Dunántúli Napló, 1988. február (45. évfolyam, 31-59. szám)
1988-02-07 / 37. szám
Panoráma Vastaps Petiiért Morénak Caterina Moro, a képünkön látható olasz slágerénekesnő itáliai rekordot állított fel: kilenc perccel a koncertkezdés előtt kérték meg, hogy ugorjon be egy megbetegedett kolléganője helyett. Ö beskálázott, közben átöltözött és pontosan a kezdés előtt a pódium bejáratánál állt. Negyedórás vastapsot kapott, elsősorban Petti Smiths dalainak előadásáért. Kiállítás a keresztesháborúk korából A jeruzsálemi Rockfeller Múzeum XI. és XII. századbeli művészeti emlékekből nyitott kiállítást. A keresztesháborúk korából harmincnégy királyszobor látható egyebek között. A tárlatot a keresztesháborúk legnagyobb csata- vesztésének 800. évfordulójára rendezték meg. Teresa lett Lulu A modern zenés színpad egyik legnagyobb műve Alban Berg: Lulu című zenedarabja. A mostani brüsszeli bemutatóra hat hónapja nem döntöttek, hogy ki játssza a címszerepet. Most megszületett a döntés: Teresa Stratas. Konfekciós gitárok ? A The Alarm nevű rockzenekor lenközelebbi koncertjét úgy hirdeti, hogy ők játszanak a világ legjobb konfekciógitárjain. A londoni hangversenyükre a jegyek mindenesetre elkeltek - eddig a konfekció bevált. SIKER Világtalanul, fél karral... Vokányi lidércháncok Tűzszerész.. . Ma ritkán hallani róluk. Valaha, 1945 tavaszától viszont még évekig létkérdésnek számított a munkájuk. Amikor a háborútól sebzett földek hatalmas összefüggő területei rejtették a halált... Amikor előbb hatástalanítani kellett az aknamezőket ahhoz, hogy ember, igá sá I lat, gép ráléphessen megművelni: a terményért, az életért. A tűzszerész fogalmával mindeddig csak önmaga környezetében találkoztam. Amíg föl nem hívták a figyelmemet az országos néprajzi és nyelvjárási gyűjtőpályázat Pécsett elbírált I. díjas pályamunkájára, amely Lidérc, lidércláng, lidérctánc címmel Vokány környéki néphiedelmeket dolgozott fel sajátos elbeszélő formában, novellisztikus elemekkel átszőve. Érthető, úgy gondolom, a szándék izgalma bennem, amikor elolvastam a szerző és segítőtársa nevét a dolgozat elején: ,,/rfa Szabó István világtalan ny. tűzszerész és aknakutató, Makó, Czuczor u. 13. — Beküldte a pályázó kérésére és megbízásából Rácz Sándor tanár, a Makói József Attila Művelődési Központ csökkentlátók klubjának vezetője" Útra kelve először Rácz tanár úrtól tudtam meg, hogy 13 éve vezeti a vakok és csökkenlátók mintegy 30 tagú néprajzi klubját. Maga is gyűjtő, s a foglalkozásokon olyan előadásokat tart, amelyekkel a vakok életélményeinek passzív állományából igyekszik felszínre hozni már-már feledésbe hulló motívumokat és elemeket. A világtalanoknak ugyanis rendkívül erőteljes az emlékmegtartó képessegük. Szabó István bácsié pedig, mint számos dolgozata bizonyság rá, átlagon felüli. Együtt kerestük föl a kis makói családi házban. Szívesen mesélt az életéről. Éveken át aknák, bombák százait hatástalanította, mig 1947 pünködje után egy kibiztosított taposóakna kiemelés közben felrobbant, és leszakította a jobb karját. Akkor vakult meg, s agyrázkódással fél évig nyomta az ágyat. Fölépülve nagy-nagy kínlódásokkal megpróbált új életet kezdeni fiatal