Dunántúli Napló, 1988. február (45. évfolyam, 31-59. szám)
1988-02-13 / 43. szám
A Dunántúli napló 1988. február 13., wombat Akadémiai székfoglaló Dr. Ormos Mária előadása az MTA székházában (Munkatársunk telelonjelentése) Dr. Ormos Mária, a Janus Pannonius Tudományegyetem rektora, az MTA levelező tagja tegnap tartotta meg nagy érdeklődéssel kisért székfoglaló előadását Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia székházában. Az 1921-es soproni népszavazás eseményeit elemezte egy eddig nem vizsgált szemszögből; elhelyezve a tényeket a térség hosz- szú távon érvényesülő nemzetközi erőviszonyainak alakulásában. Falugyűlés Királyegyházán Bölcsőde nem, ABC igen Az Ausztriával és Magyarországgal kötött békék a hatóit végérvényesen kijelölték, népszavazást nem helyeztek kilátásba és a magyar kormányt súlyos támadások érték a szövetséges hatalmak és a Kis- antant részéről is. „Ha azt látjuk, hogy o soproni népszavalást mégis meg lehetett tartani, úgy vagy elfogadjuk a vé- letletpről és a magyarok iránt érzett kivételes szimpátiákról szóló mesét, vagy megkíséreljük a felszín mögött kitapintani a valóban ható tartós érdekeket és kombinációjukat. Megemlítem még, hogy a kérdés elemzését nagyon megkönnyíti a nemrégiben általam megismert olasz irattári anyag." Nincs módunkban közölni o roppant izgalmas és új összefüggéseket feltáró székfoglaló beszédet teljes hosszúságában, de néhány megállapítást szeretnénk kiemelni, bár bizonyára szürkiti és leegyszerűsíti a szövevényes, mégis kiszámított „sakk-lépések" sorozatát. A döntés voltaképpen október 6-án a velencei találkozó nagyhatalmi jóváhagyása napján született. Ehhez képest minden további fejlemény mái csak részletkérdésnek számított, még ha a magyar kormány ennek nem is volt mindig a tudatában. Nyilvánvalóan nem volt ennek biztos tudatában a királyjórás idején, amikor a Csehszlovákia és Jugoszlávia részéről fenyegető lépések hatására rémületbe esett és a hatalmak befolyása érdekében a rémületet túl is játszotta. December 14-én megtartották a népszavazást Sopronban, 16-án pedig a környezeteként kijelölt falvakbon. A szavazatok 65/35 arányban oszlottak meg Magyarország javára (Sopronban a szavazók 71,2, a vidéken 44,4 százaléka szavazott Magyarországra; az eredményt azonban az egész körzetre egyesítették). December ?2-én a Nagykövetek Tanácsa elfogadto a szavazás eredményét, és december 28- án leszögezte, hogy a népszavazást teljesen rendben lévőnek találta. A magyor határokkal kapcsolatos népszavazás először is azt eredményezte, hogy ez a város és környéke magyar maradt. E tény fontos volt önértékét tekintve is, mert jelezte, hogy a városlakó nemzetiségi lakosság nem volt elégedetlen hazájával. Tagadhatatlan ugyanis, hogy Sopronban a német eredetű szavazók aránya lényegesen nagyobb volt a felmutatott 26,7 százaléknál (2,1 százalék volt érvénytelen), és ha ezt kis részben „kék cédulákra", valamint propagandára vissza is lehetett vezetni, a szövetséges ellenőrzés körülményei között, minden magyar fegyveres és hatalmi tényező távollétében erőszakról, vagy fenyegetésről nem lehetett szó. Nem kétséges, hogy az egyetlen diplomáciai siker, amit a magyar kormány a háború után kicsikart, mindenképpen jót tett a síri állapotban tévelygő nemzetnek, amelyet nemcsak a vereség, a súlyps veszteség tudata sújtott, de egyúttal a mindenfelől süvítő ellenségeskedés érzése vett körül. Az osztrák kormány bús arcot öltött ugyan, a valóságban azonban mégis elkönyvelhette, I, gy a népszavazás engedélyezése fejében a magyar kormány tisztán és puskalövés nélkül, úgyszólván „önként" átadta Ausztriának a terület egész többi, lényegesen nagyobb részét. A „Burgenland Ausztriáé - Sopron Magyarországé" megoldás egyúttal olyan kompromisszum volt, amely pontot tett a korridor-kérdés végére. Ausztria és Magyarország közös határának megszüntetése, a