Dunántúli Napló, 1988. február (45. évfolyam, 31-59. szám)
1988-02-27 / 57. szám
NEMZETKÖZI MAGAZIN 1 m Újra erény az erény? A 60-as évek végén még nevetség tárgya volt a szűz- lány, egy bizonyos koron túl. Ma viszont huszonéves világsztárok is, például az ugyancsak merész filmekben szereplő Brooke Shields vagy az új amerikai fekete funky-csoda, Whitney Houston, valósággal dicsekszenek azzal, hogy még érintetlenek. Stefánia Sandrelli, az elmúlt évtized egyik olasz szex-szimbóluma .megtagadta múltját, ugyanezt tette Romira Power, aki a 60-as években csábos gyereklányokat alakított. Sabrina Salerno pedig, akinél érzékiesebb hangú énekesnő ném sok akadt Itáliában, fennen hirdeti, hogy csupán dalaiban „férfifaló". Újra erény lesz az erény? Miként ítélik meg ma ezt a kérdést Olaszországban? A válasz a Panorama című olasz hetilap által készített felmérés meglepő eredményeiből derül ki. A megkérdezettek 57 százaléka szerint a . szüzesség ma is „érték". A női értékek fontossági sorrendjét 1-től 10- ig terjedően állították fel, s eszerint az intelligencia és a rokonszenvesség utón a harmadik helyre a szüzesség került, 7,2 ponttal. Az olasz lányok 38 százaléka csak a nászéjszakán ismeri meg a testi szerelmet, kizárólag azért, mert szigorú nevelést kap, de 32 százalékuk saját meggyőződésből vall „egészséges, tiszta elveket". Még ennél is több nő, a megkérdezettek 60 százaléka, helyesli, ha egy nő szűzen megy férjhez, és csupán 3,3 százalékuk hiszi azt, hogy aki sokáig szűz marad, az magánakvaló csodabogár. S ami a legmeglepőbb: a 18 éven aluli fiataloknak a 73 százaléka tartja fontosnak, hogy a menyasz- szony lelkiismeretfurdalás nélkül viselhessen az oltár előtt mirtúszkoszorút! Annak viszont a megkérdezett nők többsége nem tulajdonított jelentőséget, hogy jövendőbelije szűz-e vagy sem. Sokféleképpen magyarázzák Itáliában ezeket az eredményeket. Egyrészt azzal, hogy a modern kor „eltévelyedései” után az olaszok visszatértek hagyományos erkölcseikhez. Ez önmaqában még nem lenne baj. De az riasztó, hogy újra előfordulnak olyan esetek — és nemcsak a „sötét Délen” -, amikor egy lány inkább a halált választja, mintsem elveszítse ártatlanságát. Gianni Bozzo szocialista párti képviselő szerint ez az „új divat” nem más, mint a régi szabály érvényének a visszaállítása: egy férfinak mindent szabad, a nőnek ellenben le kell törni a derekát, ha... A női lélek egyik szakértője, Lidia Rivera, aki a 70-es években egy szexuális témájú botránykönyvvel vált ismertté, iqy vélekedik: „Amikor a nők szüzességről beszélnek, csupán életre szóló szerelemre gondolnak." Francia-nyugatnémet katonai „hídverés” Úgy tűnik, ma már igencsak egybeeső a történelmi múltban oly sokáig szembenálló két szomszédnak, Franciaországnak és a Német Szövetségi Köztársaságnak az európai biztonságpolitikáról vallott felfogása. Ennek ékes bizonyítékaként január 22-én Párizsban — a még De Gaulle és Adenauer idején, 1963-ban aláírt barátsági (béke)szerződés 25. évfordulóján — megtartott Mitterrand—Kohl csúcstalálkozón az ünnepélyes alkalomhoz illően bejelentették, hogy korábbi elvi döntésük gyakorlati végrehajtásaként megalakítják a közös védelmi tanácsot, és ennek az elhatározásuknak alárendelten a vegyes nyugatnémet—francia dandárt. A tárgyaló felek hivatalosan ugyan nem mondták ki, ám a beavatott megfigyelők nyíltan céloztak rá, hogy a NATO-n belül sajátos helyet elfoglaló Bonn—Párizs „tengelynek" — legalábbis életrehívóik nézete szerint — voltaképpen azt a katonapolitikai „űrt" kellene kitöltenie, amelyet a decemberben kötött szovjet—amerikai INF-szerződés eredményezhet a nyugat-európai védelmi struktúra, az amerikai „atom- ernyő" állítólagos gyengülésében. Más szóval: amennyiben az Egyesült Államok — ugyanúgy, akárcsak a Szovjetunió — eltávolítja