Dunántúli Napló, 1988. március (45. évfolyam, 60-90. szám)
1988-03-02 / 61. szám
Dunántúli napló 3 1988. március 2., szerda Szakközépiskolai osztály indul Tervek, gondok a pécsváradi sxakm unkás- képzőben fl József Attila Művelődési Központ szerepei Nem cserél gazdát Eladja a Mecseki Szénbányák a József Attila Művelődési Központot — járja a hír Pécsett, többen már a következő fenntartó kilétét is tudni vélik, sőt a várható pénzügyi nehézségekről is beszámolnak. A művelődési központot a Mecseki Szénbányák a városi tanáccsal közösen üzemelteti. Diákparlament A szakmunkásképzők és általában a középfokú tanintézetek mai gondjai, bajai jellemzik a Pécsváradi Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakmunkásképző Intézetet is, ahol diákparlamenten voltunk nemrég. A dr. Brezniczky József vezette iskola az átlagosnál kedvezőbb körülmények között néz a következő évek elébe. Új iskolai tömbben dolgozhatnak: 10 tanterem, köztük szaktantermek, laboratóriumok, tanműhely, tornaterem és szabadtéri tornapályák alkotják az úi iskolát. A régiben, az egykori városházán a tanulószobák, a konyha, az ebédlő van. Egy távolabbi, harmadik helyen van a diákotthon, melynek 18. századi épületében a központi fűtés hiánya okozza a legtöbb kényelmetlenséget. Az intézet eredeti profiljához való kapcsolatot erősíti, hogy ősszel általános állattenyésztő szakközépiskolai képzést indítanak. Az igazgató elmondja, hogy igen nagy az érdeklődés az érettségit is adó oktatási forma iránt, amire Pécsvárad várja a jelentkezéseket. A tárgyakat mérnöktanárok oktatják, a korszerű iskola mellett a Zengő- clja Mgtsz most felújított, modernizált állattartótelepe jelenti a gyakorlati hátteret. A távollokóknak kollégiumi elhelyezést tudnak bztosítani. Ezek voltak a diákparlament jó hírei. És ami megszokott, hogy a tanulók ismét az élmezőnyben szerepeltek az országos szakmai tanulmányi versenyeken. Hát a rosszak? Az például, hogy az utóbbi három évben feltűnő hanyatlás állt be a tanulmányi eredményekben. Ezt azonban szinte valamennyi középfokú tanintézetben hallani lehet manapság. Mintha ez a generáció nem volna tudatában annak, milyen nehéz körülmények között kell rövidesen helyt állnia. Mintha nem tudná, mintha nem tanították volna meg neki, hogy kemény, szívós munkával kell felkészülnie az életre, sőt felnőttkorában is végig keményen kell helytállnia. Vagy lehet, hogy nem a gyerekek találták ki azt, hogy erőfeszítés nélkül is lehet érvényesülni...? De vissza a pécsváradi szakmunkásképzőhöz: soha ennyi bukott tanuló nem volt még az iskola húszéves történetében, mint most félévkor: a gyerekek 28,7 százaléka. Ez úgy is érinti őket és a családokat, hogy 87 tanuló nem kap ösztöndíjat, csak 50 forint szociális támogatást — a kollégiumi díjok viszont megemelkedtek. Vajon ez ösztönöz majd tanulásra? — mert valaha ösztönözte a tanulókat. Nemcsak ebben az iskolában, másutt is hallani a fegyelem elképesztő méretű leromlásáról. A rongálások ebben az új intézményben is napirenden vannak, állandó harcot kell vívniuk a pedagógusoknak a dohányzás ellen - ami az egész iskolában és egyáltalán tilos. Igazolatlan mulasztás, szemetelés, italozás szerepel még a listán. Az rtt dolgozó tapasztalt pedagógusok külön fájdalma a trágár beszéd, ami feltartóztathatatlan szennyárként önti el az