két állam területi elválasztása, és ezzel együtt Magyar- ország bezárása a Kisantant ölelő karjaiba mindaddig fenyegetett, amíg Burgenland ügyét le nem zárták. Jóllehet a magyar kormányok, beleértve ebbe végül Bethlen kormányát is, az idők során minden lehetséges és lehetetlen érvre hivatkoztak, mégis nagyon jól tudták, és Bethlen kiváltképp, hogy csak két adujuk van. Az egyik Ausztria gyengesége arra. hogy Burgenlandot erővel vegye birtokba, a másik az, hogy a nagyhatalmak nem kívánják beengedni oda a csehszlovák (vagy csehszlovák- jugoszlóv), csapatokat, mert éppenséggel a korridornak nem akarnak utat nyitni. E két fő pillér, alapvető meghatározó körül mozgott a magyar játék, ami azonban a tartós tényezők ellenére sem volt veszélytelen. A végeredményhez még jó adag kitartásra, ügyességre és — szerencsére is szükség volt. A „szerencse" fogalma alá sorolhatjuk a döntés idején kialakult személyi feltételeket. Ezek között fontos volt, hogy Olaszországban éppen az a Della Torretta volt a külügyminiszter, aki a kérdést közelről ismerte és aki el volt szánva arra, hogy azt mindenképpen megoldja. Lényeges volt emellett, hogy a bécsi és a budapesti követ meg tudta győzni őt arról, hogy a kérdést az olasz érdekeknek megfelelően nem oldhatja meg a magyarok pozitív részvétele nélkül, azt viszont csak engedmény útján lehet biztosítani. Ahhoz azonban, hogy Della Torretta utóbbi elképzelését megvalósíthassa, szükség volt nagyhatalmi támogatósra is. * Dr. Pataki Ferenc, az MTA fi. osztályának titkára méltatta székfoglaló beszéd értékeit, ismertette dr. Ormos Mária eddigi pályáját és átadta az akadémiai tagságról szóló diplomát. Barlahidai Andrea A falugyűlés, elképzeléseim szerint, az egykori agara szerepét kell, hogy betöltse. A nép és választott vezetőinek kötetlen beszélgetése. Amikor idegen ül be egy ilyen összejövetelre, nemcsak az ragadja meg a figyelmét (ho megragadja), amiről beszélnek, hanem a gyűlés hangulata is. A péntek esti királyegyházi falugyűlés előzményei is említésre méltónak tűntek fel. Sietősen lépdelő férfitől érdeklődtem, hol találkozik ma a falu népe. Együtt kerestünk tovább, mert ő sem tudta, sőt a presszó közönsége sem. Mint később kiderült, a helybéliek zöme későn, vagy egyáltalán nem kapott értesítést arról, hogy az ófész és a taA városi könyvtár munkájáról tárgyalt tegnap Pécs város végrehajtó bizottsága. Az előterjesztés áttekintette a városi hálózat 27 éves fejlődését: a fiókkönyvtár-hálózat kiépítését, majd folyamatos leépítését, a városkörnyék és a peremkerületek ellátásának részben sikeres fejlesztését. A városban a hálózat gyarapításának legjelentősebb eseménye az 543 négyzetméter alap- területű Várkonyi Nándor Fiók- könyvtár avatása volt 1980- ban: ez a korszerű és szép könyvtár nemcsak kölcsönzésre és helyben olvasásra vált be, hanem számos művészeti, köz- művelődési esemény színtere is. A mozgókönyvtórnak tíz kölcsönző állomása van, de az autóbusz műszaki állapota miatt meg kell szüntetni ezt a formát - így viszont Újhegy, Meszes, Potocs stb. ellátatlanok maradnak. Az anyagiak különösen az állományfejlesztés tekintetében karékszövetkezet beszámolóján kívül a falu általános dolgairól is szó lesz. A lakosok a tanácsot, az elnök a tanácstagokat hibáztatta. Nem jutottak dűlőre. A helyi tájékoztatás más módon is szóba került. A hon- gosbemondó hosszú ideje rossz, a lakosság egy része kimarad a falu eseményeiből - mondták. Nemigen nyerte meg a csobokick tetszését, hogy o híradó oszlopait azokkal a villanyoszlopokkal kívánja felújíttatni a tanács, amelyeket a hatvanas években és a könyvtárosok bérét illetően kerültek szóba (a városi hálózatban dolgozók fizetése ezer forinttal alacsonyabb a könyvtárosi átlagnál). 