földrészünkről valamennyi közepes hatótávolságú és hadműveleti-harcászati rakétáját, akkor — úgymond — az így támadó „légüres teret” valamilyen módon a fokozottabb francia—nyugatnémet kooperációval kell majd megszüntetni a francia nukleáris védelmi garancia megadásával együtt. Dehát hogyan? És egyáltalán: ki ellen? Miért lenne erre szükség, ha egyik ország biztonságát sem fenyegeti senki? Vajon úgy kellene-e felfognunk a kontinentális enyhüléssel össze nem egyeztethető párizsi álláspont bonni kezelését, mintha ezzel a Rajnán túl hallgatólagosan egyetértenének? Az NSZK kül- és biztonságpolitikájának mértékadó képviselői erről hivatalos megnyilatkozásaikban egészen másként beszélnek, noha a szóban forgó szövetkezés elvé magában rejti ezt az ellentmondást. Van itt azután más természetű probléma is, amely érzékelhetővé teszi, mire gondol az egyik, és mire a másik fél. Mint a polgári és a katonai sajtóban egy ideje folyó vitákból kitűnik, a nyugatnémet területen óllomásoztatott 48 ezer főnyi francia hadtestnél jelenleg szolgálatban álló rövid hatótávolságú (legfeljebb 120 kilométerre célba juttatható) Plútón atomrakétók sokkal inkább a Német Szövetségi Köztársaságot fenyegetik, semmint a „potenciális ellenfelet". Bonn-nak tehát érdeke lenne a harcászati nukleáris fegyverek — és ezen túlmenően minden más tömegpusztító eszköz — eltávolítása. De ez a gondolat nem így merült fel a kétoldalú „védelmi" tanácskozásokon: a téma csupán a veszélyeztetettség oldaláról foglalkoztatta az illetékes politikai és a katonai vezetőket. A franciák — megértve bonni partnereik félelmeit — megígérték, hogy 1992-től telepíteni fogják a Plutonoknál hóromszorosan- négyszeresen nagyobb hatótávolságú, új típusú „Hades"- eket, s így az ezzel kapcsolatos aggodalmak eloszlathatok lesznek. Az említett korszerűbb rakéták ugyanis — amint a vezérkari emberek állítják — lehetővé teszik „az NSZK területe feletti átrepülést, és az ellenfél célpontjaira mérendő csapásokat". Nem kell túlságosan nagy fantázia ahhoz, hogy kitaláljuk, hol képzelik el azt a bizonyos „ellenfelet”... A megnövelt hatótávolságú francia rakéták kilátásba helyezett rendszeresítése persze könnyebben áthidalható hadi- technikai probléma, mint az, hogy Franciaország 1966 óta nem tagja a NATO integrált katonai szervezetének. Haderői — ideértve az NSZK-ban tar- j tott csapatkontingenseket is — a nyugatnémet hadsereggel ellentétben nem tartoznak az egyesített fegyveres erők fő- parancsnokának alárendeltségébe. A dilemma tehát az, a mintegy 4500 főből álló vegyes nemzetiségű dandárt miként illesszék be úgy a „közös erőbe", hogy az ne keltse a francia „visszatérés" látszatát. Megtalálták rá a legmegfelelőbbnek tűnő megoldást: az év vége tájt megszülető (katonai jelentőségét tekintve alig több mint jelképes) magasabb egységbe sorolt francia alakulatok az NSZK úgynevezett territoriális erőivel működnének . együtt, mivel ezek sincsenek közvetlen NATO-alárendeltség- ] ben. így hát a gordiuszi csomót egy ügyes mozdulattal kettévágták, hasonlóan a 20 ezer francia és 55 ezer nyugatnémet katona bevonásával megtartott „Szemtelen veréb" közös gyakorlathoz, amelyet a NATO szokásos őszi „Autunn Forge ’87" gyakorlatsorozatától elkülönítetten rendeztek meg, ezzel is demonstrálva a francia „különállóságot". ■ Végül is akármelyik oldalról szemléljük Párizs és Bonn különleges házasságát, ebben — enyhén szólva — aligha fedezhető fel az európai katonai szembenállás mérséklésének, a radikális leszerelés előmoz- dításána szándéka; ezt a frí- í gyet nyilván más törekvések motiválják. Serfőző László Belgium, a biliárdgoEyó-nagyhatalom Nagy-Britannióban snooker, Amerikában pool, francia földön' biliárd, Japánban pedig jocsudama a neve. Nálunk biliárdnak hívják. Hívhatják azonban