iskolákat, a munkahelyeket, az utcáról nem is beszélve. középfokon Brezniczky József igazgató elmondta, hogy 18 millió forint költségvetéssel dolgozó intézetük készen áll mindenfajta szakkör, öntevékeny csoport támogatására. Fiatal testnevelőtanáraik vannak, sok a sportolási lehetőség. Ez az iskola minden évben, minden osztályának párnapos tanulmányi kirándulást, országjárást képes biztosítani. Mondjam azt, hogy tálcán kínálkozik sok-sok lehetőség a szakma tanulásán, a sporton, könyvtáron, mozin kívül? És a másik oldal, a fiataloké? Lehet, hogy oz én készülékemben van a hiba, de nekem kicsit szegényes volt az a - főként kívánságokból álló — lista, amit a parlament elé vezettek. Olyan kérdések, hogy legyen több kimenő, legyen szabad a szilenciumi tanulás, változatosabb az étkezés, több a kirándulás, lehessen szerezni jogosítványt... És ígv tovább, és így tovább. Nemrég egy igen tapasztalt pedagógus fejtegette nekem, mi „a gyermek érdeke". Ha úgy vesszük, az, hogy legyen minden másnap palacsinta ebédre, ne kelljen tanulni, ellenben sokat lehessen játszani, szórakozni, kellemesen eltölteni az időt — mert ugye, szilenciumon ülni szép tavaszi délutánokon, ez borzasztó. De kérem, az iskola kegyetlen intézmény, amelyben az ifjúság mindik sokat szenvedett, amióta viláq a világ. És szenvedéseiért bizony soksok diákcsínnyel és huncutsággal állt bosszút. Ám a kedves diókcsínyek mintha kimentek volna a divatból. E téren is keményedett a stílus. Tapasztalt, a pólyán sok évet eltöltött tanárok mondják, hogy erejük fogytán, eszközeikből szinte kifogytak. A pólyán pár éve dolgozó fiatalok ugyanezt beszélik. És a szülők? Ők mintha azt vallanak, az iskola dolga, hogy nevelje a serdülőt. Pécs- vórodon úgy fogalmaznak a tanárok, hogy a szülőket nem érdekli, mivel és hogyan tölti gyermekük a szakmunkásképző hórom évét. Ebben az iskolában háromszor rendeznek szülői értekezletet eqy tanévben — de mindig minden odalátogató szülő rendelkezésére állnak. Általában csak azok jönnek el, akiknek a gyermekéről csak jót tudnak mondani a pedagógusok. A többi szülő a levélre sem válaszol. Az iskola nem kap segítséget a szülőktől, még erkölcsi támogatást sem. Nem egyetlen intézmény, sokkal inkább egy intézmény- típus, a középfokú tanintézet felerősödő gondjairól próbáltak szólni a fenti sorok — szándékunk szerint általánosítás és szűkítés nélkül. Olyan időszakban, amikor egy nagylétszámú korosztály lép színre, s kell iskolában tartani a tanköteles korig, 16 éves koráig. Sokszor gyötrelmes áron. olyan helyzetben, hogy a pedagógus meg van fosztva minden eszköztől. Lelkesedésére, odaadására tovább nem lehet apellálni — mert már odaadott mindent. A kenyérkereső szülőnek sem lesz — bár volna — több ideje gyermekére. Megoldást egyetlen egyet látok, azt hiszem, so- kadmagammal: több és jobb iskola kellene, több és jobb tanár — azaz több pénz az oktatás, a művelődés számára. Mert elfogytak az egyéb tartalékok. Gállos Orsolya A bányához tartozik még jó néhány klub, sportlétesítmény. A bánya szanálásának ténye vetette fel csak a találgatásokat, vagy valóban tervezik, hogy néhány művelődési intézményről lemondanak? A kérdésre Jambricsek József, a Mecseki Szénbányák szakszervezeti bizottságának titkára és Suhajda Tibor, a szénbányák szakszervezeti bizottságának művelődésügyi