felesége segítségével. Bal kézzel ásózott kis kertjükben; dolgozgatott, amit bírt, mindent. Teltek az évek, s egyszeresek megalakult a világtalanok néprajzi klubja. Rácz tanár úr rengeteg élményt ébresztett föl benne. Mindazt, amit még katonakorában Pesttől Mohácsig a kofáktól hallott a hajóúton, amikor Siklósra utazott nén- jét meglátogatni. Siklósról pedig egyszer elgyalogoltak a Tenkeshegyen ót Vokány- ba. Ott hallott „Nanica ne- nától" a környező lápon termett hiedelemvilágról, a lidércek táncáról. Ezt dolgozta fel díjnyertes pályamunkájában. A HM-től 1965-ben kapott egy Erika-írógépet. Betanulta a betürendszerét, s azóta is ezen dolgozik. Jelenleg egykori dajkája elbeszéléseit fölidézve Kalászonként szedett kenyér címmel készít pályamunkát, Szegedre. Wallinger Endre Magyarok a Mont Blanc csúcsán Hatvanhárman meghaltak, heten eltűntek jávori Béla fotókiállítása Kaposvárott Az en Balatonom „Jávori Béla Balatonja sokoldalú, érzékeny, szinte követhetetlenül változékony hangulatú: elandalitó és izgató, szikrázóan fiatal és öregesen megfáradt; himnuszos és elé- gikus, de mindeneklölött és minden hangulatában gyönyörűséges ..." — hallhatták a jelenlevők e hét elején Sza- pudy András megnyitójában Kaposvárott, a Városi Művelődési Központ galériájában. A gondolat valóban a kiállított ötvenegynéhány Bala- ton-kép egyik lényeges vonását ragadta meg: a sokszínűséget, amelyben a szépet kedvelő tárlatnéző hamarjában több fontos stílusjegyet is fölfedezhet. Mindenekelőtt az alkotó kompoziciós készségét; a szinte mindenütt jelen levő — s nemcsak fény-árnyék eszközökkel érzékeltetett — ellentétek egységét; s ugyanígy a képekben a táj, a Balaton és az ember kapcsolatának lírai hangulatát. Nádaratók és nádasok, jégtáblák; egy téli móló; hó-„dű- nék” a szélfútta partközeiben; békés falucska csöndje partközeiben; halk esti hangulatok, pecázók; tükröződések és ellenfények; napimádó strandolok, pihenő kemping fölül- nézetben; halászok hórukkja; három sirály röptében, majd ismét a jeges Balaton. Kristályok fénye-árnyéka a torlódó jégtáblákon s a fehérségben egy távolabbi magányos emberalak. Tavasz-ígérő olvadás a táblákon, hosszanti rianáscsík s apró fenyőligetből a Badacsony távoli koporsója. Viharfelhők és növekvő hullámok; vagy épp a táj fennsé- ges nyugalma s a tombolni készülő elemek utolsó nagy lélegzetvétele. És még sok minden más. öntörvényű világ ez a Balaton. Szubjektív fotóművészi optikán átszűrt képsorok, de mindenképp olyan érzést váltanak ki a szemlélőből, hogy ezt magam is így látom; ezt én is így érzem — csak ebből o szögből még sohase próbáltam . . . Következésül a Balaton új arcait, új világát tárja fel számunkra ez a fotókiállítás. Jávori Béla immár 35 éve újságíró, s lassan két évtizede a Somogyi Néplap főszerkesztője. Fotóművészként hazai és külföldi kollektiv kiállításokon a hatvanas évek derekától jelentkezik rendszeresen. Eddigi hét önálló tárlatán legszívesebben tájak és emberek kapcsolatát jelenítette meg, amit, és ahogyan ő vett észre azokból. (Párizsban láttam, Napfényes Hellász, Kalinyini ősz, s a Somogyi tájak és emberek c. sorozatában.) Baranyában mindössze egyszer, A könyv és az ember