akárhogy és játsz- hatják akárhol, a legtöbb c golyókon múlik, azok tökély gömbölyűségén. Fontos persze az is, ki kezeli a dákót. A legjobb biliárdgolyókkal azonban négyötödrészt egyetlen kis ojszág látja el a világot: Belgium. Pontosabban egyetlen falu a francia határ közelében és abban egyetlen üze- mecske. A cég neve SALUC, naponta 30 ezer golyóbist termel, 800 fajtájút. A húszas években a SALUC még vegyszereket készített a helyi tímárműhelyek számára 1988. február 27., szombat bőrök cserzéséhez. Ám az ötvenes évek elejére annyira lecsökkent termékei iránt a kereslet, hogy másba kellett fognia. Miért épp biliárdgo- lyot kezdett gyártani? Egyrészt, a játékban volt fantázia, népszerűsége rohamosan- nőtt Belgiumban, s ebben sokat segített a televízió. A brit szigetekről közvetíteti biliórdcsaták révén néhány év alat ötvenről több százra szaporodott a kis országban a biliárdklubok száma és persze jócskán megnőtt a golyóigény. Ebből indult a dolog. Volt azonban más is, ennél kézenfekvőbb ok. A golyók hagyományosan elefántcsontból és kézi munkával készültek, óránként legfeljebb harminc. Ez már rég a múlté. Az elefánt- csontot kiszorította a műanyag, a SALUC pedig felismerte az addig gyártott bőrcserző vegyszerek és a golyógyártáshoz szükséges korszerű műgyanta hasonlóságában rejlő lehetőséget — magyarázza Philippe Janssen, a cég kereskedelmi igazgatója. Vörös, zöld, kék, bíbor, fehér, rózsaszín, narancssárga és fekete varázslatos kaval- kádja bűvöli el az üzembe lépő szemét, amint a munkások a színes műgyantákkal megtöltik az öntőformákat. A pontos vegyi összetételt a cég hétpecsétes titokként őrzi. A gyantagömböket kemencékbe teszik, kisütik, csiszolgatják, kiegyensúlyozzák, fényesítik, miközben folyamatosan ellenőrzik minőségüket, méghozzá nagyon szigorúan. 82 műveletet kell elvégezni minden egyes golyón. Alakjuk a tökéletes gömbformától legfeljebb háromszázad milliméterrel térhet el. „A mi golyóink messze a legjobbak, minden hozzáértő tudja ezt" — dicsekszik az igazgató. A SALUC pár év alatt, 1958- ra 5 százalékos rést hasított magának a vifág biliárdgolyó- piacán, amit azután mostanra 80 százalékra tágított. Igazi sikertörténet. Golyótfermésének mindössze két százaléka marad hazai asztalon, a többi a világ hatvan országában ko- cogtatja egymást. Testmozgás és egészségügy A közelmúltban többnapos egészségügyi konferencia zajlott le Pécsett neves pro- feszorok, országos szaktekintélyek, sportvezetők részvételével. Hallgatói és kiváló szervezői körzeti orvosok és egy kutatóintézet orvosai voltak. Az előadások, a kerekasztal-beszélgetések témája a népességet fenyegető egészségügyi ártalmak megelőzése, megszüntetése, gyógyítása és életmódjuk gyökeres megváltoztatása volt. Az ártalmak egy része rajtunk kívül álló és elháríthatatlan tényezők következménye. De minden ember kisebb-nagyobb mértékben saját egészségét rontja, sőt korai halálát idézi elő rosz- szul megválasztott életmódjával. Ezeket részleteiben felesleges ismertetni, hisz a mind hatékonyabban működő egészséginevelési felvilágosító tevékenység évek óta a nép elé tárja, hogy az egyoldalú és mértéktelen táplálkozás, a szeszfogyasztás, a dohányzás, a fizikai inaktivitás óriási károkat okoz. Mindegyik címszó mögött óriási terület rejtőzik. Ez a konferencia a célszerű, örömet nyújtó egészséges testmozgás fontosságát hangsúlyozta nemcsak szóban, hanem cselekedettel is. A résztvevők úsztak, futottak, tornáztak azzal a szándékkal, hogy személyes jó komfortérzésük alapján pacienseiknek is a testmozgást ajánlják bizonyos esetekben. A sarkallatos kérdés: kinek, mennyit, hol és milyen esetben? Másszóval: öreg, fiatal, férfi, nő milyen testmozgást válasszon, milyen intenzitással mozogjon, hol von erre lehetősége, s nem utolsósorban kell-e, vagy