kérdésekkel foglalkozó politikai munkatársa válaszolt. — Mi is hallottuk már ezt a hírt, de nem tudjuk, honnan származhat. Tény, hogy nehezebb helyzetben vagyunk, mint tíz évvel ezelőtt, omikor átvettük a művelődési központot, de a "ház eladását nem tervezzük. Át kell rendeznünk a jóléti és kulturális keretet, rangsorolni a feladatokat. A jövőben elsősorban azt fogjuk támogatni, ami a közvetlen termelői, dolgozói érdekeket segíti. Szűkíteni fogjuk o külső támogatásokat. Arra viszont törekszünk, hogy ne kelljen visszalépnünk a dolgozók segélyezésében, az üzemi étkeztetésben, az üdültetésben, a szanatóriumi költségek fedezésében, a nyugdíjas kedvezményekben — mondta Jambricsek József. — Két óvodát átadtak januártól a városi tanácsnak. Termetéhez méltó magabiztossággal szól. 190 centis és mindenről van véleménye. Határozottan fogalmaz, közben élénken gesztikulál. Mindenről eszébe jut valami újabb élmény: öröm vagy sérelem. Sarkosan formálja gondolatait, aztán utána árnyal, mint a legtöbb középiskolás. Nekem nagyon szimpatikus ez a radnótis fiú. Dobos Csanádnak hívják. — Szokatlan keresztneved van . . . — Én meg vagyok vele elégedve. Ősi magyar név. Négyen vagyunk testvérek, a nővérem és mi, fiúk, hármasikrek. Mindannyiunknak régies neve van. Különben is szeretek különbözni, utálom az átlagembereket . . . — Ki oz átlagember, Csa- nád? — Hát. Akinek nincs véleménye semmiről. Csak úgy elvan. Nekem magasabb a mércém, szeretnék felfedezni valamilyen értéket magamban. — Szép szavak. És sikerült már? — Sajnos, igazán még nem. Sokszor úgy érzem, minden érdekel, mindenbe belekapok. Meg akarom próbálni magam. De egyelőre nem vagyok egyéniség. — Én mást hallottam: hogy vannak afférjaid, hogy értelmesen beszélsz, de nem kímélsz senkit, hogy nem a legjobban tanulsz. Ez így együtt már mutat valamit. — Nem is tudom . . . Állandóan más vagyok. Volt, hogy el akartam szakadni mindenkitől. Álcát öltöttem, nem szóltam senkihez. Aztán meg előtérbe dobtam magam, küzdöttem, hogy befogadjanak újra. Ugyanígy vagyok a tanulással is, ami érdekel, azzal sokat — Túlnyomórészt mór nem vállalati gyerekek járnak a Buzsáki úti és a somogyi óvodába. Megnézzük azt is — valóban használják-e dolgozóink az összes sportpályánkat, mert a fenntartásuk bizony, költséges. A közvéleménynek is meg kell szoknia, hogy amit a bánya dolgozói nem használnak, azt nem tudjuk másoknak ajándékként üzemeltetni. — A József Attila Művelődési Központ a vállalat központi művelődési intézménye, feladatát és látogatottságát figyelembe véve korszerűsítését és bővítését szeretnénk elérni, amikor a pénzügyi helyzetünk lehetővé teszi. A vállalat tervezi Meszesen újabb bányász lakótelep építését is, így a ház szerepe csak nőni fog - veszi át a szót Suhajda Tibor. — A művelődési központban tartjuk a nagyobb értekezleteket, ünnepségeket, és □ szakmai oktatást is. Gazdasági, politikai, műszaki rendezvényeinknek is színtere a ház. Hét klub, tizenegy gyermek- szakkör, különböző felnőtt művészeti csoportok otthona. Az üzemi munkáskluboknak módszertani segítséget nyújtanak. A hét üzemünkben működő videóhálózatunknak is a művelődési központban van a bázisa. Információs anyagokat szolgáltatunk, amelyeket műfoglalkozom, meg van annyi felesleges tantárgy a suliban, a gépek is elavultak, de ez nem az iskola