1976 óta a lassan felfelé kúszó könyvárakat a tanácsi költségvetés, a póthitelek és a könyvtár saját belső tartalékainak felhasználósa ellensúlyozni tudto, a jelenlegi és különösen a várható áremelkedések azonban előrevetítik azt, hogy alapvető müvekkel sem tudják az állományt gyarapítani. Ezért a határozati javaslat még 300 ezer forintot kért a tanácstól e gondok megoldására. A vitában felszólalt Brand- stötter György, o megyei tanács művelődési osztályának helyettes vezetője, aki egyebek közt az iskolai könyvtárak fokozott fejlesztését, a magángyűjtemények és adományok megbecsülését szorgalmazta. Tóth Mihályné vb-tag orro figyelmeztetett, hogy sok nagytudású könyvtáros hagyta el a pólyát. Üjváryné Füzy Agnes, társadalmi munkában, villany- vezetékek számára ástak be. A méltatlankodás hátterében az áll, hogy nyáron az állami gazdaság egyik aratógépe kidöntötte az egyik oszlopot, s azóta sem sikerült a kárt helyrehozni. Akkor már inkább az egész vezetéket leszerelik . . . A másik sarkalatos téma az alsófalui bolt kibővítése volt. ABC lehet belőle, ha a falu megszavazza, hogy a két éve föl nem használt tehát erre a célra fordítsák. Megszavazták. A Szentlőrinci Afész pedig ígéretet tett az üzlet fölszerelésére. a városi tanács csoportvezetője kifejtette: csak mások rovására tudna segíteni a művelődési osztály a városi könyvtárnak. Komlódi lózselné elnökhelyettes kiemelte a városi könyvtár munkájában a gyermekekkel és az ifjúsággal való foglalkozást, Szilvási lózsel vb-tog pedig visszalépésnek minősítette a bibliobusz megszüntetését, mire Pál lózselné könyvtárigazgató ismertette a kényszerhelyzetet: a busz javításának magas költségeit. Végül Piti Zoltán tanácselnök javaslatára a vb elfogadta, hogy a művelődés és a pénzügy újra vizsgálja meg a támogatást, de kéri a könyvtár saját forrósainak bővítését is. Ismét megvizsgálják a könyvtári busz működtetésének lehetőségét: a megszüntetésről egyelőre nem döntöttek. — Végül a vb egyéb ügyeket tárgyalt, egyebek között a pécsi „pinceprogram" végrehajtásának tapasztalatait. Moharos Géza tanácselnök nagy hangsúllyal szólt a köztisztasági intézkedésekről. Alakosok sem késtek a válasszal, a középületek környékének elhanyagoltságát fölemlítve. Biztató, hogy az elnök megígérte: az idén megszervezik a gépesített szemétszállítást. Elhangzott továbbá, hogy folyik a crossbar-központ fejlesztése, hamarosan befejezik a művelődési ház felújítását, ( hogy a bölcsődeépítésről anyagi okokból le kell mondaniuk. Pécsi orvost tüntettek ki A Pedagógusok Szakszervezetének székhazában Budapesten tegnap orvosoknak adtak át kitüntetéseket. Köztük egy pécsi orvost, dr. Dorsics György városi onkológus főorvost is Kiváló munkáért miniszteri kitüntetésben részesítették. A Pedagógusok Szakszervezete még a múlt évben az Egészségügyi Minisztériummal és az Országos Onkológiai Intézettel közösen a szak- szervezet kezdeményezésére — rákszűrési akciót hirdetett az oktatásban dolgozó nők részére. Baranyc megye és Pécs az elsők között volt. akik az akció meghirdetése után megszervezték a szűrés lebonyolítását. Az orvosok készségesen vállalkoztak a feladatra, és részükrői mindent megtettek, hogy valamennyi pedagógus nő rákszűrése megtörténjen. Mégis, a teljes létszámhoz képest, a szűrésen megjelent nők arányát nézve, a megyék között Baranya csak a középmezőnyben foglal helvet, Pécsett viszont az eredmény igen jónak mondható. Megyénkben a pedagógus nők létszáma összesen 9000, ebből 3816-an jelentek meg a rákszűrésen. Közöttük a pécsiek létszáma 2350. Természetesen a munka nincs lezárva, a rákszűrést folyamatosan végzik továbbra is. A tegnap átadott kitüntetésekkel az akciói segítő orvosoknak köszönték meg o munkájukat. A rak ellen A Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja, a Képző- és Iparművészek Szövetsége és a „Rák ellen az emberért - a holnapért" társadalmi alapítvány összefogásának jelentős eseményeként tarthatjuk szómon azt a kiállítást, amelyet pénteken