szabad-e mozognia? Felelősséggel, szakértelemmel kell erre a kérdésre egyénenként választ adni, hisz a nemes törekvések számára igen rossz propaganda volna, ha az ajánlott testmozgás közben vagy utána bárkit károsodás érne. Értelemszerű, hogy a testmozgás ajánlását megelőzően szakszerűen meg kell vizsgálni a pacienst. Ennek módozatai többfélék. Általában első fokozat a körzeti orvosi rendelő. Itt tudnak legtöbbet a paciensről, meit itt tartják nyilván egészség- ügyi adatait. Az itt rendelő orvos dönti el, hogy panaszára a hagyományos orvosi gyógykezelés mellett vagy helyett ajánl-e testmozgást. Hogy ez a testmozgás konkrétan mi legyen, és milyen intenzitású, arra itt nem minden esetben adhatnak választ. Nem minden körzeti orvos tájékozott a sportmozgásokat illetően, másrészről nincs idő és műszer arra, hogy megállapítsák, vajon a páciens egyáltalán tud-e annyit mozogni, mint ameny- nyit tanácsolnak. Az egyéni tűrőképességről kerékpárergométeres terheléses EKG útján lehet meggyőződni. Ennek kivitele a rutin általános vizsgálattal és tanácsadással együtt legalább fél órát vesz igénybe. Magától értetődik tehát, hogy ezt a Sportorvosi Intézet végzi el, ahol a gépek, műszerek és begyakorolt orvosok, asszisztensek állnak rendelkezésre. Azok, akik nem betegek, hanem intenzív testmozgás megkezdése előtt kíváncsiak egészségi állapotukra, minden beutaló nélkül egyenesen is jöhetnek a Sportorvosi Intézethez. A körzeti orvosi karral való együttműködés a jövőben szükségszerű. Az Intézet tőlük várja a páciensek ide- irányitását és a rájuk vonatkozó egészségügyi információt. Tény, hogy a lakosság mozgásigénye, mozgáskultúrája igen alacsony színvonalú. Messze vagyunk még ilyen tekintetben a finnektől, dánoktól, hollandoktól, svájciaktól. De az is kétségtelen, hogy évről évre mind több lesz az utcán, tereken, Mecseken futó melegítősök száma. Mind többen igénylik a szervezett és irányított testmozgások foglalkozásait (asszonytorna, lakóterületi sportegyesületek, Melitta: „gyújtsd a kilométert” mozgalom, öregfiúk bajnokságai stb.) Százak és százak vesznek részt kerékpáros, fu- s tó, úszó tömegversenyeken, ahol a részvétel a fontos. Biztató látvány, hogv gyermekes családok együtt indulnak ezeken és teljesítik a feladatot. Ez a létszám azonban az összlakossághoz viszonyítva ma még igen kevés. Feltehetően évek kellenek még, hogy a testmozgás igénye általános legyen. A realitásokhoz tartozik, hogy a lakosság még mindig nem hiszi el, sem azt, hogy általános egészségi állapota kedvezőtlen, s azt sem, hogy ezek jelentős részén életmódja megváltoztatásával javítani tud. Alto-, lábon hazánkban az egyént csak akkor érdekli saját egészsége, ha már elvesz- j tette. Az egészségmegőrző prog-: ram keretében más tárca is dolgozik, nemcsak az egészségügyi. Egészségünket, éle-; tünket számos olyan tényező fenyeqeti, melyet nem az egyén óhajt, s alig tud vé-j dekezni ellene (a naponta ismétlődő sztresszek, a mo-, torizáció, a levegőszennye-] ződés stb.). A napi étkezésünkre vonatkozó tanácsokat is csak módjával lehet megvalósítani. Korántsem tartunk ott, hogy évszázadok óta disznóhúsra alapozott háztartásunkat és kedvenc étkezési szokásainkat gyökeresen megváltoztassuk. A sok ok közül igen lényeges: a gazdaság sincs ab- • ban a helyzetben, hogy elfogadható áron és tömegméretben oly fehérjedús alapanyagot biztosítson, mely ízletességében is egyenértékű a megkritizált disznóhússal. A fentieket tekintve kiviláglik, hogy életmódunkat kedvezően befolyásoló tényezők közül legalább azt vegyük igénybe, ami a legolcsóbb, amit bármikor használhatunk, szobában, utcán egyaránt, ami mindig kéznél van - a saját izomzatúnk. Dr. Szalai István megyei sportfőorvos 1944 óta először ismét német katonák menetelnek Párizsban. (Fotó: AP—MTI—KS)