hibája, nem ott dől ez el, ha jól tudom. Szóval nem akarok semmit másra fogni, tény, hogy nem vagyok a szorgalmak szobra. — Miért? Ezen még nem próbáltál változtatni? — Szerintem a jó tanulás nem feltétlenül egyenlő a minőségi tudással. Ezzel, amit a suliban tanulunk, nehezen tudunk boldogulni az életben. Több van bennünk, mint amit mutatunk. Azt veszem észre magamon, hogy egyre többet foglalkozom olyasmivel, ami nem tananyag. — Ez dicséretes, de a továbbtanuláshoz kevés. — Tudom. Már rég eldöntöttem, hogy egy évig dolgozom, utána próbálom meg a közgázt. Akkor duplázzák a felvételin elért pontokat. Kőfúró leszek. — Szüleid mit szólnak ehhez? szakkezdés előtt, hetente egy alkalommal nézhetnek a dolgozók. Részleteket láthattak bizalmi testületi ülésekről, vannak munkavédelmi filmjeink. Az embereket érdekli mindez. A későbbiekben többskálájú kínálattal lepjük meg őket. A kisebb klubok közül lesznek-e olyanok, amelyeket a bánya elad vagy megszüntet? — Erről még semmi konkrétumot nem tudok mondani. Elképzelhető, hogy egymáshoz közel eső kluboknál gondolunk erre is, de nem ez a fő célunk. Elvünk, hogy amelyik gazdaságosan üzemeltethető, annak elismerjük a létjogosultságát. A József Attila Művelődési Központnál is kértük, és az ott dolgozók maguk is törekednek arra, hogy saját bevételüket növeljék — válaszolta Jambricsek József. — Milyen programokkal kívánják gazdálkodásukat erősíteni? Csatlós Ferenc, a Művelődési Központ vezetője nem késik a felelettel: — Eddig mi voltunk a „jó bácsi". Nem kértünk például terembéreket, ingyen adtuk ki felszereléseinket. Ezen változtatni fogunk. Együttműködési szerződéseket szeretnénk kötni az egyes üzemekkel. Ajánlatokkal látjuk el őket, amelyből választanak és így valószínűleg nagy számban el is látogatnak programiainkra. De ez csak néhány ötlet a sok közül. Emellett úgv tapasztaljuk, hogy a ház elég népszerű, a városból is gyakran jönnek műsorainkra. — Édesanyám egyedül nevel bennünket, édesapám 1984- ben meghalt... — Hol dolgozik édesanyád? — Könyvtáros a MÉV-nél, és támogatja a továbbtanulásunkat, nővérem már másodéves egyetemista . . . — Mennyi a havi zsebpénzed? — Száz forint. — Nem sok .. . — Nyáron dolgoztam. Abból a pénzből fedezem a luxusigényeimet: mozit, színházat, ilyesmit. Már eldöntöttem, ha majd most érettségi után elmegyek dolgozni, adok anyunak is a fizetésemből. — Aztán ha nem adsz, legfeljebb elnézést kérsz . . . — Értem a célzást. Valóban az iskolai parlament után bementem az igazgatóhoz és elnézést kértem azért a hangért, amit használtam .. . — Mi történt? — Néhány apróbb dolgot tettem szóvá csupán, hogy miért nincs WC-papír, meg miért nem hagyhatjuk a suliban a könyveinket, aztán, hogy miért kell a végzősöknek is fizetni a szalagavatón. Elkapott a hév, nem is emlékszem pontosan, mit mondtam. Nem nagyon tetszett a válasz, aztán . . . Azt hiszem mondtam, hogy az igazgató úr itt azzal védekezik . . ., meg ilyeneket. Pofátlan voltam egy kicsit, aztán bementem hozzá, ő meg mondta, hogy kérjek elnézést a hangosban is. Megtettem. — Most mentegetőzöl? — Nem. Nincs rá szükségem, sőt inkább örülök, mert vita volt. Végre vita a diókpar- lamenten. — öregdiák vagy, te mit vársz az elsősöktől? — Hót, hogy köszönjenek előre, engedjenek előre az ajtóban. Tiszteletet, no és a véleményüket