c. kiállításával mutatkozott be. Időszerű lenne és sokak örömére szolgálna, ha egy gyűjteményes tárlaton Pécsett is megismerkedhetnénk Jávori Bála művészetével s benne „Az én Balatonom" viláqával. W. E. Messzi távolból csillogott a Mont Blanc hófödte csúcsa. A 3200 méter magasságban, meredek gerincen függeszkedő alpinisták lentről hangos kiabálást hallottak, majd néhány perc múlva megjelent a mentőhelikopter. Két hegymázó zuhant le a 400 méteres mélységbe. Kötéllel biztosították egymást, a felső megcsúszott, és magával rántotta társát. Hátizsákjukon finn zászló jelezte, honnan jöttek. A kilenc főből ólló magyar alpinista csoport csak egy pillanatra szakította meg útját a függőleges falon. A Mont Blanc 4807 méteres csúcsa várta őket. Hiba lett volna egyébre is gondolni. 1986. július 13-án indultak Siófokról: hét fiú és két lány, élükön dr. Veress Márton főiskolai tanár, a siófoki bar- lanqkutató csoport vezetője. Addiq egyikük sem já rt a Mont Blancon. A csúcs meghódításának történetét az expedíció egyik legfiatalabb tagja, Banai Tibor Péter mesélte el. A kötelet nem használva jutottak föl estére a csupasz kövek birodalmából 3817 méter mcgassáqban épült menedékházhoz. Hatalmas tömeg qyűlt itt össze a világ minden tó iáról: az asztalokon, asztalok alatt, a székeken is aludtak. Az amerikaiak már éjfélkor elindultak Európa teteje felé, utánuk anqolok, olaszok, svájciak szerelték föl bakancsukra a hágóvasat, és kötötték magukra a köteleket. A magyarok reggel nyolckor gyűr- kőztek neki a havas, lankás lejtőnek, amely után hirtelen emelkedő következett. Egyre kínzóbbá vált a mínusz 10 fokos hidegben az oxigénhiány, nehezen lélegeztek, a lábuk mintha ólomból lett volna. Egyre kimerültebben emelték a jégcsákányt, hogy följebb és följebb húzzák magukat és egymást. A csúcs előtt 100 méterrel három angollal találkoztak, akik már képtelenek voltak megtenni az utolsó métereket, és inkább visszafordultak. A halálos fáradtság nem engedte őket tovább. A magyarok felett pár méterre Európa legmagasabb csúcsán a jéggé préselődött hó vakította a szemet. Olyan erős volt a napsuqárzás, hogy kiszáradt és kirepedezett az arcbőrük. Az eltelt időt nem is érzékelve déli 12 órakor jutottak föl a lapos kis fennsíkra: Európa a lábuk előtt hevert. Fél óráig tartott. A siker érzése mellett eltörpült a fárad- sáq. Megették a hegy lábánál elcsomagolt „csúcs-csokit”, megitták a „csúcs-sört”, fényképeztek és elindultak lefelé. Éjjel 11 órakor értek le az alaptáborba, Chamonix-be. Magyarok ezelőtt két éve jártak a Mont Blancon. Az 1986-os hegymászószezon alatt itt 63-an meghaltak, ha- ten eltűntek, négyszáz ember megsebesült. Ó. Zs. Rádió mellett... Orvos ül a mikrofon előtt és beszél egészségi állapotunk helyzetéiül, amit riadt érdeklődéssel hallgatok, egyre növekvő félelemmel. Hasonló érzés tog el, mint a pacienst a fogorvosi előszobában, amikor is — ugyan ki ne tudná? - azonnal kiáll a fogfájás az emberből: az imént gyújtott cigarettát pillanatok alatt megutálom és elnyomom, talán olyan indulattal, hogy soha többé rá nem gyújtok. S éppen az jut eszembe, hogy lám, milyen ereje van a propagandának, a felvilágosító szónak; csak bele