnap délután rendeztek a Pannonvin Kutató Állomásának szentmiklósi telepén. Az érdeklődőknek bemutatták az elmúlt év kutatási eredményeit, valamint korszerű tőkeművelési és metszési módok ismertetésére is sor került. A program a kísérleti borok bemutatásával zárult. Läufer László felvétele