is. Mindig. Bozsik L. Az Elysiumról - másképpen A tízéves Szekeres Gyurika az Elysium nevű láger-szanatóriumban az 1066-os számú fogoly. Hatalmas kék szemeivel mindenkit megigéz. Még a rajta kísérletező orvost is. Kap tőle ajándékba egy színes üveggolyót. Amikor a tábornak — a front közeledtével — menekülnie kell, a gyerekeket elviszik az utolsó „fürdésre”. Gyurika, aki nem érti, mi folyik körülötte, nem tudja, miért hagyták cserben a szülei, csak a nagyobb fiúk elmondásaiból tudja vagy inkább sejti-érzi meg, hogy mi vár rá és a többiekre. Amikor bemasíroznak a gázkamrába, ő odalép az orvos elé, és odanyújtja az üveggolyót. Ezzel a gesztussal úgy vonja vissza az emberi értékek érvényét, mint a Doktor Faustusban, Thomas Mann regényében a főhős, Adrian Leverkühn vonja vissza Beethoven IX. szimfóniáját. A mi világunkban — a negyven-ötven évvel ezelőttiben különösen — nincs létjogosultsága az örö'módának. Szekeres Gyurika visszavonó gesztusában ugyanaz a felismerés, megsejtés érezhető, amivel ma, kevésbé rendkívüli, de nem kevésbé embertelen helyzetekben találkozhatunk. Szekeres Gyurika naiv és ártatlan — mégis, egy idő után azért korholja magát, hogy miért nem rúgott és harapott, miért tűrt. Gyermeki dilemmája nem kevésbé feloldhatatlan, mint Sánta Ferenc ötödik pecsétjének hőseié, akik nem tudják. Tomóceuszkakatitik len- nének-e vagy Gyugyuk, ha választási lehetőségük adatnék. Szántó Erika múlt héten közvetített filmjében épp ezt a dilemmát érzem a legmegrá- zóbbnak. Gyurika az üveggolyó visszaadásának gesztusával azt is elárulja, hogy tisztában van a sorsával: tudja, az utolsó „fürdés” a halálba vezet. Ez a tudás nem ma- gasztosítja fel, de emberré teszi. Ahogy másokat is emberré tehetne haláluk biztos tudata. Ez a tudás, saját létünk végességének tudása, minden emberben jelen van. Mégsem teszi meg életelvévé szinte senki. Pedig csak úgy élhető kiteljesedett emberi élet, ha halálunk biztos tudatával élünk. Az elíziumot, a túlvilá- gi paradicsomot sokféleképpen elképzelhetjük. De a földi elí- ziumok olyanok, mint ebben a Keszi Imre regényéből készült filmben. A földi elízium felér a pokollal vagy a purgató- riummal. Ez az, amit az ember a földi létben magának és másoknak nyújtani tud. Más lét pedig nincsen. Világunk igazi természetével aki nem akar, az sohasem néz szembe. A tömegkultúra idillhazugságai — sokak esetében — mindent feledtetni képesek. A művészet azonban nem tud, és nem is enged felejteni. Most jó volna moralizálni vagy történelmi fejtegetésekbe bocsátkozni, önvizsgálatról és őszinteségről, tisztességről és felelősségről, lelkiismeretről és becsületről szólni. Még jobb volna ózonban hallgatni, és az olvasót is erre a hallgatásra késztetni. Egy hitelét vesztett világban először a szavak veszítik el a hitelüket. De megérhetjük azt, hogy a hallgatásnak sem lesz már hitele. Akkor pedig irgalmazzunk egymásnak - ha már nincs istenünk, aki irgalmazhatna nekünk. A kislányom ezen a héten lesz egyéves. Naiv és ártatlan. Neveljem-e rúgásra, harapásra? Hatalmas fekete szemeivel mindenkit megigéz. A világtól kapott ajándékait vajon nem kell-e egyszer majd visszautasítania? Amikor megszületett, kapott egy számot. Remélem, soha nem kap majd másikat. M. P. B. A. I Elég-e csak jó! tanulni? Különbözni ... Érettségi előtt, élmények forgatagában