rendeztek a Vigadó Galériában. A képző- és iparművészek 187 jelentős alkotója 310 művének értékét ajánlotta föl a rák elleni küzdelemhez. A sajtótájékoztatón dr. Eckharat Sándor professzor, az Országos Onkológiai Intézet főigazgatója, a kuratórium szakmai bizottságának elnöke elmondotta, hogyan értékelhető az alapítvány az orvos szemével. A rák eheni küzdelem legfontosabb területei a rehabilitáció, (a beteg önbecsülésének visszaadása), az egészségmegőrzés, egészséges életmódra nevelés, (a prevenció), a szűrés, (másodlagos megelőzésnek is nevezhetjük), és a ráktól való félelem feloldása az egész társadalom részvételével, vagyis mindazt ismerni a rákról, amit ma tudni lehet. Az 1985 szeptemberében meghirdetett alapítvány ma 1000 tagot számlál, és egymillió 80 ezer forinttal gazdálkodik. A kiállításon bemutatott műalkotásokat a látogatók AFA kötelezettség nélkül, lényegében háromnegyedes áron vásárolhatják meg, így várhatóan 2 millió forinttal emelkedik majd a rák elleni alapítvány értéke. Sámi Jolán G. T. Mona Lisa lő — egy gyönyörű szép néFILMJEGYZET „Leonardo, mivel Mono Lisa gyönyörű szép volt, a következő fogással élt: miközben a hölgyet lestette, mindig hivott valakit, aki énekelt, vagy muzsikált, folyton bohócokat tartott, hogy felvidítsák a modellt, hogy elűzzék a komolyságot, mert ez gyakran elfogta azokat, akiknek portréját festik." (Giorgio Vasari: A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete - Leonardo da Vinci.) Furcsa film ez a Mono Lisa. Krimi? Is — hiszen egyik hőse prostituált — a prostitúció egy ágyban fekszik a bűnözéssel; márpedig minden krimi alfája a bűn. Viszont ómegája az igazság győzedelme, amit amatőr vagy hivatásos, de mindenképpen a törvényes rend képviselője visz diadalra. A másik „pozitív” hős — úgysmint bohóc — viszont éppen a börtönből szabadult, valami piti kis bűnöző, ki csak azért ülhetett hét évet, mert a főnök „elvitette" vele a balhét. A Mona Lisa kriminek tehát nem egészen krimi — merthogy a krimi igazából a (kis)polgór megnyugtatására szolgál, miután alaposon felborzolta kedélyét: lám-lám, mily fertelmek van. nak égen és földön, s lám- lám, a törvényes rend azért mindig fölébük kerekedék. London, Soho és környéke — egy ugrás csak onnan a Ritz, vagy egyéb előkelő hotel. Börtönéből frissen szabadult hősünk — alacsony, kövérkés, kopasz, „bunkó”, cTmúgy krimikedveger lány sofőrje lesz. A fekete Gioconda bohócaként szállítja találkáról találkára, egyik kastélyból a másik elegáns hotelbe a lányt — ám nem sikerül felvidítania, ki olykor elegáns autóján az utcai prostituáltak között keres valakit: egy szőke, fiatal, angol lányt . . . Ha mindenki végezné a maga dolgát, semmi bonyodalom nem lenne. De a fekete lány kilépteti szerepéből derék sofőrjét — s ezzel sérül meg a törvényes rend. Mert a törvény, hogy vannak erős emberek, s vannak gyengék; az erősek uralkodnak a gyengéken, s hasznot húznak belőlük. Szinte mindegy, hogy mi az erős ember — öklétől az-e, vagy pénzétől, mit törvényesen szerzett, örökölt —, vagy strici, kurvák futtatója. S az is szinte mindegy, hogy mi a gyenge - alkalmazott-e, foglalkoztatott, vagy testét áruba bocsátó (ha más munkavégző képességére nincs fizetőképes kereslet) kurva. Csak az álszent társadalmi közmegegyezés tekinti az eqyiket tisztes polgárnak, munkáltatónak és munkavállalónak, a másikat pediq bűnözőnek; stricinek, utcalánynak. Mono Lisa ajkán szerény a mosoly: kit festenek, hajlamos a komolyságra. Vagy a festő az, kit a komor-komoly modell vonz igazán? Az arc mögötti megélt élet, annak minden titka, tragikuma, kiszolgáltatottsága? Niel Iordan és David Le- land filmje talán nemcsak a kísérőzeneként felhangzó Nat King Cole-slágsr után kapta címét. Bodó L. H. J. A Pécsi Városi Könyvtárról tárgyalt a vb A Várkonyi Nándor könyvtár olvasótermében Még nem döntöttek: megszűnik-e a bibliobusz