kell sulykolni az emberek fejébe a tiltást, szüntelen konoksággal és egyszer majd csak lesz eredménye. Az egészségvédelemről nem lehet eleget beszélni . .. Magyarországon a férfiak átlagosan elért életkora 67 év, a nőké 74 esztendő. Ha évtizedekkel ezelőtti adatokhoz viszonyítunk, ekkor ez nem éppen rossz eredmény, de az orvosok azt mondják, ez a napjainkban fejlettebb gyógyító tudománynak köszönhető s nem annak, hogy esetleg egészségesebb életmódot követünk. Pedig a világ egyes országaiban van példa arra, hogy az emberekben végre megmozdult valami: önvédelem a betegség ellen. Azt ma már tudjuk, hogy az utóbbi tíz-tizenöt esztendő alatt az Egyesült Államokban 20—25 százalékkal csökkent az infarktushalál száma. De ennek előzménye az volt és az ma is, hogy hadat indítottak a dohányzás és az alkoholizmus Futni kéne... ellen, és éppen a tavaszra ígérték, hogy New Yorkot dohányzásmentes várossá nyilvánítják: megtiltják a füstölést nyilvános helyeken. Hogy ez az elgondolásuk milyen sikerrel jár, nem tudni még, de veszteni nem vesztenek, legföljebb a dohánygyárak. Azt is megfigyelhettük, hogy például a televízióban időnként látható riport- vagy dokumentumfilmeken — amelyeken feltűnnek a nagy világvárosi utcák és terek és parkok - könnyű öltözetben fiatalok és idősebbek futják napi körüket, futnak az életükért. Talán a leghasznosabb divat ez, amelyet az ember valaha is követett. Egy figyelmeztető adat még a rádióból: hazánkban 1 millió 200 ezer - magas vérnyomásban szenvedő - beteg van. Aki odafigyel a bár- honnét érkező orvosi intelmekre, az tudja, de azért érdemes még egyszer megjegyezni: a magas vérnyomást előidézheti a túlzott alkoholfogyasztás, vagy a dohányzás, vagy az elhízás, és akinél mind a három lönnáll, saját jövőjét illetően nem lehet optimista. Megvizsgáltak — egy alkalommal — 120 magas vérnyomásos beteget. Közülük hatvan nem is tudott — egyelőre „lappangó" - betegségéről, harminc úgy-ahogy kezeltette magát, de „leszokott" a gyógyszerek fogyasztásáról, csupán harminc tartja magát szigorúan az orvosi utasításhoz. Ami aztán nemcsak a gyógyszerek pontos szedését jelenti, hanem mondjuk az egészséges étrendet is, hogy egy példát mondjunk, sószegény étrendet akár. Az orvosok gyakran — és joggal — hivatkoznak például az eszkimókra, akik között majdnem ismeretlen betegség a magas vérnyomás, éppen a náluk szokásos sószegény táplálkozásnak köszönhetően. Egy magas beosztású ügyész is nyilatkozott: orvosok, jogászok, pszichológusok vizsgálták 2600 fiatalkorú bűnöző helyzetét, életkörülményét. Kiderült, hogy közülük hatszáztizenhatan alkohol, illetve kábítószer hatása következményeként kö: vették el bűncselekményüket A köztudatban van egy szám: 35-40 ezer kábítószerest tartanak nyilván hazánkban. Az ügyész azt mondja, a szám nem helytálló, ilyen felmérést még senki nem végzett az országban és ő optimista: nincs ennyi. Reménykedjünk. A skótok és a szerelem McCarter bejelenti a szüleinek, hogy eljegyezte magát, és hogy február 29-én lesz az esküvője.- És miért éppen február 29-én?- Nos, így csak minden negyedik évben kell megünnepelni a házassági évfordulónkat . . . Dr. Mándoki László fordítása vasamapi
